A pór

Stirlitz már tudta, hogy egy maréknyi öntudatra ébredt porral van dolga. Az öntudat azonban önmagában nem sokat jelent – a portól kétségtelenül óriási teljesítmény, mert a por azért csak ritkán szokott elkezdeni ugatni. Értitek: még ugatni sem, nemhogy öntudatoskodni. Az öntudatos pornak viszont már mondhatni természetes szokása az ugatás. Az öntudatos por feltételezi, hogy neki van atyja, aki természetesen maga a Teremtő, Mindenható Isten. Ja, mi sem természetesebb:

- Helló, üdvözöllek, csácsumi, én Vagyok a Mindenható Véletlen, a Teremtő Atyaúristen (ezeket frappánsan lehet cserélgetni, kevergetni ha már unni kezdi az ember. Vagy por.), te meg az öntudatra ébredt por, akit én teremtettem mindenhatóságomban. Szólíthatsz Atyámnak.

- Jó.. Kaphatnék akkor, e-egy dupla sajtburgert, közepes hasáb burgonyát, egy közepes diétás kólát, és tripla adag majonézt?

- He?


- Tudom, ez tök egészségtelen meg minden, de ha már így összejöttünk, gondoltam, mulatunk egyet. Belecsapunk. Esetleg valaki majd le is szophatna a végén..

Stirlitz dupla vodkát kért (egyből kettőt), egyiptomi Simon Artz márkájú cigerettát, de elküldték a francba, itt tilos a dohányzás. Ha cigizel levágják a lábadat. Egyébként is levágják, de ha cigizel, 22%-al nagyobb erre az esélyed. Ha cigizel, fizetést is kevesebbet kapsz. A dohányzás halált okozhat. A születés biztosan, de ezzl nem foglalkozunk, mert az biznisz. A nemdohányzás is biznisz. Persze a dohányzás is. Nem kell bérbe adnia az embernek magát egyetlen nyerészkedő kapitalistának sem, és akkor nincsenek ilyen gondjai, cigizhet kedvére - ahol engedik. Nem kell olyan helyre járni, ahol nem engedik. Ha nem adod bérbe magad, nincs lakás, nincs kocsi, és nincs kényelmes, szénnéstresszelt polgári élet, közömbös, fafejű, nyáladzó gyerekek, elvált asszony, gyerektartás. Sör van aszt annyi. - fejezte be a mondatot a kiscsaj. Vagy, vagy.
- Akkor legyen két sör. - szólt Stirlitz egykedvűen és kotorászni kezdett a laposüveg után. A Mindenható Véletlen közben átfutotta a napi sajtót, szemlélgette a lányokat, akik egy kényelmes élet reményéért szoptak, és ezt tekintették hivatásuknak, míg a napi sajtó munkatársai azt, hogy erről képeket és fotókat készítve beszámoljanak, mert akkor lesz annyi a zsebükben, hogy esetleg őket is kinyalja valaki. A napi sajtó munkatársai napról-napra arról rinyáltak, hogy ki szopott le kicsodát tegnap, és ki nem. Az öntudatos por meg napról-napra ezt olvasta. Sajtónak nevezte. Ezt szerette olvasni, erre volt igénye. Irodalomról itt persze szó sem volt, Guttemberg meg dörzsölte a markát, mert kemény biznisz lett a nyomtatás, és ő szobrot kapott.

Stirlitz már tudta, hogy por között a kupac szar a király. Ezért van, hogy egyesek remekül élnek abból, hogy időnként ezt-azt leszopnak. Nagyjából ennyiben cseppfolyósodott az öntudatos por lényege: kényelmes élet, szopás és rendszeres fogmosás. Mostanában, mondjuk az elmúlt kétszáz évben, kezdett divatba jönni a természetjárás is, meg a mozgás, ez azonban csak azóta vált igazán jellemzővé, hogy a Nagy Jenki Reklámgép rászállt a témára (a korábbi próbálkozás sajnos világháborúba torkollt, az elitista germán természetimádók ugyanis tankok nélkül mondhatni képtelenek voltak természetjárni. Társaságban szeretnek igazán túrázni, és ez a társaság sok-sok tudatra ébredt por kavargását megszűntette, ami aztán oda-vissza ható folyamatnak bizonyult).

