2009. június 13., szombat

A Mohácshoz vezető út állomásai, és a mohácsi csata

Hunyadi Mátyás halála után 4 jelölt volt a magyar trónra:
  • Corvin János (Mátyás és Edelpeck Borbála törvénytelen gyermeke)
  • Miksa (III. Frigyes fia, 1486-tól német király, jogcíme az 1463. évi bécsújhelyi szerződés)
  • Jagelló Ulászló (1471-től cseh király, a lengyel trónörököse)
  • János Albert lengyel herceg (Ulászló öccse, aki bátyja helyett 1492-től lengyel király lesz).
Már Mátyás hadjáratainak is az volt az egyik célja, hogy az ország erőforrásait megnövelje a török elleni harcra, így halála után a királyválasztásnál is szempont lesz, hogy lehetőleg "országot hozzon" az új király. Ezért ketten rögtön kiesnek a jelöltek közül: Corvin János önként félreáll, cserébe a bosnyák királyi és a horvát báni címet kapja a Hunyadi-birtokok mellé, haláláig, 1504-ig ő az ország legnagyobb birtokosa; János Albertnek pedig nincs reális reménye arra, hogy lengyel király legyen, így ő is kiesik. A császárjelölt I. Miksától a rendek még tartanak, így a legmegfelelőbb királyjelöltnek Jagelló Ulászló tűnik, aki közismert erélytelenségéről, ráadásul a cseh és lengyel erőforrásokat is hozza a török ellen.

1490-ben, megkoronázásakor, II. Ulászlónak meg kell ígérnie:
  • nem vezet be újításokat
  • eltörli az 1 aranyforintos rendkívüli hadiadót
  • a királyi tanács és a rendek megkérdezésével kormányoz
Ulászló uralmának megszilárdításához még felhasználja a zsoldossereget, de a hadiadó híján nem képes fizetni, ezért feloszlatja és az rablásokból tartja el magát. A sereg maradékát maga Kinizsi Pál fogja veri szét 1492-ben. A magyar hadszervezet ezután újra a bandériumrendszerre épül. A hadiadó hiánya a várak állagának romlásán, technikai felszereltségének hiányában is megmutatkozik, a bevételek 60-80%-kal esnek vissza. A jövedelmek behajtásának a jogát újra kezdik a bárók megszerezni, mint a Hunyadiak előtti időkben. Volt, hogy 11 hónapig nem kaptak zsoldot a katonák. A király helyett az udvari körök, elsősorban a királyi tanács tagjai, és a rendek kormányoznak állandó ellentétben, pártoskodásban. A király gyenge, innen gúnyneve: "Dobzse" (jól van).

Az ellentétek éleződése:

Bárók vetélkednek a jövedelmekért és az országos méltóságokért, az uralkodó csupán első az egyenlő bárók között. Amikor a bárók hatalma növekszik, a köznemesség veszélyeztetettsége nő, nincs erős király többé, aki megvédené őket a hatalmaskodásoktól. A köznemesség összefog a rendi gyűléseken, de a hozott törvények végrehajtását a végrehajtó szerepű királyi tanács bojkottálja. 1505-ben törvényt hoznak, hogyha a Jagelló család kihal, akkor csak magyart lehet királlyá választani (1447 óta szabad királyválasztás van érvényben egészen 1687-ig). Ezt a törvényt Szapolyai János, az ország ekkor már legnagyobb birtokosa érdekében hozták, kinek a rendek a Hunyadiak szerepét szánták. Szapolyai 1510-től erdélyi vajda, 1526-tól az egyik magyar király lesz.

A báró-báró ellentét mellett éleződött a báró-nemes ellentét is. Döntő kérdés volt a jobbágyság szabad költözésének a kérdése. 1492-ben kötelezővé teszik a kilenced terményben való beszedését. A földbirtokosok érdeke az, hogy minél több jobbágytelek legyen birtokukban, annál több adót szedhetnek be - megindul a jobbágyok átcsalogatása. A röghözkötést elsősorban a köznemesek igénylik, a bárók ellenzik. A nemes-jobbágy ellentétet a röghözkötés kérdésén kívül még három tényező növelte:
  • a jobbágyok vadászati jogának megvonása
  • a mezővárosok kiváltságainak a megvonása, így ott is egyénenként szedik a kilencedet
  • a nemesi vámmentesség törvénybe iktatása (1498), mely indokolatlan előnyhöz juttatja a nemeseket a piacon
Az ellentétek, árulások, pártütések miatt áttekinthetetlen, robbanásveszélyes helyzet alakul ki, elég egy szikra és az ország vérbe borul. Az indulatkitörést az esztergomi érsek okozta:

1512

A békés II. Bajazid szultánt I. Szelim vá1tja a Török Birodalom élén. Kiújulnak a harcok, török sikerekkel: Mezopotámiát, Palesztinát és Egyiptomot is elfoglalják, így a birodalom területe több, mint 1 millió km2 lesz.

