A több ezer éves hagyomány és a logika szerint is úgy megy a dolog, h a City - vagyis az üzleti-, mulató-, stb. negyed a város közepén van, ahová kintről viszonylag könnyen bejut az ember. Oslóban pl. zónákra osztották a várost, és befelé egyre tovább lehetnek nyitva a kocsmák. A körkörösen egyre kijjebb lévő negyedekben már 10kor be kell zárni, míg egészen a központban hajnali 4ig is lehet veretni. Az utcán való alkohol-, haska-, mariska-, Mariska-, és drogfogyasztás, dajdajozás a rendőrségre tartozik: pontos előírásaik vannak, mikor visznek be. És igen, reggel 4től (mikoron te éppen hazafelé tántorogsz, mert már annyira zsibbadt a képed, h taxit esélyed sincs rendelni) nyalják a gépek a belvárost, tehát hétre kb. tiszta, és nett, mintha este semmi nem történt volna.
A budapesti belváros hangulatához hozzátartozik a gangokon és világítóudvarokon át létrejövő igen kitűnő térerő, ami mobiltelefon nélkül is tökéletes kapcsolatot biztosít a szomszédok részire. Ettől aztán mindenki pontosan tájékozott a szomszéd emésztésének, alváz- és alvászavarainak, elmebajának, kedvenc tévéműsorának tekintetében, ám az ember ezzel tisztában van, és ennek megfelelően igyexik szabályozni a hangerejét. A szomszédokkal kapcs. tájékozottság elmélyíthető, ha az ember lemegy a kapuval pont szemben található kiskocsmába, ahol két deci savanyú, vagy édes mellett meg is tárgyalhatja ezeket a dolgokat a szomszéddal, de egyéb lakóközösségi dolgokat is meg lehet ott beszélni: túl sok a betörés, vki állandóan odaszarik a postaládákhoz, megint szétcseszték a kapuzárat, szereljünk-e be mozgásérzékelős kamerát a lépcsőházba, stb. (nem lesz kamera, mert a többi szomszéd ergya maradi bunkó - fogalmazzák ki a szemközti kiskocsmában a lényeget, mire az ember bólint és beszereli a kamerát mozgásérzékelővel a saját előszobájába, ám ettől még kerülgetheti a szart a postaládáknál) Stirlitz, amíg ott lakott, szigorúan csak az ilyen jellegű beszélgetésekhez használta ezt a kocsmát, a haverokkal való komolyabb műveletek szinte kizárólag távolabb lévő üzemegységekben történtek. Hála Budapest igen gazdag kocsmafelhozatalának szinte minden célra, bajra, igényre található vendéglátóipari üzemegység és egy rendes pesti ember ezeket ismeri is, ki is próbálta már jó részüket, tehát gyakorlatilag nappali helyett használja őket attól függően, milyen a hangulata, mire van szüksége. Éppen ezért nem is tartom jó ötletnek állandóan ugyanabba a kocsmába járni, mert ha az ember mindig ugyanazokat a falakat szeretné nézegetni, akkor lényegben otthon is maradhat, és föl is hívhatja magához a haverokat..
Budapest kocsmái roppant változatosak, igazi gyöngyszemeket lehet találni ma is, pedig a piacgazdaság (főleg a mifelénk dívó bajuszpödrős, ki-ha-én-nem-es, akkor-inkább-a-szomszédé-is formájú változata) elég gyilkos közeg a pesti kiskocsmák, és kifőzdék számára. Persze nem mondom el hol találhatók ezek a gyöngyszemek, mindenkinek meghagyom az élményt, h maga fedezze föl őket, mert nagyvárosról lévén szó, pillanatok alatt megtelnének a helyek, melyeknek egyik lényege, h nincs zsufi. Ez szintén jellemző a városi életformára. Néha úgy tűnik, az új lakók (noobs) számára rövid kurzust kéne tartani: Városban élni címmel.. Ám ugyanezt a kurzust el kéne végeztetni az önkormányzati képviselőkkel is, majd vizsgáztatni őket, h egyáltalán alapfogalmuk legyen arról, mi is a városi, belvárosi lét története, funkciója, normái, valamint mi a szerepe ebben az önkormányzatnak. Mert lenne. Ebből a mostani balhéból viszont ismét világosan kiderült, h fogalmuk nincs róla: abban a meggyőződésben vannak, h ez csupán egy bőségesen jövedelmező pozíció. Pedig nem az, egészen más szerepe van ennek a pozíciónak a város/kerület/közösség életében, és a hozzá nem értés komoly károkat okoz az emberek életminőségében, amint a mellékelt példa is mutatja, és amiért persze felelősségre kell vonni a felelőtlen döntéshozókat. Bizony, hogy felelősségre kéne vonni őket. De hát nem lehet. Így valóban marad a megszokni, vagy megszökni - Stirlitz megszökött. Sokan megszöktek, nagyon sokan, és meglehetősen érdekes emberek érkeztek a helyükre. Kolbászt darálnak a teakonyhában, meg ilyesmi.. Nem olyan régen mesélte egy ismerőse, hogy a lépcsőházban, ahol csupa polgár élt egykoron (1990 előtt), ma kóbászt tőtenek a tejakonyhában, meg ötliteres fazekakban rotyog a székelykáposzta, abálódik a szalonna. Nemsokára talán megjelennek majd a házak közé kifeszített madzagokon száradó gatyák, tangák, vietnami gumipapucsok strasszberakással, meg pasztellszín rózsadísszel, stb. Lesz hangulat, az biztos.. de ez a hangulat már nem az a hangulat. Az a Budapest már elköltözött. És h ez most jó, vagy rossz dolog? Kinek jó, kinek nem. Stirlitz egy ideje már semmi olyat nem tudott mondani, ami érdekelte volna abban a városban. El is költözött..
