Vattacukor

Sokáig néztem, hogy mi ez. Nemere 2.11? Mármint a múltkor volt valami, hogy van az az író, aki már hétszázszor, de nem is, mert már 701. Nem is biztos, hogy a Nemere volt, nem olvastam el a cikket, gondoltam, majd 1000-nél ránézek. Biztosan lesz olyan is. Ez most izé, Dragomán, ezen kívül tőle sem olvastam semmit, legalábbis nem emlékszem, hogy olvastam volna, indíttatást sem érzek, hogy olvassak - valami dagasztás nélküli kenyér receptje mintha rémlene, de az meg nem biztos, hogy ő volt. Ezen a képen valahogy másképp néz ki. Vattacukor, klisé-életek, kliséjelenetei, annyira mátépéteres az egész, hogy mátépéteresebb csak mátépéter lehet. Annyira kiszámolt, modoros, hogy egyetlen dolog világos belőle: a magyar írók a mai napig nem tanultak meg karaktereket, élethelyzeteket, világot se ábrázolni, se teremteni, és valószínűleg azért, mert egy kibaszott ingerhiányos konzervdobozban élnek, ezt a kibaszott konzervdobozt pedig a nyelvük, a kultúrájuk adja. Valamiért mióta az eszemet tudom, taszított ez a konzervdoboz. Dermesztett a sivársága. Oké, így van ez a finnekkel, az oroszokkal, a németekkel is, és így lenne a dánokkal, svédekkel meg a norvégokkal is, ha nem dolgoznának már vagy ötven éve, hogy ne így legyen.

Kafka

"Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letartóztatták."

Stirlitz ezen a péntek reggelen arra riadt, hogy azt álmodta, Magyarországon került bíróság elé, és a Budapest TV volt műkörmös-sminkes-szolis(garantáltan új csövek)-sztájlisztja  volt a bíró. Stirlitz fél lábbal már a sírban érezte magát, főleg amikor a bírónő megszólalt: A... Ööö...  Mindegy...

Persze csak rossz álom volt, és Stirlitz végül felébredt.

Egy pillanatra nem tudott visszaemlékezni, hogyan került egy pornóparódiába, aztán ismét felébredt. Ezúttal tényleg. Se bíróság, se bírónő, se Magyarország, csak a végtelen sztyeppe...

Sikoltozva rongyolt a kamrába vodkáért.

*

(Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy valamikor nagyon régen, még gimnáziumban, Stirlitz nyomult az egyik osztálytársnőjére, amiért az osztály lányai ki is akarták közösíteni, ugyanis az illető állati jól nézett ki, de általánosan elfogadott vélemény szerint a legsötétebb szőkeség volt az egész földkerekségen, és ugye kizárólag női előjog a legsötétebb csődörök után futkosni, tehát Stirlitz is a kiközösítést kockáztatta a szőkeség miatt (meg egy alapos verést, ugyanis a lány zöldséges barátja mellesleg testépítéssel foglalkozott). Teltek-múltak az évek, és Stirlitz úgy hallotta, ügyész, vagy bíró lett a lányból. A fenti képeket elnézve, Stirlitz már eglszen biztos volt benne, hogy nem ügyvéd, hanem tényleg ügyész, vagy bíró. Újra megborzongott. Akaratlanul is az volt z érzése, hogy valamiképpen személyesen is felelős a történtekért.)

Stirlitz