A közönséges cukorhegy

Betyárosan szórakoztató cikkeket szül amikor a sajtó rácuppan az olyan internetes gigáktól pottyanó ...ööö... pénzre, mint pl. ez a faszbu'. Az indexnek egy kb. tízezer leütéses cikkecskét sikerült összelapátolnia belőle (gondolom, leütésre fizet a cég), remélem jót szakítottak vele, igazán rájuk férne, ha már a fasiszták nekik nem osztanak a fosztottból, a cikk meg igazán olyan kis cuki meg minden lett. Ennél már csak a fácse kulijainak dolga lehetett megterhelőbb - amit az indexes csaj következetesen "Zuckerberg"-nek rövidít így egyes számba bele, mert az cukibb, és aztat látta a színpadon, ahogy a színészeket is hajlamosak összekeverni egyes emberek a karakterekkel, amiket játszottak (tudjátok, van az a régi poén, amikor valami egyszerűbb közönségből felszól egy rekedtes hang a színpadra valamelyik Shakespeare darabnál, hogy "Táe, figyállek, gáci vaogy!"). Szóval Zuckerberg az egész stáb, az újságíró meg indexes csaj - oké, rendeben. Azért roppant nehéz a fácse-csapat dolga, amiért nehéz volt annak idején az Exxon Waldez tulajdonosának is a dolga, miután kiderült, hogy félig-meddig szándékosan, takarékossági okokból, olajba fullasztották az alaszkai partok élővilágát, de olyan szinten, hogy a mai napig nem heverte ki az ügyet. Az Exxon Waldez (elhunyta előtt végül még Orinetal Nicety is lett) ugyanis egy úszó, egyrétegű olajoshordó volt, ami ha kilukad, azonnal ki is ereszti, ami a raktérben van, és az Exxon ott bizony olajat szállított. Léteznek olyan hajók is, amik egy csónakra hasonlítanak, amiben olajos hordót szállít az ember, ezeknél még nem olyan nagy baj, ha a csónak kilukad, és ezt Exxonék is pontosan tudták, hiszen ez volt a szakmájuk. De tudták azt is (hiszen ez volt a szakmájuk), hogy a biztonságosabb hajók drágábbak. Nos Alaszka partjainak megmérgezése után az az Exxon másról sem volt képes beszélni, mint környezetvédelemről. Miután kiderült, hogy a Shell milyen mértékben pusztítja az amazonaszi erdőket, a Shell is kizárólag környezetvédelemről képes beszélni. Senki annyit nem beszél környezetvédelemről, mint azok a cégek, amik a legnagyobb környezetkárosítók. Nagyon tudnak a környezetvédelemről beszélni. A környezetvédők sokáig dumában sehol nem voltak a környezetpusztítókhoz mérten, de mióta ide-oda kezdtek repkedni a világban konferenciáról konferenciára, mert nem elég, ha egy nagy kivetítőn elmondhatják, amit akarnak mondjuk skype-n át, vagy neadjisten messengeren, nyilván beszálltak a légiközlekedés-bizniszbe, ami pillanatnyilag a harmadik legkörnyezetkárosítóbb iparág, szóval azóta megtanultak dumálni ők is. 

Sajnos kiderült, hogy a fácse minden adatot ellop amihez hozzáfér, és azonnal el is adja a szabad piacon bárkinek, aki fizet, pontosan úgy, mint bármelyik black-hat hacker (tudjátok, ők a rossz fiúk). És most az index-tech-tudományos Juhász Edina indexcsaj által következetesen csak Zuckerbergnek  azaz cukorhegynek (az angolszászok imádják a beszélő neveket) mondott csapat azt írta ki a bohóc mögé, hogy "A jövő privát." Hát ja, Magyarország horthysta mini-szerelnöke mögé meg elé is kiírtak már egy rakás orbitális hazugságot, mert ez bizony így szok lenni. Ez a trend, a modern iskola, kb. 1848-tól napjainkig: amikor hazudni akarsz, ki kell írni egy orbitális hazugságot mögéd, eléd, ahol elfér. A legszívhezszólóbb előadásokat mindig az tudja a legnagyobb hevülettel tartani, aki arra szakosodott: a dumára, a hazudozásra, nem a dologra, amiről beszél, mert azt senkinek eszébe nincsen megvalósítani, az adott pillanatban is az emberiség legjobbjai dolgoznak majd megszakadva éppen az ellenkezőjén.

