Bede nem tudja..

Bede Márton szerint "Ravasznak, sikeresnek és dörzsölt üzletembernek lenni mindig menő." Stirlitz szerint meg a közösség felelős tagjának lenni menő, az önzőzés, rohadtul nem az. Stirlitz szerint az önzőzés már éppen elég katasztrófát okozott a világban ahhoz, hogy még egy Bede Márton is felfogja, nem menő. Főleg, ha ez a Bede Márton publikálni szokott, és vmiféle írónak tartja magát. Ám Stirlitz azt is tudta, h a magyar dzsungelben ez is elmegy. Ahol minden kirívó, ott semmi nem kirívó - csak éppen semmi nem is számít. Bede szövege is csak egy újabb pohár pisi a tengernyi lé mellé.

Stilritz már tudta, h a demokrácia nem tökéletes intézmény, ereszt itt is, ott is a ladik. Például pénzen meg lehet vásárolni a szavazatokat, és a műveletlen, alsóbb rétegek szavazatait óriási tömegekben lehet megvásárolni, így a vagyon komoly tényező a demokráciában: a Bede-féle "ravasz és sikeres" közép, felső-közép szavazatait is simán be lehet zsebelni pár petákért, hiszen éppen olyan emberek ők is, mint a prolik. Így aztán a demokrácia nem óv meg a társadalmi különbségek durva elszállásától, nem garancia arra, h a közösségen belül ne alakuljon ki robbanásveszélyes feszültség, nem volt képes megakadályozni sem Hitler, sem Silvio Berlusconi hatalomra kerülését. A demokrácia nem garancia a társadalmi igazságosságra, nem védi meg a közösségeket attól, h saját valódi arcuk kiüssön mögüle. A balkáni demokrácia soha nem hasonlított, és soha nem is fog hasonlítani a skandináv típusú demokráciákra, akármennyire is azután sóvárogna a benne élők jó része. A demokrácia csupán azt bizonyította az évszázadok során, h vész esetén képes összezárni. Mind a náci Németország, mind a Szovjetunió ellenében képes volt erre, és mindkettőt legyőzte. A demokrácia, éppen a szabadság elvének csúcsra helyezésével, lehetőséget ad arra, h a közösség saját képére formálja a rendszert. Ennél többre nem képes, és nem is hívatott. Joseph Heller Képzeljétek el c. könyvében elég pontosan megfesti az eredeti athéni demokrácia képét, nem felejtve azt sem, mennyire antidemokratikus volt is az, s mennyire nem tűrte a Szókratész-féle független gondolkodókat.

A demokrácia csupán egy lehetőség, ahogy a szabadság is az. A demokrácia fátyol, megszépít, de átlátszanak rajta a valódi vonások.

Stirlitz tisztában volt vele, h "ravasznak és dörzsöltnek" lenni nem menő, hanem önzés, amit a demokratikus állam független, ám elszámoltatható felügyeleti szerveinek kell felderítenie, és hivatalból eljárni ellene. Egy működő demokráciában ugyanis az állam az, ami felügyeli, h a lékeket befoltozzák, a szivárgások útját elzárják az erre kijelölt független csapatok. Ez a közösség önvédelmi rendszere, aminek működéséről az állam (cserében a befizetett adókért) köteles gondoskodni. Így az állam kötelessége kidolgozni a megoldást arra, h olyan ember ne lehessen a Nemzeti Bank elnöke, aki 800 000 000 Ft-ot dörzsölten kilop az országból. Az ilyen ember legyen egy ciprusi cég elnöke, és kész. Ehhez joga van, a közösség immunrendszerének azonban fel kell derítenie, és el kell távolítania az ilyet a kulcspozíciókból, hiszen a közösség érdeke ezt diktálja, nem érdeke megengedni, h a vagyona elszivárogjon. De ott van a másik fickó is, a MVM volt elnöke, aki arra hivatkozva, hogy balkanizálni szerette volna a MVM-et, úgy gondolja, mindent megmagyarázott. Stirlitz szerint éppen annyit magyarázott meg, amire a nyomozásnak hivatalból meg kell indulnia. Stirlitz nem gondolta, h a balkanizálódás bármelyik magyar állami cégnek érdeke lenne, h a magyar társadalomnak érdeke lenne, sőt azt gondolta, a közösség érdeke az lenne, ha az immunrendszere felderítené, kinek az érdekköre állította abba a pozícióba ezt az embert, és milyen érdekkör vitte tovább a BKV-ba, és a továbbiakban kiemelt figyelemmel követné ezen érdekkör tevékenységét. Ez követeli a közösség érdeke, ám Magyarországon két hatalmi csoport mindent megtesz, h ez ne valósulhasson meg. E két hatalmi csoport húsz éve a közösség érdekei ellen, saját hatalma érdekében dolgozik, de hát mifelénk ez így szokás a honfoglalás óta, nincs ebben semmi új.. ma audi tennap fekete vagy fehér paripa(lásd: Árpád sztorija a kendével 90 ITT meg ITT meg itt a Stirlitzen korábban).

