A mai nappon az égvilágon semmi érdekes nem történt velem. Odakint zuhog a hó, bár állítólag mínusz tíz fok alatt nem szokott, de itt felénk Szibériában nem törődik az ilyen marhaságokkal a lőtéri félvak kutya sem. Mi tudjuk. Én is tudom gyerekkorom óta. Mindannyian láttunk már éjjeliőrt nappal meghalni (én meg a Háborúban -nem Vietnam! - sokat is).Blogot indítottam tehát, vagy mi, mert a kor, a köz és saját korom is elvárja egy szinglitől az ilyesmit. Tudom, hogy ez egy blog. Tudom, hogy ez ma trendi, még azt is tudom, mit jelent ez a szó. Mármint a trendi. Nem vagyok teljesen elzárva a világtól, nehogy azt higgyék! Az előbb voltam fáért, most vidáman lobog a tűz a kályhában, lassan kész lesz a szauna is. Azt hiszem, nyitok egy üveg vodkát, és részemről leszarom a gázáremelést. Itt nálunk Szibériában mindig lesz elég fa.
Da.
Egyébként fura dolog ez a blogolás. A múltkor Anubiszról kerestem infót és találtam egy blogot. Beleolvastam. Bár ne tettem volna. Igazán lehangoló belelátni az emberek életébe. Az, hogy egy fának, vagy kavicsnak nincsenek különösebb gondolatai, talán még elmegy; nem is nagyon zavarja az embert, amikor a fenyők között sétálva nem kell hallani a gondolataikat, vagy amikor hanyatt fekszel a fűben nem pofáznak a fűszálak egyfolytában, és a szél is érthetetlen nyelven rinyál. Meg a tűz is. De hogy egy ember fejében pusztán ennyi gondolat legyen, és ezt még szorgosan, napról napra a világ tudomására is hozogassa... nos, ez egy kicsit sok volt nekem. Most mégis blogolni kezdtem. A hülyeség ragadós, vagy a vodka teszi. Megyek is szaunázni egye fene, jöjjön, aminek jönnie kell.
Da.
Tisztelettel,
Max Otto von Stirlitz alias Jusztasz alias Makszim Makszimics Iszajev szóval Stirlitz.
Tudják...
Bejegyzések
