Nincs határ

Szomorkás mese a szakmaiságról, avagy mész te a pokolba!

"Szóval ez itt alant szerintem, ronda is, igénytelen is. Az az eset, amikor van egy árvácska 5let, meg némi zsebpénz, de odáig már nem elég a púder, h rendesen végig vigyük a projektet. Mit mondjak, az 1972es penthouse kivágásokkal tapétázott öltözőszekrény, vagy a válogatott elmésségekkel, és haverok telefonszámával (hívjá', ingyé szopok) feldobott budik (ahol viszont takarítani szigorúan nem szokás) hangulatát idézi, de nagyon keményen. Szal, valami félkész sufnituningnak elmenne, ha ezt egy 13 éves kiccsákó csinálja a haverjaival, bár akkor is kritikusan említeném a fölöslegesen magas költségvetést, de megérteném, és folytatásra (szorgos tanulásra, gyakorlásra) biztatnám a készítőt. Na most gondolom, itt nem 13 éves kölkökről van szó..

Nulla harmónia, nulla stílus, nulla kidolgozottság, az összhatás átgondolatlan, tök esetleges=tákolmány. A bronz szerintem túl nehéz árnyalat az autó karakteréhez. Full bronzból megcsinálni egy trabit elég bátor dolog, nem lehetetlen, csak kőkemény arányérzéket igényel, aminek itt nyoma nincs. Ez a kocsi úgy néz ki, mint egy fröccsöntött műbronz asztali öngyújtó kínai kivitelben, amin a puszta nézéstől is kopik a festés.. A két barom visszapillantó olyan, mintha takonyból lenne, és valaki odapöckölte volna a kocsira aszt megragadt rajta valahogy, esetleg nem sorjázták le az öntvényt (ez áll a hátussó lámpákra is, csak ott az a PVC-utánzat deszkakerítés-mázolat eleve annyira brutális, hogy az embernek már nincs ereje velük foglalkozni.. A dologban az a legbosszantóbb, h a hátsó lámpák igenis jól néznének ki, lenne bennük lehetőség, csak ki kéne bontani - erre mondom, h bele kéne dolgozni őket a kaszniba. Így, ahogy vannak azonban semmi közük ott semmihez, és olyan érzést keltenek, amit az életben kangörcsnek szokás nevezni.). Az egészből az sugárzik leginkább, h ezt amolyan üvegtigristizenhatszorismételt poénnak szánták, mert a trabi az eleve egy fos, abból úgy se lehet jobbat, de majd beletesszük a zütősmocit 'szt nézhettek.. Ez az a hozzáállás, amivel jobb is, hasznosabb is kapálni menni, és ami inkább a lopógépeket jellemzi - bár ezen a lopógép-linken eleve több, eredetibb 5lettel találkozni, mint a vizsgált trabin.

Ha a 10telt kiállítónak lett volna egy grammnyi stílusérzéke, lopógépre költ ennyit, abba teszi bele a technikát a kompresszorral, choppert épít valódi deszkaódallal, vagy valami. Az elbírna egy kiállítást, ez a tárgy itt viszont rögtön visszájára fordítja a kérdést: milyen kiállítás bír el egy ilyet?*

..csak nem bírom ki, hozzáteszem még: bármelyik mexikói vagy lengyel ipari tanuló szebbet készít a műhelyben szakmai gyakorlaton. Az a hátussó traktus különösen kiborító, simán elbírt volna vagy gondosabb festést, vagy valódi fa betéteket, ha valaki nem ura a föstéknek (ahhoz a léckerítéshez, vagy mi akar lenni, valószínűleg egy PVC-padló állhatott modellt, esetleg az alkotó kislányának énkicsipónim kifestőkönyve, de egyáltalán, abba sem vagyok biztos, hogy jól 5let-e festeni a fát, vagy ez mindenképpen az olcsó gagyi hatást erősíti); és ha már hozzányúltak a lámpaburákhoz, hát minimum annyi, h akkor tisztességesen beledolgozzuk a kaszniba, nem? Ez a korai kilencvenes évekből való kürtőskalácsos stílusban mázolt-tákolt bénázás, roppant hervasztó. Már csak egy-két aranyozott puttó tudta volna emelni a szintet, esetleg egy aranyozott, betonból öntött feszület a visszapillantóra, két rózsaszínszőrű dobókockával beturbózva (a rózsaszín amúgy is olyan jól megy a bronzbarnához, hogy igazán kár volt kihagyni).

Szép magyar bocskoros-barokk hálószoba egyenesen Zuglóból, márványból öntött oszlopokkal..