1513

X. Leó pápa keresztes háborút hirdet, melynek vezetésével a akkor 71 éves Bakócz Tamás esztergomi érseket bízza meg. Bakócz jobbágyi származású, előbb Mátyás személyi titkára, majd 1497-től érsek (1506-08 között egy reneszánsz kápolnát építtet Esztergomban, ott is nyugszik). 1513-ban jó eséllyel indul a pápaválasztáson, de végül a Medici családból származó vetélytársa, X. Leó kerül ki győztesen a vetélkedésből. A keresztes háború szervezését kárpótlásul, vagy éppenséggel Rómából való eltávolítása okán szánják neki. A királyi tanács egy része ellenzi a pápai bulla kihirdetését, hiszen az a szultánnal kötött béke megszegését, és az újabb költséges háborút jelenti (a konstanzi zsinat óta királyi engedély kell Magyarországon a bullák kihirdetéséhez). Bakócz végül eléri célját, 1514. április 9-én kihirdetteti a bullát.

Április végén, május elején már kb. 40 ezer keresztes tartózkodik a gyűjtőtáborokban, többségük jobbágy. A központi tábor Pest mellett található. A sereg vezetésével Dózsa Györgyöt bízzák meg. Dózsa nándorfehérvári lovastisztként párviadalban megölte a szendrei lovas szpáhik vezérét, amiért II. Ulászló a lovagrendbe emelte, talán ezért a tettérét, vitézi hírnevéért kapta meg a vezetés jogát. A keresztesek Pestről délkeleti irányba vonulnak, hogy egyesüljenek Szapolyai seregével, s így vonuljanak a szerbiai és a bulgáriai török seregek ellen.

A Dózsa György-féle parasztfelkelés

A nemesek, akik rossz néven vették, hogy a dologidő közeledtével a parasztok elhagyják a földeket, Mezőtúrnál összecsapnak a keresztesekkel, akik ezután rabolva, fosztogatva vonulnak tovább. Május 15-én ezért Bakócz leálltja a további toborzást, május 24-én pedig az egész hadjáratot. A keresztesek szerint azonban szentségtörő az, aki akadályozza a szent had működését, az egész nemesség a vállalkozás kerékkötője, így az üdvözülés útjában áll. A falusi és mezővárosi papok és a keresztesek közé állt obszerváns ferencesek is ezt hirdették.

Május 23-án Apátfalvánál Báthori István temesi ispán megveri a parasztok előőrseit, ám másnapra megérkezik a fősereg is, a következő nap, 24-én pedig Dózsa csapatai rágyújtják a nagylaki várat az ott ünneplő nemesekre. Csáky Miklós püspök, Ravazdy Péter alispán, Nagylucsei Dóczy György, Torpay Miklós és más nemesek, Telegdy István kincstartóval együtt, a fölkelők kezébe esnek, őket néhány környékbeli földesúrral egyetemben karóba húzzák (úgy tűnik, Dózsa ekkor már tudta, hogy a Mezőtúrnál elfogott kereszteseket milyen kegyetlenül végezték ki). Báthory elmenekül. Ezzel kitört a parasztháború. A parasztok három részre szakadnak: egyik részük Lőrinc pap vezetésével Nagyvárad felé vonult, a másik Kolozsvár irányába, a harmadik pedig Temesvár várát vette ostrom alá június 13-ától. A várat július 15-én Szapolyai János szabadította fel, miután Bulgáriából hazatért 20 000 katonájával. A parasztok vezetőit elfogják és kivégzik. A kivégzések tíz napig eltartanak, a brutalitás leírhatatlan: Dózsa Györgyöt állítólag saját hajdúival marcangoltatják szét, hátra bilicselt kézzel, puszta foggal tépik a húsát.

