Játék szauna után

A szaunáról mindig eszébe jutott Tatjana. Hmmm... Tatjana. Eszébe jutott persze máskor is, de szauna közben a leggyakrabban. Stirlitz órákig tudott dögleni a szaunájában, ez a mostani is faszán meg volt csinálva; vidéken jártában vette észre, megvásárolta az épületet, szétszedte, majd a fészer mögött újra felépítette. Csak a régi szauna jó szauna, csak a fatüzelésű szauna a jó szauna. Az új építésű szart sem ér. Évtizedes füst kell, hogy lepje a tetőgerendákat, a friss füstölés hideg. Erről eszébe jutott régi szaunája, és eszébe jutott, hányszor szaunázott egyedül akkor is, amikor még Tatjana vele volt.
- Hát akkor nem tök mindegy? Egyedül szaunázok így is úgyis. - gondolta - Így legalább nem kell napközben kellemkednem, bólogatni, amikor tudom, hogy hülyeséget beszél, vagy éppen csak baszogatni akar, mert olyan a kedve. - Az oldalára fordult és tovább olvasott. A felső gerendákba és az oldalfalakba pici szpott-lámpák voltak fúrva, amik éppen annyi fényt adtak, hogy kényelmesen lehessen olvasni az egyébként félhomályos helyiségben, ha azt akart az ember. Amikor már nem kapott levegőt, és a szíve úgy kalapált, mint egy megkergült stopper, kiment a fészer mögé a levegőre, és leült egy farönkre, különben bizonyára elájult volna. Ilyenkor télen, amikor viszonylag enyhe volt az idő, úgy mínusz tizennégy-tizehét fok körül, percekig tudott így üldögélni -, csendben gőzölgött magában. Nem gondolt semmire. Aztán fázni kezdett, és bevonult az öltözőhelyiségbe. Bort töltött magának, és hanyatt feküdt a padon, míg teljesen helyreállt a lélegzése. Visszagondolt a múltba. Mennyi minden történt... Valamikor milyen lassan telt az idő, aztán megszaladt, megszakadt, most meg megy, ahogy kedve tartja -, de sebesen.
- Tatjana, Tatjana, mennyire szerettelek, és most mennyire nem érdekel, mi van veled... - Dehát ez a mostani Tatjana már nem is az a Tatjana, akit szeretett, az a féktelen, vad csikó, a mostani Tatajana szeretet és energia, és vegavilág. A mostani Tatjana tudatra ébredt. Áldja meg a Jóisten, de ki a faszt érdekel az ilyen? Az új férjét biztosan...
Az okosak azt mondják, az emberi test nagy része hét évente kicserélődik. A még okosabbak azt mondják az ember nagy része kicserélődik bizonyos időnként, ami általában kevesebb, mint tíz év. A nagyon okosak azt mondják, az emberi élet olyan, mint a Föld élete, mint az egész mindenség élete: korszakokra kehet osztani. Minden korszak egy pusztulásban, az előző halálával végződik.
- Na és mire mennek ezek a rettenetesen okos emberek a rettenetesen nagy tudásukkal? - gondolta Stirlitz – Elporladtak. A bölcsességük por lett. Semmi. - Ilyenkor, szauna után, nem tudták lekötni a gondolatok. Fogta a borát, fogta agyonnyűtt Waltari-ját és fürdőköpenyben, hóna alatt levetett ruháival visszabaktatott az üres házba. Útközben kis híján pofára esett elébe szaladó kutyájában, aki meg volt róla győződve, hogy a furcsa öltözék játékot jelent...