1984

Kicsit megzavarodott a blogmotor mert 2014-ben nem volt egyetlen bejegyzés sem, aztán beütött neki (is) az Interstellar. Tán 2014-ben nem történt semmi? Éppenséggel történt, csak semmi olyan nem, amihez lett volna megjegyzésem. Valaki valahol, talán durván elküldött valahová, ha jól emlékszem, de nem itt, hanem valahol, ahol négy, vagy öt éve nem jártam, mindenesetre fontosnak tartotta mocskolódni egyet. Lelke rajta, engem még háttérzaj szintjén sem érdekel. 2014 sokaknak ilyen év volt: a hallgatás éve, a feszültség éve, ami aztán karácsonyra egyenesen félelemmé szélesült. Sokan féltek az elmúlt karácsonyon, és sokan félnek 2015-től most. 2014-ben valami olyan öltött formát, amit már nagyon régen tapasztaltak az emberek, akármennyire igyekeznek a masszacsatornákon, az etetőcsatornákon elmosni ezt a tényt: háborúban állunk, csak még azt nem látjuk pontosan, ki is háborúzik kivel. Nem is akarják, hogy lássuk, ez egy ilyen háború lesz. Lopakodó háború. Elnyomók háborúznak elnyomottakkal, kizsákmányolók kizsákmányoltakkal, adószedők a megadóztatottakkal, kormányok azokkal, akik megválasztották őket, és akik eltartják őket. Eltartott az eltartóval. Régi konfliktus. Az emberiség a szabadságáért küzd, a belső rothadás ellen küzd, vérszívók ellen, élősködők ellen, paraziták ellen, bűnözők ellen, akik csendben világszerte beférkőztek a hatalomba, rátelepültek a demokráciára és most zabálják, szívják a vérét, az erejét, és nem lassítanak, sőt egyre kapzsibbak, egyre telhetetlenebbek lesznek, egyre gyengébbé, betegebbé téve a társadalmakat. Pedig a válság kirobbanásakor a legtöbben azt képzelték, a bűnösök megszeppentek, visszavesznek magukból, mert ők okozták a válságot, de ennek éppen az ellenkezője történt: támadásba lendültek, hogy mentsék a bőrüket bármi áron, ha kell magukkal visznek mindent a pusztulásba. 2014-ben a folyamat elérte Észak-Európát is, 2015-ben ennek meg lesz a visszhangja: eddig és ne tovább.

Amit Orbán Viktor nem tett ki a honlapjára állambiztonsági múltjáról (via: Tét)

" Avagy: Amit Orbán Viktor nem tett ki a honlapjára állambiztonsági múltjáról *

"Bárkit hülyének tud nézni."

Arra kértük a pártelnök-miniszterelnököt, adjon magyarázatot némely dokumentumra, tárja fel egykori kapcsolatrendszerét fedőnevek nélkül, nézzen szembe  kendőzetlenül múltjával, melyről egy 2009. június 2-án közölt tanulmányban a Fidesz belső magjához tartozott, , "László" fedőnevű vezető, aki  szigorúan bizalmas állambiztonsági ügyekkel, a párt külföldi kapcsolataival  foglakozott,  ezt mondta: "Orbán Viktornak komoly gondokat okoz az, hogy korábban volt valamilyen ügye, ami akkor ugyan elsimult, de ha nyilvánosságra kerülne, az a politikai szereplésének végét jelentené, olyan mértékben lejáratná őt."  A "László" dosszié rejtélyét dr. Ilkei Csaba írta meg: "Állambiztonsági rendszerváltás, 1989: Ez egy életveszélyesen komoly ügy!" címmel…

Cikkünk után Orbán egy hónapot várt, majd egy szocialista parlamenti képviselő írásbeli kérdésére válaszolva,  az orbanviktor.hu oldalon nyilvánosságra hozott néhány dokumentumot. Sajnos ez nem több, mint porhintés, csak a félrevezetést szolgálja: 1., Csak a lényegre nem válaszolt., 2., Nem hozott nyilvánosságra mindent., 3., Sajnálatot igyekezett kelteni maga iránt olyan körülmények miatt, melyek nem léteztek.