Röviden: orbán meg a társai imádnak kereszténységről beszélni, miközben annyi közük van a kereszténységhez, hogy említi őket a Biblia, mint báránybőrbe bújt farkasokat, akiknek majd nagyon szar lesz, ha eljő az Istennek országa, csak az valahogy nem nagyon jövöget már kettőezer éve, ők meg gondolják, addig jót mulatnak honfitársaik kárán, ami Magyarországon tulajdonképpen néphagyomány, mint háttal ülni meg a lovat.

A cukorhegy szerint pedig olyan lesz az új faszbu', mint a nappalim. Igen. Remek! Aha… "de azt Zuckerberg is leszögezte, hogy biztonsági szempontból, azért ez egy összetett kérdés, de dolgoznak az egyensúlyon, azaz hogy a nagy titkosítás közepette azt azért mégiscsak kiszűrjék, ha" - teszi hozzá az indexcsaj... Szóval akkor a nappalimban ott fog üldögélni egy kiegyensúlyos ember, aki majd szűr. Na, itt beszakadtam. Nincs mit tagadnom, komolyan mondom, féktelenül és illetlen módon viháncoltam, ha elég hajlékony vagyok, tán még a seggemet is megcsókolom. Segítek a cukorhegy-fogyasztóknak: kb. 10 000-1500 éve tudja minden biztonsággal foglalkozó ember, hogy az a biztonságos, amit csak a feladó meg a címzett tud olvasni. A legeslegbiztonságosabb köztudomásúan az, amit egy ember tud, amit kettő, az már feltörhető, de végül is kommunikációról van szó, tehát mindenképpen kockáztatni kell. Így működött a Skype is, mielőtt a tíz évnyi huzavona, az FBI folyamatos nyavalygása után végül a Microsoft megvette, és talán a Messenger is így működött, mielőtt felfalták a cukorhegyek, de ha valaki hallgatózik, akkor az a beszélgetés kurvára nem titkos, bizalmas is csak akkor, ha hárman vagytok, és ha kiszivárog, azonnal megölöd a másik kettőt. Elküldöd az embereidet, és kiakasztatod a durván megcsonkított hulláikat fejjel lefelé a kapuk fölé legalább négy városban, de volt, hogy élve megabálták őket. Akkor bizalmas, de titkosnak nem titkos. A titkos kibaszottul csak az, amit a feladó meg a címzett tud olvasni. Más nem. Nem ragozom tovább, a cukorhegyen lecsavartak egy pontosan olyan beszédet, amit piciben Orbán Viktor is szokott, az index tech-tud meg tolt róla 10 000 leütést. Remélem, legalább jól szórakoztak közben ők is.

*

Frissítés (2019.05.03):

Tök mellesleg megjegyezném, hogy a témáról egészen más megközelítésben is lehet cikkezni. A finn sajtóban a kicsit pletykalapként funkcionáló Iltasanomat azt a címet adta a cikknek, hogy "A Facebook tudni szeretné, kiben vagy szerelmes - azt ígéri, nem mondja el a reklámozóknak". A közszolgálati sajtóban nem is említik a szóban forgó kampányeseményt, az utolsó FB-vel foglalkozó cikknek az a címe, Kiberbiztonsági cég: Több mint 146 gigabyte-nyi facebook-felhasználói adat volt letölthető. Egy applikáció 22 000 felhasználójának adatait kínálták letöltésre.

Férfiakra jellemző az agresszív öngyilkosság - szeptember 10., az öngyilkosság elleni világnap

Elképesztő, dokikám. Tipikus esete, amikor két teljesen ignoráns embernek szerepelnie kell, szerepelni akar, mert ebből él, ezért összevissza beszélnek mindenféle ostobaságot egy országban, egy világban, ahol a kimondott/leírt mondatoknak egyáltalán nem kell semmiféle valóságtartalmának lennie még nyomokban se, sőt az se nagy baj, ha analfabéta próbál regényt írni. Régen nem tudja már senki, milyen a jó regény.

