(levéltöredékek)
Az Istenre kérem: engem ne tessen megváltani!
*
Egyre naivabbnak érzem H.B.-t… – ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy egyre naivabb vagyok.
*
A halhatatlanság az az evidencia, amit az élet védelme érdekében muszáj figyelmen kívül hagyni.
*
Kedvesem, ha meglátom a címet, “Szeretetkönyv”, különös érzés árad szét bennem, olyan, amire a piros könyvecske szerzője semmi esetre sem volna büszke - tudniillik kedvem támad azonnal brutális tömeggyilkosságot elkövetni. Nem hinném, hogy a szeretetről való beszéd közben ki szabad mondani azt a szót, hogy szeretet… – ugyanis ez azt a gyanút kelti, hogy a beszélőnek valójában a leghalványabb fogalma sincsen arról, mit kellene mondania.
*
A tegnapi nap valami különös, aranyló derengésben telt el – gyakorlatilag folyamatosan hazudoztam. - De ami az igazán figyelemreméltó, hogy semmiféle bűnt nem láttam ebben, sőt: szinte hallottam azt a gyönyörű kondulást (igaz, csak utólag), ami egy égi leárazás keretében pár óra erejéig felhatalmazott a valóság elhagyására. Nagyon kíváncsi vagyok, mit gondolsz erről. Éreztél már hasonlót?
Érzel egyáltalán valamit is?
*
A “Pozsonyi” nevű kóser étteremben vizezik a sört. Ez eléggé nagy visszatetszést keltett bennem. Mellesleg M.A.-t, ismét meg kellett állapítanom, igazán kedvelem, bár nem örülök, hogy mostanra teljesen átlátok rajta.
*
Mindig is azt éreztem, hogy van valami visszataszítóan tolakodó, sőt rosszabb: botrányosan erkölcstelen abban, amikor az ember úgymond “őszintén beszél”.
*
(Gyanítom, hogy igen sok könyv szól a hazudozás témájáról. Azt is gyanítom, hogy ezek a könyvek rettentően hosszúak, valamint lázasan érvelnek, okokat sorolnak, idéznek és alátámasztanak) – H.B. szerint a hazugság a cukorka miatt van.
*
Sokszor láttam már ezt a kövérkés, az éjszakakában valószínűtlen biztonsággal tájékozódó rózsaárust - pár napja, magam sem tudom, miért, végül behívtam a B.C.-be, hogy megismerkedjek vele. – Rövid beszélgetés után aztán egy elképesztően gonosz történettel lepett meg… olyannal, amit még most sem írnék le szívesen. Ez a bizonyos történet olyan meggyőző volt, és olyan könnyedén, mintegy evidenciaként volt előadva, hogy talpig belesápadtam. Csak később, hazafelé menet döbbentem rá, hogy akkor, azon az éjszakán, egy igazi démonnal beszélgettem. – Kérlek, fogd fel: mindezt szó szerint értem. Beleborzongtam a felismerésbe, és abba is, hogy ez a valami mennyire hevesen érdeklődött irántam. Jól tudom: mostantól le sem fogja venni rólam a szemét. Tulajdonképpen ebben a pillanatban is világosan érzem, hogy néz. És mivel soha nem fogok tudni szabadulni tőle, cseppet sem lepődnék meg, ha nem látnám többé.
*
Néha elemi erejú rettegés tölt el, amikor arra gondolok, hogy végül vallásos leszek; hogy eljön az idő, mikor én is leköpöm majd az életet, mint a szentek.
*
Fejlődési trendellenesség.
*
“ez így nem jó
ez így még harapás sem
ez így nem-egészen”
*
A legtöbbször úgy érzem, hogy fontos lenne kutakodni, és bizony: illene semmit sem találni.
*
Néha, amikor valaki rámnéz, megdermedek attól, amit a tekintetében látok – egy olyan lény tükröződik benne, akitől én magam is rettegnék.
*
A gyerek még tudja: az ajtó nem a másik szobába, idegen arcok szirtjeire, hanem hatalmas kék terekre nyílik – és nem hagyja magát meggyőzni az ellenkezőjéről holmi “bizonyítékok” hatására. Mondd csak, nálatok is csobog a zár?…
Az Istenre kérem: engem ne tessen megváltani!
