Stirlitz és a Kusza Gondolatok !

Az öregedéstől és a feleslegessé válástól jobban félt mint a májzsugortól.

Ezért vacsora után beugrott a sarki kismocsokba-ahogy tatjána híítta- és gyors egymásutánban bevágott 3 vodkát. Mint rendszerint ez megnyugtatta, de egyszersmint be is indította.
Fodgadkozott magában hogy csak egy……de megint elkapta a gépszíj.

Világ életében „egyedül”dolgozott.

A feleslegessé válás ?

Sokat gondolkodott mit kellett volna máshogy csinálni . Vagy most hogyan tovább. Fiatalos hatvanas volt, lehet hogy még él vagy húsz évet és nem akart már semmit.

Érdektelenség?

Azon elmélkedett miért jutott ide. Ebbe a szibériai kis faluba ahol bár befogadták, de mindig úgy néztek rá, mint egy furcsa bogárra. Igaz nem sokat beszélt magáról. Igyekezett a távolságott tartani, nem nagyon bizalmaskodott senkivel.
Stirlitz ismerte az embereket- vagy csak evvel áltatta magát.

Stirlitz hitt a sorsszerűségben.

Minden találkozás egy figyelmeztető jel . Nem nagyon olvasott ilyen könyveket de egyre jobban erősödött benne az érzés . Az érzés hogy jónak és a rossznak is meg van a helye az életben. A jót nem kell magyarázni, a rossz pedig mindig megmutat egy irányt hogy merre nem kéne menni vagy segít a jobbá válásban.

Gyakorlati embernek hitte magát de úgylátszik az öregedés kihozta belőle a filozófiai hajlamot is. Minek kellett ezt végigcsinálnom ? A háborúra gondolt ahol egy- egy csatát elvesztett, de az egészet végülis megnyerte. Akkor miért nem kap megbecsülést. Miért száműzték ide az Isten hátamögé. Ha le kellett fülelnie egy kettős ügynököt aki veszélyt jelentett a Pártra azt tudta miért kell megtenni.

Stirlitz a nagyobb összefüggéseket valahogy nem tudta átlátni.

Van-e az embernek született szerepe , vagy csak az amit a portársak rá osztanak. Annyira belefáradt hogy már semmi sem érdekelte. Mindig ugyanazokat a köröket járták gondolatai és nem tudta kizökkenteni őket medrükből. Mindig vissza jutott az első kérdéshez.

MIT KERSEK ITT ?

Nem szibériára gondolt hanem erre a halmazállapotra amiben létezünk.

És itt elfáradt Stirlitz és abbahagyta az írást mára.

UPDATE:

A ma, majd tíz évig tartott..

Játék szauna után

A szaunáról mindig eszébe jutott Tatjana. Hmmm... Tatjana. Eszébe jutott persze máskor is, de szauna közben a leggyakrabban. Stirlitz órákig tudott dögleni a szaunájában, ez a mostani is faszán meg volt csinálva; vidéken jártában vette észre, megvásárolta az épületet, szétszedte, majd a fészer mögött újra felépítette. Csak a régi szauna jó szauna, csak a fatüzelésű szauna a jó szauna. Az új építésű szart sem ér. Évtizedes füst kell, hogy lepje a tetőgerendákat, a friss füstölés hideg. Erről eszébe jutott régi szaunája, és eszébe jutott, hányszor szaunázott egyedül akkor is, amikor még Tatjana vele volt.
- Hát akkor nem tök mindegy? Egyedül szaunázok így is úgyis. - gondolta - Így legalább nem kell napközben kellemkednem, bólogatni, amikor tudom, hogy hülyeséget beszél, vagy éppen csak baszogatni akar, mert olyan a kedve. - Az oldalára fordult és tovább olvasott. A felső gerendákba és az oldalfalakba pici szpott-lámpák voltak fúrva, amik éppen annyi fényt adtak, hogy kényelmesen lehessen olvasni az egyébként félhomályos helyiségben, ha azt akart az ember. Amikor már nem kapott levegőt, és a szíve úgy kalapált, mint egy megkergült stopper, kiment a fészer mögé a levegőre, és leült egy farönkre, különben bizonyára elájult volna. Ilyenkor télen, amikor viszonylag enyhe volt az idő, úgy mínusz tizennégy-tizehét fok körül, percekig tudott így üldögélni -, csendben gőzölgött magában. Nem gondolt semmire. Aztán fázni kezdett, és bevonult az öltözőhelyiségbe. Bort töltött magának, és hanyatt feküdt a padon, míg teljesen helyreállt a lélegzése. Visszagondolt a múltba. Mennyi minden történt... Valamikor milyen lassan telt az idő, aztán megszaladt, megszakadt, most meg megy, ahogy kedve tartja -, de sebesen.
- Tatjana, Tatjana, mennyire szerettelek, és most mennyire nem érdekel, mi van veled... - Dehát ez a mostani Tatjana már nem is az a Tatjana, akit szeretett, az a féktelen, vad csikó, a mostani Tatajana szeretet és energia, és vegavilág. A mostani Tatjana tudatra ébredt. Áldja meg a Jóisten, de ki a faszt érdekel az ilyen? Az új férjét biztosan...
Az okosak azt mondják, az emberi test nagy része hét évente kicserélődik. A még okosabbak azt mondják az ember nagy része kicserélődik bizonyos időnként, ami általában kevesebb, mint tíz év. A nagyon okosak azt mondják, az emberi élet olyan, mint a Föld élete, mint az egész mindenség élete: korszakokra kehet osztani. Minden korszak egy pusztulásban, az előző halálával végződik.
- Na és mire mennek ezek a rettenetesen okos emberek a rettenetesen nagy tudásukkal? - gondolta Stirlitz – Elporladtak. A bölcsességük por lett. Semmi. - Ilyenkor, szauna után, nem tudták lekötni a gondolatok. Fogta a borát, fogta agyonnyűtt Waltari-ját és fürdőköpenyben, hóna alatt levetett ruháival visszabaktatott az üres házba. Útközben kis híján pofára esett elébe szaladó kutyájában, aki meg volt róla győződve, hogy a furcsa öltözék játékot jelent...