2011. augusztus 16., kedd

Stirlitz már tudta

..hogy egy hosszú-hosszú hallgatás után nem akármivel lehet csak úgy megszólalni. A napló tanúsága szerint 2011-ben ez volt Stirlitz első saját bejegyzése. Előtte egy Waltari-ismétlés volt, amúgy refrénként, és semmi. Pedig annyi mindent történt.. Pusztán az, hogy az utóbbi időben hízott vagy harminc kilót, már az is megkíván némi magyarázatot, de a ”vezetés átengedése ittas személynek” dologra már ki se térjünk, mert tökre mellékvágány lenne. A harminc kiló természetesen attól függ, mikortól számítjuk az ”utóbbi időt”. A legegyszerűbb onnan számítani, amikor harminc kilóval kevesebb volt. Na, mindegy, a lényegen ez egyáltalán nem változtat, Stirlitz szépen kikerekedett, a többi teljességgel elhanyagolható. A másikat, amire nem térünk ki, lehet, hogy megússza egy durva bírsággal.

Mert motorosszánt is vett magának, ugyanis Ljudmilla legutóbb azt találta ki, hogy saját lelki fejlődése érdekében elengedhetetlen, hogy ezentúl ne juttassa el Stirlitzhez a rendeléseket. Pénzért se meg egyáltalán se. Így aztán Stirlizt minden alkalommal, hogy vásárolni szeretett volna valamit, kénytelen volt 12,5 Km-t gyalogolni-síelni a tajgában oda meg aztán persze cuccokkal megpakolva haza ugyanennyit. Ez Stirlitz számára egészséges lelki fejlődéshez vezetett, hiszen gyakorlatilag az ő korában, terepen egy napi sétáról beszélünk, ami igenis fejlesztheti a lelket, még ha valójában, eredetileg totális kibaszás is.


2011. augusztus 14., vasárnap

Eltűnik-e a forma?

"Ismereteink szerint az ember élete meghatározott hosszúságú szakaszokra tagolódik. Minden szakasz lezárultával az ember megújhodik, és gondolkodása is megváltozik. Azt mondják, hogy egy ilyen szakasz ötvenöt hónapig tart. Mások úgy tartják, hogy minden szakasz időtartama öt év és hét hónap. De azok vélekednek így, akik mindenben bizonyosságot akarnak, bár a világon semmi sem biztos. Az emberek különbözők, és az emberi élet egyes szakaszai is különböző hosszúságúak. Ahogyan mindegy, hogy a cserépkorsót a kavicsokkal a megboldogult fejéhez, a lábához vagy a padozatra rakják az áldozati ajándékok közé, ugyanúgy hiábavaló a korsóban lévő kavicsok számából kiszámítani az ember természetes életkorát, éveinek és hónapjainak a számát. Az egyik szakasz tartama lehet három év és két hónap, a másiké viszont akár tíz év is.

De az emberek túlnyomó többsége sohasem hajol le, hogy kavicsot vegyen fel a földről, és megőrizze, mint élete valamelyik időszaka befejeződésének és egy új időszak kezdetének a jelét. Ezért megbocsáthatatlan, ha a rokonság gyűjt össze a korsóba egy halom kerek kavicsot, az elhunyt éveivel és hónapjaival számolva ezek mennyiségét. Ebben az esetben a kavicsok az ember életkorát mutatják, de semmi egyebet nem mondanak el róla. Az emberek szokásos életét élte, és beérte ennyivel.