Stirlitz

...elé tegnap megint valami történelmi elmézés került, hogy hogyan is került Hitler hatalomra. Stirlitz utálta az ilyesmit, örökkön-örökké ugyanazt a marhaságot ismételgették már végtelen idők óta, a nyertesek szerecsenmosdató bárgyú esti meséjét azoknak, akiket majd a jövőben vinnének valami frontra meghalni hiába. Hitler hatalomra kerülése óta, ki emlékszik hány ezerszer ledarálták ezt már. Már az okát is csukott szemmel fújjuk: féltek, hogy a frontokról visszatért veteránok éppen úgy felgyújtanak mindent, mint az első világháború után, amikor tényleg a küszöbön állt egy világforradalom. Ezért találták ki ezt a zsibbasztó mesét. Ez a legújabb magyarázat, amiről most szó lesz, annyiban különbözött a korábbiaktól, hogy kiszínezték a képeket, amiket Stirlitz nem látott, mert egyáltalán nem érdekelték a színes képek, ha arra használták őket, hogy könnyebb legyen lenyelni az önmagában keserű ostoba hazugságokat, tehát szinte egész idő alatt háttal volt a TV-nek.

Nos, volt viszont valami, amit a képek kierőszakoltak: Hitler hatalomra kerülése szervesen következett az első világháborúból, annak minden brutalitásából, abból, hogy 1914 után Európában csak megnyomorodott emberek maradtak. Aki megjárta a frontot azért, aki meg nem, az azért. Leírta ezt Remarque, meg Móritz is, leírta mindenki, aki pennát tudott még fogni, és nem ügyvéd volt, vagy más csaló, hogy elhazudja. Ami azt illeti, Hitler a háborúból örökölt állati brutalitása teljes mértékben hozzámérhető Churchill állati brutalitásához, aki egész életében nem csinált mást, mint tízezrével küldte értelmetlen halálba az embereket, és élvezte. Tessenek elolvasni miket írt leveleiben a nejének. Brutális. Az az ember egy szociopata volt. Churchillre sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy fikarcnyit is konyított volna a hadvezetéshez. Rettenetes volt. Ahol megjelent, ott irgalmatlan véráldozatok árán jutottak el az eszetlen kivonuláshoz, ami köztudottan sokszorosan több áldozattal jár, mint bármi épeszű megoldás. Hírhedt mondata: nem tudok mást ígérni, mint könnyeket, alapos önismeretről árulkodik, csak az emberek azt képzelték, jópofa, pedig tényleg nem ígérhetett mást, soha nem volt képes többre. Akkor egyszer igazat mondott, nyilván ezért lett ez a legemlékezetesebb mondata. Egyáltalán nem véletlen, hogy a háború után többé nem kért belőle senki sem. Nem hogy nyerni nem tudott, de még az embereit sem volt képes megmenteni, mert eszébe sem jutott ilyen puhányság, és ebben tökéletes párja volt Hitlernek. Ám, míg Hitler azért néhány évet lehúzott fronton, addig Churchill úri betyár volt, maximum néhány órát hallott valami távoli ágyúzást, amitől tán megfájdult a feje, de lehet, hogy az inkább a whiskytől volt. Nem, nem volt túlzás, és nem is volt hazugság, miszerint kőkemény alkoholista volt.


Az első háború után a megszálló franciák brutálisan viselkedtek a megszáll német területeken, gyakoriak voltak a verések, pofozások, egyáltalán minden, amit a gyarmatokon szokás volt csinálni. A németek éheztek, nem volt szenük, mert a saját szenüket a franciáktól kellett volna megvenniük, de erre nem jutott pénzük, mert finanszírozni kellett a például a német bányászok sztrájkját, amit a franciák egyszerűen tudomásul sem vettek. Ilyesmit láttak eleget a korban, ahol sztrájkkal próbálkoztak, oda vonaton szállították a sztrájktörőket, a tüntetőkbe meg egyszerűen belelőttek. Ha egyszer élelemre sem volt pénz, nyilván szénre még annyi sem. Nagyon érdekes képeket maradtak fenn abból a korból, ahogy német nyomorultak próbálnak néhány szem német szenet visszalopni a franciáktól. Cserében a franciák pofoztak, és teljesen elfeledték, hogy nem nyerték meg a háborút, hanem annak a kölcsönös kimerültség vetett véget: egyszerűen nem volt már kit a frontokra küldeni, az emberek megértették, hogy a valódi ellenség otthon van, a hátukban, nem előttük. Elkoptak már az ágyúk is.

Akit érdekel, utánanézhet, mennyit lőttek az első világháború alatt.

Aki még élt, abból a lövészárok kilúgozott minden emberit. Valakinek még ismerősen cseng a légnyomást kapott kifejezés, ami egykor igen elterjedt volt, az őrültség szinonimája: bolond, légnyomást kapott. Számtalan ilyen nyomorék maradt a háború után, és az ember-ember közötti kapcsolatok is hihetetlenül alacsony szintre zuhantak. Állandó volt az éhség, a hideg, a nyomor, ahogy aztán a második háború utáni években is, amikor igen elterjedtek voltak a vetkeztetések, mert az embereknek nagyjából egy ruhája volt. Ha valakit kiraboltak, azt kellett elvenni. Biblikus kép, csak igaz. A lágerekből kiszabadult rabok még hónapokig azt hordták, amit a lágerben. Beszórták őket karbollal, oszt mehettek. Ilyen helyzetben jött Hitler. És ha ezt felfogjuk, akkor teljesen érthető a brutalitása, meg a német hadsereg brutalitása is. Minden hadsereg brutális. Azt állítani, csak a nácik akasztottak, tizedeltek meg hasonlók? Hát nem egészen. A kétezres évek amerikai hadserege sem volt képes megállni, hogy embertelen módszerekkel vallasson ártatlan embereket. Civileket. De a második világháborúban sem voltak képesek megállni, hogy agyonlőjenek hadifoglyokat sem egyik sem másik oldalon. Stirlitz pontosan tudta, hogy ez a háború természete egészen onnantól, hogy levágott kezekkel teli kosarakat hordanak a fáraó elé. Néhány ezer fasisztából nem volt túl nagy dolog, tízszer, százszor, tízezerszer annyit csinálni. Az alapanyag megvolt hozzá.

Egy igazi történész azt vizsgálná, hogyan alakult ki ez a helyzet, és azt gondolom, elég világos, jól érthető vonalak húzódnak a középkortól a francia forradalomig, a felvilágosodásig, a gyarmatosításon keresztül az ipari forradalmon át az első ipari háborúig. Aki meg akarja érteni a történelmet, annak látnia kell ezeket a vonalakat.