A Mohácshoz vezető út állomásai, és a mohácsi csata

Hunyadi Mátyás halála után 4 jelölt volt a magyar trónra:

• Corvin János (Mátyás és Edelpeck Borbála törvénytelen gyermeke)
• Miksa (III. Frigyes fia, 1486-tól német király, jogcíme az 1463. évi bécsújhelyi szerződés)
• Jagelló Ulászló (1471-től cseh király, a lengyel trónörököse)
• János Albert lengyel herceg (Ulászló öccse, aki bátyja helyett 1492-től lengyel király lesz).
  

Már Mátyás hadjáratainak is az volt az egyik célja, hogy az ország erőforrásait megnövelje a török elleni harcra, így halála után a királyválasztásnál is szempont lesz, hogy lehetőleg "országot hozzon" az új király. Ezért ketten rögtön kiesnek a jelöltek közül: Corvin János önként félreáll, cserébe a bosnyák királyi és a horvát báni címet kapja a Hunyadi-birtokok mellé, haláláig, 1504-ig ő az ország legnagyobb birtokosa; János Albertnek pedig nincs reális reménye arra, hogy lengyel király legyen, így ő is kiesik. A császárjelölt I. Miksától a rendek még tartanak, így a legmegfelelőbb királyjelöltnek Jagelló Ulászló tűnik, aki közismert erélytelenségéről, ráadásul a cseh és lengyel erőforrásokat is hozza a török ellen.

1490-ben, megkoronázásakor, II. Ulászlónak meg kell ígérnie:

• nem vezet be újításokat
• eltörli az 1 aranyforintos rendkívüli hadiadót
• a királyi tanács és a rendek megkérdezésével kormányoz
  

Ulászló uralmának megszilárdításához még felhasználja a zsoldossereget, de a hadiadó híján nem képes fizetni, ezért feloszlatja és az rablásokból tartja el magát. A sereg maradékát maga Kinizsi Pál fogja veri szét 1492-ben. A magyar hadszervezet ezután újra a bandériumrendszerre épül. A hadiadó hiánya a várak állagának romlásán, technikai felszereltségének hiányában is megmutatkozik, a bevételek 60-80%-kal esnek vissza. A jövedelmek behajtásának a jogát újra kezdik a bárók megszerezni, mint a Hunyadiak előtti időkben. Volt, hogy 11 hónapig nem kaptak zsoldot a katonák. A király helyett az udvari körök, elsősorban a királyi tanács tagjai, és a rendek kormányoznak állandó ellentétben, pártoskodásban. A király gyenge, innen gúnyneve: "Dobzse" (jól van).

Az ellentétek éleződése:

Bárók vetélkednek a jövedelmekért és az országos méltóságokért, az uralkodó csupán első az egyenlő bárók között. Amikor a bárók hatalma növekszik, a köznemesség veszélyeztetettsége nő, nincs erős király többé, aki megvédené őket a hatalmaskodásoktól. A köznemesség összefog a rendi gyűléseken, de a hozott törvények végrehajtását a végrehajtó szerepű királyi tanács bojkottálja. 1505-ben törvényt hoznak, hogyha a Jagelló család kihal, akkor csak magyart lehet királlyá választani (1447 óta szabad királyválasztás van érvényben egészen 1687-ig). Ezt a törvényt Szapolyai János, az ország ekkor már legnagyobb birtokosa érdekében hozták, kinek a rendek a Hunyadiak szerepét szánták. Szapolyai 1510-től erdélyi vajda, 1526-tól az egyik magyar király lesz.

A báró-báró ellentét mellett éleződött a báró-nemes ellentét is. Döntő kérdés volt a jobbágyság szabad költözésének a kérdése. 1492-ben kötelezővé teszik a kilenced terményben való beszedését. A földbirtokosok érdeke az, hogy minél több jobbágytelek legyen birtokukban, annál több adót szedhetnek be - megindul a jobbágyok átcsalogatása. A röghözkötést elsősorban a köznemesek igénylik, a bárók ellenzik. A nemes-jobbágy ellentétet a röghözkötés kérdésén kívül még három tényező növelte:

• a jobbágyok vadászati jogának megvonása
• a mezővárosok kiváltságainak a megvonása, így ott is egyénenként szedik a kilencedet
• a nemesi vámmentesség törvénybe iktatása (1498), mely indokolatlan előnyhöz juttatja a nemeseket a piacon
  

Az ellentétek, árulások, pártütések miatt áttekinthetetlen, robbanásveszélyes helyzet alakul ki, elég egy szikra és az ország vérbe borul. Az indulatkitörést az esztergomi érsek okozta:

1512

A békés II. Bajazid szultánt I. Szelim vá1tja a Török Birodalom élén. Kiújulnak a harcok, török sikerekkel: Mezopotámiát, Palesztinát és Egyiptomot is elfoglalják, így a birodalom területe több, mint 1 millió km² lesz.

1513

X. Leó pápa keresztes háborút hirdet, melynek vezetésével a akkor 71 éves Bakócz Tamás esztergomi érseket bízza meg. Bakócz jobbágyi származású, előbb Mátyás személyi titkára, majd 1497-től érsek (1506-08 között egy reneszánsz kápolnát építtet Esztergomban, ott is nyugszik). 1513-ban jó eséllyel indul a pápaválasztáson, de végül a Medici családból származó vetélytársa, X. Leó kerül ki győztesen a vetélkedésből. A keresztes háború szervezését kárpótlásul, vagy éppenséggel Rómából való eltávolítása okán szánják neki. A királyi tanács egy része ellenzi a pápai bulla kihirdetését, hiszen az a szultánnal kötött béke megszegését, és az újabb költséges háborút jelenti (a konstanzi zsinat óta királyi engedély kell Magyarországon a bullák kihirdetéséhez). Bakócz végül eléri célját, 1514. április 9-én kihirdetteti a bullát.

Április végén, május elején már kb. 40 ezer keresztes tartózkodik a gyűjtőtáborokban, többségük jobbágy. A központi tábor Pest mellett található. A sereg vezetésével Dózsa Györgyöt bízzák meg. Dózsa nándorfehérvári lovastisztként párviadalban megölte a szendrei lovas szpáhik vezérét, amiért II. Ulászló a lovagrendbe emelte, talán ezért a tettérét, vitézi hírnevéért kapta meg a vezetés jogát. A keresztesek Pestről délkeleti irányba vonulnak, hogy egyesüljenek Szapolyai seregével, s így vonuljanak a szerbiai és a bulgáriai török seregek ellen.

A Dózsa György-féle parasztfelkelés

A nemesek, akik rossz néven vették, hogy a dologidő közeledtével a parasztok elhagyják a földeket, Mezőtúrnál összecsapnak a keresztesekkel, akik ezután rabolva, fosztogatva vonulnak tovább. Május 15-én ezért Bakócz leálltja a további toborzást, május 24-én pedig az egész hadjáratot. A keresztesek szerint azonban szentségtörő az, aki akadályozza a szent had működését, az egész nemesség a vállalkozás kerékkötője, így az üdvözülés útjában áll. A falusi és mezővárosi papok és a keresztesek közé állt obszerváns ferencesek is ezt hirdették.

Május 23-án Apátfalvánál Báthori István temesi ispán megveri a parasztok előőrseit, ám másnapra megérkezik a fősereg is, a következő nap, 24-én pedig Dózsa csapatai rágyújtják a nagylaki várat az ott ünneplő nemesekre. Csáky Miklós püspök, Ravazdy Péter alispán, Nagylucsei Dóczy György, Torpay Miklós és más nemesek, Telegdy István kincstartóval együtt, a fölkelők kezébe esnek, őket néhány környékbeli földesúrral egyetemben karóba húzzák (úgy tűnik, Dózsa ekkor már tudta, hogy a Mezőtúrnál elfogott kereszteseket milyen kegyetlenül végezték ki). Báthory elmenekül. Ezzel kitört a parasztháború. A parasztok három részre szakadnak: egyik részük Lőrinc pap vezetésével Nagyvárad felé vonult, a másik Kolozsvár irányába, a harmadik pedig Temesvár várát vette ostrom alá június 13-ától. A várat július 15-én Szapolyai János szabadította fel, miután Bulgáriából hazatért 20 000 katonájával. A parasztok vezetőit elfogják és kivégzik. A kivégzések tíz napig eltartanak, a brutalitás leírhatatlan: Dózsa Györgyöt állítólag saját hajdúival marcangoltatják szét, hátra bilicselt kézzel, puszta foggal tépik a húsát.

Az 1514 októberi országgyűlésen még súlyosabb megtorlás következik. Elrendelik a jobbágyok röghözkötését és a jobbágyság fegyverfogási tilalmát, A Mátyás idején beszedett 1 arany forintot ezentúl nem az állam szedi be, hanem kártérítésül a nemesek. Ugyanezen az országgyűlésen terjeszti be Werbőczy István a Hármaskönyv (Tripartitum) című munkáját, melyben a korabeli jogszokásokat mutatja be. Az érvényben lévő törvények mellett, az írásban nem rögzített joggyakorlati szokásokat is, beleértve a paraszt-törvényeket. Műve nem emelkedik törvényerőre, de 1517-ben Bécsben kinyomtatja és a XVI., századi nemesi joggyakorlat legfontosabb kézikönyve lesz.

II. Ulászló uralkodásának végén az uralkodó éves bevétele már nem fedezi az 1500 km-es végvárvonal karbantartását, csupán 8 000 katona eltartására elegendő (123 000 Ft). 1515-ben a király Habsburg Ferdinánd osztrák herceggel szövetséget köt, melyet két házassággal pecsételnek meg. A trónörökös, a 9 éves Jagelló Lajos feleségül veszi Habsburg Máriát, Lajos nővére, Jagelló Anna pedig feleségül megy Habsburg Ferdinándhoz. Habsburg Ferdinánd és Mária I. Miksa császár unokája. II. Ulászló a következő évben, 1516-ban meghal, utóda II. Lajos (1506-1526).

