"Beszélgettem egyszer a korszak egyik meghatározó gazdasági vezetőjével, aki azt mondta, hogy a rendszerváltás idején nagyon nagy ellenzője volt a reprivatizációnak és a tulajdonosztásnak, de ma már, vagyonos emberként érti, hogy miért lett volna fontos."
A magántulajdon motiváló ereje egyrészt valós, másrészt legalább száz-kétszáz éve minden értelmes ember világosan látja, hogy a magántulajdont, a piacot szabályozni kell, különben katasztrófához vezet. A GDP nem fejez ki semmi olyan értéket, ami miatt érdemes lenne élnie egy embernek. Az, hogy a kelet-európai társadalmakat sikerült szétverni, nem istenektől való csoda, hiszen iparosulatlan, évtizedekkel elmaradott, jobbára mezőgazdasági társadalmakat kellett lenyomnia a világ legfejlettebb ipari/kereskedelmi társadalmainak. A régió iparosítása a mai napig probléma, pedig jó ideje ismét dübörög a magántulajdon, ahogy a háború előtt is dübörgött, mégis egyedül Németország rendelkezett valami iparral, ám azt a világháborúban visszabombázták a középkorba, a romok maradékát pedig elhordták a Szovjetunióba.
UP, valamiért elszámolja magát amikor ehhez a ponthoz ér. Az igazi csoda, az infó az, hogy ennyi ideig tartott lenyomni a fejletlenebb társadalmakat. Igen, ennyi ideig tartott, mert a "győztesek" maguk is megszámlálhatatlan sebből vérző, félcivilizált, meglehetősen primitív társadalmak. Attól tartok, sokkal inkább erről van szó, nem arról, amit a cikk állít. Az leginkább propaganda.
A magántulajdon fontos és motiváló dolog, ez tény, ám semmilyen társadalomnak nem érdeke az eszetlen, kontrollálatlan privatizálás, és vannak bizonyos dolgok, pl. a közművek, rendvédelem, környezetvédelem, igazságszolgáltatás és az egészségügy, amiket szigorúan tilos magánkézbe adni, ezt világosan mutatják a nemzetközi tapasztalatok. Például az USA oktatása valahol a harmincadik helyen botorkál világviszonylatban, míg a finn oktatás, ami teljes egészében állami kézben van (magániskolák nem is léteznek), a legelső a világon. Az USA egészségügyi állapota szégyenteljes. Mohó gyógyszercégek, ostoba vallási gyülekezetek mérgezik, gyilkolják az embereket a haszonért.
Magyarország esetében az orosz csapatok kivonultak, de a KGB nem. Magyarország teljesen felkészületlenül, kiszolgáltatva állt abban a helyzetben. Elitek? Halottnak a csók. Ez történt, elég, ha csak az olajozásra gondolunk. Az országot eladták, elárulták csakúgy, mint 1526-ban, UP pedig most mosdatja magát is, hiszen ő végül jól jött ki a dologból, jókor volt jó helyen, vagyonos ember lett.
A cikkben fel sem merül, még jelzés szintjén sem, hogy esetleg ez a történet egy jó hosszú történet, ami nem 1989-ben kezdődött, hanem legkésőbb is 1526-ban, de inkább korábban, hiszen az 1526-os bukás igen alaposan elő volt készítve, kifestve-kitömve árulással, masszív töketlenséggel, következményei pedig egyrészt a népesség összeomlása, elvándorlás, másrészt a hírhedt "passzív ellenállás" lett mind a mai napig. Azok a társadalmak, mint pl. az észt, ami a Szovjetunió bukása után lényegesen rosszabb pozícióból indult, sokkal előrébb tart ma, egy viszonylag nyitott, progresszív, kiegyensúlyozott, dinamikusan fejlődő társadalom annak ellenére, hogy Oroszország többször is megtámadta, például az internetes infrastruktúrát, bankrendszerét, stb. Észtországnak erős Hanza-kereskedő múltja van (Tallinn Hanza város volt), nem jobbágymúltja, és ez a szovjet megszállás alatt sem tűnt el. Éppen így Lengyelországnak is ultrakonzervatív, bigott katolikusmúltja van, és bizony a jelenje is az.
Magyarországon 2000-ben már nagyon világosan kidolgozott uszítás zajlott, ami a Kónya-Pető vitával elkezdődött, és azzal, hogy az első szabad választások idején az SZDSZ plakátok már Dávid-csillaggal voltak lefújva. Bizony azonnal, varázsütésre beindult az a sunyi antiszemitizmus, ami mind a mai napig jellemzi a magyar társadalmat, és amit a háború után, érthető okokból, egy ideig nem volt divat, de ettől csak a sunyiság erősödött. Emlékszem, akkoriban csodálkoztam is, hogyan jött ez elő ilyen gyorsan, ahogy később azon is csodálkoztam, milyen pincéből bújt elő a kuruc.infó annyira nyilvánvalóan jó titkosszolgálati információkkal, szervezettel, és pénzzel is alaposan kitömve. Mondjuk mint a Le Pen-féle francia Nemzeti Front meg Európa többi szélsőjobbos mocska. Napjainkra az orosz titkosszolgálat már a Fideszt tolja, így okafogyottá lett a Jobbik, ez meg is látszik a teljesítményén. Okafogyottá lett az un. elit is, ami egyébként sem nyomott soha egy grammot sem sehol, csak az ilyen cikkecskék emlegették lépten-nyomon, mintha valami létező/lényeges dologról lenne szó. Kamu volt akkor is, most is az. Súlytalan.
