Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,

Nagyon jó ötlet, kár, hogy nem lett rendesen kidolgozva. Ha már egyszer ennyi energiát belefektettek a projektbe, érdemes lett volna odafigyelni a dramaturgiájára, és a történelmi hűségre is. Játékból készült, a játékokból megszoktuk már, hogy van normális történetvezetés, és dramaturgia.


Az elején az a flash-trükk, ahogy elszállnak a bötűk, az már legalább tízezer éves, és kb. ötszáz éve senki nem használja, mert igazából még csak jól sem néz ki.

Ami ebből a perspektívából újszerű  (és talán a legnagyobb hiba, hogy nem lett kibontva) az az, hogy most lehetett volna érzékeltetni az arányokat. A háromszoros túlerő, az bizony háromszoros túlerő, és a hadtudorok szerint minimum háromszoros túlerő kell ahhoz, hogy megerősített állásokat elfoglaljunk. Természetesen az éppen felvonuló csapatoknak nincsen ideje állásokat kiépíteni, ám a háromszoros túlerő ezúttal a védekező és nem a támadó oldalán volt. Ezen pedig azért már érdemes elgondolkodni, mert tulajdonképpen ezt úgy is meg lehet fogalmazni, hogy bejött a papírforma. Háromszoros túlerőnek nekirontani finoman szólva is elkeseredett vállalkozás, amit elfogadhatunk mondjuk öngyilkosságnak. De miért akart volna Magyarország királya öngyilkos lenni? Ezen lehetne, s talán illett is volna filózgatni egy kicsit, ha már Mohácsról beszélünk, mert talán lényegesebb, mint hosszú közeliket mutatni egy sokéves játékból. Ja, közelikben nincs hiány, kb a felét simán ki lehetett volna vágni, cserében néhány madártávlati képért, némi domborzati barangolásért, hogy hol is volt mindez, lett volna esetleg másik hely, ahol meg lehetett volna próbálni sikerrel fölvenni a harcot, ahol mondjuk a töröknek éppen folyón kell átkelnie, vagy más természeti akadályt leküzdeni, hegyet mászni, mocsarat kerülni, akármi..

Senki nem említi, hogy du. háromkor, vagy négykor (a muszlimok délutáni imájának idején) kezdődött az egész. A törökök fáradtak, egész nap cihelődtek, már körbe sáncolták, az ágyúkat, mert hoztak magukkal karókat, sokan vannak a sok munkára, és nagyon komolyan szervezettek. Éppen imára készülnek, vagy éppen nem. Ettek, vagy éppen nem. Nem tudjuk, honnan süt a nap, de azt tudjuk, h egész nap sütött nagyon, hiszen Augusztus van, a kánikulák hava. "Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;" - tetszenek emlékezni, ugye? Aratás után vagyunk, "Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben, nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben." Mellesleg Jagelló Lajos serege is reggel óta ebben a hőségben álldogált, szóval igencsak tikkadt a mondjuk 30-40 kg vasban, meg jó vastag bőrökben. Du. háromig a lovakat is meg kellett volna itatni.

Szapolyai kb. 30 000-es seregéről, ami valahol eltévedt a pusztában szó sem esik. (Pedig a lengyel seregek időben megérkeztek..) Arról sem, vajon mi járhatott Szapolyai fejében miközben eltévedt a hátsókertjében, mert az igaz, hogy egyharmaddal több katona valószínűleg épp úgy elbukott volna egy háromszoros túlerő elleni támadásban, mint egyharmaddal kevesebb, de vajon eszébe jutott-e ez Szapolyainak? Eszébe jutott-e, hogy Mohács után az ő serege marad az egyetlen sereg Magyarországon (a törököket leszámítva természetesen), pontosabban már hogyne jutott volna eszébe, de bizonyára szóltak is neki. Legyünk realisták! Néhány szóban lehetett volna elemezni a kor gondolkodását, hogy miért támadtak viszonylag nyílt terepen háromszoros túlerőre, hogy ez elkeseredés volt-e, vagy egyszerűen a helyzet tökéletes félreértése.

A befejezésről kellő tisztelettel megkérdezném, hogy hát ez meg mi volt? Király el, csávók fogcsikorgat, 'sztán hegyibe? Ööö.. maradt még nyersanyag, oszt el kellett passzolni valahova, vagy berekedt a narrátor, vagy mi? Nem értem..

http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/oktatas/a-mohacsnal-esett-csatarol
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=5564