Egy így keziccsókolom szimpla, gyerekes idétlenkedés: nagyon szerettük volna megmutatni magunkat, aszt most ennyire futotta.. Erre a célra sokkal jobban megfelelt volna, ha készítő kimegy egy trabi-fesztre valahova, és ott megalkuszik egy rendesen megépített modellre (van belőlük bőven), és azt "fejleszti" tovább.. (mondjuk felpolírozza)

***

*..ilyet ni:
Eddig tartott Stirlitz reakciója a dologra, azonban a zindegz cenzúrarendszerén ez a komment sem fért át, úgy tűnik úgy van belőve a rendszer, hogy a gondolatokat, önálló véleményt szűri, mint Vogonia földje. Így élünk tehát 2009ben is, ilyenek a kövér rokkerek, nincs mit tenni. Erről aztán Stirlitznek beurgott a kép, amikor Ted Nuggent, pénzt kér az autógramjáért - ilyenek a királyok, mi? Legalábbis a szenilisedő faszfejek a profit hazájában - meg nálunk, a prolik földjén. Na, míg Stirlitz arra várt, hátha mégis megjelenik a kommentje, addig kicsit megnézte, ki is készítette a fönt boncolgatott autót: Bíró és Tsa. Ker.Szolg. Bt. - karoszéria, opt.tuning, airbrush, műanyagheggesztés. Tehát semmiféle képen nem egy 13 éves kamaszról van szó, hanem "szakmabeliről", aki ebből él..

De menjünk tovább: a Füzestuning gyatra helyesírással ("Rövidesen még több infók.....") írt honlapjáról kiderül, h a csapat egész évben kiállításról kiállításra jár, így egészen véletlen bizonyára az is, h a belsőség munkatársának megakadt a szeme ezen a "szigorú tarbanton". Nem emlékszem pontosan, mennyiért ír pr-cikket a kurucfos (Update: meglett, 80-150e bannerrel, ami a zindegz töredéke állítólag), és azt sem találtam, mennyit kér a belsőség egy ilyen cikkért, de most legalább nyilvánvaló, miről van szó: milyen kiállítás az ilyen? Hát ilyen. És Stirlitz beszopta. Így jár az ember, ha nem abból indul ki, h ezek a megélhetési körmölők úgy is csak a zsírját akarják, hanem azt képzeli, hogy ez valós, tényleg neki írnak..

Na mindegy, Stirlitz örült, h végre nem valami politikai fos került fel a naplójába, hanem kicsit más is.. Mondjuk ez meg indegz-fika, de most mit lehet tenni? Az autóról, meg a cikkről pedig annyit még, h éppen ez volt Stirlitz legnagyobb baja a magyar "szakemberekkel" (míg hajlandó volt dolgozni velük): nem voltak szakemberek. Mert ugye ez a trabi, ez nem egy szakmai műremek, hanem egy stílus-híja félkész szar, ippeg a parasztbarokk legszebb példája. A cikk pedig a filléres profitnak való etikátlan bepucsítás legszebb példája. Ha tehát a jövőben el kell magyarázni, mit ért ez alatt Stirlitz, elég lesz egy erre a cikkre mutató linket beböknie. 10ta haszon, már nyertünk valamit!

De tovább is van: ez a mentalitás azonos azzal, amikor az ember megrendel a Váci Nyomdából egy viszonylag bonyolult munkát: CD borítóval, beragasztott picike könyvvel, stb. Semmi gond, meg van a a terv, otthon meg is van a mintadarab a konyhaasztalon, tehát csak ki kell nyomni az anyagot, vágni, hajtogatni aszt kész, mehet is a boltokba. De nem! A Mester közli, h az nem úgy megy. Ő tud erre sokkal jobbat, kétszázezer éve a szakmában van, ő tudja. Oké. (Megrendelő finoman figyelmeztet néhány apró nüanszra, h azokat szem előtt kéne tartani, mert egészen véletlenül ő sem tegnap kezdte, de végül is ő a fiatalabb..) Persze-persze, semmi gond, Mester tudja. Pár hét, és megérezik a kinyomott anyag - aláírt proof nélkül kinyomva, ami azt jelenti, h anélkül nyomtak ki x példányt, h a megrendelő azt jóváhagyta, aláírásával szentesítette volna. (Mester jóváhagyta, az elég.) A cucc persze el van baszva, és nem is akárhogyan: színhibás, és nem a megbeszélt módon készült, hanem különálló kartonokra van ragasztva a vékony, megnyomott papír, ami takarékos, ám elég gyorsan szakadni fog (mindenkinek volt talán vastaglapú gyerekkönyve, Bambi, vagy ilyesmi, emlékszik hát miképp mállott az szét), és a sarkain a puszta légáramlástól is kunkorodik a vékony papír, nyílik, mint a pipacs. Ennyi. A Mester húszezer éves gyakorlata azt mondta, ez az oké, módosított hát a terven, mert ezt így kell csinálni. 1972-ben valószínűleg ez volt az oké..
A megrendelőgeciarc (mert innentől már persze az), meg azt mondja, h ez nem oké, nem ezt rendeltem meg, és én ezt nem fogom eladni a saját nevem alatt, mert éppen a nevem az egyik legfontosabb termékem, szal ez kuka. És megrendelőgeciarc most már menekülne: a kinyomott anyag mehet a szemétbe, kezdődhet a vita, ki baszott el és mit. Közben természetesen a boltból jön a telefon, hol vannak a CD-k?, mert ugye szerződés van, stb., stb.. Ismerős?

Stirlitz már tudta, h ő baszta el: nem szabad ilyen szakiktól munkát megrendelni, semmiféle hazafias, vagy emberbaráti megfontolás nem lehet indok ilyesmire. Így kerek ez a történet.. Jó éjszakát gyerekek, álmodjatok szépeket..