"Öngyilkos magatartásnak nevezzük azt a hosszú folyamatot, amíg valaki az első gondolat megfogalmazásától eljut a kísérletig, vagy a befejezett öngyilkosságig."

Talán 12 vagy 13 éves lehettem, amikor először eszembe jutott, hogy a legokosabb, ha innen leugrok a hetedikről, mert nem hagynak élni. Kamaszoknál nem igazán újdonság az ilyen, igen szépen meg van írva elejátől a végéig pl. a Tom Sawyerben is, nem új dolog. Utáltam otthon lenni, az ablakom a szemközti javító-nevelő intézet zuhanyzójára nézett, kopott, komor falak, de nem volt hová mennem. Most ötven leszek, és teljesen értelmetlennek tartom, hogy akkor nem tettem meg. Nem sokat veszítettem volna, ha nem élem meg ezeket az éveket. Volt jó is, rossz is, mindenféle, de azzal semmi nem ér fel, amikor az ember békében, álmok nélkül alhat.

A depressziót persze lehet is, szokás is pszichés zavarnak, betegségnek nevezni, bár én inkább racionális gondolkodásnak mondanám, mert az, hogy a vágómarha felismeri, megérti, hogy vágómarha egy telepen, az talán valójában mégsem feltétlenül betegség. Ha pszichés zavarnak mondjuk, azzal azt állítjuk, hogy a tudatlan vágómarhalét a zavarmentes lét.

Az ember azért él, mert más emberek vagy óvatlanok voltak, vagy erőszakot követtek el rajtuk, vagy elhittek valami hazugságot. Minden ember, aki közreműködik abban, hogy gyerek szülessen a világra, halálra ítél egy emberi lényt, jó eséllyel kínhalálra, és ez tény. Álomban elhunyni, vagy hirtelen, egy szemvillanás alatt bevégezni, olyan dolog, amiben a legtöbb ember csak reménykedhet, de nem túl valószínű, hogy megadatik neki, és ezzel pont egy orvosnak kell marhára tisztában lennie. Nyilván tisztában is van vele főigazgató főorvosként. De hazudik. Nem szép dolog. Munkaköri ártalom lehet ez a hazudozás.

"Nem tabu téma, sőt segíthet, ha felhívjuk a figyelmét arra, mit okoz másoknak azzal, ha kiveti magát a nyílt utcára, vagy édesanyja, gyermeke találja meg élettelen testét az ágyban."

Lázár János megüzente

Lázár János (nem a komcsi, hanem ez a mostani) valami olyat mondott néhány nappal Magyarország zsebramszeszének hasonló értelmű nyilatkozata után, hogy a cigányokat sem sikerült integrálni, hogyan sikerülne most a migráncsokat? És, ha jól értettem, nem a nemzetiségi büszkeség beszélt belőle, nem is Orbán Viktor családjának akart benyalni. Ennek fényében nehéz eldönteni, kire, mire gondolt, amikor a cigányról beszélt, ennek ellenére jön a húsvét Magyarországon is.

Munkaerőhiány

Amikor 7 milliárd ember él a Földön, munkaerőhiány nem létezik. A piaci árnál alacsonyabb bérezés viszont igen, de az nem mai dolog. Olyan létezik, hogy valaki alacsony fizetésekkel akar versenyelőnyt szerezni, meg olyan is, hogy alvállalkozók ki nem fizetésévével próbál "okosba" költséget csökkenteni. Régebben olyat is ismertek, hogy röghöz kötés meg vasfüggöny. Volt amikor teljesen természetes volt az ilyesmi, a hétköznapi rutin része. Ha nincs, aki megcsinálja a dolgot, nyilván keveset fizetsz, nem versenyképesek a körülmények, stb. Persze, a körülmények is ahhoz tartoznak, mennyit szánsz az elvégzett melóra, mennyiért vennéd a munkát. Valamikor szó volt róla, hogy hat órában maximalizálnák a napi munkaidőt, talán Svédországban folytak is kísérletek, de 2018-ban ez már sci-finek hangzik még Skandináviában is. Pedig az alternatívája az, hogy az ember 20-30 éven át tolja a szekeret napi nyolcban, élete nincsen, 10 év után már az se érdekli, ha belet kell lapátolnia, nem érez szagokat, mindegy, csak legyen már négy óra, és karrier meg minden. Burn out szalámi, mit számít? Ez a piac. Van, aki gépesít, van aki emberből nyomorít gépet, ha nincs elég esze tervezni egyet, se pénze megvenni. Ha nem találsz olyat, aki megcsinálja, akkor túl keveset szánsz rá. Ez ennyi, nem relativitás elmélet. Nyilván speciális közgazdásznak kell lenni ahhoz, hogy valaki ne értse. Vagy ügyvédnek.

