2007. szeptember 6., csütörtök

Ágyesz-bugyesz mindenkinek!

És Stirlitz elgondolkodott az íráson. Mert mire való egy írás? Egyrészt persze közöl valamit, másrészről meg néha megmarad, mint egy lenyomat egy korról. Fura olvasni a korabeli római leveleket. Rohadt fárasztó. - Gondolta Stirlitz.

De nézzük meg milyen írások, vagy filmek fognak fennmaradni Magyarországról 2007-ből. A sajtót talán hagyjuk. A Tv-t is elfelejthetnénk talán. Stirlitz nem tudott Anettkára gondolni öklendezés nélkül. Pedig megjárta a háborút. Látott egyet, s mást fiatalon. Stirlitz nem emlékezett rá, hogy meghalt-e. Nem kellett neki bemutatni az életet. Két-háromezer év múlva érdekes élmény lehet a mai sajtót böngészni... Vonnegut meghalt, kora nagy írója volt. Milyen is volt ez a kor? És milyen is volt Trója? És milyen is a világ ma? Stirlitz-et ez érdekelte. Ilyen furcsa szemüveget vett fel néha. Vodkásüvegből csinálta.

Kedves Jolán! Remélem jól vagy egészségben és életed minden tekintetében az istenek áldása kíséri minden léptedet. Én megvagyok. Anglia a legszarabb hely az egész földkerekségen. Köszönöm a pamutzoknit, amit küldtél, elkél errefelé, hidd el nekem. Nem tudom, kinek jutott eszébe elfoglalni ezt a helyet, de nem volt normális, az biztos. Nem Cézár volt, azt tudom. - Mert Rómában tudták, hogy a Föld kerek. Egyes agyas lények kiszámolták ezt a marhaságot, és tényként elfogadták. Kerek és passz. Ettől még az ember megmaradhat a naposabbik felén, távol ezektől a szőrös, hányásszagú vadaktól. Otthon. Az más kérdés, hogy otthon egy percig nem volt béke. Itt azért nyugodtabb, itt a hűvösön, bár esik... Esik.

Nem lehet elkószálni a városból... Hát hova? Esik a rohadt életbe!

Stirlitz kibámult az esőbe. New York New York. - mondta. Keményen, németesen pergette a betűket. Itt ül New York-ban, a világ másik felén, a nagybetűs életben, egy zuhogó esőben tocsogó, büdös, szmogos, saját gázában fuldokló városban, egy csomó hangya között. Rohadt sok van belőlük Rohadt sok szemét veszi őket körül.. És mintha direkt csinálnák, néha még rádupláznak a genyóságban. Honnan van ennyi gyűlölet az emberekben? Stirlitz tudta: ha túl sok egeret raksz túl kicsi helyre az egerek agresszívek lesznek. Egy idő után kialakul a kannibalizmus. Stirlitz nem volt mai gyerek, ő még bottal tanulta a történelmet. Kétszázmilliárd nap világában van esély sok mindenre. És ez csak a mi szűkebb környezetünk. Munka van - emlékeztette magát. New York, feladat. Feladat. Nyomozni nem kell, minden anyagot megkaptál, gyerünk. Nade miért vállal el egy nyugdíjas Stirlitz egy feladatot. New York-ban? Szerelemből. Mi másból. Szerelemből egyértelműen. Milyen csajba? Miii-e-ee-n csajba? Hát egy olyan csajosba. Nem volt rajta semmi különös. Egyesek szerint kicsit bandzsított. Mások szerint direkt csinálta. Stirlitz szerint egy csirkeólban élt.

Stirlitz soha sem járt New Yorkban. És nem is fog.

- Kér még kávét?

- Mi? Tessék? Ja nem, köszönöm fizetnék, kérem... - tipikus európai. Turista. Mit keres itt egy turista? Stirlitz sem értette.
Fizetett.