Dr Radnóczi

Dr Radnóczi sorsával többen is foglalkoztak, bár én személyesen ebből csak keveset olvastam, de tudomásom szerint pl. Vas István emlegeti, és meséli, h többen is kínáltak neki segítséget, de nem fogadta el. Ortutay Gyula naplója nemsokára megjelenik, részleteket már olvastam belőle, ő is említi "Miklóst", akivel együtt jártak Párizsban. Márai is említi. Radnótit nagyon sokan szerették, és sokan szerették volna megmenteni, meg is tudták volna valószínűleg, hiszen pl. Vas túlélte. Ő nem akart menekülni, azt hiszem. Persze ennek érdemes lenne alaposabban utána járni, az emberek beszélnek mindenfélét, leginkább azt, ők hogyan szeretnék látni a dolgokat, s azon keresztül önmagukat. Ahogy mondod, volt katona, keresztény volt, és a keresztény emberen ott az önfeláldozás, a vezeklés bélyege, árnyéka, jele.. (a nem kívánt tétel törlendő - ennek a poénnak a bevezetőjét is tételként törölték magyarok, az élők sorából) Azt hiszem egyik sem akart bujkálni, menekülni. Sőt bíztak benne, hogy túlélik. Az ember mindig bizakodik, nehezen megy a fejébe, hogy ezúttal nem ússza meg. Hogy ezúttal tényleg vége a partinak, most ő következik, és ilyen köznapi, dísztelen semmi lesz, volt az egész.

A magyar számbűvészet asszem úgy néz ki, h 300 000 katona halt meg, 80 000 civil, és 200 000 ezer holokauszt áldozat. Annyival kevesebb halottja lett volna az országnak, ha.. A magyarok állam polgárainak 6,38%-a halt meg, aminek majdnem az egyharmadának halálában magyar emberek is közrejátszottak.

A legjobban a Lengyelek szívták meg, a lakosság 16%-a nem élte túl a háborút. Utána jönnek a Litvánok 13,71%-al, majd az Oroszok 12%-al, aztán Lettország: 11,38%-al, majd Kelet-Timor 11%-al. ..azán nyomorúságos ötödikként a Németek 10%-al. Japán a maga 3,78%-ával sehol nincsen. Főleg úgy nincs, hogy 20 000 000, azaz húszmillió kínai ember haláláért felelős, amiből 16 millió civil volt. Talán két atombomba kevés is volt oda. Mondjuk a háború kirobbantói barátok között is megérdemelték volna ezen a listán az első két helyet, nem? Lehetett volna úgy 18% legalább. Hitler biztosan egyetértene velem, hogy a 18% is nagyon gyér eredmény a végsőkig felsőbbrendű fajtól, a németek egyáltalán nem harcoltak árjához méltóan. 20-25% lett volna a valamire való teljesítmény. Természetesen nem ilyen okok alapján alakul ki egy ilyen lista. Sem az igazság, sem a világgá kürtölt szándék nem számít, hanem más érdekek mentén formálódik az eredmény.

Ázsia szívta a nagyot (Kína és a Szovjetunió együtt 52.100.000 embert veszített, ehhez adjuk még akkor hozzá Francia Indokínát a maga 4 000 000-jával és Indiát 1 587 000-el, az 57 687 000 ember a 72 771 500-ból.) Európában a legnagyobbat az Ázsia és Európa közé ékelődött népek bukták, azok, akik se ide, se oda nem tartoznak. És lezárult egy korszak az ember történetében. A kalapemelés korszakának vége lett, ahogy ezt Márai 1948 környékén megállapította.

Valahogy úgy gondolom, a második világháborút Európában csak roncsok élték túl, a hősök már jóval korábban elestek Spanyolországban, esetleg a Finn háborúban - mindkét helyen voltak magyar önkéntesek. Mi pedig a túlélő roncsok leszármazottai vagyunk, azoké, akiknek újra és újra el kellett mondani: ne vegyen húsz kiló cukrot egyszerre anyuka, vége a háborúnak, vége.. Minek áll a spejzban az a rengeteg cukor? Pálinkát akar főzni? Aztán 56-ban megint jó volt az a cukor..

