Re: El lehet menni Budapestről..

A több ezer éves hagyomány és a logika szerint is úgy megy a dolog, h a City - vagyis az üzleti-, mulató-, stb. negyed a város közepén van, ahová kintről viszonylag könnyen bejut az ember. Oslóban pl. zónákra osztották a várost, és befelé egyre tovább lehetnek nyitva a kocsmák. A körkörösen egyre kijjebb lévő negyedekben már 10kor be kell zárni, míg egészen a központban hajnali 4ig is lehet veretni. Az utcán való alkohol-, haska-, mariska-, Mariska-, és drogfogyasztás, dajdajozás a rendőrségre tartozik: pontos előírásaik vannak, mikor visznek be. És igen, reggel 4től (mikoron te éppen hazafelé tántorogsz, mert már annyira zsibbadt a képed, h taxit esélyed sincs rendelni) nyalják a gépek a belvárost, tehát hétre kb. tiszta, és nett, mintha este semmi nem történt volna.

A budapesti belváros hangulatához hozzátartozik a gangokon és világítóudvarokon át létrejövő igen kitűnő térerő, ami mobiltelefon nélkül is tökéletes kapcsolatot biztosít a szomszédok részire. Ettől aztán mindenki pontosan tájékozott a szomszéd emésztésének, alváz- és alvászavarainak, elmebajának, kedvenc tévéműsorának tekintetében, ám az ember ezzel tisztában van, és ennek megfelelően igyexik szabályozni a hangerejét. A szomszédokkal kapcs. tájékozottság elmélyíthető, ha az ember lemegy a kapuval pont szemben található kiskocsmába, ahol két deci savanyú, vagy édes mellett meg is tárgyalhatja ezeket a dolgokat a szomszéddal, de egyéb lakóközösségi dolgokat is meg lehet ott beszélni: túl sok a betörés, vki állandóan odaszarik a postaládákhoz, megint szétcseszték a kapuzárat, szereljünk-e be mozgásérzékelős kamerát a lépcsőházba, stb. (nem lesz kamera, mert a többi szomszéd ergya maradi bunkó - fogalmazzák ki a szemközti kiskocsmában a lényeget, mire az ember bólint és beszereli a kamerát mozgásérzékelővel a saját előszobájába, ám ettől még kerülgetheti a szart a postaládáknál) Stirlitz, amíg ott lakott, szigorúan csak az ilyen jellegű beszélgetésekhez használta ezt a kocsmát, a haverokkal való komolyabb műveletek szinte kizárólag távolabb lévő üzemegységekben történtek. Hála Budapest igen gazdag kocsmafelhozatalának szinte minden célra, bajra, igényre található vendéglátóipari üzemegység és egy rendes pesti ember ezeket ismeri is, ki is próbálta már jó részüket, tehát gyakorlatilag nappali helyett használja őket attól függően, milyen a hangulata, mire van szüksége. Éppen ezért nem is tartom jó ötletnek állandóan ugyanabba a kocsmába járni, mert ha az ember mindig ugyanazokat a falakat szeretné nézegetni, akkor lényegben otthon is maradhat, és föl is hívhatja magához a haverokat..

