A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Stirlitz már tudta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Stirlitz már tudta. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. december 31., szombat

Vonnegut gondbái

 

Eléggé lehangoló nap, de a fácse rendkívül udvariasan megkérdi, mi jár a fejemben, és nekem mindig csak egy apró fáziskéséssel ugrik be, hogy ja, hát angolszász, a hogyvagy olyan, mint a hell-ló, csak hosszabb. Kifejezetten illetlenségnek, ormótlanságnak, tahóságnak, furkóságnak, tomporságnak, ergyaságnak számít megmondani, hogy vagy, tehát én meg szoktam mondani, vagy azt mondom remekül, nagyszerűen, pompázatosan, mennyeien. Ha valakinek nincs több esze, nem ért a szóból, és megkérdi, mégis hogyan, rögtön visszakérdezek, hogy ne haragudj nem értettem, mi volt a kérdés..

Az jutott eszembe, miközben a fölös mennyiségű jókívánságokat pörgettem itten, vagyis inkább ottan - mert ugyan mitől lenne jobb a jövő év, de tényleg mi a jóistentől lenne jobb, mint az eddigi mondjuk 32 000 esztendő, míg a Föld harminckétezerszer körberepülte a Napot? Az emberiség tűzszekere továbbra is kitartóan a fal felé tart, senki nem lép rá a fékre, senki nem mozdítja a kormányt, néhány bomlott agyú faszkalap mindenféle helyekre ragasztgatja magát. Remek. BULYÉG!

A hatvanas-hetvenes években legalább leöntötték magukat benzinnel és felgyújtották, most ragasztgatják, és azt képzelik, ez valami. Ez azért eléggé meredek leépülés, zuhanórepülés, bazmeg. 

Kb. úgy vagyunk vele, hogy elmentünk (repcsivel, bérelt kocsival) a Rage against the machine koncertre és ezzel örökre meg is tettünk mindent, amit lehetett és kellett. A zenekar jól keresett, tovább tudják finanszírozni progresszív-vegán életmódjukat, és a pinaszagú tusfürdőiket, ki tudták fizetni az önmagát felgyújtó buddhista szerzetes fotójának jogdíjait és az önmagát felgyújtó buddhista szerzetes szent gyertyáikat, gyertyatartóikat és füstölőiket is és még maradt mákos-gubára való is. Jól van, minden remek, nagyszerű.

Aztán eszembe jutott, hogy igazán egy filmen-könyvön lenne érdemes dolgozni, egy Rejtő könyvön+filmen, dramatizált pszeudódokumentumon, mert már vagy 20 éve Rejtő különböző alakjainak a neveit használom ímél-címnek meg mindenhova, és annyira beépült az öreg a magyar köztudatba, hogy igazán megérdemelne egy inkorrekt portrét: a kornak megfelelő nagyképűség, felelőtlenség, flegma és még egy árva gondolat sem, hogy körülötte háború dúl, hogy emberek lövészárkokban élnek a kőkemény teleken, fagyások vannak, vérmérgezés, éhség és halál, hanem kávé, konyak, kabaré, könnyed szórakoztatás és szórakozás, mígnem a sátán eljött érte is egy undorító kis csótány, egy takony, egy korabeli bayer sót képében, aki jól feljelentette, hogy miként lehetséges, hogy ez a zsidó itten eszik-iszik, dorbézol mink köztünk, miközben legjobbjaink a fronton véreznek. Ő maga persze nem vérzett a fronton, tudósítást is csak a belvárosból írt, hogy micsinálnak itten a zsidók. Ő feljelentést írt. A bayerfélefika följelentést ír. Hosszú-hosszú ideje Magyarország abban nagyhatalom, hogy feljelentésben, mert a legjobbjai évszázadokkal korábban elvéreztek a frontokon, csak az ilyen bayer-szarok maradtak, a takony, amire gecit mondani helytelen, mert a sok milliárd geci közül legalább egynek lehet valami haszna, a bayereknek viszont egészen biztosan semmi, soha.