Mi már nem láttunk háborút, így lassan ismét el lehet hitetni, hogy a háború jó buli, nemes dolog. Ez nem is lenne akkora baj, ha a háborúkat csak katonán vívnák, mondjuk a Marson, és csak az menne katonának, akinek minden vágya ez. Nem hinném, h Rózsa Flores lelke itt maradt volna nyugtalanul kísérteni, mert lelőtték. Az igazság talán ott van, h aki embert öl, az átkozott, ahogy Káin is bélyeget kapott, h senki meg ne ölje - annyira átkozott volt. Mindegy, jó, vagy rossz okból ölsz, az átok, rajtad, a démon a nyomodban, aztán lehet mantrázni, h "megbűnhődte már".. Nem bűnhődte meg. A száz miatyánk, és kilencven üdvözlégy nem elég semmire, a pap se lakik jól belőle, de azért persze valamit, valahogy kap.. Ha egy miatyánkra számolunk mondjuk harminc másodpercet, akkor úgy öt óra szünet nélküli miatyánkozás lenne 580 ezer halott..

Az eutanázia sztem a gyilkosság egyetlen formája, ami nem tartozik ide, hiszen annak a halottnak a lelke talán nem jön vissza a gyilkost kísérteni, bár ez elég bonyolult kérdés. Nincs időnk, energiánk, tehetségünk az ilyen bonyolult kérdésekre, amikor még az sem világos, h embert ölni mindenképpen, és minden körülmények között bűn.

A katona szenvedései nem csak a háborúról szólnak, hanem ahogy a Rózsa Flores dokumentumok valamelyikében elhangzik: a veterán az, aki hajnalig nézi a TV-n az üres tengert, és akinek már örökké véresek maradnak a házfalak és a lakások. Minden harcba küldött katona áldozat. Mind.

Különben hosszan ecsetelted, kedves Szótár, az atomrobbanás áldozatainak sorsát, de azért a haslövés sem kutyafasza, amikor a szivárgó gyomorsav emészteni a belsőségeket. Azért nem szabad inni olyankor, ha jól tudom, mert a folyadék felhigítja az amúgy is nehezen záruló belsőségeken a rést, és sokkal intenzívebben szivárog a sav (Norman Mailer - Meztelenek és holtak). Az is napokig tart, kivéve, ha valahogy két lázroham között a sebesült fegyverhez jut.
Holokauszt volt May Lai-on kívül még Hanoi bombázása, sőt az egész vietnami háború (megint Ázsia), és igen, ott vannak az örmények, az észak-amerikai indiánok, az angolok cselekedetei szerte a gyarmatokon, stb. stb. Nemsokára kicsit elszámbűvészkedek a II. világháborúval, akkor még visszatérünk arra, mennyit számít a fehér ember történelemkönyvében egy ázsiai ember - számokban.

Irakot nem nevezném holokausztnak, népirtásnak, az egyrészt hadgyakorlat, másrészt egy "laza" törzsi háború, polgárháború, amiben a jenkik alig vettek részt. Szétcseszték az iraki néphadsereget, és miután az megszűnt, a kirobbanó polgárháborút igyekeztek annyira stabilizálni, h kb. irányítható legyen, az elvárt profit meglegyen. Egyelőre úgy tűnik működik a dolog, meg lesz a profit.. Persze Irán esetére emlékezve, ez a helyzet bármelyik pillanatban megváltozhat.

Tippre azt mondanám, legközelebb már robotokat fognak kiküldeni, a GI Joe-k ki sem teszik a lábukat a bázisról. Olyan lesz, mintha Hallo3-at játszanának. Helyi milicisták fognak majd a romok közé menni összeszedni a maradványokat utánuk, h a járványokat elkerüljék. Ez minden szempontból előnyösebb formája a hadviselésnek: nincsenek saját áldozatok, az otthoni TV-nézők számára egy cafatokká robbantott helyi milicista viszonylag steril. Az ilyen háború cserében roppant hasznos a termelési mutatók, és a kutatás-fejlesztés szempontjából is. Ráadásul az összes leszerelésre váró eszközt be lehet vetni, szóval nem a használt-piacon jelennek meg, hanem le lehet írni veszteségként. A kegyetlenkedések, és túlkapások is a helyi milícia számlájára írhatók. Sőt, sztem majd azzal is megpróbálkoznak, h helyenként magáncégeken keresztül vívják meg a háborúikat.