Az 1514 októberi országgyűlésen még súlyosabb megtorlás következik. Elrendelik a jobbágyok röghözkötését és a jobbágyság fegyverfogási tilalmát, A Mátyás idején beszedett 1 arany forintot ezentúl nem az állam szedi be, hanem kártérítésül a nemesek. Ugyanezen az országgyűlésen terjeszti be Werbőczy István a Hármaskönyv (Tripartitum) című munkáját, melyben a korabeli jogszokásokat mutatja be. Az érvényben lévő törvények mellett, az írásban nem rögzített joggyakorlati szokásokat is, beleértve a paraszt-törvényeket. Műve nem emelkedik törvényerőre, de 1517-ben Bécsben kinyomtatja és a XVI., századi nemesi joggyakorlat legfontosabb kézikönyve lesz.

II. Ulászló uralkodásának végén az uralkodó éves bevétele már nem fedezi az 1500 km-es végvárvonal karbantartását, csupán 8 000 katona eltartására elegendő (123 000 Ft). 1515-ben a király Habsburg Ferdinánd osztrák herceggel szövetséget köt, melyet két házassággal pecsételnek meg. A trónörökös, a 9 éves Jagelló Lajos feleségül veszi Habsburg Máriát, Lajos nővére, Jagelló Anna pedig feleségül megy Habsburg Ferdinándhoz. Habsburg Ferdinánd és Mária I. Miksa császár unokája. II. Ulászló a következő évben, 1516-ban meghal, utóda II. Lajos (1506-1526).

I. Szulejmán szultán trónra jutása után (1520) békeajánlatot tesz a magyar uralkodónak, melyet tanácsadói sugalmazására a 14 éves Lajos visszautasít, a szultán követeit börtönbe vetik. Válaszul Szulejmán 1521-ben hadjáratot indít a Magyar Királyság ellen. A visszautasítás egyik oka a Habsburg-Jagelló szövetségben való hit. Magyarország azonban külső segítségre nem számíthatott, az új német-római császár, V. Károly (1519-1556) célja egy egységes, Habsburg vezetésű Európa megteremtése volt, ennek érdekében az 1520-as években I. Ferenc francia királlyal kellett megküzdenie Itáliáért. Károly, mint a korban annyian, a Fuggerek kölcsöneitől függ, mindenkinek tartozik, energiáit teljesen leköti ez a rivalizálás, még a reformáció ellen sem képes fellépni.

1521-ben Szulejmán kezére kerül Nándorfehérvár, Zimony, Szabács és a külső magyar végvárvonal jelentős része. 1523-ban Tomori Pált a katonailag is képzett szerzetest nevezik ki kalocsai érsekké és Alsó-Magyarország főkapitányává. Feladata a végvárrendszer újjáépítése lenne, ám a külső végvárvonalból 1525-re csak Jajca és Klissza marad meg, stratégiai jelentségüket így teljesen elveszítve.

Ugyanerre az évre tehető Magyarország teljes külpolitikai elszigetelődése. 1525 februárjában, a páviai csatában V. Károly döntő vereséget mér I. Ferencre, a csatában maga a francia király is fogságba esik, Spanyolországba viszik, és szabadon bocsátásáról hosszas alkudozás kezdődik. A következő évben megkötött madridi békében I. Ferenc kénytelen lemondani itáliai törekvéseiről, ám a legkeresztényibb uralkodónak esze ágában sincs betartani a szerződést. A fölénybe kerülő V. Károllyal szemben 1526 májusában szerveződik meg a cognac-i liga, melyben a francia király mellett, Velence szabad köztársasága, Firenze és Milánó, később a pápai állam is részt vesz, és amit VII. Kelemen pápa valamint Szulejmán szultán is támogatásáról biztosít. Károly spanyol-német csapatai 1527-ben elfoglalják és felégetik Rómát. E liga magától értetődően a Habsburg-szövetséges Jagellokat is ellenségnek tekintette. I. Ferenc titkos szövetséget köt a szultánnal (ami természetesen egyáltalán nem marad titokban) egy kétirányú közös támadás lebonyolítására. A cseh-magyar uralkodónak egyetlen potenciális szövetségese maradna: rokona a lengyel király, Lengyelország azonban 1525-ben öt évre békét kötött Törökországgal.

1526 elején II. Lajos tud a török támadási szándékáról, a mozgósítás azonban finoman szólva is vontatottan halad. A gyülekezést július 2-ára hirdeti meg a király Tolnára, de a pénzhiány miatt ő maga is csak 20-án indul a táborba. Hiába hirdetett általános felkelést, hiába adott utasítást a jobbágyság felfegyverzésére, végül mindössze úgy 25 000 fegyveres gyűl össze. Túl közel volt még a parasztháború emléke, jobbágyot kevés földesúr mert fölfegyverezni, de a hadra kötelezett nemességből is sokan maradtak távol, bár vagyonuk elvesztését kockáztatják. A hadseregével Szegednél táborozó Szapolyai János is "elkésett" a csatából, csupán öccse, Szapolyai György érkezik meg.