Szóval olyasmi film-könyv lehetne, amita Salingerről is csináltak, a Gelhornról és Hemminway-ről, satöbbi. Ennyit Rejtő biztosan megérdemelne. Tartok tőle, hogy soha nem lesz meg. BUÉK hát, bontsatok pezsgőt lássuk, mit hoznak össze Vonnegut filozófus-gombái*.



*"=> Kilgore Trout egyszer írt egy novellát, amelyben két élesztőgomba beszélget. Miközben eszik a cukrot és fuldoklanak saját ürülékükben, arról vitatkoznak, mi lehet az élet célja. Korlátolt eszükkel még csak nem is sejtik, hogy pezsgőt gyártanak."
*

2015. március 18., szerda

High quality

Gyöngyszem. Az ember percekig azon gondolkodik, vajon vicc-e? - gondolta Stirlitz.


Nehéz eldönteni. Ha nem mondanák "high quality", hamarabb kiderülne, de azzal és a többi nyilvánvaló baromsággal együtt már marha vicces a dolog, ahogy az Aral tó hírhedt ökokatasztrófájának reklámozása is:


Igazán kár, hogy Csernobil kimaradt, arról is lehetett volna valami frappánsan lelkesítő poént mondani.


2015. március 17., kedd

Március idusára

 

- Mi az önök államformája?
- Királyság.
- És a királyuk..
- Nincsen királyunk, kormányzónk van.
- Ki a kormányzó?
- Vitéz Horthy Miklós tengernagy.
- Ah, önöknek van tengerük?
- Az nincs.
- Flottájuk?
- Ü-üm.
- Mégis, flotta nélkül hogyan akarnak hadat viselni ellenünk?
- Huszárosan.
- Értem. Van az USA-val szemben területi követelésük?
- Nincsen.
- Van valamely országgal szemben területi követelésük?
- Hogyne: Ausztriával, Csehszlovákiával, Romániával…
- Értem. És azokkal szemben is hadat viselnek?
- Ők a szövetségeseink.
- Mondja csak, honnan tetszett jönni?
...



2013. május 25., szombat

Tizenhetedike


Tizenhetedikén megjöttek a fecskék, Stirlitz meg elment a kisboltba cigiért, mert ilyenkor tavasszal, hogy pár nap alatt hirtelen zöld lett minden, szeretett csavarogni. Azon gondolkozott, hogy a rovarok miatt jöttek-e meg a madarak, vagy a rügyek miatt a rovarok, de végül arra jutott, hogy a tavasz miatt lett ez az egész.

Tatjanával találkozni kellemetlen volt, mint mindig. Éppen válik, az ilyesmi pedig zűrös viharokat okoz a női lélekben, főleg, ha őt hagyják ott, mint ebben az esetben is, és nem fordítva. Nem hagyhatta ki, hogy oroszlánkörmeit bele ne próbálja Stirlitz lelkébe, bár hatása ezúttal sem volt, mint a válás óta soha, eredménye meg éppenséggel semmi. Stirlitz már tudta, olyan ez nála, mint kismadárnak a csip-csirip. Stirlitz hosszú évek óta látta a pályát, amin Tatjana mozgott, tökéletesen érezte a tehetetlenséget, az ürességet, az esetlegességet, és már rég megtanult uralkodni a sajnálatán is. Mert kétségtelenül sajnálatra méltó volt, hogy egy emberi lény ilyen tehetetlenül, tanácstalanul sodródjon a létezésben, görcsösen mantrázva, hogy szeretet, szeretet, angyalok, romantika, satöbbi; dolgok nevei, amik soha nem tartoztak az életéhez, amik örökké kívül álltak rajta, vagy éppenséggel fordítva, de soha nem tudta megtapasztalni, csak délutáni sorozatokból meg nyálas, tingli-tangli, tömeggyártott dalokból tudott a létezésükről, és ahogy a születésétől fogva vak ember elképzeli a színeket, úgy épített fel ezekből valami jelentést Tatjana e szavak köré. Sajnálatra méltó lett volna akkor is, ha történetesen nem Stirlitz gyerekeinek az anyja, ha nem szivárog át belőle a gyerekekbe ez az üresség, ha nincsen annyira világos hatása a gyerekek sorsára, ha a gyerekek nem képzelik azt egész gyermekkorukban, hogy tényleg csak annyi van e szavak mögött, amennyit Tatjana meg a részeges századosa mutat, ha Tatjana csupán egy vadidegen emberi lény, buta és szomorú, agresszív és akaratos. Stirlitzet valamikor meglepte, mennyi elkeseredett agresszivitás, nyers bosszúvágy gyűlik fel a legtöbb nőben mire harminc évesek lesznek.