*
Egyre naivabbnak érzem H.B.-t… – ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy egyre naivabb vagyok.
*
A halhatatlanság az az evidencia, amit az élet védelme érdekében muszáj figyelmen kívül hagyni.
*
Kedvesem, ha meglátom a címet, “Szeretetkönyv”, különös érzés árad szét bennem, olyan, amire a piros könyvecske szerzője semmi esetre sem volna büszke - tudniillik kedvem támad azonnal brutális tömeggyilkosságot elkövetni. Nem hinném, hogy a szeretetről való beszéd közben ki szabad mondani azt a szót, hogy szeretet… – ugyanis ez azt a gyanút kelti, hogy a beszélőnek valójában a leghalványabb fogalma sincsen arról, mit kellene mondania.
*
A tegnapi nap valami különös, aranyló derengésben telt el – gyakorlatilag folyamatosan hazudoztam. - De ami az igazán figyelemreméltó, hogy semmiféle bűnt nem láttam ebben, sőt: szinte hallottam azt a gyönyörű kondulást (igaz, csak utólag), ami egy égi leárazás keretében pár óra erejéig felhatalmazott a valóság elhagyására. Nagyon kíváncsi vagyok, mit gondolsz erről. Éreztél már hasonlót?
Érzel egyáltalán valamit is?
*
A “Pozsonyi” nevű kóser étteremben vizezik a sört. Ez eléggé nagy visszatetszést keltett bennem. Mellesleg M.A.-t, ismét meg kellett állapítanom, igazán kedvelem, bár nem örülök, hogy mostanra teljesen átlátok rajta.
*
Mindig is azt éreztem, hogy van valami visszataszítóan tolakodó, sőt rosszabb: botrányosan erkölcstelen abban, amikor az ember úgymond “őszintén beszél”.
*
(Gyanítom, hogy igen sok könyv szól a hazudozás témájáról. Azt is gyanítom, hogy ezek a könyvek rettentően hosszúak, valamint lázasan érvelnek, okokat sorolnak, idéznek és alátámasztanak) – H.B. szerint a hazugság a cukorka miatt van.
*
Sokszor láttam már ezt a kövérkés, az éjszakakában valószínűtlen biztonsággal tájékozódó rózsaárust - pár napja, magam sem tudom, miért, végül behívtam a B.C.-be, hogy megismerkedjek vele. – Rövid beszélgetés után aztán egy elképesztően gonosz történettel lepett meg… olyannal, amit még most sem írnék le szívesen. Ez a bizonyos történet olyan meggyőző volt, és olyan könnyedén, mintegy evidenciaként volt előadva, hogy talpig belesápadtam. Csak később, hazafelé menet döbbentem rá, hogy akkor, azon az éjszakán, egy igazi démonnal beszélgettem. – Kérlek, fogd fel: mindezt szó szerint értem. Beleborzongtam a felismerésbe, és abba is, hogy ez a valami mennyire hevesen érdeklődött irántam. Jól tudom: mostantól le sem fogja venni rólam a szemét. Tulajdonképpen ebben a pillanatban is világosan érzem, hogy néz. És mivel soha nem fogok tudni szabadulni tőle, cseppet sem lepődnék meg, ha nem látnám többé.
*
Néha elemi erejú rettegés tölt el, amikor arra gondolok, hogy végül vallásos leszek; hogy eljön az idő, mikor én is leköpöm majd az életet, mint a szentek.
*
Fejlődési trendellenesség.
*
“ez így nem jó
ez így még harapás sem
ez így nem-egészen”
*
A legtöbbször úgy érzem, hogy fontos lenne kutakodni, és bizony: illene semmit sem találni.
*
Néha, amikor valaki rámnéz, megdermedek attól, amit a tekintetében látok – egy olyan lény tükröződik benne, akitől én magam is rettegnék.
*
A gyerek még tudja: az ajtó nem a másik szobába, idegen arcok szirtjeire, hanem hatalmas kék terekre nyílik – és nem hagyja magát meggyőzni az ellenkezőjéről holmi “bizonyítékok” hatására. Mondd csak, nálatok is csobog a zár?…
Bejegyzések