2009. július 26., vasárnap
2009. július 18., szombat
2009. június 30., kedd
Budapest-Nyíregy
Elképesztő, hogy egyes fafejek mire nem képesek, politikai divatokért - gondolta Stirlitz elsőre. Másodikra már egészen mást gondolt, de ezt majd később.. Van ez a "konzervatórium" nevű placc a neten, ahol, a név eredeti jelentésétől erősen eltérően, konzervgondolatokból igyekezek fiúkák szellemi táplálékot összeütni a népnek, de legalábbis egy csoportnak. Stirlitz-et sok minden zavarta ebben, hiszen füstölt sprotniból azért eléggé csak füstölt sprotnit lehet készíteni, maximum az változik, mennyi mustárt, majonézt, hagymát ad hozzá az ember, meg a köret, ám erre aztán vmi előkelősködő francia nevet ragasztani, knorr húslékockával nyakon reszelni, aszt kitálalni bifszteknek, az mégiscsak silány dolog, amire az ember felkapja a fejét.
Lám, letoltak a konzervkák mostan egy olyat, h csak a konzerv-Európa Európa, másik meg nem létezik, meg nem fog létezi, meg nincsen jövője egyáltalán, huh..! Da. Kijön egy adag szájkarate nagyjából azon a szinten, amikor arról születtek hosszú, rendkívül bonyolult előadások, miért tányér alakú Föld, és miért kell ezért Kopernikuszt, vagy Galileit, vagy Husz Jánost megégetni. Rendben van, jó elkötelezettnek lenni valami mellett, fasza dolog utálni az emosokat, és fasza dolog emosnak lenni is, de konzervkáknak mondjuk nem ártana a képesség, h elhelyezzék magukat a térképen, meg az időszalagon is. Ám evvel mindig is elég komoly problémái voltak azoknak, akik egyik, vagy másik dolog mellett elköteleződtek, és onnantól annak a dolognak az élharcosai lettek, élebb harcosok, mint bárki előttük. Lokálpatriótának lenni sem apró dolog, és hasznos is talán annak, akinek a legkomolyabb kirándulás a falu széli legelő, meg vissza. Stirlitz azt is el tudta fogadni, ha valaki már a Ferihegyen sírógörcsöt kapott a honvágytól, mert látott már ilyet, és volt szerencséje több olyan emberrel utazni, aki indulástól érkezésig kétpofára gyalázta a látottakat, majd hazatéréskor angyali örömmel szakadt be az első igazán ocsmány állapotú benzinkúti budiba, és arcán megváltott mosoly terült el.
Ám Közép-Európa Hegyeshalomnál véget ér. Közép-kelet-Európa fogalmát meg nem ismerik, csak a magyarok, egyéb helyeken nyelvbotlásnak vélik, és nagyvonalúan nem vesznek róla tudomást. De már eleve a "közép-kelet" is arra utal, h Kelet-Európa közepe, és nem Közép-Európa keleti széle. "A nagy humbugot mi hittük el.." - írta Ady 1909-ben száz évvel ezelőtt és szó szerint érvényesek a szavai ma is. - Nem tudom, hányan vették észre annak idején, mekkora poén volt Ady Endrét nyomni a legnagyobb magyar pénzre, amikor Ady-tól még egészen hülye ember is tud olyat idézni, amiért akkoriban is, ma is simán pofánver egy érzékeny hazafi. (Akkoriban, a hazafiak szürke uniformisban jártak, kék csíkkal a pantallójukon, tányérsapkában, és bajuszos volt mind.) - A nagy humbugnak semmi alapja nincsen ma sem. Amikor Las Vegasban Jari Hyttönen pókermeccset nyer, senki nem kezd óbégatni, h "Dia! Dia! Finlandia!", hanem a barátai, és szurkolói körbeugrálják, h igeeeen, Jari, megcsináltad!