Interstellar: jó hosszú, jó mélyre

Interstellar - hát, hullámzik. Sajnos elkövettem a hibát és előre megnéztem a fotózkodó sztárokat, amitől az embert menthetetlenül émelygés kapja el aztán már akkor is, amikor ugyanezeket az arcokat meglátja a vásznon. A film fácse-oldalát sem javasolnám meglátogatni, egyáltalán semmit nem ajánlok a reklámkampányból, teljesen legyilkolja a produkciót, ami egyébként rohadtul lassú, és moziban ugye nem lehet átugrani a kínos másodperceket, melyekben Matthew McConaughey úgy suttog, mint egy különösen lehangolt gégerákos Batman műtét után, mely során eltávolították az agyának maradékát is, és persze nem mond semmi lényegeset, mert miért mondana, az már nem is érdekli az embert, csak hagyná abba ezt a keserves sustorgást, ami miatt már a Nolan-féle Batman kettő is szó szerint nézhetetlen volt. Az ilyen kínos részeket simán át lehet pörgetni, ami nagyon jót tesz ennek a Nolan filmnek is, ha nem moziban, hanem otthon nézi az ember. (Abba most ne menjünk bele, hogy a jenki itt is színházat mond mozi helyett, pedig a mozinak kb. annyi köze van a színházhoz, mint a vontatott, kényeskedő, seggriszáló sutyorgásnak az emberi beszédhez.) Persze, tudjuk, hogy az eredeti Űrodüsszeia miatt ilyen a tempó, ez egyfajta tisztelgés, meg minden (LoL, hát persze...), de még a halottak emlékére is elég egy perc csend, mert két óra negyvenhárom percnyi vontatott sustorgás mindenkinek az agyára megy. Egy idő után már azt sem tudjuk, most éppen suttog-e a fickó, vagy már percek óta kussol, mert semmi különbség nincsen a kettő között. Előjön az az érzés, hogy "lábon-lövöm-a-csávót-ha-nem-mondja-gyorsabban-és-normális-hangon." Ugye ismerik? Vagy inkább csak kussoljon, én meg visszakérem a pénzemet, és megyek a kocsmába, de manapság már nem adják vissza a pénzt, ha szar az előadás. Akkor sem adják vissza a pénzt, ha szar a termék. Az ember manapság jobb, ha megnézni, mire ad pénzt, mert visszaadni akkor sem fogják, ha két filléres semmit nem adtak cserében, és ezen fölháborodik. Akkor meg minek ülök én itt? Szórakozom?

(Szégyelli magát a fos szövegkönyv miatt: "Senki sem számított rá, hogy az a föld, ami az élelmet adja nekünk egyszer csak pusztítóvá válik.", azért mondja suttogva, és azért szenved annyira, mert szégyelli ezt nagyívű, üres faszságot kimondani, mi? Tökéletesen megértem. Mert ez egy nyilvánvaló faszság, nem tudom, hol nem számítottak rá, de ahol én élek és járok, ott 1798-ban egy Malthus nevezetű fickó már értekezett róla, azóta, a hatvanas évektől pedig hangsúlyosan, folyamatosan terítéken van. Kutatják, elemzik, filmeket csinálnak arról, amire Nolan szerint senki nem számított. Igazi hülye. Nyilván a sok vaku meg kokain kicsit odatett az agyának.)

Hosszú zuhanás

7.10.2013

"Amint merőn néztem utolsó utamat, a fáradtság gyanakvása lett úrrá rajtam. Csupán Turms voltam, az ember. A szívemben ifjúságom keserű tanítóját szólongattam. Még egyszer megkérdezte tőlem: Melyik út a leghosszabb? Még egyszer válaszolt rá: Ha bejárnál is minden országot, akkor sem találnád meg önmagadat, hanem csak magad elől menekülnél. Önmagadban rejlenek a leghosszabb utak. Bármilyen messzire vándorolj is önmagadban, nem találod a határt. Ugyanabba a vízsodorba nem léphetsz be újra.

De azt is mondta: A püthia tekintete egy évezredre nyúlik vissza.

Ekkor visszatért belém az erőm. Testem titkos pontjáról indult, a szívem csücske alól, míg el nem jutott a hajam gyökeréig és az ujjaim hegyéig. Az erőmtől lúdbőrös lettem, és minden szőrszálam égnek állt, míg végül egész lényem lobogó tűzze vált, és tűzként hullámzottam önmagamban és önmagamon kívül."

Mika Waltari: TURMS

Adam's Apples

Tatjana Vol.35

"A feleségem beteg lett. Folyamatosan idegeskedett a munkahelyi, személyes gondjai és a gyerekkel való problémái miatt. 35 éves korára nagyon lefogyott, vékony lett és rengeteget sírt. Nem volt boldog nő. Állandóan fájt a feje, a mellkasa, a hátán becsípődtek idegek. Éjjelente nem aludt, csak reggel valamennyit, és nagyon hamar elfáradt a nap végére. Kapcsolatunk a szakítás határára került. 