A hely, ahol Stirlitz kunyhója pillanatnyilag állt szintén meg tudott nevezni embereket, akik például Monaco-ban éltek az előnyös adózási feltételek miatt, ám ezek az emberek nem tölthettek be közfeladatokat otthon, jövedelmük jobbára nem is otthonról származott, ugyanis nyilvánvalóan nem a közösség érdekeit képviselték, és ezen a helyen ez világos is volt, számukra is, mindenki számára. Stirlitz részben ezért választotta kunyhójának a helyet: biztos lehetett benne, hogy a monacoinál jóval magasabb adókat a közösség jólétére, és nem "a domboldalakon épülő szép házak"-ra fordítják; biztos lehetett benne, öregkorában nem kell hajléktalanokat és kutyaszart kerülgetnie az utcán, mert a közösség gondoskodik a kötelességéről, szállást ad a hajléktalanoknak és eltakarítja a szemetet a közös terekről. A társadalom, aminek vesztesei vannak, vesztesek társadalma - szokott Stirlitz fogalmazni.

Mellesleg Stirlitz szerint azok a házak nem is szépek, hanem sugározzák magukból a hirtelen jött gazdagság minden otrombaságát, ahogy a kátyúk között szánalmasan zötykölődő Ferrarik és suv-ok meg réka-1 rendszámú Audik is dettó. Ám ez a vége pusztán magánvélemény volt, míg az előző rész, miszerint a közösség nem engedheti meg, h szétlopják a vagyonát, az meg egyfajta kényszer. Valójában megengedheti a közösség, de ebben az esetben nem kell csodálkoznia, ha üres a bukszája, és a szomszéd nem szívesen ad neki kölcsön hó végén. Kicsit olyan ez, mint egy hétköznapi embernél a játékszenvedély, vagy alkoholizmus, vagy bármi más függőség: este megy a buli, van bérelt szmoking meg konflis, megy a dajdaj, másnap aztán koplalás van, és vöröslő szemek. Bede erre azt mondja, igen, így kell élni, ez a menő. Rendben, ebben az esetben adjon Bede kölcsönt az ilyen embernek, kezelje az ő pénzét egy ilyen.

Bede szerint "Ravasznak, sikeresnek és dörzsölt üzletembernek lenni mindig menő". Stirlitz szerint meg tisztességesnek, ügyesnek, gyorsnak lenni a menő. Stirlitz nem szerette a ravasz üzletfeleket, pontosan tudta, h azt a külön figyelmet, amit a ravaszság miatt rá kell fordítania az ilyen üzletekre, bele kell számolni a költségekbe. Így mindig is kiemelt gondot fordított arra, h ezeket a zűrös ügyeket lehető leghamarabb kiszűrje, mielőtt komoly energiákat kezdenek elvonni a tiszta ügyek elől. Aki cigánnyal üzletel, annak tudnia kell, mit csinál: a holmi lehet lopott, lehet beetetés, stb. Aki nincsen rászorulva, az nem megy bele ilyesmibe, mert túl nagy, és kiszámíthatatlan a kockázat. Aki belemegy, az saját felelősségére teszi, utólag nem mondhatja, nem tudtam: tudnia kellett volna, utána kellett volna néznie, eleve a túl alacsony ár figyelmeztető jel, ha belement. Ez az ő felelőssége, nem másé.

Stirlitz már tudta, h a becsület és a tisztesség nem luxuscikk, vagy járandóság, hanem kincs, amit őrizni, és gondozni kell éppen úgy, mint a szabadságot.