Beosztással élni II.

De Stirlitz már tudta, hogy beosztással kell élni, nem volt számára új a dolog. Nem jól mondom, ez a dolog sem volt új a számára, úgy kell mondani.

Kitárta a kalyiba ajtaját, hagyta, hogy a kutya meg a füst kimenjen. Kint esett. Másik karácsony. Holnap, vagy holnapután. Máshol. Sötét is volt. Ha nem ivott volna meg ma már két üveg vodkát, Stirlitz elég pontosan meg tudta volna mondani, mennyi az idő, pedig napot vagy csillagot nagyjából három hete látott utoljára. Egyedül saját állapotából számolta volna ki, mennyire fáradt, mennyire friss, levert, kedvetlen, vagy éppen hiperaktív. Ezekből a jelekből általában meg tudta mondani az időt nap vagy csillagok nélkül is, de most a vodka eltorzította a jeleket, és különben is, a kutyát nem érdekelte, mennyi az idő, vagy milyen nap van, hétfő, kedd, vagy csütörtök. A napokat már Stirlitz is másképp tartotta számon: ha szar volt a nap, az hétfő, ha minden elbaszódott, az csütörtök, a többi meg a többi. Délután negyed öt. Az akarom, és a nem akarom határán, de a leragad a szemem után. Tea-idő..