2009. december 23., szerda

Csütörtök után péntek jön

- Majd jövök. - mondta Stirlitz.
- Most, hová mész? - kérdezte Tatjana. Feltűnően kedves volt ma. Szószegés előtt és szószegés után mindig feltűnően kedves. Szószegés utáni durcakor is feltűnően kedves.
- El. - válaszolta Stirlitz. - Lehet, csak pár hét múlva jövök. Adnál enni a kutyának?
- A múltkor is megharapott..
- Csak megfogta a kezed. A harapás az más, visszanéztem a felvételeket, rossz helyen voltál, rossz holmik között turkáltál, egyáltalán semmiféle kutyakaja nem található arrafelé, és ezt a kutyánál senki nem tudja jobban. Csak kitessékelt onnan, ez minden. Téged soha nem harapna meg.
- Mondod te.
- Igazad van, az ember soha nem lehet ebben biztos. Mindegy, majd jövök..
- A kutyával mi lesz?
- Nem maradok sokáig, majd teszek ki neki szárazat. - Stirlitz bekötötte a zsákot. - A századosod hogy van?
- Volt már jobban is. Szarakodik a gyomra.
- Napi pár liter vodkával kevesebb, és nem szarakodna neki annyira.
- Ebben a kérdésben nem hinném, hogy te lennél az illetékes.
- Bizonyára nem. Na viszlát.


Stirlitz öreges tempóban siklott hazáig, kicsit hiányzott neki a kutya, de az most elmozdíthatatlanul oda volt szögezve Gliv mellé. Gliv kora hajnalban érkezett, a megszokott brutális mennyiségű mindenfélével megpakolva. Fáradtnak tűnt, bár nyilván soha nem lehetett fáradt, hiszen a gép..

- Hoztam vodkát.
- Köszönöm.
- Mahorkát is.
- Állati! Már tűkön ültem..
- Nyúzottnak tűnsz.
- Én vagyok nyúzott? Mikor néztél utoljára tükörbe?
- Nagyon látszik? - Gliv ösztönösen az arcához nyúlt, ahol halványan izzottak az örvények.
- Én látom. Más talán árnyéknak nézné.
- Volt egy kis kalandom..
- Megsebesültél?
- Én nem, ő kapott párat, de már kijavította. Kézifegyverek voltak, azok nem sok kárt tesznek bennünk.
- Fejvadászok?
- Szerintem kormányemberek. De ki tudhat rólam a ennél a kormánynál? Honnan van az infó?
- Oroszok?
- Is. Volt köztük jenki is.
- Összehoztad őket, mi?
- Néha nagyon megértik egymást..
- Azt mondtad, onnan nem jöhetnek utánad.
- Nem is. És valaki mégis utánam jött. Ez engem is érdekel.
- Lehet, hogy engem kerestek. Nem kellett volna NevJorkba menni..
- Engem kerestek.
- Pihenned kéne talán, tudod..
- Ne próbálkozz..
- Rendben. Szóval visszamentél.
- Igen, Uram.
- Találtál valamit?
- Nem, Uram.
Stirlitz hallgatott egy sort. Ránézett a lányra, ránézett a gépre, a szeme nem rebbent. Belegondolt az álomba. Kinyitott egy vodkát, mahorkára gyújtott. Csak semmi ne változzon, mi? Most maradjon így minden. Persze..
- Szóval csomagoljak.
- Igen, Uram.
Ránézett a kutyára. Az persze már mindent tudott.
- Szukák - gondolta Stirlitz. - A szukák. Mindig mindent előre tudnak. Vagy legalábbis úgy tesznek, mint akik tudják, aztán vállalják a következményeket, kiindulva abból az alapállásból, h dugás közben dehogy is jutott volna eszükbe, h ebből szülés lesz. A szülés halál közeli állapot. Stirlitzet most megugatta a saját kutyája. Persze, hogy volt magyarázata annak az álomnak, és persze, hogy ez volt, ez a macskajáték Tatjana, Gliv, az egész Világmindenség a magyarázata.
- Oké, fordult Gliv felé, akkor most..?
- Pakolsz, megyünk.
- Kész vagyok. - Gliv furcsán nézett.
- Megyünk?
- Nem pakoltál semmit..
- Ja. Meg sem kérdeztem, hová megyünk.
- Nevjorkba.
- Erre gondoltam én is. Indulhatunk.
Jól megnézte a kutyáját: az árulót. A kutya megugatta. Müllert* kellett volna feleségül vennem. - gondolta Stirlitz. Kár, hogy soha nem vonzódtam a szőrös seggekhez.. de jól elsakkozgathattunk volna életünk végéig. Stirlitz ezután rendelkezett: átmész a Grisenkóhoz, ő fog etetni, naponta idejössz és ellenőrzöd a házat. Hazajövök, és itt rendben akarok látni mindent, nincsen házibuli, nem itt téped szét amit fogtál, és felnyalod, ha mégis! - Farok jobbra, farok balra.. Szuka.. Hazajövök, és ismersz már, milyen amikor hazajövök. Most elkísérem ezt a kiscsajt, mert ügyei vannak amik engem is érintenek, de hazajövök, és itthon olyan rendet vágok, mint azelőtt. Nem, nem jöhetsz velünk, legyél jó kislány...
- Menjünk - mondta Glivnek.


*Müller SS-Obergruppenführer, az RSHA IV. osztálya [Gestapo] parancsnokának, 1939-es nemzetiszocialista párttagnak pártjellemzéséből:
"Valódi árja. Jelleme északnémet, kitartó. Közvetlen és igazságos a munkatársaival. A Birodalom ellenségeivel szemben könyörtelen. Kitűnő családfő, kompromittáló kapcsolatai nincsenek. A munkában kitűnő szervezőnek bizonyult..."

3 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Bocsi, minden oké, csak elkezdtem dolgozni, és most semmire nem jut időm... de írtam én választ, majd ha kapok levegőt, átolvasom, és felteszem őket, mindent a maga helyére.. majd ha lesz időm.. időm.. időm.. Semmi nincsen elfeledve, csak most éppen arra sem emléxem, mi az a kismillió semmi ami nincsen elfelejtve.. és ez még csak az ösvény eleje. De a meló az ilyen, mindig is ilyen volt 100%-ot kíván. Éppen ezen a hétvégén mondtam kamasz fiamnak, h ezt a mondatot: "Miért házasodtál meg, amikor a szívedben és a fejedben semmi másnak nincs helye, mint a munkádnak?" (ez a világ egyik legönzőbb mondata egyébként, nem is szabad szó szerint venni, egyszerű provokáció: csip-csirip!) De minden férfi megkapja legalább egyszer az életében, szal jobb, ha megjegyzi a kamasz is, h kedves ismerősként üdvözölhesse, amikor megkapja majd ő is. ;) Nézett, mint Matyi a moziban, egyáltalán egész hétvégén nézett, mint a moziban, mert nem látott még ilyennek, ugyanis a normál állapothoz képest kb tizenkétszeres fordulaton pörgök most, amikor rajzolok - de azt csak úgy lehet, úgy érdemes, mert ennek a nyoma is ott marad a papíron.

    VálaszTörlés
  3. NAGYON ÖRÜLÖK ÉS MEGNYUGTAT,HOGY JÓL VAGY,DOLGOZOL.
    KICSIT RÉMÜLETES VOLT A CSENDED.

    :)

    VálaszTörlés