Novnyolc

Kertész Imre nyilatkozata a Die Welt-nek természetesen visszhangot keltett Magyarországon is: az MTI hírét a kucugok azonnal átvették, címlapos is lett néhány primitív szájbarágással kiegészítve, hogy a hívők is felfogják, miről van szó. Nehéz fanatikussal kommunikálni, előreemésztve le kell neki mindent írni, és mondatonként kétszer szerepeltetni a kulcsszavakat, amik nem változhatnak soha. Ám novák előd emőke a jobbik főkommunikátora hozza a formáját, pusztán olyan változtatásokat eszközölt az eredeti szövegen, h például Kertész neve helyére "A Zsidó"-t helyettesíti be, ami nagyjából ki is meríti novák szellemi képességeit, és maximálisan kielégíti olvasói igényeit. Nagyon egymásra találtak ezek, és ami a legszebb, pontosan, szóról szóra eljátsszák azt, amiről Kertész beszél: "semmi nem kerül feldolgozásra, mindent csak megszépítenek".

Persze Stirlitz ezt természetesnek találta, hiszen mit hazudna már egy nyolcvan éves ember, aki bár magyar, lassan tíz éve nem él Magyarországon. Mi értelme lenne hazudnia, mikor egész élete egy regény volt, olyan dolgokat látott, élt, tapasztalt meg, amiket a ma élők közül a kevesebbnél is kevesebben, és elismerést is kapott bőven, biztosan pont novákék emőkéjének bátorítására lenne még szüksége (vagy Verebes feledhetetlenül nyálas-szuszogós seggnyalására..).

Röviden: Kertész Imre valaki, míg a kukacok óbégató csürhéje a szar habja a víz zavaros felszínén. Ez ennél ritkán világosabb. Abból aztán még inkább kiviláglik, h az ostobák még észre sem veszik ezt, hanem átszellemülten skandálják a "magyargyűlölet"-et, meg a zsidót. Pedig Kertész nem gyűlöl senkit. Annyit mond csupán, Berlin világváros, "békés, urbánus a légköre", kulturális központ, Budapest meg nem. Azt állítja, Berlin élhető. - Budapest meg csak papírmasé díszlet egy múltszázadi operettből, agresszív, idegbeteg díszletmunkásokkal megrakva - teszi hozzá Stirlitz a gyengébbek kedvéért.

"A magyarok régi káros szenvedélyei - a hazugság, a dolgok elfojtására való hajlam - jobban jellemzők, mint valaha." - és ez szóról szóra így van: ha nem megy, akkor hazudjuk azt magunknak, h megy. Hallgassunk meg két Máté Péter számot, három betétet az István a király-ból, és mondogassuk fennhangon, h megy, megy, megy. És mondogassuk fennhangon, h Budapest világváros, és mondogassuk fennhangon, h a magyar a világ legtökösebb nemzete, mert milyen jól megy minden, minden más nemzetnél tökösebb, aztán hallgassunk egy kis Eddát, na ne a Miskolcot ("Egyszer egy szép napon.."), hanem valami újabbat, ahhoz meg hallgassunk hozzá egy kis Kárpátiát, vagy Romantikus Erőszakot. Hazudjuk azt magunknak, h igenis minden rendben van - miközben nincsen. Mondjuk magyargyűlölőknek azokat, akik szólnak, h de nincsen. Mondjuk zsidónak azokat, akik szerint hazudni szégyen, és káros; mantrázással kábítani magunkat éppen olyan drog, mint a többi. Mocskos zsidó! - ez is csak drog.

Pedig nincsen magyargyűlölet, pontosabban az nem ez, ez az ostobaság gyűlölete, mert olyan létezik. Faji alapon való elkülönböztetés csak azok számára van, akik azt képzelik, meghatározóan befolyásolja egy ember mivoltát, melyik rasszba sorolható. Ez pedig ostobaság. John Lukács szerint míg a hazafiasság passzív dolog, a nacionalizmus agresszív. A hazafi a magáét megvédi, a nacionalista ezzel szemben magáénak mond mindent, és ezzel az indokkal akarja elvenni amit a szeme megkíván.

Én az emberi ostobaságot gyűlölöm, teljesen mindegy, milyen kulturális vagy egyéb fészekből származik az ostoba. Abszolút mindegy a bőrszíne, a füle állása, az orra mérete, szeme, haja színe, ha egyszer ostoba. Magyargyűlöletről csak azok beszélnek, akik maguk csak faji alapra egyszerűsítve akarják láttatni a világot, miközben az nem ilyen. És emögött bizony nyilvánvaló szándék van: a hatalom, a befolyás, a karrier akarása, elvenni, megszerezni a másét - ez a szándék - bármi áron. Arra kell a mantrázás, a csasztuskázás, a tömeg, h elnyomja a lelkiismeret szavát, hiszen egymagában majd' minden ember jó, ám a falka, vak és süket ösztönlény. Miközben novákék a hazug gyurcsányt hazugozzák, éppen úgy hazudnak ők is, és pontosan ugyanazzal a céllal. A különbség csak annyi, h gyurcsánynak bejött, ezeknek meg sose fog.