Március idusára

 

- Mi az önök államformája?
- Királyság.
- És a királyuk..
- Nincsen királyunk, kormányzónk van.
- Ki a kormányzó?
- Vitéz Horthy Miklós tengernagy.
- Ah, önöknek van tengerük?
- Az nincs.
- Flottájuk?
- Ü-üm.
- Mégis, flotta nélkül hogyan akarnak hadat viselni ellenünk?
- Huszárosan.
- Értem. Van az USA-val szemben területi követelésük?
- Nincsen.
- Van valamely országgal szemben területi követelésük?
- Hogyne: Ausztriával, Csehszlovákiával, Romániával…
- Értem. És azokkal szemben is hadat viselnek?
- Ők a szövetségeseink.
- Mondja csak, honnan tetszett jönni?

...

Kafka

"Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letartóztatták."

Stirlitz ezen a péntek reggelen arra riadt, hogy azt álmodta, Magyarországon került bíróság elé, és a Budapest TV volt műkörmös-sminkes-szolis(garantáltan új csövek)-sztájlisztja  volt a bíró. Stirlitz fél lábbal már a sírban érezte magát, főleg amikor a bírónő megszólalt: A... Ööö...  Mindegy...

Persze csak rossz álom volt, és Stirlitz végül felébredt.

Egy pillanatra nem tudott visszaemlékezni, hogyan került egy pornóparódiába, aztán ismét felébredt. Ezúttal tényleg. Se bíróság, se bírónő, se Magyarország, csak a végtelen sztyeppe...

Sikoltozva rongyolt a kamrába vodkáért.

*

(Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy valamikor nagyon régen, még gimnáziumban, Stirlitz nyomult az egyik osztálytársnőjére, amiért az osztály lányai ki is akarták közösíteni, ugyanis az illető állati jól nézett ki, de általánosan elfogadott vélemény szerint a legsötétebb szőkeség volt az egész földkerekségen, és ugye kizárólag női előjog a legsötétebb csődörök után futkosni, tehát Stirlitz is a kiközösítést kockáztatta a szőkeség miatt (meg egy alapos verést, ugyanis a lány zöldséges barátja mellesleg testépítéssel foglalkozott). Teltek-múltak az évek, és Stirlitz úgy hallotta, ügyész, vagy bíró lett a lányból. A fenti képeket elnézve, Stirlitz már eglszen biztos volt benne, hogy nem ügyvéd, hanem tényleg ügyész, vagy bíró. Újra megborzongott. Akaratlanul is az volt z érzése, hogy valamiképpen személyesen is felelős a történtekért.)