I. Szulejmán szultán trónra jutása után (1520) békeajánlatot tesz a magyar uralkodónak, melyet tanácsadói sugalmazására a 14 éves Lajos visszautasít, a szultán követeit börtönbe vetik. Válaszul Szulejmán 1521-ben hadjáratot indít a Magyar Királyság ellen. A visszautasítás egyik oka a Habsburg-Jagelló szövetségben való hit. Magyarország azonban külső segítségre nem számíthatott, az új német-római császár, V. Károly (1519-1556) célja egy egységes, Habsburg vezetésű Európa megteremtése volt, ennek érdekében az 1520-as években I. Ferenc francia királlyal kellett megküzdenie Itáliáért. Károly, mint a korban annyian, a Fuggerek kölcsöneitől függ, mindenkinek tartozik, energiáit teljesen leköti ez a rivalizálás, még a reformáció ellen sem képes fellépni.

1521-ben Szulejmán kezére kerül Nándorfehérvár, Zimony, Szabács és a külső magyar végvárvonal jelentős része. 1523-ban Tomori Pált a katonailag is képzett szerzetest nevezik ki kalocsai érsekké és Alsó-Magyarország főkapitányává. Feladata a végvárrendszer újjáépítése lenne, ám a külső végvárvonalból 1525-re csak Jajca és Klissza marad meg, stratégiai jelentségüket így teljesen elveszítve.

Ugyanerre az évre tehető Magyarország teljes külpolitikai elszigetelődése. 1525 februárjában, a páviai csatában V. Károly döntő vereséget mér I. Ferencre, a csatában maga a francia király is fogságba esik, Spanyolországba viszik, és szabadon bocsátásáról hosszas alkudozás kezdődik. A következő évben megkötött madridi békében I. Ferenc kénytelen lemondani itáliai törekvéseiről, ám a legkeresztényibb uralkodónak esze ágában sincs betartani a szerződést. A fölénybe kerülő V. Károllyal szemben 1526 májusában szerveződik meg a cognac-i liga, melyben a francia király mellett, Velence szabad köztársasága, Firenze és Milánó, később a pápai állam is részt vesz, és amit VII. Kelemen pápa valamint Szulejmán szultán is támogatásáról biztosít. Károly spanyol-német csapatai 1527-ben elfoglalják és felégetik Rómát. E liga magától értetődően a Habsburg-szövetséges Jagellokat is ellenségnek tekintette. I. Ferenc titkos szövetséget köt a szultánnal (ami természetesen egyáltalán nem marad titokban) egy kétirányú közös támadás lebonyolítására. A cseh-magyar uralkodónak egyetlen potenciális szövetségese maradna: rokona a lengyel király, Lengyelország azonban 1525-ben öt évre békét kötött Törökországgal.

1526 elején II. Lajos tud a török támadási szándékáról, a mozgósítás azonban finoman szólva is vontatottan halad. A gyülekezést július 2-ára hirdeti meg a király Tolnára, de a pénzhiány miatt ő maga is csak 20-án indul a táborba. Hiába hirdetett általános felkelést, hiába adott utasítást a jobbágyság felfegyverzésére, végül mindössze úgy 25 000 fegyveres gyűl össze. Túl közel volt még a parasztháború emléke, jobbágyot kevés földesúr mert fölfegyverezni, de a hadra kötelezett nemességből is sokan maradtak távol, bár vagyonuk elvesztését kockáztatják. A hadseregével Szegednél táborozó Szapolyai János is "elkésett" a csatából, csupán öccse, Szapolyai György érkezik meg.

Az előrenyomuló törököket július 14-27 között Pétervárad, augusztus 1-8 között pedig Újlak tartóztatja fel rövid időre. Tomori Pál 6000 emberével a Dráva-Duna köznél található Korasica mocsárnál akarná megállítani a törököt, ám a haditanács visszaparancsolja, s a csata színhelyét Mohács mellett jelölik ki. Akkor kell megállítani a törököt, amikor a mohácsi dombokról leereszkedik! A csatára 1526 augusztus 29-én, délután háromm vagy négy órakor kerül sor. A magyar táborban néhányan azt javasolták, ne ütközzenek meg, hátráljanak, és várják be Szapolyai János erdélyi vajda 10-25000 fős seregét (roppant érdekesek ezek a jelentős számbeli eltérések), aki már jelezte érkezését (valójában Szapolyai Szegednél vesztegelt, majd november 1-én bevonult Budára, miközben az országból akadálytalanul kivonuló törökök szeptember 28-án kifosztják és felégetik Szegedet). Szapolyain kívül több segédcsapat is közeledett már, például a közel 10 000 főt számláló Székesfehétvárnál járó cseh hadsereg és Fragnepán Kristóf horvát-szlavón serege. A csata lefolyását Brodarics István kancellár, szerémi püspök leírásából ismerjük. A magyar sereg főparancsnoka Tomori Pál és Szapolyai György. A törökök kb. két-háromszoros túlerőben voltak.

A csata lefolyása

Délután három (esetleg négy) órakor (a délutáni ima idején) a reggel óta az augusztusi hőségben felsorakozva várakozó magyarok jobbszárnya előretör a már tábortverő, fáradt török jobbszárny ellen (1). A megzavarodott ruméliai lovasság menekülését látva Tomori parancsot ad minden egységnek az előrenyomulásra (2), de mire az általános támadás megindul a jobb szárny támadása kifullad és visszaszorulnak. A balszárnyon Perényi elkeseredetten küzd az időközben megérkező anatóliai lovassággal, a gyalogság pedig fennakad az addigra magukat elsáncoló janicsárok sortüzein, és az előretörő második vonal kénytelen megkerülni az elakadt gyalogságot. A korszerű török tüzérség pusztításáról szóló mondák nem valószínű, hogy valósak lennének, ugyanis, a korabeli források szerint még a második vonal feje fölött is elszálltak a golyók, olyan sebtiben voltak beirányozva a lövegek. Másrészt a török tüzérséggel szemben nem a lovasság állt, hanem a gyalogság, a lovasság a két szárnyon támadott. Sokkal valószínűbb tehát, hogy a sáncok, és a janicsárok sortüzei állították meg a gyalogosokat. Mindenesetre a zűrzavarban a bandériumok rendje felbomlik, a második vonal egy része Perényi lovasaihoz csatlakozik, de végül alulmaradnak az anatóliaiak túlerejével szemben, és kénytelenek visszavonulni. (3) Ezzel a gyalogság kelepcébe került. A lovasság a gyalogosokat hátrahagyva elmenekül (4). A fejvesztett menekülés következtében kb. 15 000 katona, 7 főpap, 28 báró és a király is elesik. (A király halálában szerepe lehet, hogy a táborverésre készülő ruméliai lovasokból kiválik Bali bég egysége, ami ellen Tomori Ráskai Gáspár, Török Bálint és Kálnay János vezetésével oldalvédet küld ki a királyt védő elitcsapatok közül - mindhárman túlélték a csatát, amit a király nem, és később mindhárman komoly, bár kétes politikai karriert futottak be ebben a zűrzavaros időszakban. Nem mellesleg 19 évesen Török Bálint volt a Magyarország kapujának tartott Nándorfehérvár bánja, ám a törökök érkezésekor nem tartózkodott a várban, amit tisztjei harc nélkül átadtak a szultánnak.)

A csata után a törökök csapdától tartva egész éjszaka fegyverben várták a magyar főerőket. Pár nap alatt kiderült, hogy nincsen főerő. Szeptember 9-én Szulejmán bevonul a vereség hírére kiürített Budára, de október 22-én felgyújtja és kiüríti azt. A törökkel Mohács után a továbbiakban csupán egy kb. 25 000-es elkeseredett parasztsereg vette fel a harcot, melynek szekértábora azonban nem jelentett akadályt a kitűnően képzett, kipróbált török csaptoknak: az utolsó szálig levágták őket. Szapolyai seregeivel a Tisza túlpartjáról kísérte szemmel a török pusztítását, nem avatkozott az eseményekbe.

Végül 1526-ban "csak" a belső végvárvonal veszett el, lett volna még lehetőség arra, hogy rendezve sorainkat, felkészülve várjuk a következő török támadást, ami csak három év múlva következett be. Szapolyai 5-25 000 embere, Fragnepán Kristóf horvát-szlavón serege, és a csehországi segédcsapatok is érintetlenül maradtak. Ez összesen legalább akkora erőt jelentett, mint ami Mohácsnál a törökkel szemben állt, csakhogy soha nem állt így össze. A lefejezett Magyarország véres belháborúba zuhant, majd szüretre kész, érett gyümölcsként pottyant a szultán ölébe.

/forrás: gugli, wikipédia/

UPDATE:

Az új felhő típus az Asperatus

az indegz köpnivaló silánysága az ügyben

Ó, Istenem, ó, Istenem - gondolta Stirlitz, már megint egy gyatrafos cikk az indegz-től, megint egy fikaérett szemét. A képtárban, ha alaposabban megnézi az ember, akkor kiderül, hogy világszerte, fotóztak már ilyen felhőket, tehát az elsőre furcsa és érthetetlen vita, hogy ez most új fajta-e, érthetővé válik, ha az ember megnézni hol készültek a képek. És erre közöl az indegz egy ilyen tarkafos silányságot, szal ez már tényleg a szélesre tárt pumák kat. Nagy büdös kaktuszt annak a seggébe, aki ezt így leközölte, nagy büdös kaktuszt, meg egy drótkefét! Anyádat, neked is indegz, aki ezt a fost írtad, és leközölted "tudomány" címszó alatt.. a jó édes anyádat..

Rajoskodik a 'roli

Na, lefutott az EP választás, győzött, vagy éppenséggel vesztett a nem szavazók elsöprő többsége, a nácik kaptak 420ezer szavazatot, és most rajoskodnak, így: raj, rajabb. (Ez utóbbiban éppen az a vicces, hogy miután lerántja a konkurenciát a budin: buzi, aberrált, tesóbaszó, abortuszpárti zsidrák, stb, beteszi a láthatóan nem éppen kiegyensúlyozott morvait (szex-bálvány BalóGyüri hű nejét), meg egy vízilószerű "igazirendőr" irodistát.. - na ettől én dőltem, ez annyira telibe volt, mintha felköpött volna, majd alááll, és hatalmas csulával a homlokán, boldogan újságolja, hogy telibe! !zsÉ, tetoválta az egyszeri cigány a homlokára (ez a poén már 1982ben is futott). A radikális prolipárt tehát éppen rajoskodik: zsír, !zsÉ..