Az előrenyomuló törököket július 14-27 között Pétervárad, augusztus 1-8 között pedig Újlak tartóztatja fel rövid időre. Tomori Pál 6000 emberével a Dráva-Duna köznél található Korasica mocsárnál akarná megállítani a törököt, ám a haditanács visszaparancsolja, s a csata színhelyét Mohács mellett jelölik ki. Akkor kell megállítani a törököt, amikor a mohácsi dombokról leereszkedik! A csatára 1526 augusztus 29-én, délután háromm vagy négy órakor kerül sor. A magyar táborban néhányan azt javasolták, ne ütközzenek meg, hátráljanak, és várják be Szapolyai János erdélyi vajda 10-25000 fős seregét (roppant érdekesek ezek a jelentős számbeli eltérések), aki már jelezte érkezését (valójában Szapolyai Szegednél vesztegelt, majd november 1-én bevonult Budára, miközben az országból akadálytalanul kivonuló törökök szeptember 28-án kifosztják és felégetik Szegedet). Szapolyain kívül több segédcsapat is közeledett már, például a közel 10 000 főt számláló Székesfehétvárnál járó cseh hadsereg és Fragnepán Kristóf horvát-szlavón serege. A csata lefolyását Brodarics István kancellár, szerémi püspök leírásából ismerjük. A magyar sereg főparancsnoka Tomori Pál és Szapolyai György. A törökök kb. két-háromszoros túlerőben voltak.


A csata lefolyása

Délután három (esetleg négy) órakor (a délutáni ima idején) a reggel óta az augusztusi hőségben felsorakozva várakozó magyarok jobbszárnya előretör a már tábortverő, fáradt török jobbszárny ellen (1). A megzavarodott ruméliai lovasság menekülését látva Tomori parancsot ad minden egységnek az előrenyomulásra (2), de mire az általános támadás megindul a jobb szárny támadása kifullad és visszaszorulnak. A balszárnyon Perényi elkeseredetten küzd az időközben megérkező anatóliai lovassággal, a gyalogság pedig fennakad az addigra magukat elsáncoló janicsárok sortüzein, és az előretörő második vonal kénytelen megkerülni az elakadt gyalogságot. A korszerű török tüzérség pusztításáról szóló mondák nem valószínű, hogy valósak lennének, ugyanis, a korabeli források szerint még a második vonal feje fölött is elszálltak a golyók, olyan sebtiben voltak beirányozva a lövegek. Másrészt a török tüzérséggel szemben nem a lovasság állt, hanem a gyalogság, a lovasság a két szárnyon támadott. Sokkal valószínűbb tehát, hogy a sáncok, és a janicsárok sortüzei állították meg a gyalogosokat. Mindenesetre a zűrzavarban a bandériumok rendje felbomlik, a második vonal egy része Perényi lovasaihoz csatlakozik, de végül alulmaradnak az anatóliaiak túlerejével szemben, és kénytelenek visszavonulni. (3) Ezzel a gyalogság kelepcébe került. A lovasság a gyalogosokat hátrahagyva elmenekül (4). A fejvesztett menekülés következtében kb. 15 000 katona, 7 főpap, 28 báró és a király is elesik. (A király halálában szerepe lehet, hogy a táborverésre készülő ruméliai lovasokból kiválik Bali bég egysége, ami ellen Tomori Ráskai Gáspár, Török Bálint és Kálnay János vezetésével oldalvédet küld ki a királyt védő elitcsapatok közül - mindhárman túlélték a csatát, amit a király nem, és később mindhárman komoly, bár kétes politikai karriert futottak be ebben a zűrzavaros időszakban. Nem mellesleg 19 évesen Török Bálint volt a Magyarország kapujának tartott Nándorfehérvár bánja, ám a törökök érkezésekor nem tartózkodott a várban, amit tisztjei harc nélkül átadtak a szultánnak.)

A csata után a törökök csapdától tartva egész éjszaka fegyverben várták a magyar főerőket. Pár nap alatt kiderült, hogy nincsen főerő. Szeptember 9-én Szulejmán bevonul a vereség hírére kiürített Budára, de október 22-én felgyújtja és kiüríti azt. A törökkel Mohács után a továbbiakban csupán egy kb. 25 000-es elkeseredett parasztsereg vette fel a harcot, melynek szekértábora azonban nem jelentett akadályt a kitűnően képzett, kipróbált török csaptoknak: az utolsó szálig levágták őket. Szapolyai seregeivel a Tisza túlpartjáról kísérte szemmel a török pusztítását, nem avatkozott az eseményekbe.