Ha-ha-ha, ha-ha-ha - kacarásznak emberek -, nyamvadt, gyáva jenkik, de az igazság az, h úgy tűnik ellentétben az oroszokkal a jenkik tudják kezelni az afganisztáni szitut, sőt anélkül, hogy földig rombolták volna az egész országot. Ilyet az oroszok nem tudnak. Másrészt gondolom, O. bin Laden holteste mindaddig nem fog előkerülni, míg szükségesnek látják az afganisztáni jelenlétet.

Azt nem nagyon értem, kedves Szótár, mit csodálkozol, h kézigránáttal nyit be a katona, ha egyszer már történt olyan, h a büszke helyiek a gyerek feje fölött lőttek szitává vkit az ezredből. A fickó aláírt öt évet, h meglegyen neki az egyetem, nem tudhatta, h közben kirobban egy háború, és élesben bevetik éppen itt, Irakban, Afganisztánban, Vietnamban, Jugoszláviában, mindegy. Neki csak az az egy golyó számít. Nem a hely és nem a szituáció, csak az az egyetlen egy skuló. Nem akar meghalni, semmi köze az egészhez. Pontosan így éli ezt át a legtöbb baka. Nem fog dezertálni, nem fog kockáztatni, valahogy kibekkeli a dolgot. Yossarian is számolta a bevetéseket, az a szemét ezredes meg egyre csak emelte őket. Régen, és sokszor leírták már, h a katonák általában jobban gyűlölik a tisztjeiket, mint az ellenséget. Az ellenséget alig látják. Nem nagyon szokás reklámozni, de a nagyobb háborúkban elég magas volt a tisztek vesztesége, és jó párat a hátán ért a halálos lövés. A katona élesben egyetlen szusszanást hall bentről, kiált, nem jönnek ki, már hívja is a támogatást, vagy ha még vagy tizenöt házat kell átnéznie, hát bedob egy gránátot.. Hogy ez szabályos-e? A nyaklövés sem túl kellemes halálnem. Akik a szabályokat írják, azok irodában ülnek, nem lőnek rájuk. Egy időben számtalan ilyen jellegű videó volt fent a utubén (FIGYELEM! szigorúan 18+! pl. http://www.youtube.com/watch?v=lAswSJn8ou4 ; http://www.youtube.com/watch?v=MwNUMM4iRb0 ; http://www.youtube.com/watch?v=4UIqRxzgtyo ; http://www.indavideo.hu/video/Iraq_sniper). Valószínűleg éppen ezt tanítják a katonának a kiképzésen: lőszer van, technika van, az emberanyag kevés. Nincs szükség hősökre, mindenki akkor elégedett, ha este együtt mész aludni a többiekkel.. A háború 1939 óta színtiszta logisztika. A jenkik technikát vetnek be, akiknek nincs technikája, az emberanyagot és cenzúrát.

Minden háború holokauszt volt körbe-körbe. És mindaddig lesznek is holokausztok, míg az egyik embernek meseország jár, a másiknak meg kutyagumi - se. Alamizsna - se.

Aki a kutyagumit rágja, annak előbb-utóbb mindegy lesz. 1990 óta a magyarországi "elit" egyetlen célja, az olcsó munkaerő kitermelése, és a közös tulajdon kiárusítása volt. Ez az egyetlen nyersanyagunk. Az un. "elit" pedig ennyire silány, moráltalan organizmusokból áll, és ez is egy logikus folyamat következménye: az emberkereskedők soha nem az intelligens emberekből kerültek ki. És ez az "elit" mára már bebetonozta magát, nehéz, ha nem lehetetlen elkergetni őket a pozícióikból.. Az uram-bátyám rend ismét felállt, a húsüzem ismét dübörög. Azért mondom, ismét, mert egyszer már volt olyan, h "nyolc millió kitántorgott" - ma ismét hátizsákos szerencsevadászok lepték el Európát, de Dél-Amerikát is. Ma ismét óvatosan kell megszólalni külföldön is magyar nyelven - esetleg valaki megérti, hogy anyázol..