1984

Kicsit megzavarodott a blogmotor mert 2014-ben nem volt egyetlen bejegyzés sem, aztán beütött neki (is) az Interstellar. Tán 2014-ben nem történt semmi? Éppenséggel történt, csak semmi olyan nem, amihez lett volna megjegyzésem. Valaki valahol, talán durván elküldött valahová, ha jól emlékszem, de nem itt, hanem valahol, ahol négy, vagy öt éve nem jártam, mindenesetre fontosnak tartotta mocskolódni egyet. Lelke rajta, engem még háttérzaj szintjén sem érdekel. 2014 sokaknak ilyen év volt: a hallgatás éve, a feszültség éve, ami aztán karácsonyra egyenesen félelemmé szélesült. Sokan féltek az elmúlt karácsonyon, és sokan félnek 2015-től most. 2014-ben valami olyan öltött formát, amit már nagyon régen tapasztaltak az emberek, akármennyire igyekeznek a masszacsatornákon, az etetőcsatornákon elmosni ezt a tényt: háborúban állunk, csak még azt nem látjuk pontosan, ki is háborúzik kivel. Nem is akarják, hogy lássuk, ez egy ilyen háború lesz. Lopakodó háború. Elnyomók háborúznak elnyomottakkal, kizsákmányolók kizsákmányoltakkal, adószedők a megadóztatottakkal, kormányok azokkal, akik megválasztották őket, és akik eltartják őket. Eltartott az eltartóval. Régi konfliktus. Az emberiség a szabadságáért küzd, a belső rothadás ellen küzd, vérszívók ellen, élősködők ellen, paraziták ellen, bűnözők ellen, akik csendben világszerte beférkőztek a hatalomba, rátelepültek a demokráciára és most zabálják, szívják a vérét, az erejét, és nem lassítanak, sőt egyre kapzsibbak, egyre telhetetlenebbek lesznek, egyre gyengébbé, betegebbé téve a társadalmakat. Pedig a válság kirobbanásakor a legtöbben azt képzelték, a bűnösök megszeppentek, visszavesznek magukból, mert ők okozták a válságot, de ennek éppen az ellenkezője történt: támadásba lendültek, hogy mentsék a bőrüket bármi áron, ha kell magukkal visznek mindent a pusztulásba. 2014-ben a folyamat elérte Észak-Európát is, 2015-ben ennek meg lesz a visszhangja: eddig és ne tovább.

Hosszú zuhanás

Tizenhetedike

Tizenhetedikén megjöttek a fecskék, Stirlitz meg elment a kisboltba cigiért, mert ilyenkor tavasszal, hogy pár nap alatt hirtelen zöld lett minden, szeretett csavarogni. Azon gondolkozott, hogy a rovarok miatt jöttek-e meg a madarak, vagy a rügyek miatt a rovarok, de végül arra jutott, hogy a tavasz miatt lett ez az egész.

Tatjanával találkozni kellemetlen volt, mint mindig. Éppen válik, az ilyesmi pedig zűrös viharokat okoz a női lélekben, főleg, ha őt hagyják ott, mint ebben az esetben is, és nem fordítva. Nem hagyhatta ki, hogy oroszlánkörmeit bele ne próbálja Stirlitz lelkébe, bár hatása ezúttal sem volt, mint a válás óta soha, eredménye meg éppenséggel semmi. Stirlitz már tudta, olyan ez nála, mint kismadárnak a csip-csirip. Stirlitz hosszú évek óta látta a pályát, amin Tatjana mozgott, tökéletesen érezte a tehetetlenséget, az ürességet, az esetlegességet, és már rég megtanult uralkodni a sajnálatán is. Mert kétségtelenül sajnálatra méltó volt, hogy egy emberi lény ilyen tehetetlenül, tanácstalanul sodródjon a létezésben, görcsösen mantrázva, hogy szeretet, szeretet, angyalok, romantika, satöbbi; dolgok nevei, amik soha nem tartoztak az életéhez, amik örökké kívül álltak rajta, vagy éppenséggel fordítva, de soha nem tudta megtapasztalni, csak délutáni sorozatokból meg nyálas, tingli-tangli, tömeggyártott dalokból tudott a létezésükről, és ahogy a születésétől fogva vak ember elképzeli a színeket, úgy épített fel ezekből valami jelentést Tatjana e szavak köré. Sajnálatra méltó lett volna akkor is, ha történetesen nem Stirlitz gyerekeinek az anyja, ha nem szivárog át belőle a gyerekekbe ez az üresség, ha nincsen annyira világos hatása a gyerekek sorsára, ha a gyerekek nem képzelik azt egész gyermekkorukban, hogy tényleg csak annyi van e szavak mögött, amennyit Tatjana meg a részeges századosa mutat, ha Tatjana csupán egy vadidegen emberi lény, buta és szomorú, agresszív és akaratos. Stirlitzet valamikor meglepte, mennyi elkeseredett agresszivitás, nyers bosszúvágy gyűlik fel a legtöbb nőben mire harminc évesek lesznek.