Budapest kocsmái roppant változatosak, igazi gyöngyszemeket lehet találni ma is, pedig a piacgazdaság (főleg a mifelénk dívó bajuszpödrős, ki-ha-én-nem-es, akkor-inkább-a-szomszédé-is formájú változata) elég gyilkos közeg a pesti kiskocsmák, és kifőzdék számára. Persze nem mondom el hol találhatók ezek a gyöngyszemek, mindenkinek meghagyom az élményt, h maga fedezze föl őket, mert nagyvárosról lévén szó, pillanatok alatt megtelnének a helyek, melyeknek egyik lényege, h nincs zsufi. Ez szintén jellemző a városi életformára. Néha úgy tűnik, az új lakók (noobs) számára rövid kurzust kéne tartani: Városban élni címmel.. Ám ugyanezt a kurzust el kéne végeztetni az önkormányzati képviselőkkel is, majd vizsgáztatni őket, h egyáltalán alapfogalmuk legyen arról, mi is a városi, belvárosi lét története, funkciója, normái, valamint mi a szerepe ebben az önkormányzatnak. Mert lenne. Ebből a mostani balhéból viszont ismét világosan kiderült, h fogalmuk nincs róla: abban a meggyőződésben vannak, h ez csupán egy bőségesen jövedelmező pozíció. Pedig nem az, egészen más szerepe van ennek a pozíciónak a város/kerület/közösség életében, és a hozzá nem értés komoly károkat okoz az emberek életminőségében, amint a mellékelt példa is mutatja, és amiért persze felelősségre kell vonni a felelőtlen döntéshozókat. Bizony, hogy felelősségre kéne vonni őket. De hát nem lehet. Így valóban marad a megszokni, vagy megszökni - Stirlitz megszökött. Sokan megszöktek, nagyon sokan, és meglehetősen érdekes emberek érkeztek a helyükre. Kolbászt darálnak a teakonyhában, meg ilyesmi.. Nem olyan régen mesélte egy ismerőse, hogy a lépcsőházban, ahol csupa polgár élt egykoron (1990 előtt), ma kóbászt tőtenek a tejakonyhában, meg ötliteres fazekakban rotyog a székelykáposzta, abálódik a szalonna. Nemsokára talán megjelennek majd a házak közé kifeszített madzagokon száradó gatyák, tangák, vietnami gumipapucsok strasszberakással, meg pasztellszín rózsadísszel, stb. Lesz hangulat, az biztos.. de ez a hangulat már nem az a hangulat. Az a Budapest már elköltözött. És h ez most jó, vagy rossz dolog? Kinek jó, kinek nem. Stirlitz egy ideje már semmi olyat nem tudott mondani, ami érdekelte volna abban a városban. El is költözött..

Stirlitz, a Mandzsuk és a V.É.G!

Igen ezt választotta. Szibéria túl zsúfolt, izgatott, zaklatott volt számára. Az eszkimók befogadták, megszerették Stirlitzet. Az eszkimók mit sem tudtak a II. Világháborúról, oda ahol ők laktak csak tudósok mertek menni, meg egy pár titkos amerikai támaszpont volt ott mélyen belevájva a jégbe. Időről időre egy-egy forgatócsoport is elvetődött feléjük, de az eszkimók távol tartották magukat az efféle zajos barbároktól. A politika messze elkerülte ezt a helyet, a politikusokat megették. Ősi eszkimó tapasztalat volt, hogy a politikusok mája nagyobb, zsírosabb, édesebb, mint az átlagemberé, ébreszt egy olyan kis diós-mandulás benyomást, mert a politikusok jobb piákat tolnak. Itt is van ám élet, de még milyen! Esténkét amikor a jó fagyasztott-füstölt fókavacsora után, valahogy lehámozta magáról vendéglátója gyanús-dús illatú feleségét, aki még soha életében nem fürdött fürdőkádban, csak lékben - élt. A télben...

Nem is borotválta. Szilikon sem volt benne. Sehol. Ha ezt a nőt eltemetik, és valakik kiássák egyszer sokára, nem fognak megmagyarázhatatlan célzatú, de bizonyára szent szilikonzacsikat találni a csontjai közé gabalyodva. Nyilván az arasznyi (és Stirlitznek azért volt arasza vagy húsz centi) hónalj- és ágyékszőrzeten elgondolkodnak majd, mert a korra ez nem annyira jellemző, de a szent szilikonzacsik hiánya valószínűleg nagyobb érdeklődést ébreszt majd.

Nem mondom, volt itt a szeretkezésnek valami elemi bája, állati jellege, (hogy nem dörzsölt a csaj, mint egy nagyolósmirgli), ahogy a kis igluban hatodmagával, és közben iszonyatosan csinálja a főnök nejét, de éppen ez volt, ami Stirlitzet megfogta, az őszinteség, az emberi közelség, a lét legtisztább, kendőzetlen, valós formája. Úgy érezte, életében először közel van Istenhez. Életében először hajlamos volt elhinni Isten létezését. Isten csak a szeretetben létezhet. Isten csak a tisztaságban létezhet. Vagyis Isten nem létezhet ott, ahol a papok, a vallások meg az egyházak léteznek. Isten ezt világosan meg is mondta. Megölték.

