Talán csak, hogy beállítottak dolgozni, hogy manufaktúrázom már egy ideje, "workin' fuckin class", az meg megöli az emberben a Stirlitz-et.. - talán az.
Talán, hogy az írás már halott, faszbu' van, lájkolgatjuk a dolgokat, amik soha nem lehetnek száznyolcvan kibaszott betűnél hosszabbak, mert annyit senki el nem olvas máma már, talán az. Talán, hogy az a csaj, az a mittudoménhogyanhíjják, a Tatjana unokahúga, az most az író, aki magyarul ír. Csakhogy az engem nem érdekel egyáltalán. Meg a blogok. Az index blogfala. Tematikus blogok. A tematikus azt jelenti, körbeadják a témákat, kicsit összenyálazza, megrágcsálja őket mindenki, de nem egészen úgy, mint amikor a bandából mindenkinek megvolt már a csaj, hanem mint a gittegylet, hogy kilenctől tízig te rágod, hogy ki ne száradjon. Az az írócsaj is ilyen tematikus író. Nehéz úgy írásra időt szánni, hogy nem érdekel, amit olvasok. Nehéz úgy jót írni, hogy nem érdekel, amiről írok. Hogy nincsen háttérzaj.
Nem érdekel a politika sem, lezárt dolog. Amit el lehetett baszni, azt elbaszták, és amit még lehet, azt el fogják baszni, nincs menekvés, nem tuják jól csinálni, nincsen hozzá tehetség, nem kellenek jóslatok, világos, mi lesz, most már minden csak az ütemtől függ: a magyar kompot hozzáláncolták a Keleti-parthoz, ott fog bukdácsolni mellette örökké. Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! Soha nem fog onnan többé elmozdulni, sőt, ahogy Ady mondta, az is csak kenetteljes hazugság volt, hogy bármikor is elmozdult volna. Nincs ezen többé mit ragozni, nagy zuhanások voltak, lesznek, és kész.
Aztán meg annyira tuti volt itt az a számláló, annyira tökéletes, hogy egyszerűen nem volt mit hozzátenni. Semmi nem stimmelt utána.
Több mint egy év eltelt. Most már jöhet bármi. Tán megtisztultam. Most majd a dögkútra nem lesz kutyaszöveg. Így megy ez. Egyensúly van. Éppen tegnap magyaráztam a fiamnak, hogy minden egyensúlyban van, és ez a legnagyobb probléma az élet meghosszabbításával is: csak egyetlen módja van, ha kibaszott kényelmetlenné meg unalmassá teszed. Pont ahogy Dunbar teszi a kórházban, éppen úgy: "Dunbar megint mozdulatlanul feküdt a hátán, kerekre nyitott szeme a mennyezetre bámult, mint egy játék babáé. Vadul dolgozott élete meghosszabbításán. Élete meghosszabbítását az unatkozás kultuszával kívánta elérni. Dunbar olyan vadul dolgozott élete meghosszabbításán, hogy Yossarian már-már azt hitte, beadta a kulcsot." Persze a fiam soha nem olvasott Hellert - egyik sem. Nem miattam.. Aki viszont pörgősen szeret élni, az bízvást számíthat rá, hogy nem fog sokáig tartani míg a kiszabott idő eltelik. Mert az idő az adott. Azon semmit nem változtat dohányzol-e, szedsz-e vitaminokat, 2 centet vagy 2 dollárt fizetsz egy grammért, mennyit szívsz, és mennyit piálsz, milyen gyorsan vezetsz. Az idő az adott, és aki három centért adja a C-vitamin grammját, az már nyerészkedik rajta. Aki az egészséges életmódról pofázik, az a halálfélelmeden nyerészkedik és szarember, mert az idő az adott.
*
Bejegyzések