A szépsége egyszerűen elveszett, karikásak voltak a szemei, rejtegette az arcát és nem törődött magával. Teljesen elvesztettem a reményt és gondoltam hamarosan el fogunk válni. 

De aztán elhatároztam, hogy cselekedni fogok, mert tudtam, hogy nekem van a leggyönyörűbb asszonyom a földön, akiért a legtöbb férfi odavan és közülük én vagyok az, aki mellette fekszik, aki mellett elalszik és közben én ölelem át a vállát. Elkezdtem őt virágokkal, csókokkal, apróságokkal halmozni. Megleptem minden nap, minden percben és örültem neki, hogy ő van. Sok ajándékot adtam neki, ő érte éltem. Beszéltem róla a nyilvánosság előtt, minden téma róla szólt, és dicsértem őt mindenhol, ő előtte, a baráti körében, bárhol, ahol csak voltam.. 

Nem fogjátok elhinni, de teljesen kivirágzott. Gyönyörűbb lett, mint valaha, visszaszerezte a súlyát, már nem volt folyton ideges és jobban szeretett mint bármikor korábban. Sosem gondoltam volna, hogy ő még jobban tud engem szeretni.. És rájöttem egy dologra: a nő visszatükrözi a pasiját!"

Szegény, szerencsétlen, ostoba jenki. - gondolta Stirlitz. A pasi visszatükrözi a nőjét. Így lesz egy tökös pasiból neurotikus, hülye picsa, és az ezotéria-magazinok meg ezernyi ócska reklámanyag hőse.. Ahhoz ugyanis, hogy valaki rájöjjön, pénzzel és seggnyalással bármit el lehet érni, igazán nem kell ennyi évet leélni..

*

Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,

Nagyon jó ötlet, kár, hogy nem lett rendesen kidolgozva. Ha már egyszer ennyi energiát belefektettek a projektbe, érdemes lett volna odafigyelni a dramaturgiájára, és a történelmi hűségre is. Játékból készült, a játékokból megszoktuk már, hogy van normális történetvezetés, és dramaturgia.

Tizenhetedike

Tizenhetedikén megjöttek a fecskék, Stirlitz meg elment a kisboltba cigiért, mert ilyenkor tavasszal, hogy pár nap alatt hirtelen zöld lett minden, szeretett csavarogni. Azon gondolkozott, hogy a rovarok miatt jöttek-e meg a madarak, vagy a rügyek miatt a rovarok, de végül arra jutott, hogy a tavasz miatt lett ez az egész.

Tatjanával találkozni kellemetlen volt, mint mindig. Éppen válik, az ilyesmi pedig zűrös viharokat okoz a női lélekben, főleg, ha őt hagyják ott, mint ebben az esetben is, és nem fordítva. Nem hagyhatta ki, hogy oroszlánkörmeit bele ne próbálja Stirlitz lelkébe, bár hatása ezúttal sem volt, mint a válás óta soha, eredménye meg éppenséggel semmi. Stirlitz már tudta, olyan ez nála, mint kismadárnak a csip-csirip. Stirlitz hosszú évek óta látta a pályát, amin Tatjana mozgott, tökéletesen érezte a tehetetlenséget, az ürességet, az esetlegességet, és már rég megtanult uralkodni a sajnálatán is. Mert kétségtelenül sajnálatra méltó volt, hogy egy emberi lény ilyen tehetetlenül, tanácstalanul sodródjon a létezésben, görcsösen mantrázva, hogy szeretet, szeretet, angyalok, romantika, satöbbi; dolgok nevei, amik soha nem tartoztak az életéhez, amik örökké kívül álltak rajta, vagy éppenséggel fordítva, de soha nem tudta megtapasztalni, csak délutáni sorozatokból meg nyálas, tingli-tangli, tömeggyártott dalokból tudott a létezésükről, és ahogy a születésétől fogva vak ember elképzeli a színeket, úgy épített fel ezekből valami jelentést Tatjana e szavak köré. Sajnálatra méltó lett volna akkor is, ha történetesen nem Stirlitz gyerekeinek az anyja, ha nem szivárog át belőle a gyerekekbe ez az üresség, ha nincsen annyira világos hatása a gyerekek sorsára, ha a gyerekek nem képzelik azt egész gyermekkorukban, hogy tényleg csak annyi van e szavak mögött, amennyit Tatjana meg a részeges századosa mutat, ha Tatjana csupán egy vadidegen emberi lény, buta és szomorú, agresszív és akaratos. Stirlitzet valamikor meglepte, mennyi elkeseredett agresszivitás, nyers bosszúvágy gyűlik fel a legtöbb nőben mire harminc évesek lesznek.