Végül 1526-ban "csak" a belső végvárvonal veszett el, lett volna még lehetőség arra, hogy rendezve sorainkat, felkészülve várjuk a következő török támadást, ami csak három év múlva következett be. Szapolyai 5-25 000 embere, Fragnepán Kristóf horvát-szlavón serege, és a csehországi segédcsapatok is érintetlenül maradtak. Ez összesen legalább akkora erőt jelentett, mint ami Mohácsnál a törökkel szemben állt, csakhogy soha nem állt így össze. A lefejezett Magyarország véres belháborúba zuhant, majd szüretre kész, érett gyümölcsként pottyant a szultán ölébe.

/forrás: gugli, wikipédia/

UPDATE:


2009. június 12., péntek

Az új felhő típus az Asperatus


Ó, Istenem, ó, Istenem - gondolta Stirlitz, már megint egy gyatrafos cikk az indegz-től, megint egy fikaérett szemét. A képtárban, ha alaposabban megnézi az ember, akkor kiderül, hogy világszerte, fotóztak már ilyen felhőket, tehát az elsőre furcsa és érthetetlen vita, hogy ez most új fajta-e, érthetővé válik, ha az ember megnézni hol készültek a képek. És erre közöl az indegz egy ilyen tarkafos silányságot, szal ez már tényleg a szélesre tárt pumák kat. Nagy büdös kaktuszt annak a seggébe, aki ezt így leközölte, nagy büdös kaktuszt, meg egy drótkefét! Anyádat, neked is indegz, aki ezt a fost írtad, és leközölted "tudomány" címszó alatt.. a jó édes anyádat..

2009. június 11., csütörtök

Rajoskodik a 'roli

Na, lefutott az EP választás, győzött, vagy éppenséggel vesztett a nem szavazók elsöprő többsége, a nácik kaptak 420ezer szavazatot, és most rajoskodnak, így: raj, rajabb. (Ez utóbbiban éppen az a vicces, hogy miután lerántja a konkurenciát a budin: buzi, aberrált, tesóbaszó, abortuszpárti zsidrák, stb, beteszi a láthatóan nem éppen kiegyensúlyozott morvait (szex-bálvány BalóGyüri hű nejét), meg egy vízilószerű "igazirendőr" irodistát.. - na ettől én dőltem, ez annyira telibe volt, mintha felköpött volna, majd alááll, és hatalmas csulával a homlokán, boldogan újságolja, hogy telibe! !zsÉ, tetoválta az egyszeri cigány a homlokára (ez a poén már 1982ben is futott). A radikális prolipárt tehát éppen rajoskodik: zsír, !zsÉ..


Ha jól tudom, demokráciában fegyveres testület tagja nem lehet kapcsolatban politikai szervezettel, h kétség ne férhessen a semlegességéhez. Tehát az a valódi-irodosta most vagy nem rendőr, vagy már rég nem lehetne az, meg annak a szakszervezetnek a tagjai sem, ami szövetségre lép egy politikai párttal. Ráadásul az a szervezet, ami ezt meglépi, nem állíthatja magáról, h független lenne.

Ha Stirlitz foglalkozna politikával, akkor most erősen odafigyelne, hogy az új munkahelyén ki fog majd kezet mondjuk vontatott beszédű morvaikrisztinával, aki oly édesen, kislányosan zavart volt a sajtótájékoztatón, mint általában, csak most kevesebbet zsidózott, akasztófázott és mindenkit biztosított, hogy ők, ennek a négyszázezer embernek a képviselői, az új ERŐ, baráti jobbot nyújtanak. Khm.. Ja, az lehet. Éppen ezért talán a legérdekesebb kérdés, ki fog majd most kezet egy nácival? Haiderral nem fogtak, most eldől, az új fertőzöttekkel lejattol-e valaki. A magukfajtával. A golyóban, kötélben, munkatáborban, revízióban gondolkodókkal, akik számára elég indoknak, ha valaki nem velük azonosnak látja a világot, mert az már útban van, és mindösszesen egyetlen érvet tudnak mondani a meggyőzésre: lógni fogsz. Nem mellesleg éppen ez a fajta politikai nagyszerűség vitte Trianonba Magyarországot, ennek a széleslátókörűségnek az eredménye volt, hogy az I. vh. legnagyobb vesztese (leszámítva a halottakat, és a megnyomorított embereket) Magyarország lett. A morvaihoz hasonló kaliberű seggfejek elérték, h velünk kapcsolatban még azt az alapelvet sem igyekeztek érvényesíteni, h az egyes területek lakosai maguk dönthetik el, melyik országhoz akarnak tartozni. Ha az úgynevezett politikai elitünk nem lenne évszázadok óta ennyire tehetségtelen és analfabéta, akkor már feltűnt volna nekik, hogy a nemzeti összetartozást és hovatartozást világszerte alapvető emberi jognak, értéknek ismerik el, és ezen a vonalon mozogva, a határokon túl élő magyarokat is teljes mértékben támogathatná a magyar állam, ha egyes politikusok ezt nem saját kampánycéljaikra használnák. De arra használják. Mindent arra használnak. Ugyan, mi haszna lenne a pártnak, ha pénzzel, oktatással, programokkal tömné a kint élő magyarokat? Egyetlen szavazatot nem kapnak ezért, őket pedig csupán a szavazat érdekli. És innentől kezdve nincs miről beszélni. A nemzeti önrendelkezést támogatja a világ, egyes politikai érdekszövetségek kampánycéljait meg nem. Ennek is megvan a logikus és nyilvánvaló oka.

