Stirlitz és a Kusza Gondolatok !

Az öregedéstől és a feleslegessé válástól jobban félt mint a májzsugortól.

Ezért vacsora után beugrott a sarki kismocsokba-ahogy tatjána híítta- és gyors egymásutánban bevágott 3 vodkát. Mint rendszerint ez megnyugtatta, de egyszersmint be is indította.
Fodgadkozott magában hogy csak egy……de megint elkapta a gépszíj.

Világ életében „egyedül”dolgozott.

A feleslegessé válás ?

Sokat gondolkodott mit kellett volna máshogy csinálni . Vagy most hogyan tovább. Fiatalos hatvanas volt, lehet hogy még él vagy húsz évet és nem akart már semmit.

Érdektelenség?

Azon elmélkedett miért jutott ide. Ebbe a szibériai kis faluba ahol bár befogadták, de mindig úgy néztek rá, mint egy furcsa bogárra. Igaz nem sokat beszélt magáról. Igyekezett a távolságott tartani, nem nagyon bizalmaskodott senkivel.
Stirlitz ismerte az embereket- vagy csak evvel áltatta magát.

Stirlitz hitt a sorsszerűségben.

Minden találkozás egy figyelmeztető jel . Nem nagyon olvasott ilyen könyveket de egyre jobban erősödött benne az érzés . Az érzés hogy jónak és a rossznak is meg van a helye az életben. A jót nem kell magyarázni, a rossz pedig mindig megmutat egy irányt hogy merre nem kéne menni vagy segít a jobbá válásban.

Gyakorlati embernek hitte magát de úgylátszik az öregedés kihozta belőle a filozófiai hajlamot is. Minek kellett ezt végigcsinálnom ? A háborúra gondolt ahol egy- egy csatát elvesztett, de az egészet végülis megnyerte. Akkor miért nem kap megbecsülést. Miért száműzték ide az Isten hátamögé. Ha le kellett fülelnie egy kettős ügynököt aki veszélyt jelentett a Pártra azt tudta miért kell megtenni.

Stirlitz a nagyobb összefüggéseket valahogy nem tudta átlátni.

Van-e az embernek született szerepe , vagy csak az amit a portársak rá osztanak. Annyira belefáradt hogy már semmi sem érdekelte. Mindig ugyanazokat a köröket járták gondolatai és nem tudta kizökkenteni őket medrükből. Mindig vissza jutott az első kérdéshez.

MIT KERSEK ITT ?

Nem szibériára gondolt hanem erre a halmazállapotra amiben létezünk.

És itt elfáradt Stirlitz és abbahagyta az írást mára.

UPDATE:

A ma, majd tíz évig tartott..