2009. november 8., vasárnap

Novnyolc

Kertész Imre nyilatkozata a Die Welt-nek természetesen visszhangot keltett Magyarországon is: az MTI hírét a kucugok azonnal átvették, címlapos is lett néhány primitív szájbarágással kiegészítve, hogy a hívők is felfogják, miről van szó. Nehéz fanatikussal kommunikálni, előreemésztve le kell neki mindent írni, és mondatonként kétszer szerepeltetni a kulcsszavakat, amik nem változhatnak soha. Ám novák előd emőke a jobbik főkommunikátora hozza a formáját, pusztán olyan változtatásokat eszközölt az eredeti szövegen, h például Kertész neve helyére "A Zsidó"-t helyettesíti be, ami nagyjából ki is meríti novák szellemi képességeit, és maximálisan kielégíti olvasói igényeit. Nagyon egymásra találtak ezek, és ami a legszebb, pontosan, szóról szóra eljátsszák azt, amiről Kertész beszél: "semmi nem kerül feldolgozásra, mindent csak megszépítenek".

Persze Stirlitz ezt természetesnek találta, hiszen mit hazudna már egy nyolcvan éves ember, aki bár magyar, lassan tíz éve nem él Magyarországon. Mi értelme lenne hazudnia, mikor egész élete egy regény volt, olyan dolgokat látott, élt, tapasztalt meg, amiket a ma élők közül a kevesebbnél is kevesebben, és elismerést is kapott bőven, biztosan pont novákék emőkéjének bátorítására lenne még szüksége (vagy Verebes feledhetetlenül nyálas-szuszogós seggnyalására..).

Röviden: Kertész Imre valaki, míg a kukacok óbégató csürhéje a szar habja a víz zavaros felszínén. Ez ennél ritkán világosabb. Abból aztán még inkább kiviláglik, h az ostobák még észre sem veszik ezt, hanem átszellemülten skandálják a "magyargyűlölet"-et, meg a zsidót. Pedig Kertész nem gyűlöl senkit. Annyit mond csupán, Berlin világváros, "békés, urbánus a légköre", kulturális központ, Budapest meg nem. Azt állítja, Berlin élhető. - Budapest meg csak papírmasé díszlet egy múltszázadi operettből, agresszív, idegbeteg díszletmunkásokkal megrakva - teszi hozzá Stirlitz a gyengébbek kedvéért.

"A magyarok régi káros szenvedélyei - a hazugság, a dolgok elfojtására való hajlam - jobban jellemzők, mint valaha." - és ez szóról szóra így van: ha nem megy, akkor hazudjuk azt magunknak, h megy. Hallgassunk meg két Máté Péter számot, három betétet az István a király-ból, és mondogassuk fennhangon, h megy, megy, megy. És mondogassuk fennhangon, h Budapest világváros, és mondogassuk fennhangon, h a magyar a világ legtökösebb nemzete, mert milyen jól megy minden, minden más nemzetnél tökösebb, aztán hallgassunk egy kis Eddát, na ne a Miskolcot ("Egyszer egy szép napon.."), hanem valami újabbat, ahhoz meg hallgassunk hozzá egy kis Kárpátiát, vagy Romantikus Erőszakot. Hazudjuk azt magunknak, h igenis minden rendben van - miközben nincsen. Mondjuk magyargyűlölőknek azokat, akik szólnak, h de nincsen. Mondjuk zsidónak azokat, akik szerint hazudni szégyen, és káros; mantrázással kábítani magunkat éppen olyan drog, mint a többi. Mocskos zsidó! - ez is csak drog.

Pedig nincsen magyargyűlölet, pontosabban az nem ez, ez az ostobaság gyűlölete, mert olyan létezik. Faji alapon való elkülönböztetés csak azok számára van, akik azt képzelik, meghatározóan befolyásolja egy ember mivoltát, melyik rasszba sorolható. Ez pedig ostobaság. John Lukács szerint míg a hazafiasság passzív dolog, a nacionalizmus agresszív. A hazafi a magáét megvédi, a nacionalista ezzel szemben magáénak mond mindent, és ezzel az indokkal akarja elvenni amit a szeme megkíván.

Én az emberi ostobaságot gyűlölöm, teljesen mindegy, milyen kulturális vagy egyéb fészekből származik az ostoba. Abszolút mindegy a bőrszíne, a füle állása, az orra mérete, szeme, haja színe, ha egyszer ostoba. Magyargyűlöletről csak azok beszélnek, akik maguk csak faji alapra egyszerűsítve akarják láttatni a világot, miközben az nem ilyen. És emögött bizony nyilvánvaló szándék van: a hatalom, a befolyás, a karrier akarása, elvenni, megszerezni a másét - ez a szándék - bármi áron. Arra kell a mantrázás, a csasztuskázás, a tömeg, h elnyomja a lelkiismeret szavát, hiszen egymagában majd' minden ember jó, ám a falka, vak és süket ösztönlény. Miközben novákék a hazug gyurcsányt hazugozzák, éppen úgy hazudnak ők is, és pontosan ugyanazzal a céllal. A különbség csak annyi, h gyurcsánynak bejött, ezeknek meg sose fog.

Az ember az ostobaságot, a pitiánerséget, az alantas, otromba rosszindulatot gyűlöli, nem a magyart. Magyarul van is erre szó: szarembernek hívjuk azt, aki ilyen.. házmesterszerű. Amikor a kicsinyes ostobaság gyűlöletét mondja valaki magyargyűlöletnek, akkor azt állítja, a szarember a magyar szinonimája. Teccik érteni? Nem én állítom, és nem Kertész, hanem az, aki magyargyűlöletről beszél, legyen az a jobbik, novákemőke, vagy egy tomcat nevű polgári megélhetési bohóc.

Kiegészítésnek még egy latolgatás arról, talpra áll-e az msz(m)p? Stirlitz remélte, hogy soha. Stirlitz remélte, h a magyar baloldal áll talpra, de ehhez meg kell szabadulnia a volt állampárttól. Ez is kristályosan világos ma: gyurcsány maga ült az msz(m)p nyakára, míg a szdsz-t saját emberével lovagoltatta meg. Tudjuk kik ezek, és az is világos, amíg az ő nevük a baloldallal kapcsolatban felmerül, addig nem beszélhetünk baloldalról, addig a baloldal halott. Annak kéne föltámadnia, nem az msz(m)p-nek. Ennek az esélyeit kéne latolgatni - ám Stirlitz úgy gondolta, erre az ő életében nem fog sor kerülni - pedig mint tudjuk, halhatatlan..