A harc nem folytatódik

Tatjanát halálosan megfenyegették. Egy kicsit talán megijedt. Semmi értelme nem volt a további harcnak, Stirlitz már évek óta tudta. Ha velem valami történne - Tatjana mostanában gyakran kezdte így a mondatokat. Stirlitzet nem érintette különösebben közelről a gondolat, hogy Tatjánával "valami történne", ugyanis az ő szempontjából Tatjánával már húsz éve megtörtént a valami: farkasemberré változott és Stirlitz életben hagyta, ám abban a pillanatban Tatjana érinthetetlenné vált. Olyan érinthetetlenné, amilyen Káin volt egykoron. A két dolog együtt jár.

Tatjana ehhez annyit fűzött volna hozzá, hogy huszonkét éve és három hónapja.

Az életben hagyás néha ébreszt némi hálaszerű érzést abban, aki életben maradt, ugyanakkor a másik felet általában eltávolítja. Valójában mindkét felet eltávolítja. Az ilyesmi aztán gyakran gyűlölet forrásává válik. Az érinthetetlent nem lehet gyűlölni se. A gyűlölet is érintés lenne.

Mi történhetne Tatjanaval ezekután? Benő a fejelágya? Ezzel az eshetőséggel Stirlitz már több, mint két évtizede nem számolt. Valaki alaposan megszurkálja, esetleg fejbe verik egy baltával, meggyalázzák, és ismeretlen helyre elássák a testét - ez a lehetőség mostanában jött a képbe. Stirlitz csak egészen véletlenül tudta meg, hogy felmerült valami ilyesmi. Ez persze megtörténhet, bár Stirlitz elsőre nem tudta komolyabban venni, mint Tatjana egyéb dolgait. Ugyanakkor a komolytalan Tatjana néha olyasmihez nyúlt, ami véresen komoly volt, ehhez kétségtelenül volt érzéke, mint minden macskának. Ezért mondják, hogy a macskáknak kilenc élete van, és ezért nem is gyászol senki sem egy macskát. Na jó, van, aki gyászol. Stirlitznek is volt egy macskája, amit már szinte meggyászolt.

Az emberek többségének (köztük természetesen Tatjanának is) túlságosan elvont Stirlitz gondolkodása, pedig talán csak következetesebb, mint tisztelettudó, vagy szentimentális.

Tatjana romantikusnak tartja magát, pedig nagyjából annyi romantika van benne, mint egy rózsamintás, mázos, cserép éjjeliedényben.

Így aztán, ha valaki bűnrészességet vállal gyermekek szülőtől való elszakításában, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy baltával a fejében végzi. És miért ne vállalna, hiszen megtette a saját gyerekeivel is, Stirlitz gyerekeivel is, közös gyerekükkel is, rutinja van benne és nyilván hosszú magyarázata is. Világos, hogy nem érzi problémának, ha megteszi máskor is. Az is világos, hogy ezért cserében esetleg valaki egyszer alaposan megszúrkálhatja. Tatjana ebben az esetben nyilván áldozatnak érezné magát, míg a szurkáló azt gondolná, csupán megfizetett: szemet szemért. De Stirlitzet mindez már nem igazán érintette. Ha Tatjanaval valami történne, Stirlitz visszakapná a gyerekeit. Nem voltak illúziói, tudta, hogy sérült gyerekeket kapna - vissza. Nem kívánta, hogy megszurkálják, vagy fejbe verjék Tatjanát. Ha kívánta volna, megtette volna maga. A gyerekek akkor is sérültek volna. Így is sérültek. Mindenképpen sérültek. Csak akkor nem sérültek volna, ha meg sem születnek. Van, aki eleve sérültnek, eleve áldozatnak születik.

Az érinthetetlen sorsa nem érinti többé az embereket.

A harc nem folytatódik, a harc akkor ér véget, amikor az egyik fél olyat tesz, ami miatt érinthetetlenné válik. Ha még támad, leütik, elveszik a fegyverét, és eldobják messzire, éppen az ellenkező irányba azzal, amerre a másik fél indulna.