Továbbá az Észak-Európai társadalmak eredendően nem konzervatívak, és nem is katolikusok, marha jól megvannak mindenféle katolicizmus nélkül, kb. állandó szinten áll a népesség, és a gazdaság is egy bizonyos rend szerint mocorog, ami egy tudatos tevékenység, építő-szépítő, életigenlő gondolkodás eredménye. Takarítják az utcákat, évtizedek óta a legmagasabb szintű közoktatással rendelkeznek, toleránsak, és igen keményen figyelnek rá, hogy erős legyen a szociális védőháló, ne legyenek lemaradó, kipotyogó csoportok, mert tudják, ez a szabadság kulcsa, a szabadság pedig a jövőé. Mivel ez errefelé eléggé tradicionális dolog, így a Szovjetunió összeomlása sem okozott akkora gondolati megrázkódtatást, mint egyéb helyeken, ahol a társadalmi igazságtalanságokkal szemben hagyományosan védtelenebb kultúrák élnek (jellemzően minél délebbre és keletebbre megyünk, annál inkább így van ez). Itt Északon meg sem fordult a fejekben, hogy esetleg olyan szintre kéne, vagy lehetne gyengíteni a szoc. védőhálót, h annak akár csak kis csoportok számára is tragikus következményei lennének. Meggyengítették, beszéltek is róla, nagy viták voltak erről miután az új évezred kezdete óta a hatékonyság lett a varázsszó, sőt a "hasznos", meg a "haszon". Ám végeredményben a megmaradt gyenge háló is erősebb, mint Németországban, vagy Angliában bármikor is volt. Örömmel jelenthetem, hogy létezik a háló, az emberek alapvetően emberpártiak, bár megy a szövegelés az adók, meg a négerek ellen, ám ez a szövegelés mindig is ment, sőt a nyolcvanas években állítólag elég durva is volt a "Finnország a finneké" vonal. Manapság Helsinki döbbenetesen európai nagyvárosnak tűnik színességével. A vonatokon, vagy áruházakban melózó színesbőrűeket nem éri számottevő támadás, egyszerűen csak megy a szöveg, mert két sör között valamiről kell beszélni. Oslo "bevándorló" negyede, az egyik legtutibb rész, ahol életemben jártam: egyetlen színes forgatag. Élni és élni hagyni. Annyira hétköznapi dolog, h színes a kalauz, vagy a pénztáros, h észre sem veszi az ember. Különben itt az olasz is négernek számít, és a berber étterem-tulajdonos semmiben nem különbözik a perzsa kebabostól, egyszerűen más a konyhája. Ezt a kérdést azonban nem illik a berber éttermes előtt feszegetni, mert ideges lesz a nigger arabok említésétől.. Azokra láthatóan haragszik.
A törvények mindenkire egyformán vonatkoznak, adót is mindenki egyformán fizet, méghozzá nem keveset, de ettől még a vállalkozások működnek, és az itt született embereknek eszükbe nem jut végleg külföldre költözni, általában úgy gondolják, nyugdíjas éveiket, egy élet munkájának gyümölcsét itt akarják élvezni, és nem Madeirán. Ennél több beleszólása senkinek nincs senki életébe.
Természetesen Magyarországon kevesebb az elosztani való, mint errefelé, ugyanakkor a problémák egy része az elosztás kiegyensúlyozatlanságából származik (nem kell a másra kenni, kedves twa™művek). Ha a kevesebb megtermelt értéket egyenletesebben osztanák el, ha magán a termelésen, és nem a hatalom és befolyás megszerzésén, megőrzésén, s az ezen való extrém meggazdagodáson (a szerzésen) lenne a hangsúly, nem úgy nézne ki az ország, ahogy. Arról kéne beszélni, miért csupán annyit termel az ország, amennyit, és mi lenne a jobb piaci teljesítmény titka. Arról kéne beszélni, vajon az ország hogyan tudná megtartani és pótolni a valóban jó szakembereket, akiknek tényleg valós lehetőség a külföldi csúcscégeknél elérhető, jóval többet fizető állás, nem pedig erre hivatkozva csúcsfizetéseket kiosztani különböző hatalmi csoportok strómanjainak, majd hangosbeszélőkön keresztül bekenni szarral a kamerákat. Ám hallhatóan nem erről folyik a közbeszéd, hanem arról, h a cigányok, meg a zsidók szíjják az ország vérit. A bulvár, itt északon is gyorsan ivódik az emberekbe, ám az, h a paloták árnyékában termő, borzongással szemlélt gettókat, nyomort ide is importálják az annyira durva gondolat, h épeszű ember fejében errefelé meg sem fordul. Akinek extrém gazdagságra szottyan kedve, elérheti azt külföldön. Monaco kitűnő hely az ilyesmire, oda lehet költözni, ám aki itt akar élni, annak ki kell egyeznie az itteni adóhatósággal, ami kemény kör.