Stirlitz nagyjából eddig jutott a gondolatmenetében, amikor felhívta Tatjana, és közölte vele, h angyalokat fog árusítani, mert a kert tele van angyalokkal, és az emberek vevők rájuk. Tatjana szerint köröskörül angyalok mosolyognak. Ezek után Tatjana közölte, hogy Stirlitz önmaga felelős sanyarú sorsáért. Stirlitz döbbenten hallgatott. Az suhant át az elméjén, h talán tényleg sanyarú a sorsa. Megköszörülte a torkát, mire Tatajana közölte, h egyáltalán nem emlékszik egyetlen pillanatra sem, amikor Stirlitz sorsa ne lett volna sanyarú. Stirlitz miközben hallgatta, azon gondolkodott, h vajon 35 éves kora után minden nő megbolondul, és szellemek, ufók, guruk, papok, varázslók társaságába menekül, vagy ez csak Tatjana és néhány másik. Tehát Tatjana genetikai öröksége-e ez, ami ebben az esetben sajnos Stirlitz gyermekeit is érintené, ha történetesen nem fiú lenne mindkettő. Vajon csak nem volt szerencséje az életben, h mindig ilyen Tatjanákkal hozta össze a sors, vagy a nem ilyen Tatjanák olyan ritkák, hogy hatvan-hetven év alatt, ha hárommal találkozik az ember, a többi szimpla hús, vagy bújtatott Tatjana..

Ha Isten él, akkor nem lehet véletlen, h fiú mindkét gyerek. Vannak persze, akik ez ilyesmit savas, meg lúgos kémhatással akarják magyarázni, de az ilyen ámátőrök véleményére Stirlitz soha nem adott. Stirlitznek ritkán voltak kétségei afelől, Isten él-e, ezért azt szokta mondani, még nem beszéltem vele. A "nem beszéltem vele", pedig nem jelenti azt, h nem beszéltem hozzá. Dávid királynak nagy mázlija volt, mert Isten válaszolt neki (egy darabig). Fölmenjek-é Jeruzsálembe? Menj. Hopp, már indult is. Ezt Heller nagyon szépen kivesézi az Isten tudjában, ami sokáig Stirlitz Bibliája volt. Igaz, az Isten tudja olvasása előtt vagy kétszer el kellett olvasni az igazi Bibliát, hogy az emeber agyjából megértse, miről beszél Heller, amikor olyanokat ír, h Súnem városából való Abiság.

Általában az úgy van, h ha Isten megszólítja az embert, az ember seggre ül. Furcsa lehet Istennel beszélgetni.. Kérsz még egy kis kövérjét? Dobjak a tűzre? Mirhát esetleg? A füst meg közben rákot okoz. A születés meg öregedést és halált. Az öregedés pedig az öngyilkosság legdurvább formája..

