Huszonnégy

Határozottan formás egy csaj - gondolta Strirlitz a pult felől közelgő lányt figyelve. Stirlitz nem akart most ide zsernyákokat, így lemondott a mahorkáról, forró kávé lett helyette (mármint amit a jenkik kávé helyett osztanak: jó esetben egyezik a hőmérséklete), miután magasabb szintre emelték a társalgást. A lánynak volt valami elintézni valója, Stirlitz meg újabb keserves kísérletet tett, hogy kortyoljon abból a izéból, ami a bögréjében volt, de hát egyrészt cigi nélkül nem megy, a vodkát meg ilyen szarral nem hígította, így megigazította a ballonját, és elgondolkodott rajta, hogy kicsit véres, kicsit falas, meg csatornás öltözete jóval kevésbé zavarta itt az embereket, mint az ha rágyújtott volna, vagy vodkát tölt a bögréjébe. Nev-Jork. Nev-Jork kemény. Hígította hát az agyát, felpillantott a TV-re, és azonnal több vezető márkájú... ööö... izéval megismerkedett, amire a következő pillanatban sem volt szüksége, aztán elkapott egy híradót.

Stirlitz elnézte a löttyedt-seggű G.I. Joe-kat, akik kövérek voltak, mint a disznók, jól tápláltan, tökig csúcstechnológiába öltözve járőröztek halottsovány, fegyvertelen emberek között, hogy megállítsák a terroristákat, a kommunistákat, vagy akárkit, akire azt mondják nekik meg kell állítani őket. Nagyon megváltozott a háború módszertana, vagy az akkor és most a háborúba vezényelt alakulatok álltak roppant messze egymástól. A lényeg azonban nem változott: a világ minden dolgai között a hadsereg a legocsmányabb hely - gondolta Stirlitz. Ha fogást talál rajtad, megcsonkít, megfarag és ölni fogsz ok nélkül. Embert is. Bármit. Manapság persze egyre távolabbról lehet ölni, és ez a távolság idővel még messzebbre kerül, mert az emberölés azért mégis csak rombolja a szellemet.