Aluk, a főnök békésen, földöntúli mosollyal aludt mellettük, ő már túl volt a dolgon, még a délután megcsinálta Fred, a szomszéd, nejét. A világ kerek, kellenek az új gének, ahogy kell minden szem meleg.

Hirtelen a paradicsom jutott eszébe. A szeretet miatt, amit már olyan régen nem érzett, ami Budapesten nem volt, és ami hiányzott ott veszettül, az most rátört, erőszakkal, ennek a dúsillatú, bozontos, enyhén kancsal, halszagú, butuska lénynek az elemi képében. Ennek a lénynek a képében, aki életében egyetlen Cosmopolitan-t sem olvasott még, így fogalma sem volt a női egyenjogúságról, és a teljes értékű női életről, hogy hogyan kell alig öklendeznie miközben leereszt egy hímtagot a torkán, mert nem tudott olvasni, csak a csillagokban, a felhőkben, a jég színében. Fogalma sem volt a Káma Szútra trükkjeiről sem, míg Stirlitz meg nem tanította egy párra, és nem lehetett vegetáriánus, mert ide nem importált senki Spanyol uborkát, meg marokkói paradicsomot, itt csak fóka volt meg hal. Ha volt fóka, vagy hal, akkor ettek. Ha nem, nem. Ezt a nőt visszautasítani lehetetlen lett volna. Stirlitz mája ugyan nem olyan kövér, mint egy politikusé, de máj, s mint ilyen, éppen olyan jó, mint a politikusé. Az ősi szokás szerint, ha nem fogadja el a nőt, nem adja a génjeit, előbb-utóbb terítékre kerül. Efelől semmi kétsége nem volt: indulatok nélkül, az időtlen törvények szerint elfogyasztják, amit illik elfogyasztani, feláldozzák, amit fel kell áldozni.

Az élet örök harc a fennmaradásért. Hát igen, na persze, Budapesten, az Írókéz Kft-nél az. Berlinben a II. Világháború idején az volt. Moszkvában az idők kezdete óta, New York-ban, mióta New York létezik, az. Az - kegyetlen. Budapesten a Szentendrei úton, vagy a körúton csúcsidőben, vagy bármikor, bármelyik zebrán; a 4-6-os villamoson, a 24-es villamoson, vagy bármikor bármelyik villamoson, vagy BKV járaton, igen, minden pillanat örök életveszély, harc az elemekkel a puszta létért. Kíméletlen, elvakult, állati harc: mindenki ragadozó és mindenki áldozat. Szörnyű. Orkok, zombik, démonok, vámpírok, lidércek, fejvadászok... Budapest, NevJork, Moszkva...

Arra ébredt, hogy egy barátságos huski nyalogatja az arcát.

És ez így ment volna a végtelenségig, ha Stirlitz le nem lép egy gyönyörű tavaszi délelőtt. Túl szép volt. Túl jó. Túlságosan paradicsomi. Az élet nem tűnik valódinak, ha paradicsomi. Visszament Moszkvába, ahol azonnal lecsapott rá a KGB. Lecsaptak rá az orkok, zombik, démonok, vámpírok, lidércek, papok és fejvadászok. Soha többé nem engedték sehova. Se bozontos eszkimók, se nagycsöcsű Brünhilda, se Ludmilla a lugosban. Ott halt meg egy kis bögrecsárdában (bodegában), egy külvárosi nyomornegyedben. A napi öt üveg fagyállóból készült vodka, amit megivott, lassan, de biztosan megtette a hatását. Vérét felnyalták a hajléktalan vámpírok, és jól berúgtak, betéptek tőle.

VÉGE

Halál. Mindig ez a halál...

Bolyongó[Gerilla]Bottler

2008 november 1.