Ezekkel a kampányokkal a pártok gyakorlatilag a magyarság fogalmát váltják aprópénzre, erodálják, kenik szarral, amit persze azok az emberek szívnak meg, akiket ez közvetlenül érint, akik idegenben is tartják identitásukat. Az ember elvárná, h ezt a politikusok megértsék, de úgy tűnik nem értik, mert mindennek ellenére, az oxfordi végzettség ellenére is, képesek megmaradni olyan lokális, pitiáner bandavezérnek, mint egy Párizsban végzett afrikai diktátor. Nem véletlen a párhuzam: ennyit érnek ezek az emberek, még a szavazók kétharmadával a hátuk mögött is. Amikor pedig ez világossá válik egy felnőtt ember számára, akkor megérti, hogy ott kell sertepertélnie, ahol erre képes: a saját portáján. És akkor elviszi a sátrát olyan helyre, ahol hagyják sertepertélni, mert az idő véges, ráadásul, ha így megy ez már évszázadok óta, és húsz év alatt, amikor az ország szabad volt, csak ennyire futotta, mit lehet várni az elkövetkező húsz évtől? Az meg már negyven.. Annyi nincs elpazarolni.

Minden bizonnyal több, mint négyszázezer magyar vándorolt el az országból azóta, hogy megnyíltak a határok. A négyszázezer náci, csak a hatvanezer szdsz-eshez képest jelentős, de hatvanezer embert az AC/DC is össze tud szedni egy estére. Nem vagyunk röghöz kötve, nem kell más lábszagát szagolni, fingorászását hallgatni. Ha Magyarország úgy dönt, harmadik világgá válik, tömör áment lehet rá mondani, joga van hozzá, tegye. Remélhetőleg a következményeket is büszkén viseli. Ausztria rögtön vinnyogni kezdett, amikor kiközösítették Haider miatt, nem nagyon vigasztalta őket, hogy viktorunk ott parádézott és támogatásáról biztosította. Mellesleg, ha jól emlékszem, ez a viktor volt az is, aki az állampolgárság kérdését pártpolitikai célokra használta el, feledhetetlen sebet ütve ezzel a magyarság önbecsülésén. Neki lesz nemsokára kétharmada - mert nincs kire szavazni. Stirlitz kunyhóját azonban ez már nem érinti. Stirlitzet sem viktor, sem hazudósfrkó, sem a nácik nem képviselik, nevében nem beszélnek, Stirlitz sem beszél, csak a maga nevében. Mert ez így korrekt.


Mert ők prolik, ezért azt hiszik, joguk van kisajátítani egy országot, egy kultúrát. Stirlitz nekik is adná - mondjuk Debrecent. Négyszázezer embernek ez éppen elég is lenne, mutassák meg mit tudnak ott, és majd nem megyünk oda, csak ők se jöjjenek ide. Négyszázezer ember az éppen egy város. Legyen övék egy város, ámen.

Na de Stirlitznek már elege volt az ilyen eszetlenkedésből, ócska poénokból, sem ideje, sem kedve nem volt erre: eltolta a sátrát oda, ahol ilyen problémák nem voltak, szibériai kunyhójában az alkotásnak akarta szentelni magát. Ahogy az utóbbi éveket elnézte, az alkotók, a bátrabbak, a tenni akarók szintén eltolták már a sátrukat, mert négyszázezer prolit azért sok is, unalmas is fölpofozni, és az is igaz, hogy ekkora fekélyt már nem lehet letakarni, a szégyen minden magyart érint.

