- Mit álmodtál? - kíváncsiskodik folyton a feleségem.- Magamról.
- Nyöszörögtél.
- Az anyámról.
- Még mindig?
- Te is fogsz.
- Máris álmodom róla. Amióta csak ízületi gyulladást kapott. Összezsugorodtak az ujjai. Sose fognak elmúlni? Ezek az álmok?
- Nálam sem múltak el.
- Én is ízületi gyulladást fogok kapni?
- Meg én is.
- Remélem, nem megy a gerincemre. Nem szeretnék derékban öszszegörnyedni.
- Gyere, keféljünk.
- Nincs kedvem. Fönn vannak a gyerekek.
...
-Miről álmodtál az éjjel? - érdeklődik a feleségem, miközben reggelit készít.
- Derekről.
- Nevettél álmodban.
- Rólad. Azt álmodtam, hogy egy másik férfival keféltél.
- Nevettél.
- Vicces voltál. Egy nagy fekete négerrel. Megmarkoltad a farkamat. Szeretem azokat a lányokat, akik megmarkolják a farkamat.
- Megmarkoljam most?
- Mennem kell dolgozni. Estére csinálj vacsorát.
- Rémes álmom volt.
- Sírtál.
- Az álmodban?
- A tiédben.
- Miért nem ébresztettél fel? Azt álmodtam, hogy sírok, és nem bírom abbahagyni.
- El voltam foglalva a magam álmával. Lehet, hogy ugyanaz az álom volt. Nem azt álmodtad az éjjel, hogy keféltél egy nagy fekete niggerrel?
- Nincs nekem arra szükségem. Megkapok én tőled mindent, ami csak nekem kell.
- Azt hiszem, ez a kis rüfke tényleg ellopkodja az egyik kocsinkat. Az este, amikor a gyerek a vacsoránál elkezdett mondani valamit, nagyon csúnyán nézett rá.
- Meg fogom kérdezni.
- Be fogom húzni a csőbe. Csinálj estére vacsorát. Szeretem csőbe húzni.
- Sokat jársz haza mostanában, annyi szent.
- Na és akkor?
- Örülök neki. Nem akartam ezzel semmi rosszat mondani.
- Én se.
- És semmi szükség rá, hogy kiabálj.
- Nem kiabálok. Nem látom be, miért ne emelhetném föl néha-néha a hangomat anélkül, hogy kiabálással vádoljanak. Mindenki más megteszi. Te is. Nem tudom, mitől vagy olyan ingerült.
...>
Stirlitz azonnal levágta, hogy képtelen visszaemlékezni, mikor készített Tatjana reggelit.
Bejegyzések