Ha jól tudom, demokráciában fegyveres testület tagja nem lehet kapcsolatban politikai szervezettel, h kétség ne férhessen a semlegességéhez. Tehát az a valódi-irodosta most vagy nem rendőr, vagy már rég nem lehetne az, meg annak a szakszervezetnek a tagjai sem, ami szövetségre lép egy politikai párttal. Ráadásul az a szervezet, ami ezt meglépi, nem állíthatja magáról, h független lenne.

Ha Stirlitz foglalkozna politikával, akkor most erősen odafigyelne, hogy az új munkahelyén ki fog majd kezet mondjuk vontatott beszédű morvaikrisztinával, aki oly édesen, kislányosan zavart volt a sajtótájékoztatón, mint általában, csak most kevesebbet zsidózott, akasztófázott és mindenkit biztosított, hogy ők, ennek a négyszázezer embernek a képviselői, az új ERŐ, baráti jobbot nyújtanak. Khm.. Ja, az lehet. Éppen ezért talán a legérdekesebb kérdés, ki fog majd most kezet egy nácival? Haiderral nem fogtak, most eldől, az új fertőzöttekkel lejattol-e valaki. A magukfajtával. A golyóban, kötélben, munkatáborban, revízióban gondolkodókkal, akik számára elég indoknak, ha valaki nem velük azonosnak látja a világot, mert az már útban van, és mindösszesen egyetlen érvet tudnak mondani a meggyőzésre: lógni fogsz. Nem mellesleg éppen ez a fajta politikai nagyszerűség vitte Trianonba Magyarországot, ennek a széleslátókörűségnek az eredménye volt, hogy az I. vh. legnagyobb vesztese (leszámítva a halottakat, és a megnyomorított embereket) Magyarország lett. A morvaihoz hasonló kaliberű seggfejek elérték, h velünk kapcsolatban még azt az alapelvet sem igyekeztek érvényesíteni, h az egyes területek lakosai maguk dönthetik el, melyik országhoz akarnak tartozni. Ha az úgynevezett politikai elitünk nem lenne évszázadok óta ennyire tehetségtelen és analfabéta, akkor már feltűnt volna nekik, hogy a nemzeti összetartozást és hovatartozást világszerte alapvető emberi jognak, értéknek ismerik el, és ezen a vonalon mozogva, a határokon túl élő magyarokat is teljes mértékben támogathatná a magyar állam, ha egyes politikusok ezt nem saját kampánycéljaikra használnák. De arra használják. Mindent arra használnak. Ugyan, mi haszna lenne a pártnak, ha pénzzel, oktatással, programokkal tömné a kint élő magyarokat? Egyetlen szavazatot nem kapnak ezért, őket pedig csupán a szavazat érdekli. És innentől kezdve nincs miről beszélni. A nemzeti önrendelkezést támogatja a világ, egyes politikai érdekszövetségek kampánycéljait meg nem. Ennek is megvan a logikus és nyilvánvaló oka.

Ezekkel a kampányokkal a pártok gyakorlatilag a magyarság fogalmát váltják aprópénzre, erodálják, kenik szarral, amit persze azok az emberek szívnak meg, akiket ez közvetlenül érint, akik idegenben is tartják identitásukat. Az ember elvárná, h ezt a politikusok megértsék, de úgy tűnik nem értik, mert mindennek ellenére, az oxfordi végzettség ellenére is, képesek megmaradni olyan lokális, pitiáner bandavezérnek, mint egy Párizsban végzett afrikai diktátor. Nem véletlen a párhuzam: ennyit érnek ezek az emberek, még a szavazók kétharmadával a hátuk mögött is. Amikor pedig ez világossá válik egy felnőtt ember számára, akkor megérti, hogy ott kell sertepertélnie, ahol erre képes: a saját portáján. És akkor elviszi a sátrát olyan helyre, ahol hagyják sertepertélni, mert az idő véges, ráadásul, ha így megy ez már évszázadok óta, és húsz év alatt, amikor az ország szabad volt, csak ennyire futotta, mit lehet várni az elkövetkező húsz évtől? Az meg már negyven.. Annyi nincs elpazarolni.

Minden bizonnyal több, mint négyszázezer magyar vándorolt el az országból azóta, hogy megnyíltak a határok. A négyszázezer náci, csak a hatvanezer szdsz-eshez képest jelentős, de hatvanezer embert az AC/DC is össze tud szedni egy estére. Nem vagyunk röghöz kötve, nem kell más lábszagát szagolni, fingorászását hallgatni. Ha Magyarország úgy dönt, harmadik világgá válik, tömör áment lehet rá mondani, joga van hozzá, tegye. Remélhetőleg a következményeket is büszkén viseli. Ausztria rögtön vinnyogni kezdett, amikor kiközösítették Haider miatt, nem nagyon vigasztalta őket, hogy viktorunk ott parádézott és támogatásáról biztosította. Mellesleg, ha jól emlékszem, ez a viktor volt az is, aki az állampolgárság kérdését pártpolitikai célokra használta el, feledhetetlen sebet ütve ezzel a magyarság önbecsülésén. Neki lesz nemsokára kétharmada - mert nincs kire szavazni. Stirlitz kunyhóját azonban ez már nem érinti. Stirlitzet sem viktor, sem hazudósfrkó, sem a nácik nem képviselik, nevében nem beszélnek, Stirlitz sem beszél, csak a maga nevében. Mert ez így korrekt.

Mert ők prolik, ezért azt hiszik, joguk van kisajátítani egy országot, egy kultúrát. Stirlitz nekik is adná - mondjuk Debrecent. Négyszázezer embernek ez éppen elég is lenne, mutassák meg mit tudnak ott, és majd nem megyünk oda, csak ők se jöjjenek ide. Négyszázezer ember az éppen egy város. Legyen övék egy város, ámen.

Na de Stirlitznek már elege volt az ilyen eszetlenkedésből, ócska poénokból, sem ideje, sem kedve nem volt erre: eltolta a sátrát oda, ahol ilyen problémák nem voltak, szibériai kunyhójában az alkotásnak akarta szentelni magát. Ahogy az utóbbi éveket elnézte, az alkotók, a bátrabbak, a tenni akarók szintén eltolták már a sátrukat, mert négyszázezer prolit azért sok is, unalmas is fölpofozni, és az is igaz, hogy ekkora fekélyt már nem lehet letakarni, a szégyen minden magyart érint.

Nyolcszázezer cigány és négyszázezer náci.. szépen vagyunk - vannak. Szépen laknak arrafelé, biztosan jó lehet ott a levegő.. A kormányfő tolvaj, a leendő, a kétharmados kormányfő is az, de mire megkapja a kétharmadot, addigra már két évszázadra előre lerabolta az országot az elődje.. Frkó "lemondott" és kinevezte a maga helyére az úgynevezett "csapatjátékos", offshore-bűvészt, aki feladatának megfelelően tutira eltünteti most a maradékot is. Ahogy a törpecsászár fogalmazott: tavaszra egy fitying nem marad a kasszában. Persze a minicsászár pontosan emlékszik, hogy 2002ben hogyan csinálták ezt ők: amikor kiderült, menniük kell, alig két hónap alatt seperték ki a kasszát - egy évre előre, méghozzá olyan ügyesen, hogy egyetlen büntetőeljárás sem lett az ügyből. Ebben profik, azt meg kell hagyni.

És egy utolsó dolog: morvai olyan édesen emlegette istenkéjét, hogy nem lehet nem említeni: érdekes lehet az az isten, ami akasztásban gondolkodik. Jézus Atyja ugyanis egyszülött fiát áldozta minden emberért, és nem is katolikus. Fogalmam sincs, kiről beszélhetett tehát morvaikrisztina, ki az ő istene? A gyűlölet?

*

Dead Kennedys "Life Sentence"

..Ed Hardy

..ráadásul motivációképp bevitt a srác egy ilyen Ed Hardy boltba. Na, ott majdnem összehánytam magam, szerencsére jó másnapos voltam, így észrevehetően nem romlott a közérzetem. Lekötött a gondolat, hogy szabadulhassak végre onnan, és megihassak valahol egy sört. Békében, csendben, nyugodtan. Közben a srác nyomta a gördülős-hasba-akasztós dumát, csak úgy izzott, hogy ilyen trendi, meg olyan izé, és akkor még menjünk át nyóc bóótba, mert ott aztán hűha, de egész Budapesten csak három ilyen van, az egyik az eredeti, a másik meg két jól megcsinált majdnem olyan.. Legközelebb gumipapucsira kell majd rajzolnom, olajfestékkel, hogy eredetibb legyen, ötvözzük a tradíciókat a fejlődéssel - fordult meg a fejemben. Rögtön láttam, hogy tetszene neki. Valamelyik éjjel-nappaliban gyorsan vettem egy sört, és két húzásra felhajtottam. Oké, menjünk trendi boltba még. Még, még. Aztán valahogy elment ez az ember, akinek nem mertem soha megmondani, hogy mennyire nevetségesnek tartom ezt a nagy igyekezetet, és nem akarom megsérteni, de kicsit kiengedhetne, mert nem is lenne olyan rossz gyerek, csak ne lenne benne ez az állandó kapaszkodás. Ez a biznisz, ez a megélhetés, megfelelés, ez fontos. Az ilyen kirándulásokra persze a sör nem elég, mármint esetleg úgy, ha a hátizsákodban van egy ötliteres Heineken szívószállal csatlakoztatva az arcodba, és minden harmadik sarkon van egy éjjel-nappali, meg minden másodikon egy budi. Se budi, se éjjel-nappali, csak trendi boltok, ahol valami rettenet ergya dolgokat csodál melletted egy faszi, aki bennfentesen jópofáskodik a végtelenül unott fejű alkalmazottnak, aki talpig Ed Hardy-ban díszeleg. Az unott fej része a munkaköri leírásnak. De a faszinak láthatóan nem kell megfeszülnie, hogy hozza. Született unottfeje van. Kétszer élesztették már újra tévedésből, mert halottnak hitték, pedig csak elgondolkodott, ám az ekkor az arcán megjelenő világmegvetést az emberek egy halott arckifejezésének vélték. Azért valamennyire mégiscsak hatott az a sör, egészen jól elszórakoztam, még meg is érintettem egy papucsit. Időnként odajött a csávó, és megkérdezte, na mit szólsz? Mit gondolsz?
- Érdekes - feleltem, de túlságosan rövidnek találtam ezt, így megismételtem, hogy: Érdekes.
Itt azonban megálltam. Tudtam, hogy ez az a pillanat, amikor minden további szó kínos. Nem akartam harmadszor is érdekeset mondani. Ja.
Erre kis várakozás után visszament a halottfejű eladóval spanolni. Kimentem egy cigire. Az utcán nézegettem a halottfejű embereket, éppen esett az eső, vagy a háztetőkről csöpögött a hólé, nem tudom. Nem olyan idő volt, amit az ember megjegyez, az ízületei azonban biztosan emlékezni fognak rá majd hatvan fölött. Esetleg már ötven fölött: az volt a nap, amikor Ed Hardyt néztél és valami havas szar esett, de estére már elmúlt. Na, akkor kaptál engem, emlékszel? Elég másnapos voltál.. Megszabadulok ettől a csávótól, és visszamegyek az irodába - döntöttem. Ha pedig bennem egy döntés megszületik, akkor nincs apelláta. A végére járok valami ügynek. Roppant fontos volt. A búcsút nem vettem valami érzékenyre (még egy bolt hátra volt, mire eddig eljutottunk, és még két cigi), majd hívom, ebben egyeztünk meg. Utána irány a kocsma.