Az ember az ostobaságot, a pitiánerséget, az alantas, otromba rosszindulatot gyűlöli, nem a magyart. Magyarul van is erre szó: szarembernek hívjuk azt, aki ilyen.. házmesterszerű. Amikor a kicsinyes ostobaság gyűlöletét mondja valaki magyargyűlöletnek, akkor azt állítja, a szarember a magyar szinonimája. Teccik érteni? Nem én állítom, és nem Kertész, hanem az, aki magyargyűlöletről beszél, legyen az a jobbik, novákemőke, vagy egy tomcat nevű polgári megélhetési bohóc.

Kiegészítésnek még egy latolgatás arról, talpra áll-e az msz(m)p? Stirlitz remélte, hogy soha. Stirlitz remélte, h a magyar baloldal áll talpra, de ehhez meg kell szabadulnia a volt állampárttól. Ez is kristályosan világos ma: gyurcsány maga ült az msz(m)p nyakára, míg a szdsz-t saját emberével lovagoltatta meg. Tudjuk kik ezek, és az is világos, amíg az ő nevük a baloldallal kapcsolatban felmerül, addig nem beszélhetünk baloldalról, addig a baloldal halott. Annak kéne föltámadnia, nem az msz(m)p-nek. Ennek az esélyeit kéne latolgatni - ám Stirlitz úgy gondolta, erre az ő életében nem fog sor kerülni - pedig mint tudjuk, halhatatlan..

Rajoskodik a 'roli

Na, lefutott az EP választás, győzött, vagy éppenséggel vesztett a nem szavazók elsöprő többsége, a nácik kaptak 420ezer szavazatot, és most rajoskodnak, így: raj, rajabb. (Ez utóbbiban éppen az a vicces, hogy miután lerántja a konkurenciát a budin: buzi, aberrált, tesóbaszó, abortuszpárti zsidrák, stb, beteszi a láthatóan nem éppen kiegyensúlyozott morvait (szex-bálvány BalóGyüri hű nejét), meg egy vízilószerű "igazirendőr" irodistát.. - na ettől én dőltem, ez annyira telibe volt, mintha felköpött volna, majd alááll, és hatalmas csulával a homlokán, boldogan újságolja, hogy telibe! !zsÉ, tetoválta az egyszeri cigány a homlokára (ez a poén már 1982ben is futott). A radikális prolipárt tehát éppen rajoskodik: zsír, !zsÉ..

Ha jól tudom, demokráciában fegyveres testület tagja nem lehet kapcsolatban politikai szervezettel, h kétség ne férhessen a semlegességéhez. Tehát az a valódi-irodosta most vagy nem rendőr, vagy már rég nem lehetne az, meg annak a szakszervezetnek a tagjai sem, ami szövetségre lép egy politikai párttal. Ráadásul az a szervezet, ami ezt meglépi, nem állíthatja magáról, h független lenne.

Ha Stirlitz foglalkozna politikával, akkor most erősen odafigyelne, hogy az új munkahelyén ki fog majd kezet mondjuk vontatott beszédű morvaikrisztinával, aki oly édesen, kislányosan zavart volt a sajtótájékoztatón, mint általában, csak most kevesebbet zsidózott, akasztófázott és mindenkit biztosított, hogy ők, ennek a négyszázezer embernek a képviselői, az új ERŐ, baráti jobbot nyújtanak. Khm.. Ja, az lehet. Éppen ezért talán a legérdekesebb kérdés, ki fog majd most kezet egy nácival? Haiderral nem fogtak, most eldől, az új fertőzöttekkel lejattol-e valaki. A magukfajtával. A golyóban, kötélben, munkatáborban, revízióban gondolkodókkal, akik számára elég indoknak, ha valaki nem velük azonosnak látja a világot, mert az már útban van, és mindösszesen egyetlen érvet tudnak mondani a meggyőzésre: lógni fogsz. Nem mellesleg éppen ez a fajta politikai nagyszerűség vitte Trianonba Magyarországot, ennek a széleslátókörűségnek az eredménye volt, hogy az I. vh. legnagyobb vesztese (leszámítva a halottakat, és a megnyomorított embereket) Magyarország lett. A morvaihoz hasonló kaliberű seggfejek elérték, h velünk kapcsolatban még azt az alapelvet sem igyekeztek érvényesíteni, h az egyes területek lakosai maguk dönthetik el, melyik országhoz akarnak tartozni. Ha az úgynevezett politikai elitünk nem lenne évszázadok óta ennyire tehetségtelen és analfabéta, akkor már feltűnt volna nekik, hogy a nemzeti összetartozást és hovatartozást világszerte alapvető emberi jognak, értéknek ismerik el, és ezen a vonalon mozogva, a határokon túl élő magyarokat is teljes mértékben támogathatná a magyar állam, ha egyes politikusok ezt nem saját kampánycéljaikra használnák. De arra használják. Mindent arra használnak. Ugyan, mi haszna lenne a pártnak, ha pénzzel, oktatással, programokkal tömné a kint élő magyarokat? Egyetlen szavazatot nem kapnak ezért, őket pedig csupán a szavazat érdekli. És innentől kezdve nincs miről beszélni. A nemzeti önrendelkezést támogatja a világ, egyes politikai érdekszövetségek kampánycéljait meg nem. Ennek is megvan a logikus és nyilvánvaló oka.