Hasonló dolog, azt állítani, Jézus nem volt baloldali. Aztán ugyanabban az írásban kijelenteni, h nem is létezett akkoriban bal oldal. Ez így igaz, ám jobb oldal sem létezett. Ezt az oldalasítást csak később találta ki valaki, akkoriban csupán annyi létezett, h az Úr azt mondta: estére a köpönyegét mindenkinek vissza add! Valaki visszaadta, a másik meg nem. Ezek miatt a másikok miatt aztán jöttek az asszírok, meg a babiloniak, meg jött mindenféle népség, sáska és háború, meg hányattatás, de mindig megmaradtak azok, akik nem voltak képesek visszaadni azt az átkozott köpenyt napnyugtakor, mert beteg, függő emberek, akiknek bőven elég indoknak, h úgy folytassák, ahogy előtte, h nem csak ők pusztultak el, hanem mindenki más is.
Jézus már azt mondta, add el mindened, és oszt szét a szegények között. Pont. Kétféle ember volt akkor is: az egyik megtette, a másik meg kimódolta, h keresztre feszítsék Jézust, aztán becsüccsent egy drágán díszített karszékbe, és közölte, h ez itten az Isten trónja, és kölcsönadta nekem, míg újra el nem látogat a Földre, adakozzatok hát istennek, én meg ellopom. Hogy ezt most jobb, vagy baloldaliságnak hívja valaki, az egyáltalán nem számít. Kifosztani a másikat bűn. Az előbb vázolt cselekedet pedig a legcinikusabb pogány istenkáromlás, ami létezik. Ezt nem lehet kimagyarázni sehogy sem. Aki ezt teszi az hiába tépi a száját, nem hisz semmiben, csak abban, h büntetlenül megteheti. A társadalom pedig, aminek vesztesei vannak, vesztes társadalom.
Azt szokták mantrázni, "megbűnhődte már.." Nem lehet előre megbűnhődni semmit, amit ma is elkövetünk nap mint nap, és kicsit sem szégyelljük magunkat miatta.
Nem kell jobb, vagy baloldalinak lenni, elég, ha az ember kiáll az eredeti értékek mellett, békén hagyja a másik embert, segít az elesetteken, nem ad kölcsönt uzsorára, nem lop, nem árt szándékkal a másiknak és kész. Itt általában egy rakás katolikus kipotyog, bár kétségtelen, akadnak olyan katkók is, akik bent maradnak. Aki azonban amellett kardoskodik, h az egyháznak bármilyen világi hatalma legyen, az nem. A világi dolgokban világi szerveknek kell dönteniük, méghozzá ellenőrizhető, felelősségre vonható szerveknek, semmiféle egyháznak nem lehet beleszólása semmiféle világi dologba. A különböző egyházak véleménye csupán saját híveik számára mérvadóak. Már az is számottevő eltérés ettől, ha a közös vagyonból az egyházak pénzt szakítanak, fogadnak el, ám ebben az esetben egyenlően kell részesednie a támogatásból minden egyháznak, de a legjobb, ha az állam egyáltalán nem avatkozik ilyen dolgokba, mert semmi köze hozzá. Ilyesmire pl. nem lehet költeni az ateisták adóiból, ha legalább ugyanilyen mértékben nem támogatjuk az ateistákat.. Az, h Magyarország katolikus ország, kb. négyszázezer ember véleménye, és Magyarország közel sem négyszázezer ember országa.
Roppant egyszerű dolgok ezek, és nem is nagyon lehet kétféle képen tolmácsolni őket.
Ezt gondolta Stirlitz elsőre, másodjára pedig azt, hogy Magyarország vagy megtanulja ezt, vagy megtanulja elfogadni, hogy nem komp többé, hanem móló az ázsiai parton, ahonnan rossz időben már nem is látni Európa halmait. Ekkor pedig megtörténik az, amitől sokan tartottak a bővítés előtt: Európa A és B osztályú Európára osztódik, ahogy az USA-ban is megvannak a gazdag és demokratikus államok, meg a "benzinkút" államok, amiken az ember nagy ritkán áthajt, esetleg tankol és hugyozik, aztán gyorsan otthagyja őket a porban fuldokolni, mert estére civilizációt szeretne magaköré, puha ágyat, zuhanyozót, és egy bárt, ahol bekaphat valamit.
