Humanizmus

http://dudenbuch.blog.hu/2009/09/07/humanizmus_1
Ójeee, helyben vagyunk! Szóval Stirlitz mindig is csodálkozott, miképp lehet nekimenni a humanizmusnak, azon túl, h kissé divatos, és "alternatív" nézőpont, több ismerőse használta meghökkentésre, ám ezt Stirlitz általában felszínes, vagy következetlen érvelésnek tartotta, sokkal inkább játéknak, mint komoly beszédnek. Az egyszeregy szerint, ha magadnak nem akarsz szelektációt (evolúciót), munkatábort, golyót a holomloklebenyedbe, akkor ugye nem akarsz másnak sem. Mert amit másnak akarsz, azt magadnak is akarod. Nagyon nehéz megmagyarázni, miért történhetne meg vele, és veled meg nem. Persze az ember ez alól a törvény alól mindig is megpróbált kibújni, ma is megpróbál kibújni, és ki is bújik, csak mintha erről nem venne tudomást.

A Föld lakosságának ugyanis több mint fele él olyan körülmények között, amit nem kívánnál magadnak, amilyen körülmények között Te nem akarnál élni. A Föld lakosságának ellátása jelen technikai tudásunkkal, simán megoldható lenne, nem azért élnek úgy azok az emberek, mert ez indokolt lenne, egyszerűen csak így van, és mivel messze vannak, szarunk rá - szarunk rájuk. Ami azt illeti az ember még arra is képes, h szarjon rá ha közel is van, sőt Stirlitz még arra is tudott példát, h leszarták, pedig a családban volt. Az emberiség biztosítani tudná a viszonylagos jólétet kb. 12-14 milliárd ember számára, ami a jelenlegi populáció majdnem duplája. Természetesen nem kell, hogy 12-14 milliárd ember éljen a Földön. Egy párnak mondjuk két gyerek szerintem elég. Stirlitz szerint erre nincs nagyon mit mondani, mert a józan ész, az egyszeregy ezt mondja. Borzasztó nehéz értelmes érveket találni, miért ne ez lenne a normális. Egyszerűen csak képtelenek vagyunk normálisan viselkedni. Ettől van, hogy a Föld lakosságénak egyharmada éhezik, legalább ugyanennyi hajléktalan, ki sem tudom számolni, mennyi dolgozik "keményen", és bassza el az életét teljesen értelmetlen dolgokra, mint mondjuk kurva nagy raktárakban, halakat válogat és rángat egész nap, hétről hétre, éveken át. Aki csinált már ilyet, az tudja, mennyire lélekölő és értelmetlen dolog az ilyesmi, simán meg lehetne oldani máshogy is, pl a gyárból eleve osztályozva indulna a termék, és nem a raktárba, hanem a megrendelések alapján egyenest a boltba. Most is vonalkódozva van minden gond nélkül megoldható lenne, h emberi kéz hozzá ne érjen. Na ekkor megszűnne pár munkahely, de mondjuk le lehetne csökkenteni a munkaidőt 4-6 órára, egyből lenne egy csomó munkahely - sokkal több.

Gliv Blaås

Csak a bűzhödő város rothadását éreztem, semmi mást. A kávé pocsék volt. Valami vízízű lötty. Nem a vízzel van bajom, nem kell félreérteni, csak egy kávétól mást vár az ember. Mondjuk forró volt, az tény. Nyomorult kis lyuk ez itt, de laktam én már kukában is, szóval nem gond. Csak nyomasztó. Felsoroltam, amit tudok. Nem sok volt. Üldöznek, vadásznak, vadászok. Bonyolult számításokon múlik minden. És mellé, amit csak én tudok: semmi nem számít, az élet igazságtalan. Gyorsaság, magasság, relatív gyorsaság, vektorok, ívek, teljesítmény, reflexek, kockázat, rutin. Ezt jobban csinálom, mint a gép, ezt jobban csinálom mindenkinél.

A véletlenekkel egyikünk sem tud mit kezdeni. Azokba belefutunk néha. Nem is tudom, melyik volt a jobb, a háború, vagy ez. Ami most van... Szabadon osonhatok a rendőrök között... De én a háborúban is szabad voltam.

Cél az mindig kell, valami cél, amiért az ember dolgozhat. Különben elrohad. Lassan, belülről. Ocsmány kis massza marad a szentből, akiként megszületett. Hát én levadászom ezeket a nyakkendősöket. Ez lesz a feladat. A nyakkendőjük lesz a végzetük. A nyakkendőt gyűlölöm. Mindent a nyakkendők miatt teszek. Ez van. Tessenek levonni a tanulságot. Rám engedték a zsoldosokat... hát nem nagyon zavar. Formában tartanak.