Füstös, büdös borozót kerestem savanyú borral, és ittam egy sört. Egy vodkával. Ed Hardy.. Ettől sokkal jobban lettem. Irány Menyus. Útközben beugrottam mégsörért a sarki éjjel-nappaliba, mert a művészeti beszélgetésekhez a sör elengedhetetlen. Köcs. Ezt a köcsözést Menyus találta ki, vagy valamelyik haverja, vagy együtt, de egy idő után már mindenki köcsözött, köcs. Na lett is olyan konzílium, hogy netovább. Igazi feltöltős Akadémiai bazmegolás, olyan múltszázadi hangulat, amikor még előfordult, hogy a sértett művészek egyszerűen seggbe rúgták a vétkest.

Sötétben botorkáltam haza, hogy elkerüljem a gumipapucsos lányokat, mert ilyenkor este már azért elég gyászosak a lábujjak, ha az ember egész nap a városban caplat. Csabit elkísértem a buszmegállóig, énekelt egy kicsit útközben a maga Kata-valamis modorában, ami "direkt egy eszközhiányos megjelenés" - ez nem üres szólam. Az eszközhiányos megjelenés az eszköztelített csiribirire, csipri-bilire reakció. Ha nem esik le, az csupán egy jele a hiányos műveltségnek, ami esetleg származhat a tanárod hiányos műveltségéből, vagy az ingerhiányos környezetből. Mindenesetre alkalmatlanná tesz komolyabb a közegben való mozgásra, és ez logikusan vezet oda, hogy érzékeny helyzetben nem szeretném, ha te állnál mögöttem. Az élet pedig érzékeny helyzetek sorozata. Nem érzem magam jól, amikor önbizalom nélküli, esetleg sumák, esetleg senkiházi figurák állnak mögöttem, amikor éppen arra készülök, h belemegyek egy ilyen érzékeny szituba. Jobban érzem magam, ha két-három atomrészeg, erdőlakó finn áll mögöttem, majd csuklik és leül.

Ezt az egészet azért mondtam el, hogy felvezessem a következő közlést: Kilgore Trout Stirlitz reinkarnációja volt, csak ugye itt is úgy megy ez, hogy Buddhának is több lehetséges reinkarnációja van, az egyik ebből Kilgore Trout volt, csak éppen amikor ő megszületett, akkor Stirlitz még csak egészen fiatal volt - lehetett volna az apja is. Trout kapcsolatát a fiával ismerjük, az a fiú volt a buzi zongorista. Bár mintha nem is Trout fia lett volna.. Ezen nem nagyon kéne vigyorogni, mert a te fiad is lehet buzi zongorista, mert cseppet sem működik, az "akkor majd kiverem belőle az élő szart" szöveg, mert ez nem ezen múlik. Jó lenne, ha megértenétek, min múlik, de az ember nem azért szeret bele a szőrös seggekbe, mert.. mert miért is? Ki emlékszik már.. Soha semmi vonzót nem láttam a szőrös seggekben, de ez teljesen a magánügyem. Ennyit gondolom, nem árt tudni a leszármazásokról, hogy világosabb képünk legyen helyünkről a világban, ha belemegyek valakibe aki mondjuk buzikat áll körbe és alázgat, és amikor megkapja az ezért járó alázást, akkor ne nyifogjon, hogy miért, te is buzi vagy? Nem szerettem a szőrös segget soha, ezt el kell ismernem, de a primitívséget gyűlölöm, amikor valakit körbeállnak, és aláznak.

Dr Radnóczi

Dr Radnóczi sorsával többen is foglalkoztak, bár én személyesen ebből csak keveset olvastam, de tudomásom szerint pl. Vas István emlegeti, és meséli, h többen is kínáltak neki segítséget, de nem fogadta el. Ortutay Gyula naplója nemsokára megjelenik, részleteket már olvastam belőle, ő is említi "Miklóst", akivel együtt jártak Párizsban. Márai is említi. Radnótit nagyon sokan szerették, és sokan szerették volna megmenteni, meg is tudták volna valószínűleg, hiszen pl. Vas túlélte. Ő nem akart menekülni, azt hiszem. Persze ennek érdemes lenne alaposabban utána járni, az emberek beszélnek mindenfélét, leginkább azt, ők hogyan szeretnék látni a dolgokat, s azon keresztül önmagukat. Ahogy mondod, volt katona, keresztény volt, és a keresztény emberen ott az önfeláldozás, a vezeklés bélyege, árnyéka, jele.. (a nem kívánt tétel törlendő - ennek a poénnak a bevezetőjét is tételként törölték magyarok, az élők sorából) Azt hiszem egyik sem akart bujkálni, menekülni. Sőt bíztak benne, hogy túlélik. Az ember mindig bizakodik, nehezen megy a fejébe, hogy ezúttal nem ússza meg. Hogy ezúttal tényleg vége a partinak, most ő következik, és ilyen köznapi, dísztelen semmi lesz, volt az egész.

A magyar számbűvészet asszem úgy néz ki, h 300 000 katona halt meg, 80 000 civil, és 200 000 ezer holokauszt áldozat. Annyival kevesebb halottja lett volna az országnak, ha.. A magyarok állam polgárainak 6,38%-a halt meg, aminek majdnem az egyharmadának halálában magyar emberek is közrejátszottak.

A legjobban a Lengyelek szívták meg, a lakosság 16%-a nem élte túl a háborút. Utána jönnek a Litvánok 13,71%-al, majd az Oroszok 12%-al, aztán Lettország: 11,38%-al, majd Kelet-Timor 11%-al. ..azán nyomorúságos ötödikként a Németek 10%-al. Japán a maga 3,78%-ával sehol nincsen. Főleg úgy nincs, hogy 20 000 000, azaz húszmillió kínai ember haláláért felelős, amiből 16 millió civil volt. Talán két atombomba kevés is volt oda. Mondjuk a háború kirobbantói barátok között is megérdemelték volna ezen a listán az első két helyet, nem? Lehetett volna úgy 18% legalább. Hitler biztosan egyetértene velem, hogy a 18% is nagyon gyér eredmény a végsőkig felsőbbrendű fajtól, a németek egyáltalán nem harcoltak árjához méltóan. 20-25% lett volna a valamire való teljesítmény. Természetesen nem ilyen okok alapján alakul ki egy ilyen lista. Sem az igazság, sem a világgá kürtölt szándék nem számít, hanem más érdekek mentén formálódik az eredmény.

Ázsia szívta a nagyot (Kína és a Szovjetunió együtt 52.100.000 embert veszített, ehhez adjuk még akkor hozzá Francia Indokínát a maga 4 000 000-jával és Indiát 1 587 000-el, az 57 687 000 ember a 72 771 500-ból.) Európában a legnagyobbat az Ázsia és Európa közé ékelődött népek bukták, azok, akik se ide, se oda nem tartoznak. És lezárult egy korszak az ember történetében. A kalapemelés korszakának vége lett, ahogy ezt Márai 1948 környékén megállapította.

Valahogy úgy gondolom, a második világháborút Európában csak roncsok élték túl, a hősök már jóval korábban elestek Spanyolországban, esetleg a Finn háborúban - mindkét helyen voltak magyar önkéntesek. Mi pedig a túlélő roncsok leszármazottai vagyunk, azoké, akiknek újra és újra el kellett mondani: ne vegyen húsz kiló cukrot egyszerre anyuka, vége a háborúnak, vége.. Minek áll a spejzban az a rengeteg cukor? Pálinkát akar főzni? Aztán 56-ban megint jó volt az a cukor..

Mi már nem láttunk háborút, így lassan ismét el lehet hitetni, hogy a háború jó buli, nemes dolog. Ez nem is lenne akkora baj, ha a háborúkat csak katonán vívnák, mondjuk a Marson, és csak az menne katonának, akinek minden vágya ez. Nem hinném, h Rózsa Flores lelke itt maradt volna nyugtalanul kísérteni, mert lelőtték. Az igazság talán ott van, h aki embert öl, az átkozott, ahogy Káin is bélyeget kapott, h senki meg ne ölje - annyira átkozott volt. Mindegy, jó, vagy rossz okból ölsz, az átok, rajtad, a démon a nyomodban, aztán lehet mantrázni, h "megbűnhődte már".. Nem bűnhődte meg. A száz miatyánk, és kilencven üdvözlégy nem elég semmire, a pap se lakik jól belőle, de azért persze valamit, valahogy kap.. Ha egy miatyánkra számolunk mondjuk harminc másodpercet, akkor úgy öt óra szünet nélküli miatyánkozás lenne 580 ezer halott..

Az eutanázia sztem a gyilkosság egyetlen formája, ami nem tartozik ide, hiszen annak a halottnak a lelke talán nem jön vissza a gyilkost kísérteni, bár ez elég bonyolult kérdés. Nincs időnk, energiánk, tehetségünk az ilyen bonyolult kérdésekre, amikor még az sem világos, h embert ölni mindenképpen, és minden körülmények között bűn.

A katona szenvedései nem csak a háborúról szólnak, hanem ahogy a Rózsa Flores dokumentumok valamelyikében elhangzik: a veterán az, aki hajnalig nézi a TV-n az üres tengert, és akinek már örökké véresek maradnak a házfalak és a lakások. Minden harcba küldött katona áldozat. Mind.

Különben hosszan ecsetelted, kedves Szótár, az atomrobbanás áldozatainak sorsát, de azért a haslövés sem kutyafasza, amikor a szivárgó gyomorsav emészteni a belsőségeket. Azért nem szabad inni olyankor, ha jól tudom, mert a folyadék felhigítja az amúgy is nehezen záruló belsőségeken a rést, és sokkal intenzívebben szivárog a sav (Norman Mailer - Meztelenek és holtak). Az is napokig tart, kivéve, ha valahogy két lázroham között a sebesült fegyverhez jut.
Holokauszt volt May Lai-on kívül még Hanoi bombázása, sőt az egész vietnami háború (megint Ázsia), és igen, ott vannak az örmények, az észak-amerikai indiánok, az angolok cselekedetei szerte a gyarmatokon, stb. stb. Nemsokára kicsit elszámbűvészkedek a II. világháborúval, akkor még visszatérünk arra, mennyit számít a fehér ember történelemkönyvében egy ázsiai ember - számokban.

Irakot nem nevezném holokausztnak, népirtásnak, az egyrészt hadgyakorlat, másrészt egy "laza" törzsi háború, polgárháború, amiben a jenkik alig vettek részt. Szétcseszték az iraki néphadsereget, és miután az megszűnt, a kirobbanó polgárháborút igyekeztek annyira stabilizálni, h kb. irányítható legyen, az elvárt profit meglegyen. Egyelőre úgy tűnik működik a dolog, meg lesz a profit.. Persze Irán esetére emlékezve, ez a helyzet bármelyik pillanatban megváltozhat.

Tippre azt mondanám, legközelebb már robotokat fognak kiküldeni, a GI Joe-k ki sem teszik a lábukat a bázisról. Olyan lesz, mintha Hallo3-at játszanának. Helyi milicisták fognak majd a romok közé menni összeszedni a maradványokat utánuk, h a járványokat elkerüljék. Ez minden szempontból előnyösebb formája a hadviselésnek: nincsenek saját áldozatok, az otthoni TV-nézők számára egy cafatokká robbantott helyi milicista viszonylag steril. Az ilyen háború cserében roppant hasznos a termelési mutatók, és a kutatás-fejlesztés szempontjából is. Ráadásul az összes leszerelésre váró eszközt be lehet vetni, szóval nem a használt-piacon jelennek meg, hanem le lehet írni veszteségként. A kegyetlenkedések, és túlkapások is a helyi milícia számlájára írhatók. Sőt, sztem majd azzal is megpróbálkoznak, h helyenként magáncégeken keresztül vívják meg a háborúikat.

Ha-ha-ha, ha-ha-ha - kacarásznak emberek -, nyamvadt, gyáva jenkik, de az igazság az, h úgy tűnik ellentétben az oroszokkal a jenkik tudják kezelni az afganisztáni szitut, sőt anélkül, hogy földig rombolták volna az egész országot. Ilyet az oroszok nem tudnak. Másrészt gondolom, O. bin Laden holteste mindaddig nem fog előkerülni, míg szükségesnek látják az afganisztáni jelenlétet.

Azt nem nagyon értem, kedves Szótár, mit csodálkozol, h kézigránáttal nyit be a katona, ha egyszer már történt olyan, h a büszke helyiek a gyerek feje fölött lőttek szitává vkit az ezredből. A fickó aláírt öt évet, h meglegyen neki az egyetem, nem tudhatta, h közben kirobban egy háború, és élesben bevetik éppen itt, Irakban, Afganisztánban, Vietnamban, Jugoszláviában, mindegy. Neki csak az az egy golyó számít. Nem a hely és nem a szituáció, csak az az egyetlen egy skuló. Nem akar meghalni, semmi köze az egészhez. Pontosan így éli ezt át a legtöbb baka. Nem fog dezertálni, nem fog kockáztatni, valahogy kibekkeli a dolgot. Yossarian is számolta a bevetéseket, az a szemét ezredes meg egyre csak emelte őket. Régen, és sokszor leírták már, h a katonák általában jobban gyűlölik a tisztjeiket, mint az ellenséget. Az ellenséget alig látják. Nem nagyon szokás reklámozni, de a nagyobb háborúkban elég magas volt a tisztek vesztesége, és jó párat a hátán ért a halálos lövés. A katona élesben egyetlen szusszanást hall bentről, kiált, nem jönnek ki, már hívja is a támogatást, vagy ha még vagy tizenöt házat kell átnéznie, hát bedob egy gránátot.. Hogy ez szabályos-e? A nyaklövés sem túl kellemes halálnem. Akik a szabályokat írják, azok irodában ülnek, nem lőnek rájuk. Egy időben számtalan ilyen jellegű videó volt fent a utubén (FIGYELEM! szigorúan 18+! pl. http://www.youtube.com/watch?v=lAswSJn8ou4 ; http://www.youtube.com/watch?v=MwNUMM4iRb0 ; http://www.youtube.com/watch?v=4UIqRxzgtyo ; http://www.indavideo.hu/video/Iraq_sniper). Valószínűleg éppen ezt tanítják a katonának a kiképzésen: lőszer van, technika van, az emberanyag kevés. Nincs szükség hősökre, mindenki akkor elégedett, ha este együtt mész aludni a többiekkel.. A háború 1939 óta színtiszta logisztika. A jenkik technikát vetnek be, akiknek nincs technikája, az emberanyagot és cenzúrát.

Minden háború holokauszt volt körbe-körbe. És mindaddig lesznek is holokausztok, míg az egyik embernek meseország jár, a másiknak meg kutyagumi - se. Alamizsna - se.

Aki a kutyagumit rágja, annak előbb-utóbb mindegy lesz. 1990 óta a magyarországi "elit" egyetlen célja, az olcsó munkaerő kitermelése, és a közös tulajdon kiárusítása volt. Ez az egyetlen nyersanyagunk. Az un. "elit" pedig ennyire silány, moráltalan organizmusokból áll, és ez is egy logikus folyamat következménye: az emberkereskedők soha nem az intelligens emberekből kerültek ki. És ez az "elit" mára már bebetonozta magát, nehéz, ha nem lehetetlen elkergetni őket a pozícióikból.. Az uram-bátyám rend ismét felállt, a húsüzem ismét dübörög. Azért mondom, ismét, mert egyszer már volt olyan, h "nyolc millió kitántorgott" - ma ismét hátizsákos szerencsevadászok lepték el Európát, de Dél-Amerikát is. Ma ismét óvatosan kell megszólalni külföldön is magyar nyelven - esetleg valaki megérti, hogy anyázol..

Stirlitz nagyjából eddig jutott a gondolatmenetében, amikor felhívta Tatjana, és közölte vele, h angyalokat fog árusítani, mert a kert tele van angyalokkal, és az emberek vevők rájuk. Tatjana szerint köröskörül angyalok mosolyognak. Ezek után Tatjana közölte, hogy Stirlitz önmaga felelős sanyarú sorsáért. Stirlitz döbbenten hallgatott. Az suhant át az elméjén, h talán tényleg sanyarú a sorsa. Megköszörülte a torkát, mire Tatajana közölte, h egyáltalán nem emlékszik egyetlen pillanatra sem, amikor Stirlitz sorsa ne lett volna sanyarú. Stirlitz miközben hallgatta, azon gondolkodott, h vajon 35 éves kora után minden nő megbolondul, és szellemek, ufók, guruk, papok, varázslók társaságába menekül, vagy ez csak Tatjana és néhány másik. Tehát Tatjana genetikai öröksége-e ez, ami ebben az esetben sajnos Stirlitz gyermekeit is érintené, ha történetesen nem fiú lenne mindkettő. Vajon csak nem volt szerencséje az életben, h mindig ilyen Tatjanákkal hozta össze a sors, vagy a nem ilyen Tatjanák olyan ritkák, hogy hatvan-hetven év alatt, ha hárommal találkozik az ember, a többi szimpla hús, vagy bújtatott Tatjana..

Ha Isten él, akkor nem lehet véletlen, h fiú mindkét gyerek. Vannak persze, akik ez ilyesmit savas, meg lúgos kémhatással akarják magyarázni, de az ilyen ámátőrök véleményére Stirlitz soha nem adott. Stirlitznek ritkán voltak kétségei afelől, Isten él-e, ezért azt szokta mondani, még nem beszéltem vele. A "nem beszéltem vele", pedig nem jelenti azt, h nem beszéltem hozzá. Dávid királynak nagy mázlija volt, mert Isten válaszolt neki (egy darabig). Fölmenjek-é Jeruzsálembe? Menj. Hopp, már indult is. Ezt Heller nagyon szépen kivesézi az Isten tudjában, ami sokáig Stirlitz Bibliája volt. Igaz, az Isten tudja olvasása előtt vagy kétszer el kellett olvasni az igazi Bibliát, hogy az emeber agyjából megértse, miről beszél Heller, amikor olyanokat ír, h Súnem városából való Abiság.

Általában az úgy van, h ha Isten megszólítja az embert, az ember seggre ül. Furcsa lehet Istennel beszélgetni.. Kérsz még egy kis kövérjét? Dobjak a tűzre? Mirhát esetleg? A füst meg közben rákot okoz. A születés meg öregedést és halált. Az öregedés pedig az öngyilkosság legdurvább formája..