A negyvenről ne is beszéljünk..

Back again

Nem is tudom, mi változott. Talán csak nem volt már a közkívánat, talán csak egyre dühödtebb lettem, és a düh az nem idevaló, az nem Stirlitz; a düh az odavaló a dögfigyelőre. De most elmúlt már a düh, már csak kósza gondolatok vannak, tavasz, a tavasz furcsa illata..

Talán csak, hogy beállítottak dolgozni, hogy manufaktúrázom már egy ideje, "workin' fuckin class", az meg megöli az emberben a Stirlitz-et.. - talán az.

Talán, hogy az írás már halott, faszbu' van, lájkolgatjuk a dolgokat, amik soha nem lehetnek száznyolcvan kibaszott betűnél hosszabbak, mert annyit senki el nem olvas máma már, talán az. Talán, hogy az a csaj, az a mittudoménhogyanhíjják, a Tatjana unokahúga, az most az író, aki magyarul ír. Csakhogy az engem nem érdekel egyáltalán. Meg a blogok. Az index blogfala. Tematikus blogok. A tematikus azt jelenti, körbeadják a témákat, kicsit összenyálazza, megrágcsálja őket mindenki, de nem egészen úgy, mint amikor a bandából mindenkinek megvolt már a csaj, hanem mint a gittegylet, hogy kilenctől tízig te rágod, hogy ki ne száradjon. Az az írócsaj is ilyen tematikus író. Nehéz úgy írásra időt szánni, hogy nem érdekel, amit olvasok. Nehéz úgy jót írni, hogy nem érdekel, amiről írok. Hogy nincsen háttérzaj.

Nem érdekel a politika sem, lezárt dolog. Amit el lehetett baszni, azt elbaszták, és amit még lehet, azt el fogják baszni, nincs menekvés, nem tuják jól csinálni, nincsen hozzá tehetség, nem kellenek jóslatok, világos, mi lesz, most már minden csak az ütemtől függ: a magyar kompot hozzáláncolták a Keleti-parthoz, ott fog bukdácsolni mellette örökké. Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! Soha nem fog onnan többé elmozdulni, sőt, ahogy Ady mondta, az is csak kenetteljes hazugság volt, hogy bármikor is elmozdult volna. Nincs ezen többé mit ragozni, nagy zuhanások voltak, lesznek, és kész.

Aztán  meg annyira tuti volt itt az a számláló, annyira tökéletes, hogy egyszerűen nem volt mit hozzátenni. Semmi nem stimmelt utána.

Több mint egy év eltelt. Most már jöhet bármi. Tán megtisztultam. Most majd a dögkútra nem lesz kutyaszöveg. Így megy ez. Egyensúly van. Éppen tegnap magyaráztam a fiamnak, hogy minden egyensúlyban van, és ez a legnagyobb probléma az élet meghosszabbításával is: csak egyetlen módja van, ha kibaszott kényelmetlenné meg unalmassá teszed. Pont ahogy Dunbar teszi a kórházban, éppen úgy: "Dunbar megint mozdulatlanul feküdt a hátán, kerekre nyitott szeme a mennyezetre bámult, mint egy játék babáé. Vadul dolgozott élete meghosszabbításán. Élete meghosszabbítását az unatkozás kultuszával kívánta elérni. Dunbar olyan vadul dolgozott élete meghosszabbításán, hogy Yossarian már-már azt hitte, beadta a kulcsot." Persze a fiam soha nem olvasott Hellert - egyik sem. Nem miattam.. Aki viszont pörgősen szeret élni, az bízvást számíthat rá, hogy nem fog sokáig tartani míg a kiszabott idő eltelik. Mert az idő az adott. Azon semmit nem változtat dohányzol-e, szedsz-e vitaminokat, 2 centet vagy 2 dollárt fizetsz egy grammért, mennyit szívsz, és mennyit piálsz, milyen gyorsan vezetsz. Az idő az adott, és aki három centért adja a C-vitamin grammját, az már nyerészkedik rajta. Aki az egészséges életmódról pofázik, az a halálfélelmeden nyerészkedik és szarember, mert az idő az adott.

*