Nyolcszázezer cigány és négyszázezer náci.. szépen vagyunk - vannak. Szépen laknak arrafelé, biztosan jó lehet ott a levegő.. A kormányfő tolvaj, a leendő, a kétharmados kormányfő is az, de mire megkapja a kétharmadot, addigra már két évszázadra előre lerabolta az országot az elődje.. Frkó "lemondott" és kinevezte a maga helyére az úgynevezett "csapatjátékos", offshore-bűvészt, aki feladatának megfelelően tutira eltünteti most a maradékot is. Ahogy a törpecsászár fogalmazott: tavaszra egy fitying nem marad a kasszában. Persze a minicsászár pontosan emlékszik, hogy 2002ben hogyan csinálták ezt ők: amikor kiderült, menniük kell, alig két hónap alatt seperték ki a kasszát - egy évre előre, méghozzá olyan ügyesen, hogy egyetlen büntetőeljárás sem lett az ügyből. Ebben profik, azt meg kell hagyni.

És egy utolsó dolog: morvai olyan édesen emlegette istenkéjét, hogy nem lehet nem említeni: érdekes lehet az az isten, ami akasztásban gondolkodik. Jézus Atyja ugyanis egyszülött fiát áldozta minden emberért, és nem is katolikus. Fogalmam sincs, kiről beszélhetett tehát morvaikrisztina, ki az ő istene? A gyűlölet?



*

2009. június 8., hétfő

..Ed Hardy

..ráadásul motivációképp bevitt a srác egy ilyen Ed Hardy boltba. Na, ott majdnem összehánytam magam, szerencsére jó másnapos voltam, így észrevehetően nem romlott a közérzetem. Lekötött a gondolat, hogy szabadulhassak végre onnan, és megihassak valahol egy sört. Békében, csendben, nyugodtan. Közben a srác nyomta a gördülős-hasba-akasztós dumát, csak úgy izzott, hogy ilyen trendi, meg olyan izé, és akkor még menjünk át nyóc bóótba, mert ott aztán hűha, de egész Budapesten csak három ilyen van, az egyik az eredeti, a másik meg két jól megcsinált majdnem olyan.. Legközelebb gumipapucsira kell majd rajzolnom, olajfestékkel, hogy eredetibb legyen, ötvözzük a tradíciókat a fejlődéssel - fordult meg a fejemben. Rögtön láttam, hogy tetszene neki. Valamelyik éjjel-nappaliban gyorsan vettem egy sört, és két húzásra felhajtottam. Oké, menjünk trendi boltba még. Még, még. Aztán valahogy elment ez az ember, akinek nem mertem soha megmondani, hogy mennyire nevetségesnek tartom ezt a nagy igyekezetet, és nem akarom megsérteni, de kicsit kiengedhetne, mert nem is lenne olyan rossz gyerek, csak ne lenne benne ez az állandó kapaszkodás. Ez a biznisz, ez a megélhetés, megfelelés, ez fontos. Az ilyen kirándulásokra persze a sör nem elég, mármint esetleg úgy, ha a hátizsákodban van egy ötliteres Heineken szívószállal csatlakoztatva az arcodba, és minden harmadik sarkon van egy éjjel-nappali, meg minden másodikon egy budi. Se budi, se éjjel-nappali, csak trendi boltok, ahol valami rettenet ergya dolgokat csodál melletted egy faszi, aki bennfentesen jópofáskodik a végtelenül unott fejű alkalmazottnak, aki talpig Ed Hardy-ban díszeleg. Az unott fej része a munkaköri leírásnak. De a faszinak láthatóan nem kell megfeszülnie, hogy hozza. Született unottfeje van. Kétszer élesztették már újra tévedésből, mert halottnak hitték, pedig csak elgondolkodott, ám az ekkor az arcán megjelenő világmegvetést az emberek egy halott arckifejezésének vélték. Azért valamennyire mégiscsak hatott az a sör, egészen jól elszórakoztam, még meg is érintettem egy papucsit. Időnként odajött a csávó, és megkérdezte, na mit szólsz? Mit gondolsz?
- Érdekes - feleltem, de túlságosan rövidnek találtam ezt, így megismételtem, hogy: Érdekes.
Itt azonban megálltam. Tudtam, hogy ez az a pillanat, amikor minden további szó kínos. Nem akartam harmadszor is érdekeset mondani. Ja.
Erre kis várakozás után visszament a halottfejű eladóval spanolni. Kimentem egy cigire. Az utcán nézegettem a halottfejű embereket, éppen esett az eső, vagy a háztetőkről csöpögött a hólé, nem tudom. Nem olyan idő volt, amit az ember megjegyez, az ízületei azonban biztosan emlékezni fognak rá majd hatvan fölött. Esetleg már ötven fölött: az volt a nap, amikor Ed Hardyt néztél és valami havas szar esett, de estére már elmúlt. Na, akkor kaptál engem, emlékszel? Elég másnapos voltál.. Megszabadulok ettől a csávótól, és visszamegyek az irodába - döntöttem. Ha pedig bennem egy döntés megszületik, akkor nincs apelláta. A végére járok valami ügynek. Roppant fontos volt. A búcsút nem vettem valami érzékenyre (még egy bolt hátra volt, mire eddig eljutottunk, és még két cigi), majd hívom, ebben egyeztünk meg. Utána irány a kocsma.