Nincs tovább.

A sportpályákon ezt régebben megtanították. Stirlitz elég jó sportoló volt, korábban többször is Berlin teniszbajnoka egyesben és párosban egyaránt. Ismerte a küzdelmet, a győzelmet éppen úgy, ahogy a vereséget is. Soha nem volt sportszerűtlen. Soha. Tatjana soha nem sportolt semmit. Ha valami történne vele, megszurkálják, fejbe verik baltával, meggyalázzák a testét és kidobják az utcára, akkor a hullaszálítók majd összeszedik, és elviszik valahova, ahová a hullákat el szokás vinni. Statiszta volt, ő játszotta az érzéketlen anyát éppen úgy, ahogy később az érzéketlen, fafejű, megkeseredett bürokratát. Stirlitz akkor sem nyúlhatna hozzá, a temetésre sem mehetne el, a hullaszállítóknak kéne összeszednie. Pontosabban hozzányúlhat, és elmehet a temetésre, de nem fogja megtenni. Bármikor, bárhol lesz Tatjana temetése, Stirlitz nem lesz ott. Ez már csak így van az érinthetetlenekkel. Ez így kerek.

Pontosabban ovális. Ugyanis, ha annak idején Stirlitz üti fejbe egy kalapáccsal mondjuk, akkor Tatjana soha nem vállal részt gyermekek szülőktől való elszakításában, de persze megtette volna más, egy másik Tatjana. Ezért a részvételért ugyanis pénzt fizetnek, ezt állásnak, munkának nevezik, és az égvilágon senki nem ellenőrzi, miféle emberek töltik be. Akár farkasembereket is alkalmaznak. Az ilyen munkában minden ember hamar kiég, de ez nem érdekel senkit, csak azok csodálkoznak rá, akik először szembesülnek ezzel. Tatjana nem is titkolja, hogy csak a pénzért csinálja. Ha a munkára terelődik a szó, azonnal megmondja, nem kell rákérdezni. Tulajdonképpen ezzel kezdi.

De Tatjana fölött, az érinthetetlenek fölött már az istenek döntenek. Életükről, halálukról, temetésükről az istenek gondoskodnak. Aki akarja, mondhatja az isteneket sorsnak is. A magyarban van is egy ilyen kifejezés: sorsára hagyni. Az istenekre hagyni. Kifejezés, gyakran ismételt szóösszetétel, klisé, közhely.

Sors, vagy isten, eléggé ugyanaz. A különbség csak annyi, tudatosnak, vagy véletlennek mondjuk. Vonnegut erre mondta, hogy A Merőben Közömbös Isten Egyháza lesz az utolsó egyház. Stirlitz már tudta, hogy minden egyház A Merőben Közömbös Isten Egyháza, ha nem is annak nevezi magát, akkor is. Vonnegutot még kötötték a kétségei és az ambíciói. Stirlitzet nem köti semmi.

Sirlitz már tudta, hogy minden egyház a papok egyháza, és minden isten utálja a papokat.

"Az ember már tudja és beleszámítja, hogy a világban sokféle rossz is történhet vele. Megverhetnek, elronthatsz fontos dolgot, leeshetsz a cseresznyefáról, lelökhetnek az ütközőről: de a villamos nem vághatja le a fejedet-lábadat, nem hurcolhatnak el megláncolva börtönbe. Ezek megeshetnek, elismered, de csak mással. Veled nem. Nem fér össze az életed általános jellegével. Ami teljesen normális, átlagos - ez ki van próbálva sok oldalról, megbízhatóan, előrejelzésszerűen.

Most az előrejelzésed csődöt mondott. És egy életre meglazult benned. Az történt, amiről előre biztosan tudtad, hogy veled nem történhet meg.

Elhurcoltak megláncolva gályarabnak. Levágva a fejed-lábad. Zűrzavar, és ez is esik szét." - Így Ottlik Géza.