Kényelmes élet és fájdalommentesség volt továbbra is a pór számára az esszencia, ami azt jelentette, hogy valamivel több dolgot birtokolsz, mint a mások, cserében levonnak a fizetésedből, ha dohányzol, és az utcára kerülsz, ha otthagy a feleséged a kölkökkel, ráadásul ki is rúgnak, mint a pinty, ha emiatt inni kezdesz, vagy rossz kedvedben arculköpöd azt a tehéntrágyafejű, hatalmaskodó faszkalapot, aki nem ért semmihez, csak nyalni tud, és aki történetesen a főnököd. Haviszont leszopsz valaki jelentős seggfejet, hozzáadnak a fizetésedhez. Ha leszopsz egy jelentős seggfejet minden bűnöd megbocsáttatik.

Stirlitz nem véletlenül használta a cseppfolyós szót és nem a kristályosodást az öntudatos por lényegét illetően.

A mesés élet azt jelentette, hogy sokkal-sokkal többet birtokolsz, mint mások. Az ilyesmihez a szopás kevés volt, vagy születni kellett rá, vagy egy erre születettet rendszeresen leszopni, és még ez is csak rabszolgaságba döntött, ha nem párosult jelentős diplomáciai vénával.

Szopás után dugás jön, ha az embernek van pénze arra is. A dugásból meg időnként egy újabb adag öntudatra ébredt por (mintha nem lenne belőle éppen elég...), ami majd több pénzt akar, mint a többiek, és szopik, vagy szopat, esetleg nyal. Ezeken az alapvetéseken túl az öntudatos por meglehetősen tanácstalan volt minden téren, az esetek legnagyobb részében az álmaiba menekült és elvarázsolva olyannak látta a világot, ahogy szerette volna.

A Mindenható Véletlen is tanácstalan volt. Nem érezte az alkotás sikerét. Elnézte ezt a nagy kupac port, és nem érzett semmit. A Mindenható Véletlen soha nem érzett semmit. Never. A Mindenható Véletlen martinit kevert a vodkájához és ennyi.

A kényelmes élet ára ez volt. Nincsenek kérdések, ennyi. A leosztás soha nem változott. A nagyon nagy kikúrásokat mondjuk igyekeztek kiszűrni, mert néha a pornak fejébe szállt a vér és olyankor leölt, felgyújtott, megerőszakolt mindent és mindenkit, úgy meg nem lehetett élvezni sem a jóval többet, sem a polgári dagonyát, ha az embert egy kétméteres bűzlő portömeg farkalta hátulról, miközben eredménytelenül próbálta visszatömködni a beleit felhasított hasüregébe. Valahogy senki nem találta a megfelelő beállítást, mert mire egyesek elkezdték pedzegetni a dolgot, a porondot már ellepte egy teljesen új generáció tudatlan öntudatos por, akinek a világ legnagyobb dolga a saját nemi szerve, míg a legrettenetesebb a pattanásai voltak. ..esetleg a hüvelygombája. De a pulykafarm azért csak üzemelt valahogy, ám amint az előbbiekben leírtakból is kitűnik, felépítéséből eredően a por korlátai között.

A por öntudata kevés volt ahhoz, hogy irányt adjon a por létének. A por öntudata a nyavalygásra volt csupán elegendő, így a történelem során egyre csak visszhangzott a rinya.

A Mindenható Véletlen kifejlesztett kétméter hosszú orrokat, tizenöt méter hosszú péniszt, meg egy bizonyos esetben öntudatot is. Cserében a por kifejlesztette a méter fogalmát. A Mindenható Véletlen már régen felfogta, hogy az értelem éppen olyan értelmetlen, mint a tizenöt méteres pénisz. A por nem fogta fel, de ez ugyan senkit nem érdekelt, a por öntudata ugyanis olyan apró szikra volt csupán a történések sorában, hogy miután learatta a maximumot, ami ezért jár, vagyis úgy kétszer észrevették, el is felejtették a létét, magányosan, hidegen kavargott tovább a mindenségben.

És szopott rendületlenül.

A Mindenható Véletlen nem is tudott a történések soráról. Számára minden egyszerre mindig jelen volt folyamatosan.

Végre megjött a sör, meg a kávé. A laposüveg is előkerült fél tucat használt jegy, bolti számla, gyűrött mahorka mellől, és Stirlitz kiment az utcára rágyújtani, mert képtelen volt nézni, ahogy a pór magába tömi a burgereket. Borzongott.

A cigi jót tett. Utána Stirlitz átment egy igazi pincekocsmába és tökéletesen meg is feledkezett a pórról.
HappyEnd!