A negyvenről ne is beszéljünk..

2009. szeptember 11., péntek

Született náci-e a magyar?

Gondolkozzunk el ezen egy kicsit, ha már ilyeneket kell hallania az embernek, h pl. étel csak a paprikás (hígítva gulyás, tűzön feledve pörkölt), aki nem eszi, az zsidó. Ha tejfölöz, tót. Tegye fel a kezét, akinek nem ismerős.. A cigánynak mindegy, az úgyis a dögkútból zabál. A digó macskát zabál és büdös, a francia csigát zabál és büdös, a német az káposztát zabál és büdös, az angol össze-vissza zabál mindent, ezért büdös, mindenki, aki nem paprikást zabál büdös. Nos, a magyarokon kívül ilyen mennyiségben valóban senki nem zabál törtpaprikát szalonnával és törtpaprikával meg szalonnával, ez igaz. Tehát az emberiség 99,9%-a zsidó, a maradék meg cigány és büdös. Aztán van kb. négyszázezer magyar, ők vívják hősi harcukat önmaguk képviseletében.. ácsi.. - nem is így van ez.. egy pillanat.. tízmillió nevében vívják harcukat! Ja, így volt ez, tízmillió az, nem négyszázezer. Négyszázezernél cigány is több van Magyarországon, tízmillió nevében vívnak hát, ám a tízmillió túl ergya, semhogy ezt megértse, mert csupa zsidó, meg cigány, meg tót, meg büdös, meg deviáns, meg drogos, meg a magyarok istenében sem hisz, aki néha pogány, néha katolikus, de leginkább olyan, amilyennek ők mondják, akarják. Ha szigorúan vesszük, akkor öt-, hatezer normális magyar van, de jövőre lesz talán négyszázharminc ezer szavazó is akár, ezek már félig normálisok, csak lélekben ingatagok, mint az asszony.. Mondjuk ez is alatta van a cigányok számának, de az ilyenből elég két tucat százezer ellen!

"Egy esetleges hatalomátvételkor, amikor szükség lesz új rendfenntartó fegyveres erők felállítására, ugyancsak hasznos lehet a Gárda, a visszaállítandó csendőrség tagjai közülük kerülhetnének ki. Ne feledjük, hogy hatalomátvételkor a gyenge jellemek tömegei fognak látszólag átállni a mi oldalunkra, s akkor már nagyon nehéz lesz a megfelelő gondolkodású, igaz hazafiakat kiválasztani. - Forrás"

"Toroczkai László brigadéros, 200.. óta a Párt tagja. Jellemzéséből:
Igaz magyar. Jelleme szilárd, méltó őseinkhez. Szolgálati kötelességét kifogástalanul teljesíti. Munkatársaival igazságos, barátságos. Sportol. Magyarország ellenségeivel szemben könyörtelen. Nőtlen. Kompromittáló kapcsolatai nincsenek. Viseli a nemzeti jelképeket, a Gárda és saját kitüntetéseit is.."