*
Hülye vicc
Bizony, UP mintha erősen öregedne. Visszavonhatatlanul magányos, selyemkendős vénemberré kezd alakulni. Először volt a fent említett gyengusz cikke, azután most ez:
"Én ezt viccesnek gondoltam. Illetve nem is viccesnek, hanem amolyan abszurdnak. Abszurd utalásnak egy tökéletesen abszurd (társadalmi) helyzetre. Kicsit túlgondoltam, valószínűleg.
Azt gondoltam (túl), hogy ehhez - az abszurditás nyilvánvalóságához - elegendő kontextus maga a 444, illetve a közéleti helyzet, amelyben etnikum, identitás, kirekesztés meg mindenféle ilyen fogalmainkat naponta csavarják ki háromszor szorgos politikuskezek, különösen aljas nyereségvágyból."
Akkor hát én kérnék elnézést. Hülye vagyok, nem értem, miért lenne elegendő kontextus a 444? Mitől kontextus a 444? Ahogy korábban az "elitek", most a 444 lépett elő UP számára valamivé, ami a valóságban soha nem volt. A 444 ugyanis, egy többé-kevésbé szavahihető (durva hazugságaik voltak már korábban is, pl. az a cikk, miszerint Trump azonnal aranyra cserélte volna a függönyöket a Fehér Házban, miközben mindig is két függönyszett volt, és az egyik az arany), mindig ellenőrizni kell, amit állít, de mindenképpen laza véleménycikk-gyűjtemény, nem napilap. Gonzó - hajtogatták UP-ék kitartóan, igaz, az nem magyar szó, maradjunk a véleménycikk-gyűjteménynél, az érthetőbb. Azt is lehet mondogatni, Amerikában ennek hagyományai vannak, meg ilyesmi, de ami azt illeti a jenki sajtó éppen nem a hitelességéről híres, leginkább propaganda meg marketing. Hagyományosan a BBC volt a hiteles sajtó, a brit közszolgálati sajtó, vagy a szintén angol The Guardian, a jenki az propaganda, marketing, kicsit sem hiteles. A 444-nek sem elsődleges a hitelesség.
Michelin-csillag: nem köptem bele.
Ennyire hiteles. Marketing, mítosz, a termék nulla. „Edouard Michelin francia üzletember és testvére, André 1891-ben feltalálták a leszerelhető gumiabroncsot. Mivel a találmánynak nagy sikere lett, 1889-ben megalapították a Michelin céget a francia Clermont-Ferrandban. Hogy az autósok megvegyék és minél többet használják a Michelin gumikat, kiadtak egy olyan térképet, amelyen kitűnő éttermek és hotelek szerepelnek. Ezzel próbálták meg rábírni a turistákat, hogy kitérőket tegyenek az utak mentén és használják a Michelin gumiabroncsokat. A Michelin Guide nagyon hasznos kiadványnak bizonyult (eleinte ingyen osztogatták)”... Ilyesmi a Louis Vuitton eszelősdrága konfekciókereskedés, ami ráadásul ritkaronda cuccokat sóz rá nem túl okos emberekre. Vagy a mindenféle „márkás” napszemüvegek, amiket szinte kivétel nélkül (nyolcvan százalék fölött) egyetlen olasz cég gyártat Kínában. Ott, kérem, volt iparosodás. Ugyanaz a gyártósor okádja a márkás és márkázatlan szemetet. Az olaszok majdnem harminc év alatt megvették a licenceket. Csiribú, csiribá. Érték? Nulla.
UP vagy csont nélkül benyalta a marketinget, de talán inkább megpróbál átmenni influenszerbe, napjaink mindenféle tartalom nélküli marketingesébe, vagy már kezd kiütközni raja az Alzheimer, ami általában a negyvenedik életév betöltése után jelentkezik először. Vagy-vagy. Nem tudhatjuk. Pályáját ismerve, azért inkább az előbbire tippelnék. Az viszont sajnos tény, hogy UP ezen két cikke nem sokat ér, súlytalan, ha nem vesszük, ezt az influenceres marhaságot valami infónak, ami azért eléggé kis semmi. Ha a többiek nem lennének még súlytalanabbak, szándékoltan hazudozóak, nem is lenne jelentősége.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése