Stirlitz már tudta

..hogy egy hosszú-hosszú hallgatás után nem akármivel lehet csak úgy megszólalni. A napló tanúsága szerint 2011-ben ez volt Stirlitz első saját bejegyzése. Előtte egy Waltari-ismétlés volt, amúgy refrénként, és semmi. Pedig annyi mindent történt.. Pusztán az, hogy az utóbbi időben hízott vagy harminc kilót, már az is megkíván némi magyarázatot, de a ”vezetés átengedése ittas személynek” dologra már ki se térjünk, mert tökre mellékvágány lenne. A harminc kiló természetesen attól függ, mikortól számítjuk az ”utóbbi időt”. A legegyszerűbb onnan számítani, amikor harminc kilóval kevesebb volt. Na, mindegy, a lényegen ez egyáltalán nem változtat, Stirlitz szépen kikerekedett, a többi teljességgel elhanyagolható. A másikat, amire nem térünk ki, lehet, hogy megússza egy durva bírsággal.

Mert motorosszánt is vett magának, ugyanis Ljudmilla legutóbb azt találta ki, hogy saját lelki fejlődése érdekében elengedhetetlen, hogy ezentúl ne juttassa el Stirlitzhez a rendeléseket. Pénzért se meg egyáltalán se. Így aztán Stirlizt minden alkalommal, hogy vásárolni szeretett volna valamit, kénytelen volt 12,5 Km-t gyalogolni-síelni a tajgában oda meg aztán persze cuccokkal megpakolva haza ugyanennyit. Ez Stirlitz számára egészséges lelki fejlődéshez vezetett, hiszen gyakorlatilag az ő korában, terepen egy napi sétáról beszélünk, ami igenis fejlesztheti a lelket, még ha valójában, eredetileg totális kibaszás is.

Tulajdonképpen és végül is, a totális kibaszás is vezethet egyfajta lelki fejlődéshez. Ha jobban belegondolunk, minden mindenképpen lelki fejlődéshez vezet. A fejlődés iránya, előjele azonban nem egyértelmű. Nem is biztos, hogy van olyan, lehet, hogy változásról beszélünk, és az előjelet mi, csapjuk hozzá megszokásból. Vagy éppenséggel soha semmi nem vezet semmire, az ember egyszerűen így, vagy úgy eltölti az idejét, megöregszik, meghal, a világ pedig megy tovább a maga útján, ahogy ment azelőtt is, hogy az ember megszületett volna. Stirlitznek mindig ez jutott eszébe amikor halottat látott, és ennyi év alatt látott is nem keveset. Neki itt ért véget - ez jutott Stirlitz eszébe, ha tankjában bennégett katona elszenesedett kezét látta meg akkor is, ha akasztott embert látott. Neki itt ért véget.

Ám Stirlitz egészen biztosan tudta, hogy már nem szeretne lelkileg fejlődni, legalábbis nem ebben az irányban. Stirlitz tehát vett egy motorosszánt, hogy tőle függetlenül Ljudmilla lelki fejlődése zavartalan legyen. Stirlitz nem tudta, mit meg hogyan és hová fejődik Ljudmilla ezáltal, de különösebben nem is érdekelte. Ljudmilla pedig egyáltalán nem örült a motorosszánnak, nem is volt hajlandó megnézni. Stirlitznek úgy tűnt, Ljudmilla valamiért megbántódott, persze lehet, hogy ez csak a lelki fejlődésben elért újabb magaslat miatt tűnt így, de mindenképpen sértődöttnek hatott az utóbbi időben (már megint). Persze lehet, hogy csak aznap.

Ljudmilla természetesen Tatjana volt, csak a közelmúltban ismét megváltoztatta a nevét - lelki fejlődésének érdekében, esetleg jegyében. Arról nem szól krónika, milyen mértékű volt Olga lelki fejlődése az új, zavartalanabb körülmények között (mert Ljudmilla volt Olga is, még a Tatjana előtt), Stirlitz fizikai állapotának azonban jót tettek a hosszú séták, ahogy a motorosszán alaposan megnövelte a mozgásterét, segítségével felkereshetett helyeket, amikre emlékezett, de már évtizedek óta nem volt alkalma meglátogatni őket. Most az első dolga volt meglátogatni ezeket a helyeket, és kis meglepetéssel állapította meg, hogy még mindig egészen jól, ösztönösen tájékozódik arrafelé.

- Mi ez?

- Sörösdoboz. Sörösdobozok.

- És mit akarsz ezekkel a sörösdobozokkal, ezek nem innen vannak. Hol vetted? Annál a lotyónál? Akkor oda is vidd vissza, én nem vagyok üvegvisszaváltó.

Stirlitz valóban lefeküdt Másenykával, de erről Ljudmillának egyáltalán nem kellett tudnia meg egyáltalán nem is tartozott rá.

- Hogy jön ez most ide? Ezeket a sörösdobozokat az egész Orosz Föderáció területén minden boltban vissza kell váltani, méghozzá egységes áron, ide van írva, az oldalára, mennyiért.

- Az engem nem érdekel, mindenféle szajhával hemperegsz, én meg takarítsak utánad, mi? Az egész Orosz Föderáció megcsókolhatja a seggemet, te meg vidd innen a lotyód sörösdobozait. Passz.