Tatjana ekkor közölte, h Stirlitznek mindenképpen terápiára lenne szüksége, de majd a következő életében is lesz rá esélye elmenni. Stirlitz lakonikusan megjegyezte, h nincs következő élet. Kicsit elzsibbadt Tatjanától. Tatajana azonban kettőt visszapakolt, hegymenetbe kapcsolt, és leszögezte, h de igenis van.
- Nincs.
- De van.
- Több oka is létezik annak, miért nincsen. De nem is lényeges, h van-e, amikor úgysem fogsz emlékezni az előzőre, amikor a következőt éled. Az esőcsepp nem emlékszik arra, hogy valaha folyó volt, érted?
- A terápián elő lehetne hozni az emlékeidet. A gyermek legfontosabb időszaka az első három év.
- ..amire én egyáltalán nem emlékszem. De mi van azokkal a gyerekekkel, akiknek az apukájuk tengerész-, vagy katonatiszt volt, esetleg bányász, napi 16 órában, vagy paraszt, és pirkadattól napnyugtáig a mezőn dolgozott, vagy mondjuk a cselédek nevelték őket, meg házitanítók, esetleg óvónők? Az emberiség majdnem kétharmada ugyanis így nőtt fel. 1939 és 1945 között pedig közel 75 millió embert egyszerűen lemészároltak más emberek függetlenül attól, hogy hároméves korukig az anyjukon lógott-e, vagy sem.
- A gyereknek igenis nagyon lényeges, hogy három éves koráig sokat legyen ölben, és érezze, h elfogadják, kritika nélkül fogadják el, nem kell teljesítenie, akkor is elfogadják, különben traumái lesznek. A gyerek, akitől követelnek, annak felnőttkorában problémái lesznek, a gyermekkori traumái miatt. Ezt mondja a modern pszichológia. - Stirlitz azon gondolkodott, h mennyire szerencsés, h nem kell többé Tatjanával élnie. Nehéz volt feldolgozni a család elvesztését, persze, h nehéz, hiszen a legelemibb emberi álmok közé tartozik, ezt sulykolják a gyerekbe közvetlenül attól kezdve, h megtanul járni: mi leszel, ha nagy leszel, és voltál-e már szerelmes?, stb; de a heti rendszeres szexuális élet egyáltalán nem ér annyit, h az ilyesmit nap, mint nap elhallgassa az ember. Biztosan vannak, akik képesek erre, de Stirlitz-nek például zsibbadt tőle az agya. Komolyan. Ráadásul, ha ilyesmit kell reggeltől estig hallgatni, akkor fuccs a heti rendszeres szexuális életnek is. Na igen, a heti rendszeres szexuális élet inkább a munkahelyre való.. - Megint összevesztetek?
- Dehogy is. Kicsoda?
- Ti.
- Hát, kiengedte a macskát, a kicsit, a Mimmi-t, anélkül, h engem megkérdezett volna, és a Mimmi nekem nagyon fontos, és még soha nem volt kint ember nélkül, és most kiengedte, aztán csak úgy mondta nekem, h kiengedte. És amikor mondtam neki, h hogyan lehet ilyen hülye, és miért csinál ilyen hülyeséget, teljesen úgy érzetem, nem is figyel rám, semmiben vesz, és nem is érdekli, amit mondok, nem értékeli a véleményem, és ettől annyira ideges lettem, h majdnem hozzávágtam a labdát.. Aztán később nagyon szomorú lettem emiatt, és rájöttem, h a saját tükörképemet, azt a képet, amit én látok magamról, azt vetítem rá a másikra. - Stirlitz közben kész lett a cigarettasodrással. - Ühüm. - mondta, és kiköpött pár szál dohányt, ami az ajkaira ragadt. Az ilyen telefonálgatás közbeni köpködés itt Szibériában nem nagy dolog, nyugodtan lehet kajakra orrot szívni is, és komoly csulát tolni, azon sem akad fenn senki. Berlin volt teniszbajnoka azért megremegett még a gondolatra is. Viszont a hamutartónak használt csikkesüvegre mindig tesznek fedőt, mert a füst zavarhat valakit..
- De neked jót tenne a terápia.
- Bizonyára. Most éppen munkát keresek, h dolgozhassak valami trehány helyen, és békén hagyjon mindenki, tehessem, amihez értek, és amit szeretek. De nincs munka, tudod? Ez elég szar. Ha nem keresnék, akkor nem annyira zavarna, de most keresek, és semmi. Ettől elég hülyén érzi magát az ember. Ha pedig lenne munkám, akkor utána a saját dolgaimmal foglalkoznék, és leszarnám a terápia-embereket, adják át a pozitív gondolataikat (direkt nem mondott hülyeséget, pedig nagyon a nyelvén volt, meg a csekket sem mondta ki, h azt is adják a terapeuták másnak, vagy mit csináljanak vele, de Tatjana előtt keményen fogta magát, nehogy felidegesítse és hozzá akarja vágni a labdát) ..másnak, mondjuk olyannak, aki már teljesen belecsavarodott abba, h a tükörben a saját köldökét bámulja, majd megnézi fölülről is, majd megint a tükörből.. - eddig mert elmenni. Ezt a célzást még biztosan nem vette észre. Pontosabban éppen olyan hosszúra sikerült, amit már nem tudott követki, és Tatjana lendületben volt, ilyenkor átsiklott dolgok fölött, a lényegre koncentrált, a velőre.
- Terápiára és párkapcsolatra lenne szükséged. Hihetetlen, h képtelen vagy párkapcsolatara.
- Túl nagy a tapasztalatom - mondta csendesen Sitrlitz, utálta, amikor ilyen ingoványos talajra jut a beszélgetés, de Tatjana mindig is kitűnő érzékkel evezett éppen ide - Egyszerűen a gerince állásából, és a tarkójából meg tudom ítélni, h jól lenne-e e mellett a nő mellett ébredni reggel. Most már lassan öt, vagy hat éve nem láttam olyan nőt, akiknek jól állt volna a tarkója. Talán egy ázsiai, esetleg egy spanyol.. arabot szerintem nem bírnék, túlságosan vonzódnak a csillogó holmikhoz.. Gliv is a másik szobában alszik.
- Kicsoda?
- A kutya.
- Van új kutyád?
- Nem, a régit hívom mostanában Gliv-nek.. - alig észrevehető szünet. Tatjana nyilván felfedezte, h valami nincs rendben a mondatban, megmoccant benne a régi Tatjana, akit ez a mostani lélekzabáló én, a föld démona, évekkel ezelőtt maga alá gyűrt, és az a másik Tatjana pontosan érezte, h itt most valami nem stimmel. Túl jól ismerte Stirlitzet. De Gaia nem a türelméről híres, így egy frappáns hajtűvel ismét kilyukadt oda, h Stirlitznek mindenképpen terápiára van szüksége, ő pedig nem ment el a suliba, mert persze, hogy felvették, és a suli miatt felhagyott minden hobbijával, de most úgy érzi, jó dolog csak úgy otthon lenni, ezért elhalasztotta a sulit egy évvel, és nem kezdi újra a hobbikat sem. Erről aztán Stirlitznek eszébe jutott az a pogány kupleráj, ami a múltkor fogadta abban a házban, amikor utoljára ott járt, és egyetlen pillanatra átvillant benne, h vajon milyen állapotok lehettek akkor, amikor hobbi is volt még. Sokkal rosszabb nem lehetett. Beleborzongott a képbe, hiszen kitűnő fantáziája volt és vizuális típus. Az agya ettől egészen elzsibbadt, képtelen volt már figyelni, gépiesen ühümgetett, és nekiállt mosogatni. Erre a készülék jól belesípolt a fülébe, hogy le fog merülni.

Stirlitz tudta, Tatajanával nem teheti meg, h felteszi a telefont tölteni, és elszalad egy cigire, vagy ilyesmi, mert az efféléket azonnal kiszúrja. Tatjana megszámolta a lépcsőket, amiken felment, de Stirlitz ezt csak a negyedik évben tudta meg. Nagyon nehéz belelátni egy emberbe. Nagyon nehéz elhinni, hogy valaki számolja a lépcsőket. Stirlitznek ezért úgy kellett beszélnie, hogy folyamatosan igazgatta a csatlakozót, amitől a kis rohadék állandóan csipogott egyet.. Stirlitz lassan a falra mászott, annyira szeretett volna már mást csinálni, de úgy látszik Tatjana angyalkái élő képet közvetítettek, mert szinte lélegzetvétel nélkül beszélt. Ezt Stirlitz csak olyankor tudta elképzelni, ha Tatjana tisztában volt vele, hogy ő kényelmetlenül érzi magát.

***

Kedves Naplóm. Egy óra huszonhét perces telefon Tatjana-val.. Szegény gyerekek, Stirlitz nem ilyennek képzelte a gyerekkorukat amikor nevet adott nekik. De legalább fiúk. Semmi nem olyan volt, mint ahogy azt Stirlitz képzelte, pedig az orra előtt voltak a jelek, csak éppen az emberek mindent elkövetnek, h valahogy szépítsenek a jövőn, a dolgokon, a történteken.. Az emberek össze-vissza hazudoznak. Azt mondják, nézd, milyen gyönyörű kis liget. De Stirlitz látja benne a csontokat, és a rothadó szemetet. Azt mondják, nézd, milyen gyönyörű reggel, de Stirlitz emlékszik rá, hogy azon a reggelen is gyönyörűen sütött a nap.. Azt mondják, élj egészségesen. Hogy olcsóbb legyen a tartásom, hogy több legyen rajtam a haszon?
Green Day* - Stirlitznek mindenképpen terápiára lett volna szüksége, de hova lehet Szibériánál messzebbre költözni?


*Jellemző: azt hittem, találok itt vmi linknek valót, h honnan is van ez a green day dolog, a Szép új világból vagy a Brazilból vagy a Mechanikus Narancsból vagy Bradbury-től, mert olyan lukas a fejem, h semmire nem emléxem.. erre csak és kizárólag a zenekar. Basszameg, ez a nagy POP-ricsaj tényleg elnyom mindent a világon. Hol van az a nyominger banda ahhoz a dologhoz képest, amiről a nevét vette? Néha megértem Szótár urat, h mennydörög a net-re. Ki tudja? Honnan van a green day? Miben szerepelt először?

UPDATE:
Haha! Megkérdem a Kemenest, az mindenre emléxik, ezt is tudni fogja..

UPDATE II:
Nem tudja. Senki nem tudja.. - ez már a vég, nem?

Ez valami kép, csak elfelejtette, mi van rajta...

