Eléggé
lehangoló nap, de a fácse rendkívül udvariasan megkérdi, mi jár
a fejemben, és nekem mindig csak egy apró fáziskéséssel ugrik
be, hogy ja, hát angolszász, a hogyvagy olyan, mint a hell-ló, csak
hosszabb. Kifejezetten illetlenségnek, ormótlanságnak, tahóságnak, furkóságnak, tomporságnak, ergyaságnak számít
megmondani, hogy vagy, tehát én meg szoktam mondani, vagy azt
mondom remekül, nagyszerűen, pompázatosan, mennyeien. Ha valakinek
nincs több esze, nem ért a szóból, és megkérdi, mégis hogyan,
rögtön visszakérdezek, hogy ne haragudj nem értettem, mi volt a
kérdés..
Az jutott eszembe, miközben a fölös mennyiségű jókívánságokat
pörgettem itten, vagyis inkább ottan - mert ugyan mitől lenne jobb a jövő év, de
tényleg mi a jóistentől lenne jobb, mint az eddigi mondjuk 32 000 esztendő, míg a Föld harminckétezerszer körberepülte a Napot?
Az emberiség tűzszekere továbbra is kitartóan a fal felé tart,
senki nem lép rá a fékre, senki nem mozdítja a kormányt,
néhány bomlott agyú faszkalap mindenféle helyekre ragasztgatja magát. Remek. BULYÉG!
A hatvanas-hetvenes években legalább leöntötték magukat benzinnel és felgyújtották, most ragasztgatják, és azt képzelik, ez valami. Ez azért
eléggé meredek leépülés, zuhanórepülés, bazmeg.
Kb. úgy vagyunk vele, hogy elmentünk
(repcsivel, bérelt kocsival) a Rage against the machine koncertre és ezzel örökre meg is tettünk mindent, amit lehetett és kellett. A zenekar jól
keresett, tovább tudják finanszírozni progresszív-vegán életmódjukat, és a pinaszagú tusfürdőiket, ki
tudták fizetni az önmagát felgyújtó buddhista szerzetes
fotójának jogdíjait és az önmagát felgyújtó buddhista szerzetes szent gyertyáikat, gyertyatartóikat és füstölőiket is és még maradt mákos-gubára való is. Jól
van, minden remek, nagyszerű.
Aztán eszembe jutott, hogy igazán egy filmen-könyvön lenne
érdemes dolgozni, egy Rejtő könyvön+filmen, dramatizált
pszeudódokumentumon, mert már vagy 20 éve Rejtő különböző
alakjainak a neveit használom ímél-címnek meg mindenhova, és
annyira beépült az öreg a magyar köztudatba, hogy igazán
megérdemelne egy inkorrekt portrét: a kornak megfelelő
nagyképűség, felelőtlenség, flegma és még egy árva gondolat sem,
hogy körülötte háború dúl, hogy emberek lövészárkokban élnek
a kőkemény teleken, fagyások vannak, vérmérgezés, éhség és halál,
hanem kávé, konyak, kabaré, könnyed szórakoztatás és szórakozás,
mígnem a sátán eljött érte is egy undorító kis csótány, egy
takony, egy korabeli bayer sót képében, aki jól feljelentette, hogy miként
lehetséges, hogy ez a zsidó itten eszik-iszik, dorbézol mink
köztünk, miközben legjobbjaink a fronton véreznek. Ő maga persze nem
vérzett a fronton, tudósítást is csak a belvárosból írt, hogy
micsinálnak itten a zsidók. Ő feljelentést írt. A bayerfélefika följelentést ír. Hosszú-hosszú ideje
Magyarország abban nagyhatalom, hogy feljelentésben, mert a
legjobbjai évszázadokkal korábban elvéreztek a frontokon, csak az
ilyen bayer-szarok maradtak, a takony, amire gecit mondani
helytelen, mert a sok milliárd geci közül legalább egynek lehet
valami haszna, a bayereknek viszont egészen biztosan semmi, soha.
Szóval olyasmi film-könyv lehetne, amita Salingerről is
csináltak, a Gelhornról és Hemminway-ről, satöbbi. Ennyit Rejtő
biztosan megérdemelne. Tartok tőle, hogy soha nem lesz meg. BUÉK hát,
bontsatok pezsgőt lássuk, mit hoznak össze Vonnegut
filozófus-gombái*.
*"=>
Kilgore Trout egyszer írt egy novellát, amelyben két élesztőgomba
beszélget. Miközben eszik a cukrot és fuldoklanak saját
ürülékükben, arról vitatkoznak, mi lehet az élet célja.
Korlátolt eszükkel még csak nem is sejtik, hogy pezsgőt
gyártanak."
*