Volt már olyan is, aki tizenötmilliót kerített hirtelen, tizenötmilliót, akinek a nevében beszélt. Kár, hogy ezek közül hétszázezernél több őt sem hatalmazta fel erre, ám ez persze nem zavarta abban, h beszéljen: sutty felkapta a koronát, és futott vele egy touchdown-t, minden magyarok, de még a magyarok istenének nevében is, esküszöm, könnybe lábadt tőle az ember szeme. Nemsokára ismét ő jön a kormányon, a megtestesült küldetés és hivatástudat nyolc év után ismét fennen lángolhat. A come back-hez kétharmadot akart, de sajnos a hazudós frkó végre megfogadta a jótanácsot, és a háttérbe vonult, kicsit teret adva leendő kétharmadosunknak is a szereplésre. Itt úszott el a kétharmad.. Csupán szót kell adni a fideszes képviselőknek, h elússzon a párt népszerűsége. Sőt Stirlitz tudta, elég szót adni bármely magyar politikusnak, h elússzon a népszerűség.

Itt van ez a csávó például: országgyűlési képviselő. Aszondja, "majd a börtönben megtudja.." Tessék? Miért nem ő tudja meg a börtönben? Honnan veszi ez a Molnár Oszkár, akiről Stirlitz mellesleg biztos forrásból, szerinte szavahihető emberektől hallotta, h kiskorú lányokkal, és fiúkkal, birkákkal, csirkékkel, stb. egyaránt szereti kedvét tölteni, h a másik kerül börtönbe a Csóti Jóska mellé, és nem ő? Két dolgot állított, mindkét dolgot úgy, "majd bizonyítom".. - Stirlitz tudta, h soha nem fogja bizonyítani, soha nem tudja bizonyítani, egyszerűen rágalmaz és uszít a primitív bunkaja. Ez a fidesz országgyűlési képviselője, meg pógármester. Mit lehet erre mondani? Az a közösség, aminek ilyenek a pógármesterei, meg ilyeneket űttet a parlamentjibe, éppen azt kapja, amit érdemel, éppen azt. Semmivel sem többet, vagy kevesebbet, de ettől ez még nem náci, csak bunkó.

Született náci-e hát a magyar? Persze, hogy nem az. Stirlitz tudta, h nem az. Az viszont igaz, h a frusztrált, gyenge ember könnyen a másik ember kirablásában, elnyomásában, a gyengébb megalázásában keresi a megváltást, tudja ezt minden katona, börtönőr, és volt rab, de tudja az is akit vert az apja, vagy az anyja. Az is igaz, az elvadut söpredék jellemzően hangosabb, mint a frusztrációktól kevésbé hajtott, önmagában egyensúlyban lévő ember. Igaz, h Magyarország sorsa hányatott, h Magyarországon az un. elit mindig is a többi magyar zsírján élt és abból dáridózott, és szarba se vette a másik magyart, parasztot, munkást, cselédet, mert Magyarország kőolaja az emberi izzadság, ez mind egy szóig igaz. Igaz az is, h a kétkezi munkának felénk hagyományosan csak a kétkezi emberek között volt böcsülete. Márai idejében még mérnöknek sem ment úriember, mert annak is kenyőzsír meg gyár szaga vótt, ügyvéd maximum, vagy pap, ha már szégyenére nem örökölt valaki annyit, h megéljen belőle.. Ez is mind igaz. Ettől azonban még nem született nácik a magyarok, csak csupán az időben kicsit hátrébb járnak, mint a világ legfejlettebb része - úgy ötven-hetven évvel.