Figyelem! Baromi Hosszú Szöveg (BHSz) következik

Hajnal. Nem megy fel ez a tetves winfos telepítés.. Tipikusnak mondható hajnal. Stirlitz, már megint egy lepukkant géppel szívott. Egyre mélyebben meg volt róla győződve, hogy a DVD veri le a masinát, méghozzá éppen a formázás kellős közepén, amikor felpörög.. csak akkor, de ez éppen elég kellemetlen. Elbaszott formázás után hűhadeérdekes! dolgok keletkeznek. Tulajdonképpen a mutáció (hűhadeérdekes!) ugye az evolúció alapja, de hogy egy olyan kupacból, mint a winfos, semmiféle evolúció nem képes reggelig jót kihozni, erre Stirlitz mérget evett volna. Ehelyett kiment cigizni, és pihenés képen olvasni szeretett volna. (volna, volna, volna..) Van mindenféle kísértés a világban.. - meg a twa™Művek*. A szaki ismét kedvenc témájánál van, valami jezsuitákkal nyűg. Meg Istennel. Beszélgetni akar Istenről. Jezsuitával. Hitről mit lehet beszélgetni? Nincsenek ott észérvek, vagy hisz az ember, vagy nem. Ez eldöntendő kérdés, mindenkinek saját döntése: igen, nem. Éppen ez a lényeg a dologban, onnan aztán se jobbra, se balra. A döntés természetesen bármikor megváltoztatható egy újabb döntéssel, de már ez is a saját belső döntések és természetesen felelősség kategóriájába tartozik, nincsenek észérvek. Ez nem az a terület, ahol az észérveknek, logikának bármiféle szerepe lenne, meg ahol hűdekurvára beszélgetni lehetne..

"Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem. Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala. És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni."

Elég hülye ember az, aki azt gondolja Istennek (aki vagy van, vagy nincs) meg lehet magyarázni a dolgokat. Ha Isten létezik, akkor az ember része Istennek, ahogy az egész mindenség része Istennek, és nem úgy megy a dolog, h valami szent irodista előszed egy mappát, h na, itt vannak a tetteid (a háttérben angyalok kara), nézzük csak, mit tettél életedben, hanem Isten maga is átélte veled, benned az egészet, sőt minden pillanatban átéli, mert az idő is csupán számunkra létezik, és rajtunk keresztül a számára. Mit lehet itt érvelni? Ha Isten létezik, akkor hat nap alatt teremtette a világot, ez a hat nap azonban a mi naptáraink szerint 4,5-7 milliárd év, neki meg ugyan az az egyetlen végtelen pillanat, amiben létezik. Hat nap, hat ciklus.

Namost, ha Jézus él (és miért ne élne?), akkor tuti nem jezsuita. Ha esetleg az lenne, akkor Lukács meg Márk és Máté össze-vissza hallucinált, hígítót tolt reggeltől estig, meg éjszaka, és akkor persze semmit nem ér a Biblia, kivéve azt az összeget, amit a vaterán kap érte az ember.

Öreg, tótagyerek, hol akarsz te alkudozni, és kivel?

2009ben kit érdekelnek a katolikusok, de tényleg? 1517ben már világos volt az írni-olvasni nem tudó, eccerű, kézműves emberek igen nagy részének: katolikus=farizeus. Politikus=szennyes tolvaj, élősködő, tetű, pióca.. Ennyi. 2009ben igazán röhejes, gyerekes és felesleges dolog ezen rágódni, mint a tegnapi hányáson. Főleg, ha hozzávesszük mindazt, ami megtudható az emberről: silány, kis termetű emlős, ki sok minden pitiáner aljasságra képes egy finom falatért. Sok finom falattól pedig táblásképű, lusta, hízott dög lesz; aprólelkű organizmus, ami válogatott kegyetlenségekre képes a finom falatért.

Nem tudom, vágjátok a rettenet kövér háj embert, aki marékkal csapja bele a cukrot az arcába? Ismeritek a mozdulatot? Úgy tesz, mint, aki újságot olvas és vágja bele az arcába az egyre újabb marék cukorkát, savanyút, töltöttel, grillázs, minden. Marékkal: precíz, gyors, céltudatos mozdulat: zutty. Járni bottal jár, mert a térdei kivannak. Meg van? Látjátok a lelkét? Lófaszt láttok. Az elhízott emberekről a norbigyík jut az eszetekbe, meg a rubinbéka. Klisék. Az ember buta és velejéig gyáva. Amelyik látszólag nem az, az butább, mint a többi. A hőstettek abból az elgondolásból indulnak ki, hogy ezerszer megúsztam, megúszom most is. A tábori lelkészek megmondják, h meg fogod úszni. A valóság pedig az, h ők megússzák, a bevetéseken azonban x% rendre ott marad - nekik a tábori lelkészek hazudtak. Ilyen egyszerű.. A háborúkat nem a hősök élik túl, ez a háborúk természetéből fakad. Azt is tudjuk, h a háborúkban jelentős a tiszti állomány vesztesége, pedig ritkán leli őket ellenséges golyó. Bizony. A valóság más. A valóság az, hogy az ember csak korlátozottan terhelhető, a wikipédia szerint viszont Reich Jenő a sok kávé-altató koktéltól lett idegileg kész, és egyáltalán nem attól a közegtől, ami körülvette, a korabeli nyomorult Budapesten; nem attól, hogy ponyvát, meg kuplékat kellett írnia, miközben várt rá a munkatábor, és még ez is baszta az akkoriban élő büdöspofájúnácifajvédő honfitársai szemét. Nem. A kávé, meg az altató készítette ki. OKOS(R) Persze hülyegyerek, persze, az.

Az ember tehát jellemzően abban a reményben hisz Istenben, h finom falatokat kap. E helyett azonban sok-sok lemondást kap, aki Istenben, és nem egyházban hisz. Az egyházak osztanak finom falatokat (amiket aztán sokszorosan visszavesznek később a klasszikus piramisjáték-logika alapján: gyerekkeresztség, vasárnapi iskola, egyházi iskola, stb.), ebből lesz aztán teljesen világos, h nem Istentől valók. Ez az egyik vezérfonala a Bibliának, csak ezt nem szeretik meghallani azok, akik a finomságokra várnak.

Tessenek megnézni, ez a tóta is egészen tehetseggesen indult, 'szt mi lett belőle? OKOS(Rt), az lett belőle. Gondolati előcsámcsogó. Itt puffog a megélhetési hazudozóival, mert beszélgetni szeretne látszólag fontos dologról, de csupán a lelkén könnyítene a gyöngyöm, büfizne egyet, és erre a jezsuiták bizonyára meg is felelnek, mert ők sem akarnak mást: könnyíteni, öblíteni a hazudozás, öncsalás és moráltalanság után maradó kesernyés utóízt. (A winfos telepítő közben megígérte, h csúcs a biztonságban, megbízhat a kisegg lehetőségekben, meg minden. A winfos a világ legtutibb izéja, minden más fosnál gyorsabb, jobb, szebb, egyszerűbb, büdösebb - azt állítja.) Ezért beszélnek Istenről. Mármint a jezsuitákra gondolok. A tóta szimpla reszkető hülye ebben a helyzetben, megakadt, az ígéretes start után most egy helyben totyog, benne van a hálóban. Ő ezen szeretne segíteni azzal, h katolikussal, jezsuitával beszél..

Aki azt képzeli/állítja, h a gyónás ér valamit azon túl, h öblítsz, az valójában lenézi Istent, pontosan olyannak állítja be, mint a katolikusok: ősszakállú kertitörpének (made in China). Ennyi erővel mehetne szcientológushoz is, mondjuk. Persze Isten ős-liberál, a kezdetektől fogva megbocsátást és azt hirdeti, hogy add vissza a köpenyét, mielőtt leszáll az alkonyat. Próbálj meg uralkodni magadon, a benned élő primitív emlősön, ne hagyd, h ő uralkodjon az életed felett. bla-bla.. NA persze.. Hát hülye ez? Hol él? 10tára meg van zakkanva.. Tíz évente eltörölni a tartozásokat - hogyne.. Hahaha! Igazán jópofa..
...

Él ez egyáltalán? Hogyan gondolkodhat valaki ennyire életidegenül? Stb. Ennek az ősi ellentétnek az eredménye azután (mint ahogy pl. a jezsuiták is jól tudják, ha nem a szomszédos csapszékben múlatták napjaikat olvasás helyett), vízözön, babiloni fogság, meg effélék lettek, mígnem aztán eljött a fiú, és tömören fordítva kijelentette, h elég az efféle bohóckodásból, ő lép: Isten lelépett 2009 évvel ezelőtt.

Az emberi élet tarthatna százhúsz évig is, de valójában harminchárom bőségesen elég belőle - egyesek számára sok is. Ha Isten képére szeretnénk formálni a világot, akkor nem tűrhetnénk, hogy az emberiség közel kétharmada nyomorban éljen, miközben megvannak az eszközeink arra, h ne így legyen. Ami igaz kicsiben, igaz nagyban is: az emberiségnek kordában kéne tartania aljas ösztöneit, de erre képtelen.
Az emberiség megtehetné, h kirángatja a nyomorból saját magát, de nem teszi.
Ez van.
Isten lelépett (tulajdonképpen az egész ittléte egy gesztus volt, amit azóta ezer módon félremagyaráztak, felhasználtak, kihasználtak, de megmondta, h így lesz, hát így is normális, csak azt kéne vágni mikor, ki dugdozza a szennyest és ő hová tartozik - ez igazán nem nehéz), a "tanítványok" pedig maradtak, és azonnal elkezdték a maguk formájára alakítani az örökséget.
Talán a legszebb példája ennek Pál, aki ugye farizeus volt, soha nem találkozott Jézussal, beszélni sem hallotta, de hatalmas lendülettel állt neki tanítani.. Mind között ő volt a leglendületesebb, ami nem is csoda, ha figyelembe vesszük indíttatását, hátterét, valamint azt a tényt, h a többiek egyszerű, iskolázatlan emberek voltak, mert Jézus ilyeneket választott maga köré, nem pedig farizeusokat (jezsuitákat). A kép természetesen ennyire azért nem egyszerű, mert a szövegekből kiderül, hogy azért Jézusnak volt ismerőse és támogatója a tanácsban is, csak erről a szövegek általában hallgatnak.

Véletlenül sem mondanám, h Pál Jézus tanítását hirdette, sokkal inkább, saját szövegét tolta, villámlott és mennydörgött, ahogy egy politikustól, vagy bármiféle pofázásból élőtől azt el is várja a nép. Nemsokára (valójában azért eltartott egy darabig) ezen az ösvényen eljutottunk odáig, hogy a római császár (ki Jézus előtt személyesen volt Jupiter fia, emberi alakja a Földön) lett a helytartó. Ezt rögtön azzal ünnepelte, h lerombolta a régi templomokat, meg legyilkolt egy rakás embert, és elkobozta a vagyonukat. Nem emlékszem rá, h Jézus idegen vallások templomait rombolta volna, arra viszont emlékszem, h fölborogatta a kereskedők asztalait a saját templomában, amit saját atyjának, vagyis neki állítottak.