Ezekkel a kampányokkal a pártok gyakorlatilag a magyarság fogalmát váltják aprópénzre, erodálják, kenik szarral, amit persze azok az emberek szívnak meg, akiket ez közvetlenül érint, akik idegenben is tartják identitásukat. Az ember elvárná, h ezt a politikusok megértsék, de úgy tűnik nem értik, mert mindennek ellenére, az oxfordi végzettség ellenére is, képesek megmaradni olyan lokális, pitiáner bandavezérnek, mint egy Párizsban végzett afrikai diktátor. Nem véletlen a párhuzam: ennyit érnek ezek az emberek, még a szavazók kétharmadával a hátuk mögött is. Amikor pedig ez világossá válik egy felnőtt ember számára, akkor megérti, hogy ott kell sertepertélnie, ahol erre képes: a saját portáján. És akkor elviszi a sátrát olyan helyre, ahol hagyják sertepertélni, mert az idő véges, ráadásul, ha így megy ez már évszázadok óta, és húsz év alatt, amikor az ország szabad volt, csak ennyire futotta, mit lehet várni az elkövetkező húsz évtől? Az meg már negyven.. Annyi nincs elpazarolni.

Minden bizonnyal több, mint négyszázezer magyar vándorolt el az országból azóta, hogy megnyíltak a határok. A négyszázezer náci, csak a hatvanezer szdsz-eshez képest jelentős, de hatvanezer embert az AC/DC is össze tud szedni egy estére. Nem vagyunk röghöz kötve, nem kell más lábszagát szagolni, fingorászását hallgatni. Ha Magyarország úgy dönt, harmadik világgá válik, tömör áment lehet rá mondani, joga van hozzá, tegye. Remélhetőleg a következményeket is büszkén viseli. Ausztria rögtön vinnyogni kezdett, amikor kiközösítették Haider miatt, nem nagyon vigasztalta őket, hogy viktorunk ott parádézott és támogatásáról biztosította. Mellesleg, ha jól emlékszem, ez a viktor volt az is, aki az állampolgárság kérdését pártpolitikai célokra használta el, feledhetetlen sebet ütve ezzel a magyarság önbecsülésén. Neki lesz nemsokára kétharmada - mert nincs kire szavazni. Stirlitz kunyhóját azonban ez már nem érinti. Stirlitzet sem viktor, sem hazudósfrkó, sem a nácik nem képviselik, nevében nem beszélnek, Stirlitz sem beszél, csak a maga nevében. Mert ez így korrekt.

Mert ők prolik, ezért azt hiszik, joguk van kisajátítani egy országot, egy kultúrát. Stirlitz nekik is adná - mondjuk Debrecent. Négyszázezer embernek ez éppen elég is lenne, mutassák meg mit tudnak ott, és majd nem megyünk oda, csak ők se jöjjenek ide. Négyszázezer ember az éppen egy város. Legyen övék egy város, ámen.

Na de Stirlitznek már elege volt az ilyen eszetlenkedésből, ócska poénokból, sem ideje, sem kedve nem volt erre: eltolta a sátrát oda, ahol ilyen problémák nem voltak, szibériai kunyhójában az alkotásnak akarta szentelni magát. Ahogy az utóbbi éveket elnézte, az alkotók, a bátrabbak, a tenni akarók szintén eltolták már a sátrukat, mert négyszázezer prolit azért sok is, unalmas is fölpofozni, és az is igaz, hogy ekkora fekélyt már nem lehet letakarni, a szégyen minden magyart érint.

Nyolcszázezer cigány és négyszázezer náci.. szépen vagyunk - vannak. Szépen laknak arrafelé, biztosan jó lehet ott a levegő.. A kormányfő tolvaj, a leendő, a kétharmados kormányfő is az, de mire megkapja a kétharmadot, addigra már két évszázadra előre lerabolta az országot az elődje.. Frkó "lemondott" és kinevezte a maga helyére az úgynevezett "csapatjátékos", offshore-bűvészt, aki feladatának megfelelően tutira eltünteti most a maradékot is. Ahogy a törpecsászár fogalmazott: tavaszra egy fitying nem marad a kasszában. Persze a minicsászár pontosan emlékszik, hogy 2002ben hogyan csinálták ezt ők: amikor kiderült, menniük kell, alig két hónap alatt seperték ki a kasszát - egy évre előre, méghozzá olyan ügyesen, hogy egyetlen büntetőeljárás sem lett az ügyből. Ebben profik, azt meg kell hagyni.

És egy utolsó dolog: morvai olyan édesen emlegette istenkéjét, hogy nem lehet nem említeni: érdekes lehet az az isten, ami akasztásban gondolkodik. Jézus Atyja ugyanis egyszülött fiát áldozta minden emberért, és nem is katolikus. Fogalmam sincs, kiről beszélhetett tehát morvaikrisztina, ki az ő istene? A gyűlölet?

*