Pihenni

Eljott a karacsony idoszaka. Stirlitz egyedul ult szobajaban, ahova beszurodott a teli nap szikrazo sugara. Stirlitz lanyara gondolt, akit ott kellett hagynia Moszkvaban. Nagyon szerette a lanyat, persze kimutatni nem mindig tudta, amiert neha lelkiismeret furdalasa volt. Vodkaval mulasztotta a fajo erzest. Egyedul megint. A kracsonyt egy baratja szuleinel tolti majd, a csaladja nelkul.

Megoregedett, vette eszre egy reggel, amikor a furdoszobatukorbe nezett. Egy taskas szemu valaki pillantott vissza ra, akit csak par masodperc multaval tudott azonositani onmagaval.

Stirlitz kiment a furdobol es az oreg szaratov hutobol elovett eggy felig teli (vagy felig ures) uveg vodkat. Nagyokat kortyolt belole. Lassan aradt szet testeben az a kelemes erzes, amit mindenki ismer, aki nem veti meg a szeszt. Lelkiismeret furdalasa volt az elmult par ev miatt, amit inkabb italozassal toltott, mint a koz szolgalataval.

Bekes karacsonyt mindenkinek... - mondta magaban, es ledult egy kicsit pihenni.