Természetesen Róma ura is magamagát állította a posztra. Aztán jöttek sorra a többiek. Egyiknek sem okozott különösebb lelkiismereti problémát a maga hasznára fordítani a hitet. A keresztény papok éppen olyan csúszómászó, kétszínű méregkeverőkké váltak, mint korábban minden más papság. Még Szent Ferenc is észrevette ezt, annyira nyilvánvaló volt, és annyira nyilvánvaló ma is. A kőkemény tábori lelkész alakját Hašek örök érvényűen megformálta, csupán el kell olvasni, és az ember tud mindent a papokról; a többi lárifári, kofalárma, kit érdekel, de tényleg.

Tóta szerint a jezsuiták gyönyörű szófordulatokat tudnak, képesek kérdésekkel válaszolni a kérdésekre, de hát ezt bármelyik rabi is tudja. Sánta Őz sziú indián sámán is csodálatos fordulatokat tudott. Arról ne is beszéljünk, h ezerszer őszintébb, bátrabb, emberibb ember volt, mint bármelyik jezsuita. Bármelyik farizeus tudta forgatni a szót már kettő, de akár három-négy-öt ezer évvel ezelőtt, jóval a gőzgép, a puskapor, a dinamit feltalálása előtt, amikor még komoly viták voltak arról, h vajon a Föld-e a világ közepe, és lapos-e, mint egy tányér, és leesik-e az ember, ha elmegy a szélére. A szóvirágok mindazok munkaeszközei, akik megértették, h szóvirágokkal sokkal több jó falat jut, mint kétkezi, termelő munkával. Mit kell azon csodálkozni, h aki ebből él, az mestere a szóbűvészetnek? twa™Művek azon csodálkozik, h valaki ért ahhoz, amiből él? Furcsa "logika".. A paraszt túrja látástól mikulásig a földet, az eszes ember inkább kiénekli a szájából a falatot. A paraszt meg van akkora mulya, h oda is adja neki. Ha nem adná esetleg, akkor odaküldenek pár orkot, h vegye el, így inkább persze odaadja, és mulyának tetteti magát. Így megy ez emberemlékezet óta - nálunk. A világnak ugyanis van egy része, ahol már nem.. Jellemző dolog, h sok helyen, sok kultúrában a jó szívet azonosítják a mulyasággal. Lelkük rajta.

Isten lelépett (egyáltalán nem halt meg, ahogy Stirlitz sem halt meg attól még, h nem él a gyerekeivel), szal őt aztán talán nem zavarta különösebben a dolog, bár gondolom, azért kissé bosszanthatta, h peronoszpórás lett az ültetése. De az írások szerint ez már jóval korábban is zavarta, egyszerűen csak úgy döntött, nem foglalkozik vele többé. Az is elképzelhető, h magában azért feljegyezte, mik történtek az ő nevében, és ezért nem hálás. Meg az is lehet, egyáltalán nincs is. A test és lélek - az anyag és a szellem összeolvasztása, úgy tűnik, szükségszerűen ilyen szörnyszülöttekhez vezet, mint az ember. A lélek létét pedig pillanatnyilag nem is tudjuk bizonyítani. Abban hinni kell. Nagyjából 50-50%, hogy van-e valami a halál után, de az is, h a halál után paradicsom van és nem ugyanez a fos, csak akkor már test nélkül..

A dinoszauruszokhoz képest egy jezsuita látszólag semmi, de mindannyian tudjuk, h ez valóban csak látszat. Kurva nagy dinoszaurusz hordák nem képesek akkora pusztításra mint két marék jezsuita. Azt azonban nem tudhatjuk, h a milliárdnyi bolygó között nincsen-e olyan, ami kellemesebb fekvésű, és ott jobban sikerült az Isteni kísérlet. Azt sem tudhatjuk, hány ültetvénye van Istennek. Csupán csillagból annyi van egyedül a mi Galaxisunkban, mint százötven méternyi homokos tengerparton homokszem: több teherautóra való. Lovaskocsiból baromi sok kellene hozzá. Csillagból van ennyi. Állítólag galaxisból is van legalább ennyi. Na akkor most tessenek kirendelni a következő savanyú fröccsöt és elmélázni ezen egy pillanatra.

...

Ennek a homokszemnek a harmadik bolygóján sokáig úgy tartották a rajta élő izék, emlősök, h ott van a világ közepe, az egész mindenség körülöttük forog. Szerencsére ezek az izék iszonyúan rövid életűek voltak (megfigyelésükhöz külön szerkezetet kell építeni, ami néhány fokkal bonyolultabb, mint a hiperhajtómű), így ez a hit sok-sok generációjukon keresztül megmaradt, mert egyik alappillére volt a társadalmi rendnek, és titka az életben maradásnak. Az izék ennek ellenére intelligensnek tartották magukat, bár képesek voltak megégetni más izéket azért, mert azt merték állítani, nem ott van a világ közepe. És igazuk volt! A világ közepe valóban ott van! Egy bizonyos helyről nézve valóban az egész világmindenség a körül a megnevezhetetlenül apró pont körül forog! Mondjuk ennek az égvilágon semmi jelentősége nincs, ezt csak a perspektíva érzékeltetése miatt hoztam fel.

Vannak hát nekünk ezek a jezsuitáink és van szerencsétlen twa™Művünk, aki erős start után ellaposodott, mint a katolikus Földgolyó, és most már jó ideje ott van a ponton, amikor friss levegőt kéne venni (a régi már belebüdösödött a tüdejibe neki), megújulni, stb. Szerintem érzi is, csak nem biztos, h lesz egy ilyen bátor lépéshez ereje. Ettől van az, h megy a fosszöveg, amivel csak saját magát égeti. Egy maroknyi megélhetési istengyalázó, meg egy kiégett köpködő párbeszéde.. - ugyan kit érdekel ilyesmi? A hasonszőrűeket.

Magyarország megemészti az embert. Ez ebből a tanulság, és nem más. Magyarország olyan, mint a kokakóla a fognak. Stirlitz nem kívánt semmi rosszat twa™Műveknek, sőt az index-nek sem - simán mehetne tovább minden, mondjuk úgy, h a twa™Művek-darát tolja tovább ez a pár fős team, a tóta meg álnéven elkezd rendes cuccokat írni, vagy elmegy nyaralni Tibetbe, és miután kipihenten visszajött, akkor kezd el rendes cuccokat írni, vagy blogol onnan (csak más néven). Itt a hangsúly a rendes cuccokon van. Mi, olvasók majd szemet hunyunk a fölött, h az index mindig a saját fizetett emberkéit pakolja a címlapra, elnézzük, csak ne legyen már ez a silány szöveg, mert ez szemetelés..
Ezt tessenek megérteni: ez mindenkinek rossz: kosz, szemét, dzsuva. A pocsék szöveg, rossz. A szemellenzős ócska fos, gyík, egysíkú szöveg rossz. Csak ennyit kéne felfogni. Lehet, hogy arra jönnek a legyek, és a legyek hozzák az aprót a malacba, de a silány szöveg akkor is rossz. Legalább annyira rossz, mint az a félkész összebarmolt trabi a belsőség múltkori címlapos cikkében. Megnyílt a pokol.. - meg bizony. Ilyen pokoli mélyen talán még soha nem volt az index színvonala. Küldjék ki a tótát kínába (kb. ott tart most a szintmérő, csak az a gáz, h nálunk, a nappaliban van a nulla, szóval az kb. mínusz 12 600 - kilométerben kifejezve). Amennyiben ez nem történik meg, vagyis nem lesz jó szöveg, egyetlen választása marad az embernek: meg kell tanulni egy idegen nyelvet. Angolul például a mai napig születnek jó szövegek, van színvonala az újságírásnak. Meg kell tanulni angolul, ha a magyar nyelv nem alkalmas a fejlődésre, hiába gazdag: üres, ez az üresség pedig az emberekből magukból származik. Ha nem születnek jó szövegek egy adott nyelven, a nyelv elhal. A magyar utolsó fellángolása még az eszperantó előtt volt, azóta semmi.

Stirlitz nem volt író, így nem érzett semmiféle felelősséget emiatt. Akik meg írónak tartották magukat, azoknak nem volt idejük felelősséget érezni, mert meg kellett élni. Ámen. Péke poraira.

Stirlitz nem hajlandó belemenni abba a dologba, h olyanokat mondjon, ezt, meg azt kell tenni, miközben tudja, h úgysem fogják megtenni. Stirlitznek ennél jóval több esze volt, tudta, h le vannak írva a szövegek, csak senki nem foglalkozik velük, senki nem olvassa őket, mert nem értik. Ő nem azért ír, h meghallgassák, és azért sem, h megéljen belőle. Szeret írni, ennyi.

(Kis pihenő, és hűlés után Stirlitz újra nekiesett a winfos telepítésnek, és most borulás nélkül átment. Hurrá! Lesz XP-je a csávesznak, mindenki boldog és elégedett lesz. A világ kerek, csak helyenként sarkos és sorjás ez a gömb.)


*tiszai wegyi árpád™ Műv. - a gyengébbek kedvéért: kémiai úton, haszonszerzés céljából előállított instant ész: némi intelligencia hozzáadásával egy pohár valódi olvasmányt kapunk! Próbálja ki Ön is! De az is rendben van, ha szimplán átutal egy jelentősebb összeget a számlánkra, vagy meghív bennünket előadást tartani, vagy vitaestre.. pfff rofl

Stirlitz már tudta, hogy költöznie kell II.

Heh-heh. Ugye így került ide (oda, innen oda), és most így kerül vissza (ide) oda, ahonnan jövendett.. a kör bezárul. Annyi index-fika szakadt ki belőle az utóbbi időben (-I. - I. - II. - III. ), h most aztán elég lett: irány a szabadság, bekaphatják az elhízott műanyag-rokkerek, instant lázadók, vákuumcsomagolt megmondók.. Stirlitz lépett: csááá!

Kicsit spártai ez a hely, az igaz, nem lesz egy darabig bal sáv, meg tarck back, amit már majdnem megtanult használni, és ami hasznos is volt a cenzúra miatt, de majd kitalálunk valamit: this is Spartaaaa..!

Update:
Ho-hóóó! És baromi kiállítás is lesz! Itt a tavasz, viszlát index!

Nincs határ