Tatjana ekkor közölte, h Stirlitznek mindenképpen terápiára lenne szüksége, de majd a következő életében is lesz rá esélye elmenni. Stirlitz lakonikusan megjegyezte, h nincs következő élet. Kicsit elzsibbadt Tatjanától. Tatajana azonban kettőt visszapakolt, hegymenetbe kapcsolt, és leszögezte, h de igenis van.
- Nincs.
- De van.
- Több oka is létezik annak, miért nincsen. De nem is lényeges, h van-e, amikor úgysem fogsz emlékezni az előzőre, amikor a következőt éled. Az esőcsepp nem emlékszik arra, hogy valaha folyó volt, érted?
- A terápián elő lehetne hozni az emlékeidet. A gyermek legfontosabb időszaka az első három év.
- ..amire én egyáltalán nem emlékszem. De mi van azokkal a gyerekekkel, akiknek az apukájuk tengerész-, vagy katonatiszt volt, esetleg bányász, napi 16 órában, vagy paraszt, és pirkadattól napnyugtáig a mezőn dolgozott, vagy mondjuk a cselédek nevelték őket, meg házitanítók, esetleg óvónők? Az emberiség majdnem kétharmada ugyanis így nőtt fel. 1939 és 1945 között pedig közel 75 millió embert egyszerűen lemészároltak más emberek függetlenül attól, hogy hároméves korukig az anyjukon lógott-e, vagy sem.
- A gyereknek igenis nagyon lényeges, hogy három éves koráig sokat legyen ölben, és érezze, h elfogadják, kritika nélkül fogadják el, nem kell teljesítenie, akkor is elfogadják, különben traumái lesznek. A gyerek, akitől követelnek, annak felnőttkorában problémái lesznek, a gyermekkori traumái miatt. Ezt mondja a modern pszichológia. - Stirlitz azon gondolkodott, h mennyire szerencsés, h nem kell többé Tatjanával élnie. Nehéz volt feldolgozni a család elvesztését, persze, h nehéz, hiszen a legelemibb emberi álmok közé tartozik, ezt sulykolják a gyerekbe közvetlenül attól kezdve, h megtanul járni: mi leszel, ha nagy leszel, és voltál-e már szerelmes?, stb; de a heti rendszeres szexuális élet egyáltalán nem ér annyit, h az ilyesmit nap, mint nap elhallgassa az ember. Biztosan vannak, akik képesek erre, de Stirlitz-nek például zsibbadt tőle az agya. Komolyan. Ráadásul, ha ilyesmit kell reggeltől estig hallgatni, akkor fuccs a heti rendszeres szexuális életnek is. Na igen, a heti rendszeres szexuális élet inkább a munkahelyre való.. - Megint összevesztetek?
- Dehogy is. Kicsoda?
- Ti.
- Hát, kiengedte a macskát, a kicsit, a Mimmi-t, anélkül, h engem megkérdezett volna, és a Mimmi nekem nagyon fontos, és még soha nem volt kint ember nélkül, és most kiengedte, aztán csak úgy mondta nekem, h kiengedte. És amikor mondtam neki, h hogyan lehet ilyen hülye, és miért csinál ilyen hülyeséget, teljesen úgy érzetem, nem is figyel rám, semmiben vesz, és nem is érdekli, amit mondok, nem értékeli a véleményem, és ettől annyira ideges lettem, h majdnem hozzávágtam a labdát.. Aztán később nagyon szomorú lettem emiatt, és rájöttem, h a saját tükörképemet, azt a képet, amit én látok magamról, azt vetítem rá a másikra. - Stirlitz közben kész lett a cigarettasodrással. - Ühüm. - mondta, és kiköpött pár szál dohányt, ami az ajkaira ragadt. Az ilyen telefonálgatás közbeni köpködés itt Szibériában nem nagy dolog, nyugodtan lehet kajakra orrot szívni is, és komoly csulát tolni, azon sem akad fenn senki. Berlin volt teniszbajnoka azért megremegett még a gondolatra is. Viszont a hamutartónak használt csikkesüvegre mindig tesznek fedőt, mert a füst zavarhat valakit..
- De neked jót tenne a terápia.
- Bizonyára. Most éppen munkát keresek, h dolgozhassak valami trehány helyen, és békén hagyjon mindenki, tehessem, amihez értek, és amit szeretek. De nincs munka, tudod? Ez elég szar. Ha nem keresnék, akkor nem annyira zavarna, de most keresek, és semmi. Ettől elég hülyén érzi magát az ember. Ha pedig lenne munkám, akkor utána a saját dolgaimmal foglalkoznék, és leszarnám a terápia-embereket, adják át a pozitív gondolataikat (direkt nem mondott hülyeséget, pedig nagyon a nyelvén volt, meg a csekket sem mondta ki, h azt is adják a terapeuták másnak, vagy mit csináljanak vele, de Tatjana előtt keményen fogta magát, nehogy felidegesítse és hozzá akarja vágni a labdát) ..másnak, mondjuk olyannak, aki már teljesen belecsavarodott abba, h a tükörben a saját köldökét bámulja, majd megnézi fölülről is, majd megint a tükörből.. - eddig mert elmenni. Ezt a célzást még biztosan nem vette észre. Pontosabban éppen olyan hosszúra sikerült, amit már nem tudott követki, és Tatjana lendületben volt, ilyenkor átsiklott dolgok fölött, a lényegre koncentrált, a velőre.
- Terápiára és párkapcsolatra lenne szükséged. Hihetetlen, h képtelen vagy párkapcsolatara.
- Túl nagy a tapasztalatom - mondta csendesen Sitrlitz, utálta, amikor ilyen ingoványos talajra jut a beszélgetés, de Tatjana mindig is kitűnő érzékkel evezett éppen ide - Egyszerűen a gerince állásából, és a tarkójából meg tudom ítélni, h jól lenne-e e mellett a nő mellett ébredni reggel. Most már lassan öt, vagy hat éve nem láttam olyan nőt, akiknek jól állt volna a tarkója. Talán egy ázsiai, esetleg egy spanyol.. arabot szerintem nem bírnék, túlságosan vonzódnak a csillogó holmikhoz.. Gliv is a másik szobában alszik.
- Kicsoda?
- A kutya.
- Van új kutyád?
- Nem, a régit hívom mostanában Gliv-nek.. - alig észrevehető szünet. Tatjana nyilván felfedezte, h valami nincs rendben a mondatban, megmoccant benne a régi Tatjana, akit ez a mostani lélekzabáló én, a föld démona, évekkel ezelőtt maga alá gyűrt, és az a másik Tatjana pontosan érezte, h itt most valami nem stimmel. Túl jól ismerte Stirlitzet. De Gaia nem a türelméről híres, így egy frappáns hajtűvel ismét kilyukadt oda, h Stirlitznek mindenképpen terápiára van szüksége, ő pedig nem ment el a suliba, mert persze, hogy felvették, és a suli miatt felhagyott minden hobbijával, de most úgy érzi, jó dolog csak úgy otthon lenni, ezért elhalasztotta a sulit egy évvel, és nem kezdi újra a hobbikat sem. Erről aztán Stirlitznek eszébe jutott az a pogány kupleráj, ami a múltkor fogadta abban a házban, amikor utoljára ott járt, és egyetlen pillanatra átvillant benne, h vajon milyen állapotok lehettek akkor, amikor hobbi is volt még. Sokkal rosszabb nem lehetett. Beleborzongott a képbe, hiszen kitűnő fantáziája volt és vizuális típus. Az agya ettől egészen elzsibbadt, képtelen volt már figyelni, gépiesen ühümgetett, és nekiállt mosogatni. Erre a készülék jól belesípolt a fülébe, hogy le fog merülni.