Füstös, büdös borozót kerestem savanyú borral, és ittam egy sört. Egy vodkával. Ed Hardy.. Ettől sokkal jobban lettem. Irány Menyus. Útközben beugrottam mégsörért a sarki éjjel-nappaliba, mert a művészeti beszélgetésekhez a sör elengedhetetlen. Köcs. Ezt a köcsözést Menyus találta ki, vagy valamelyik haverja, vagy együtt, de egy idő után már mindenki köcsözött, köcs. Na lett is olyan konzílium, hogy netovább. Igazi feltöltős Akadémiai bazmegolás, olyan múltszázadi hangulat, amikor még előfordult, hogy a sértett művészek egyszerűen seggbe rúgták a vétkest.

Sötétben botorkáltam haza, hogy elkerüljem a gumipapucsos lányokat, mert ilyenkor este már azért elég gyászosak a lábujjak, ha az ember egész nap a városban caplat. Csabit elkísértem a buszmegállóig, énekelt egy kicsit útközben a maga Kata-valamis modorában, ami "direkt egy eszközhiányos megjelenés" - ez nem üres szólam. Az eszközhiányos megjelenés az eszköztelített csiribirire, csipri-bilire reakció. Ha nem esik le, az csupán egy jele a hiányos műveltségnek, ami esetleg származhat a tanárod hiányos műveltségéből, vagy az ingerhiányos környezetből. Mindenesetre alkalmatlanná tesz komolyabb a közegben való mozgásra, és ez logikusan vezet oda, hogy érzékeny helyzetben nem szeretném, ha te állnál mögöttem. Az élet pedig érzékeny helyzetek sorozata. Nem érzem magam jól, amikor önbizalom nélküli, esetleg sumák, esetleg senkiházi figurák állnak mögöttem, amikor éppen arra készülök, h belemegyek egy ilyen érzékeny szituba. Jobban érzem magam, ha két-három atomrészeg, erdőlakó finn áll mögöttem, majd csuklik és leül.

Ezt az egészet azért mondtam el, hogy felvezessem a következő közlést: Kilgore Trout Stirlitz reinkarnációja volt, csak ugye itt is úgy megy ez, hogy Buddhának is több lehetséges reinkarnációja van, az egyik ebből Kilgore Trout volt, csak éppen amikor ő megszületett, akkor Stirlitz még csak egészen fiatal volt - lehetett volna az apja is. Trout kapcsolatát a fiával ismerjük, az a fiú volt a buzi zongorista. Bár mintha nem is Trout fia lett volna.. Ezen nem nagyon kéne vigyorogni, mert a te fiad is lehet buzi zongorista, mert cseppet sem működik, az "akkor majd kiverem belőle az élő szart" szöveg, mert ez nem ezen múlik. Jó lenne, ha megértenétek, min múlik, de az ember nem azért szeret bele a szőrös seggekbe, mert.. mert miért is? Ki emlékszik már.. Soha semmi vonzót nem láttam a szőrös seggekben, de ez teljesen a magánügyem. Ennyit gondolom, nem árt tudni a leszármazásokról, hogy világosabb képünk legyen helyünkről a világban, ha belemegyek valakibe aki mondjuk buzikat áll körbe és alázgat, és amikor megkapja az ezért járó alázást, akkor ne nyifogjon, hogy miért, te is buzi vagy? Nem szerettem a szőrös segget soha, ezt el kell ismernem, de a primitívséget gyűlölöm, amikor valakit körbeállnak, és aláznak.