Ezek viszont nácik:
"A jövő egyébként is az összetartó, képzett közösségeké, hiszen a most ismert civilizáció, s maga a sötét világrend is az összeomlás szélén áll. Rajtunk múlik, hogy túléljük-e majd ezt az összeomlást." - Ugyanis éppen azt az idegen propagandát szajkózzák, amit a nemzetiszocializmus, a csürhe "szocializmusa" talált fel még a múlt században, és amihez volt már "szerencséje" az európai embernek. Amit hirdetnek, ahogyan hirdetik, ahogy öltöznek, ahogy beszélnek, az mind magyartalan, behozott szektás cucc, egy idegen, eltanult eszmerendszer sablonjai, ami egyszerre ébred minden gettósodó területén a világnak. Igen, léteznek kínai bőrfejűek, Szlovákiában már a kormányban is bent vannak, Lengyelországban is ott sündörögnek a hatalom körül és most a válságból még több erőt kapnak, aztán lassan nálunk is ismét bejutnak a parlamentbe - úgy hiányoztak már.. A nyomor soha nem vezet demokratikus átalakításokhoz, tolvajok közt nem számít a formaruha, az ember pedig a végtelenségig képes nézni más emberek szenvedéseit.

"Morvai Krisztina 200.. óta tagja a Pártnak. Jellemzéséből:
Igaz magyar. Jelleme szilárd, méltó őseinkhez. Munkatársaival igazságos, barátságos. Sportol. Magyarország ellenségeivel szemben könyörtelen. Férjezett. Kompromittáló kapcsolatai nincsenek. Viseli a nemzeti jelképeket, és a Gárda kitüntetéseit.."

Tehát nem lenne jogos azt állítani, hogy a magyar ember született náci, fasiszta vagy fajgyűlölő lenne. Stirlitz egy ismerőse, aki 25 évet élt Budapesten, vagy inkább mondjuk azt, Magyarországon, úgy fogalmazott: "a magyaroknak nem kell vasfüggöny, a magyarokban benne van a vasfüggöny" - talán éppen ez volt az egyik titka a fennmaradásnak, mert a törtpaprikás szalonna törtpaprikával és szalonnával csak Amerika felfedezése után válhatott megtartó erővé, lévén korábban nem tudtunk a törtpaprika létezéséről. Persze ez a legtöbb ma élő kultúrára többé-kevésbé igaz - mármint a beépített vasfüggöny, a törtpaprika nemzet alkotó és megtartó szerepe nem -, és Stirlitz ismerőse sem élt volna annyit Magyarországon, ha nem szerette volna: igazi költöző ember volt, ott telepedett meg, ahol jól érezte magát.

A nemzetiszocializmusról tehát éppen azt lehet elmondani, mint a bűnözés esetében is: a rossz anyagi lét, alacsony műveltséghez, magasabb bűnözési rátához, gyűlölködéshez, idegengyűlölethez vezet - minden esetben. A magyarság pedig jellemzően rosszabbul él, mint az átlag Nyugat-Európai, vagy Észak-Amerikai un. civilizált ember. A szegényebb, de már némileg "civilizált" területeken éppen úgy megjelenik a gyűlölet radikálszocialista formája, mint Magyarországon, tehát hiba lenne azt állítani, hogy a magyarok született fasiszták lennének. A körülmények teszik őket azzá, nevezhetnénk megélhetési nácinak is őket. A rendszerváltás óta nem csak az átlagműveltség, de egyes rétegek életszínvonala is nagyot esett, a magyarokat teljesen védtelenül érte a nyugati kultúra marketingje, valamint az olyan kellemetlen dolgok, mint a tartós munkanélküliség, vagy egy szarfaszú senki főnök hatalmaskodása a munkahelyen. Azt képzeltük, ezt el lehet kerülni, ez deviancia a rendszerben, amit nem kötelező átvenni. Ma már kezdjük sejteni, hogy vele jár.

"Vona Gábor nemzetmentő, 199.. óta a Párt tagja. Jellemzéséből:
Igaz magyar. Jelleme szilárd, méltó őseinkhez. Szolgálati kötelességét kifogástalanul teljesíti. Munkatársaival igazságos, barátságos. Sportol. Magyarország ellenségeivel szemben könyörtelen. Nőtlen. Kompromittáló kapcsolatai nincsenek. Viseli a nemzeti jelképeket, a Gárda és saját kitüntetéseit.."

