..Ed Hardy

..ráadásul motivációképp bevitt a srác egy ilyen Ed Hardy boltba. Na, ott majdnem összehánytam magam, szerencsére jó másnapos voltam, így észrevehetően nem romlott a közérzetem. Lekötött a gondolat, hogy szabadulhassak végre onnan, és megihassak valahol egy sört. Békében, csendben, nyugodtan. Közben a srác nyomta a gördülős-hasba-akasztós dumát, csak úgy izzott, hogy ilyen trendi, meg olyan izé, és akkor még menjünk át nyóc bóótba, mert ott aztán hűha, de egész Budapesten csak három ilyen van, az egyik az eredeti, a másik meg két jól megcsinált majdnem olyan.. Legközelebb gumipapucsira kell majd rajzolnom, olajfestékkel, hogy eredetibb legyen, ötvözzük a tradíciókat a fejlődéssel - fordult meg a fejemben. Rögtön láttam, hogy tetszene neki. Valamelyik éjjel-nappaliban gyorsan vettem egy sört, és két húzásra felhajtottam. Oké, menjünk trendi boltba még. Még, még. Aztán valahogy elment ez az ember, akinek nem mertem soha megmondani, hogy mennyire nevetségesnek tartom ezt a nagy igyekezetet, és nem akarom megsérteni, de kicsit kiengedhetne, mert nem is lenne olyan rossz gyerek, csak ne lenne benne ez az állandó kapaszkodás. Ez a biznisz, ez a megélhetés, megfelelés, ez fontos. Az ilyen kirándulásokra persze a sör nem elég, mármint esetleg úgy, ha a hátizsákodban van egy ötliteres Heineken szívószállal csatlakoztatva az arcodba, és minden harmadik sarkon van egy éjjel-nappali, meg minden másodikon egy budi. Se budi, se éjjel-nappali, csak trendi boltok, ahol valami rettenet ergya dolgokat csodál melletted egy faszi, aki bennfentesen jópofáskodik a végtelenül unott fejű alkalmazottnak, aki talpig Ed Hardy-ban díszeleg. Az unott fej része a munkaköri leírásnak. De a faszinak láthatóan nem kell megfeszülnie, hogy hozza. Született unottfeje van. Kétszer élesztették már újra tévedésből, mert halottnak hitték, pedig csak elgondolkodott, ám az ekkor az arcán megjelenő világmegvetést az emberek egy halott arckifejezésének vélték. Azért valamennyire mégiscsak hatott az a sör, egészen jól elszórakoztam, még meg is érintettem egy papucsit. Időnként odajött a csávó, és megkérdezte, na mit szólsz? Mit gondolsz?
- Érdekes - feleltem, de túlságosan rövidnek találtam ezt, így megismételtem, hogy: Érdekes.
Itt azonban megálltam. Tudtam, hogy ez az a pillanat, amikor minden további szó kínos. Nem akartam harmadszor is érdekeset mondani. Ja.
Erre kis várakozás után visszament a halottfejű eladóval spanolni. Kimentem egy cigire. Az utcán nézegettem a halottfejű embereket, éppen esett az eső, vagy a háztetőkről csöpögött a hólé, nem tudom. Nem olyan idő volt, amit az ember megjegyez, az ízületei azonban biztosan emlékezni fognak rá majd hatvan fölött. Esetleg már ötven fölött: az volt a nap, amikor Ed Hardyt néztél és valami havas szar esett, de estére már elmúlt. Na, akkor kaptál engem, emlékszel? Elég másnapos voltál.. Megszabadulok ettől a csávótól, és visszamegyek az irodába - döntöttem. Ha pedig bennem egy döntés megszületik, akkor nincs apelláta. A végére járok valami ügynek. Roppant fontos volt. A búcsút nem vettem valami érzékenyre (még egy bolt hátra volt, mire eddig eljutottunk, és még két cigi), majd hívom, ebben egyeztünk meg. Utána irány a kocsma.

Füstös, büdös borozót kerestem savanyú borral, és ittam egy sört. Egy vodkával. Ed Hardy.. Ettől sokkal jobban lettem. Irány Menyus. Útközben beugrottam mégsörért a sarki éjjel-nappaliba, mert a művészeti beszélgetésekhez a sör elengedhetetlen. Köcs. Ezt a köcsözést Menyus találta ki, vagy valamelyik haverja, vagy együtt, de egy idő után már mindenki köcsözött, köcs. Na lett is olyan konzílium, hogy netovább. Igazi feltöltős Akadémiai bazmegolás, olyan múltszázadi hangulat, amikor még előfordult, hogy a sértett művészek egyszerűen seggbe rúgták a vétkest.

Sötétben botorkáltam haza, hogy elkerüljem a gumipapucsos lányokat, mert ilyenkor este már azért elég gyászosak a lábujjak, ha az ember egész nap a városban caplat. Csabit elkísértem a buszmegállóig, énekelt egy kicsit útközben a maga Kata-valamis modorában, ami "direkt egy eszközhiányos megjelenés" - ez nem üres szólam. Az eszközhiányos megjelenés az eszköztelített csiribirire, csipri-bilire reakció. Ha nem esik le, az csupán egy jele a hiányos műveltségnek, ami esetleg származhat a tanárod hiányos műveltségéből, vagy az ingerhiányos környezetből. Mindenesetre alkalmatlanná tesz komolyabb a közegben való mozgásra, és ez logikusan vezet oda, hogy érzékeny helyzetben nem szeretném, ha te állnál mögöttem. Az élet pedig érzékeny helyzetek sorozata. Nem érzem magam jól, amikor önbizalom nélküli, esetleg sumák, esetleg senkiházi figurák állnak mögöttem, amikor éppen arra készülök, h belemegyek egy ilyen érzékeny szituba. Jobban érzem magam, ha két-három atomrészeg, erdőlakó finn áll mögöttem, majd csuklik és leül.

Ezt az egészet azért mondtam el, hogy felvezessem a következő közlést: Kilgore Trout Stirlitz reinkarnációja volt, csak ugye itt is úgy megy ez, hogy Buddhának is több lehetséges reinkarnációja van, az egyik ebből Kilgore Trout volt, csak éppen amikor ő megszületett, akkor Stirlitz még csak egészen fiatal volt - lehetett volna az apja is. Trout kapcsolatát a fiával ismerjük, az a fiú volt a buzi zongorista. Bár mintha nem is Trout fia lett volna.. Ezen nem nagyon kéne vigyorogni, mert a te fiad is lehet buzi zongorista, mert cseppet sem működik, az "akkor majd kiverem belőle az élő szart" szöveg, mert ez nem ezen múlik. Jó lenne, ha megértenétek, min múlik, de az ember nem azért szeret bele a szőrös seggekbe, mert.. mert miért is? Ki emlékszik már.. Soha semmi vonzót nem láttam a szőrös seggekben, de ez teljesen a magánügyem. Ennyit gondolom, nem árt tudni a leszármazásokról, hogy világosabb képünk legyen helyünkről a világban, ha belemegyek valakibe aki mondjuk buzikat áll körbe és alázgat, és amikor megkapja az ezért járó alázást, akkor ne nyifogjon, hogy miért, te is buzi vagy? Nem szerettem a szőrös segget soha, ezt el kell ismernem, de a primitívséget gyűlölöm, amikor valakit körbeállnak, és aláznak.