2013. október 7., hétfő

7.10.2013

"Amint merőn néztem utolsó utamat, a fáradtság gyanakvása lett úrrá rajtam. Csupán Turms voltam, az ember. A szívemben ifjúságom keserű tanítóját szólongattam. Még egyszer megkérdezte tőlem: Melyik út a leghosszabb? Még egyszer válaszolt rá: Ha bejárnál is minden országot, akkor sem találnád meg önmagadat, hanem csak magad elől menekülnél. Önmagadban rejlenek a leghosszabb utak. Bármilyen messzire vándorolj is önmagadban, nem találod a határt. Ugyanabba a vízsodorba nem léphetsz be újra.

De azt is mondta: A püthia tekintete egy évezredre nyúlik vissza.

Ekkor visszatért belém az erőm. Testem titkos pontjáról indult, a szívem csücske alól, míg el nem jutott a hajam gyökeréig és az ujjaim hegyéig. Az erőmtől lúdbőrös lettem, és minden szőrszálam égnek állt, míg végül egész lényem lobogó tűzze vált, és tűzként hullámzottam önmagamban és önmagamon kívül."

Mika Waltari: TURMS

2013. június 22., szombat

Tatjana Vol.35

"A feleségem beteg lett. Folyamatosan idegeskedett a munkahelyi, személyes gondjai és a gyerekkel való problémái miatt. 35 éves korára nagyon lefogyott, vékony lett és rengeteget sírt. Nem volt boldog nő. Állandóan fájt a feje, a mellkasa, a hátán becsípődtek idegek. Éjjelente nem aludt, csak reggel valamennyit, és nagyon hamar elfáradt a nap végére. Kapcsolatunk a szakítás határára került. 

A szépsége egyszerűen elveszett, karikásak voltak a szemei, rejtegette az arcát és nem törődött magával. Teljesen elvesztettem a reményt és gondoltam hamarosan el fogunk válni. 

De aztán elhatároztam, hogy cselekedni fogok, mert tudtam, hogy nekem van a leggyönyörűbb asszonyom a földön, akiért a legtöbb férfi odavan és közülük én vagyok az, aki mellette fekszik, aki mellett elalszik és közben én ölelem át a vállát. Elkezdtem őt virágokkal, csókokkal, apróságokkal halmozni. Megleptem minden nap, minden percben és örültem neki, hogy ő van. Sok ajándékot adtam neki, ő érte éltem. Beszéltem róla a nyilvánosság előtt, minden téma róla szólt, és dicsértem őt mindenhol, ő előtte, a baráti körében, bárhol, ahol csak voltam.. 

Nem fogjátok elhinni, de teljesen kivirágzott. Gyönyörűbb lett, mint valaha, visszaszerezte a súlyát, már nem volt folyton ideges és jobban szeretett mint bármikor korábban. Sosem gondoltam volna, hogy ő még jobban tud engem szeretni.. És rájöttem egy dologra: a nő visszatükrözi a pasiját!"

Szegény, szerencsétlen, ostoba jenki. - gondolta Stirlitz. A pasi visszatükrözi a nőjét. Így lesz egy tökös pasiból neurotikus, hülye picsa, és az ezotéria-magazinok meg ezernyi ócska reklámanyag hőse.. Ahhoz ugyanis, hogy valaki rájöjjön, pénzzel és seggnyalással bármit el lehet érni, igazán nem kell ennyi évet leélni..

*

2013. május 26., vasárnap

Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,




Nagyon jó ötlet, kár, hogy nem lett rendesen kidolgozva. Ha már egyszer ennyi energiát belefektettek a projektbe, érdemes lett volna odafigyelni a dramaturgiájára, és a történelmi hűségre is. Játékból készült, a játékokból megszoktuk már, hogy van normális történetvezetés, és dramaturgia.

2013. május 25., szombat

Tizenhetedike


Tizenhetedikén megjöttek a fecskék, Stirlitz meg elment a kisboltba cigiért, mert ilyenkor tavasszal, hogy pár nap alatt hirtelen zöld lett minden, szeretett csavarogni. Azon gondolkozott, hogy a rovarok miatt jöttek-e meg a madarak, vagy a rügyek miatt a rovarok, de végül arra jutott, hogy a tavasz miatt lett ez az egész.

Tatjanával találkozni kellemetlen volt, mint mindig. Éppen válik, az ilyesmi pedig zűrös viharokat okoz a női lélekben, főleg, ha őt hagyják ott, mint ebben az esetben is, és nem fordítva. Nem hagyhatta ki, hogy oroszlánkörmeit bele ne próbálja Stirlitz lelkébe, bár hatása ezúttal sem volt, mint a válás óta soha, eredménye meg éppenséggel semmi. Stirlitz már tudta, olyan ez nála, mint kismadárnak a csip-csirip. Stirlitz hosszú évek óta látta a pályát, amin Tatjana mozgott, tökéletesen érezte a tehetetlenséget, az ürességet, az esetlegességet, és már rég megtanult uralkodni a sajnálatán is. Mert kétségtelenül sajnálatra méltó volt, hogy egy emberi lény ilyen tehetetlenül, tanácstalanul sodródjon a létezésben, görcsösen mantrázva, hogy szeretet, szeretet, angyalok, romantika, satöbbi; dolgok nevei, amik soha nem tartoztak az életéhez, amik örökké kívül álltak rajta, vagy éppenséggel fordítva, de soha nem tudta megtapasztalni, csak délutáni sorozatokból meg nyálas, tingli-tangli, tömeggyártott dalokból tudott a létezésükről, és ahogy a születésétől fogva vak ember elképzeli a színeket, úgy épített fel ezekből valami jelentést Tatjana e szavak köré. Sajnálatra méltó lett volna akkor is, ha történetesen nem Stirlitz gyerekeinek az anyja, ha nem szivárog át belőle a gyerekekbe ez az üresség, ha nincsen annyira világos hatása a gyerekek sorsára, ha a gyerekek nem képzelik azt egész gyermekkorukban, hogy tényleg csak annyi van e szavak mögött, amennyit Tatjana meg a részeges századosa mutat, ha Tatjana csupán egy vadidegen emberi lény, buta és szomorú, agresszív és akaratos. Stirlitzet valamikor meglepte, mennyi elkeseredett agresszivitás, nyers bosszúvágy gyűlik fel a legtöbb nőben mire harminc évesek lesznek.

A negyvenről ne is beszéljünk..

2013. április 14., vasárnap

Back again

Nem is tudom, mi változott. Talán csak nem volt már a közkívánat, talán csak egyre dühödtebb lettem, és a düh az nem idevaló, az nem Stirlitz; a düh az odavaló a dögfigyelőre. De most elmúlt már a düh, már csak kósza gondolatok vannak, tavasz, a tavasz furcsa illata..

Talán csak, hogy beállítottak dolgozni, hogy manufaktúrázom már egy ideje, "workin' fuckin class", az meg megöli az emberben a Stirlitz-et.. - talán az.

Talán, hogy az írás már halott, faszbu' van, lájkolgatjuk a dolgokat, amik soha nem lehetnek száznyolcvan kibaszott betűnél hosszabbak, mert annyit senki el nem olvas máma már, talán az. Talán, hogy az a csaj, az a mittudoménhogyanhíjják, a Tatjana unokahúga, az most az író, aki magyarul ír. Csakhogy az engem nem érdekel egyáltalán. Meg a blogok. Az index blogfala. Tematikus blogok. A tematikus azt jelenti, körbeadják a témákat, kicsit összenyálazza, megrágcsálja őket mindenki, de nem egészen úgy, mint amikor a bandából mindenkinek megvolt már a csaj, hanem mint a gittegylet, hogy kilenctől tízig te rágod, hogy ki ne száradjon. Az az írócsaj is ilyen tematikus író. Nehéz úgy írásra időt szánni, hogy nem érdekel, amit olvasok. Nehéz úgy jót írni, hogy nem érdekel, amiről írok. Hogy nincsen háttérzaj.

Nem érdekel a politika sem, lezárt dolog. Amit el lehetett baszni, azt elbaszták, és amit még lehet, azt el fogják baszni, nincs menekvés, nem tuják jól csinálni, nincsen hozzá tehetség, nem kellenek jóslatok, világos, mi lesz, most már minden csak az ütemtől függ: a magyar kompot hozzáláncolták a Keleti-parthoz, ott fog bukdácsolni mellette örökké. Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! Soha nem fog onnan többé elmozdulni, sőt, ahogy Ady mondta, az is csak kenetteljes hazugság volt, hogy bármikor is elmozdult volna. Nincs ezen többé mit ragozni, nagy zuhanások voltak, lesznek, és kész.

Aztán  meg annyira tuti volt itt az a számláló, annyira tökéletes, hogy egyszerűen nem volt mit hozzátenni. Semmi nem stimmelt utána.

Több mint egy év eltelt. Most már jöhet bármi. Tán megtisztultam. Most majd a dögkútra nem lesz kutyaszöveg. Így megy ez. Egyensúly van. Éppen tegnap magyaráztam a fiamnak, hogy minden egyensúlyban van, és ez a legnagyobb probléma az élet meghosszabbításával is: csak egyetlen módja van, ha kibaszott kényelmetlenné meg unalmassá teszed. Pont ahogy Dunbar teszi a kórházban, éppen úgy: "Dunbar megint mozdulatlanul feküdt a hátán, kerekre nyitott szeme a mennyezetre bámult, mint egy játék babáé. Vadul dolgozott élete meghosszabbításán. Élete meghosszabbítását az unatkozás kultuszával kívánta elérni. Dunbar olyan vadul dolgozott élete meghosszabbításán, hogy Yossarian már-már azt hitte, beadta a kulcsot." Persze a fiam soha nem olvasott Hellert - egyik sem. Nem miattam.. Aki viszont pörgősen szeret élni, az bízvást számíthat rá, hogy nem fog sokáig tartani míg a kiszabott idő eltelik. Mert az idő az adott. Azon semmit nem változtat dohányzol-e, szedsz-e vitaminokat, 2 centet vagy 2 dollárt fizetsz egy grammért, mennyit szívsz, és mennyit piálsz, milyen gyorsan vezetsz. Az idő az adott, és aki három centért adja a C-vitamin grammját, az már nyerészkedik rajta. Aki az egészséges életmódról pofázik, az a halálfélelmeden nyerészkedik és szarember, mert az idő az adott.

*