Igen, joggal várja a kedves olvasó, ilyenkor szokás megjegyezni, h "tisztelet a kivételnek", és ez a kivétel nagyjából hatvan százalékra tehető a magyarság körében. Nemszavazataikkal ők is szavaznak, ám a törvények tradicionálisan úgy vannak mifelénk belőve, hogy nem hatvan, de hetven százalék véleményét se vegye figyelembe az önmagát elitnek nevező és képzelő kevés, aki a parlamentben ücsörög, és büszkén lopja, amit ér, mert a lopott holminak nincsen kenyőzsír szaga.

Összességében tehát Stirlitz azt mondta, nem örökletes nácik a magyarok, a nemzetiszocializmus betegség, ami nem örökletes, de fertőző. Sok szellőztetéssel, kézmosással, egészséges, vitamindús táplálkozással meg lehet előzni a fertőzést, ha viszont elkapta valaki, azt el kell különíteni, és megvárni, míg a láz megteszi a magáét. Hogy Magyarország mennyire fertőzött, az majd kiderül. Mostanában úgy tűnik, eléggé, de szurkoljunk neki, h kiheveri, elég erős és, képes felvenni a harcot a betegséggel. A XXI. sz. társadalmaiban általánosan jelen van ez a fertőzés éppen úgy, ahogy a herpesz is jelen van mindenkiben, aki egyszer megkapta, egyszerűen csak nem tud aktivizálódni míg elég erős a szervezet. Jellemzően a herpesz vírus is akkor aktivizálódik, amikor súlyos lázon, betegségen esik át az ember. Na ilyenek a nácik is..

*

"Véget ért a második világháború -
én meg ott álltam fényes délben, a
Times Squere kellős közepén, mellemen
a Bíbor Szív érdeméremmel."

ELIOT ROSEWATER
a Rosewater Alapítvnány elnöke

...

"Eliot semmi mást nem vásárolt neki, csak egy olcsó gramofont meg egy német nyelvleckés lemezsorozatot. Ewald nagyon szeretett volna megtanulni németül, de mindig túl izgatott és túl dühös volt ehhez.
Eliot Ewald nevére sem emlékezett, és már-már elment mellette anélkül, hogy meglátta volna. Ewald baljós kis leprabódéját könnyű volt nem észrevenni egy nagy civilizáció romjai közt.
- Heil Hitler - károgta Ewald.
Eliot megállt, jóindulatúan odanézett, ahonnan az üdvözlés elhangzott. Ewald bódéját az Amerikai Figyelő példányainak függönye vette körül. A függöny mintha pöttyös lett volna. A pöttyök Randy Heraldnak, a címlapon látható lánynak a köldökéből formálódtak, a lány egyre csak azt a férfit kereste, aki megajándékozná egy bébivel, egy jövendő zsenivel.
- Heil Hitler - mondta megint Ewald. A függönyt nem húzta szét.
- Magának is, uram - mondta Eliot mosolyogva. - A viszontlátásra. "

Kurt Vonnegut - Áldja meg az Isten, Mr. Rosewater

2009. április 14., kedd

Stirlitz már tudta, hogy költöznie kell II.

Heh-heh. Ugye így került ide (oda, innen oda), és most így kerül vissza (ide) oda, ahonnan jövendett.. a kör bezárul. Annyi index-fika szakadt ki belőle az utóbbi időben (-I. - I. - II. - III. ), h most aztán elég lett: irány a szabadság, bekaphatják az elhízott műanyag-rokkerek, instant lázadók, vákuumcsomagolt megmondók.. Stirlitz lépett: csááá!


Kicsit spártai ez a hely, az igaz, nem lesz egy darabig bal sáv, meg tarck back, amit már majdnem megtanult használni, és ami hasznos is volt a cenzúra miatt, de majd kitalálunk valamit: this is Spartaaaa..!



Update:
Ho-hóóó! És baromi kiállítás is lesz! Itt a tavasz, viszlát index!