A negyvenről ne is beszéljünk..

Ketyegés

Orbán Ottó: A dán királyi főszámvevő jelentése a Fortinbras & Fortinbras cég átvilágításáról

az a legleverőbb hogy lehetett volna belőlük akár egy jó kezdőcsapat is
jó időben született újszülöttek
egy új történet első mondatai
a tiszta lap amelyen nem dereng föl a diktatúra vízjele
nem lettek sem azok sem ezek
rókafiak nyomakodtak elő a rókalyukakból
rókaagyakba való eszmékkel
hogy a történelmet gólra játsszák
a vesztest pedig a legjobb sárba taposni
akkor legalább nem sokat pofázik
rendőrállamban nőttek föl
szabadságnak azt gondolták hogy mától fogva a rendőr nekik tiszteleg
a népről meg azt hogy vasreszelék
melyet egy mágnesvassal állíthatnak át a megkövetelt irányba
a fiatalság mindig a menny küldötte
kivéve azt amikor nem
kivéve azt amikor az ördög megvakítja
hogy ne lásson mást a folyó vizében
csak önnön tükörképét mint a magába szerelmes Narcissus
Dánia dán föld mindig is az volt mindig is az lesz
az államgép rohad valami bűzlik
valami elveszett a vissza nem térő esély
polcról lopott koronát olcsón megszámítunk
a szellem páncélja új a módszer a régi
ahogy a végkifejlet is
szerteszét a színen hullák számolatlanul gyümölcshéj kutyaszar megégett
könyvlapok

Megjelent Orbán Ottó Lakik a házunkban egy költő című kötetében (Magvető, 1999).

Stirlitz már tudta

Beosztással élni I.

Mindenki a kornyezeteben a Nagy Unnepre keszulodott. Foleg a bevasarlo kozpontokban. Stirlitz nem szerette a szeretetnek a vasarlasban megnyilvanulo formait. Stirlitz sajat tapasztalatbol tudta hogy a vasarlas potcselekves. Regota hangzott egy mondat a fejeben: Minden nap lehetne karacsony. Igen, Stirlitz lelkileg keszult a karacsonyra, szamott vetett eddigi dolgaival. Nem probalta jova tenni konzum idiotizmusal a szeretteivel egyutt nem toltott perceket. Add magad karacsonyra a neked kedveseknek. - Ez jart Stirlitz fejeben. A masodik uveg vodka vegleg vagy atmenetileg kimosta a tegnap sarat lelkebol. Most nem gondolt az elvonasi tunetekre. Nem, rosszul fogalmazok, azokra az elvonasi tunetekre gondolt, amiket a szeretet hianya okoz. Kiment a konyhaba es baratsagosan zummogo hutjebol kivette es elkezdte aznap harmadik uveg vodkajat. Lassan a testtel - mondta, csak ugy maganak Stirlitz -, most napokig nem lesznek nyitva a boltok. Beosztassal kell elni.

A pór

Stirlitz már tudta, hogy egy maréknyi öntudatra ébredt porral van dolga. Az öntudat azonban önmagában nem sokat jelent – a portól kétségtelenül óriási teljesítmény, mert a por azért csak ritkán szokott elkezdeni ugatni. Értitek: még ugatni sem, nemhogy öntudatoskodni. Az öntudatos pornak viszont már mondhatni természetes szokása az ugatás. Az öntudatos por feltételezi, hogy neki van atyja, aki természetesen maga a Teremtő, Mindenható Isten. Ja, mi sem természetesebb:

- Helló, üdvözöllek, csácsumi, én Vagyok a Mindenható Véletlen, a Teremtő Atyaúristen (ezeket frappánsan lehet cserélgetni, kevergetni ha már unni kezdi az ember. Vagy por.), te meg az öntudatra ébredt por, akit én teremtettem mindenhatóságomban. Szólíthatsz Atyámnak.

- Jó.. Kaphatnék akkor, e-egy dupla sajtburgert, közepes hasáb burgonyát, egy közepes diétás kólát, és tripla adag majonézt?

- He?