Stirlitz tudta, Tatajanával nem teheti meg, h felteszi a telefont tölteni, és elszalad egy cigire, vagy ilyesmi, mert az efféléket azonnal kiszúrja. Tatjana megszámolta a lépcsőket, amiken felment, de Stirlitz ezt csak a negyedik évben tudta meg. Nagyon nehéz belelátni egy emberbe. Nagyon nehéz elhinni, hogy valaki számolja a lépcsőket. Stirlitznek ezért úgy kellett beszélnie, hogy folyamatosan igazgatta a csatlakozót, amitől a kis rohadék állandóan csipogott egyet.. Stirlitz lassan a falra mászott, annyira szeretett volna már mást csinálni, de úgy látszik Tatjana angyalkái élő képet közvetítettek, mert szinte lélegzetvétel nélkül beszélt. Ezt Stirlitz csak olyankor tudta elképzelni, ha Tatjana tisztában volt vele, hogy ő kényelmetlenül érzi magát.

***

Kedves Naplóm. Egy óra huszonhét perces telefon Tatjana-val.. Szegény gyerekek, Stirlitz nem ilyennek képzelte a gyerekkorukat amikor nevet adott nekik. De legalább fiúk. Semmi nem olyan volt, mint ahogy azt Stirlitz képzelte, pedig az orra előtt voltak a jelek, csak éppen az emberek mindent elkövetnek, h valahogy szépítsenek a jövőn, a dolgokon, a történteken.. Az emberek össze-vissza hazudoznak. Azt mondják, nézd, milyen gyönyörű kis liget. De Stirlitz látja benne a csontokat, és a rothadó szemetet. Azt mondják, nézd, milyen gyönyörű reggel, de Stirlitz emlékszik rá, hogy azon a reggelen is gyönyörűen sütött a nap.. Azt mondják, élj egészségesen. Hogy olcsóbb legyen a tartásom, hogy több legyen rajtam a haszon?
Green Day* - Stirlitznek mindenképpen terápiára lett volna szüksége, de hova lehet Szibériánál messzebbre költözni?


*Jellemző: azt hittem, találok itt vmi linknek valót, h honnan is van ez a green day dolog, a Szép új világból vagy a Brazilból vagy a Mechanikus Narancsból vagy Bradbury-től, mert olyan lukas a fejem, h semmire nem emléxem.. erre csak és kizárólag a zenekar. Basszameg, ez a nagy POP-ricsaj tényleg elnyom mindent a világon. Hol van az a nyominger banda ahhoz a dologhoz képest, amiről a nevét vette? Néha megértem Szótár urat, h mennydörög a net-re. Ki tudja? Honnan van a green day? Miben szerepelt először?

UPDATE:
Haha! Megkérdem a Kemenest, az mindenre emléxik, ezt is tudni fogja..

UPDATE II:
Nem tudja. Senki nem tudja.. - ez már a vég, nem?