Nagyjából 2004-ig a Magyarországra irányuló turizmus még egy laza, demokratikus országba való kirándulást jelentett, ahol kb. egyharmaddal olcsóbb minden (a cigi, az alkohol meg még többel..), mint otthon, lazák az emberek, és bár kicsit lopnak, de összességében nem veszélyesebb a hely, mint Spanyolország egyes részei, tehát bizonyos óvintézkedések mellett az elég jól ki lehet kapcsolódni. Manapság a Sziget, meg a Forma-1 idejére érkezik egy-egy hullám, ám ez kb. minden. Ezen a nyáron Stirlitz sem szándékozott Magyarországra menni, és semmi megrázkódtatót nem érzett ebben. Nem fogják meglopni, nem fogják átverni, nem fogják elküldeni a kurva anyjába. Ráadásul a gyerekeknek sem nagyon tudott mit mutatni ott, nem érdekelte őket a pörkölt, mert vegetáriánus mind a kettő, az uszi sem akkora élmény, mert nincsenek hozzászokva az ok nélküli lökdösődéshez, és mélységesen felháborítja őket, ha vki a hadnémmá' után nem adja vissza, amit elkért, ugyanis Stirlitz gyerekei végtelenül tisztelik a magántulajdont, az adott szót és a becsületet. Ennyi. Arizóna is biztosan jól elvan úgy, ahogy van, ott, ahol van.
Nem a konzervatív Európának van jövője, hanem a gazdaságilag erős Európának van előnye, amíg magához képes szippantani kellő szellemi tőkét a szolgáltatásaival, az életkörülményekkel, a lehetőségekkel. A nyersanyagszempontból igen szarul álló, ám szellemi tőkében bővelkedő Európának van jövője, a bezárkózónak nulla. Ez az Európa el fogja szippantani Magyarországról is a szellemi tőkét, méghozzá elsősorban a lehetőségekkel, h mind munka-, mind életkörülményben többet képes nyújtani, mint a bezárkózó, korrupt Magyarország, ami így kénytelen lesz megelégedni a maradékkal - a gyengébb képességűekkel, és a Távol-Kelettel fog versenyezni az olcsó munkahelyekért, nem a nyugattal a fejlesztésekért.
Egyszóval nem olyan hülyeségekről kéne elmélkedni, milyen konzervatív Európa előtt áll nyitva a jövő, hanem azon, vajon hogyan tudna Magyarország olyan stabil, élhető hátország lenni, ahol megéri élni, lehetséges dolgozni, eredményt elérni, hogyan lenne képes a magyarság vonzó közösséggé fejlődni, és így előrébb kerülni a piaci versenyben. Aki hozza az eredményt, az pedig olyan szexuális beállítottsággal él, olyan istent imád, és azzal az anyaggal helyezi offline-ba az agyát szabadidejében, olyan kiállításra, színielőadásra jár, úgy rendezi be az életét, ahogy neki tetszik. Manapság ismét Magyarország előtt a történelmi lehetőség, h saját lábára álljon, magáért kezdjen végre dolgozni, és nem valami miniatűr elit érdekeiért, kegyeiért. A civilekben a lehetőség. A pártok néhány éven belül el fogják ütni magukat a jövő építésének lehetőségétől, vagy éppenséggel örökre maguk alá gyűrik a társadalmat, ami további elvándorlást fog eredményezni, és beosztott szerepet, mindenkinek, aki ott él. Nincs szükség többé kompra, mert hidakon, repülőgépen, üvegszálon közlekedik a XXI. század embere. Budapesttől Helsinki két óra huszonöt percre van, Budapesttől Nyíregyháza közel három óra..
Lám, letoltak a konzervkák mostan egy olyat, h csak a konzerv-Európa Európa, másik meg nem létezik, meg nem fog létezi, meg nincsen jövője egyáltalán, huh..! Da. Kijön egy adag szájkarate nagyjából azon a szinten, amikor arról születtek hosszú, rendkívül bonyolult előadások, miért tányér alakú Föld, és miért kell ezért Kopernikuszt, vagy Galileit, vagy Husz Jánost megégetni. Rendben van, jó elkötelezettnek lenni valami mellett, fasza dolog utálni az emosokat, és fasza dolog emosnak lenni is, de konzervkáknak mondjuk nem ártana a képesség, h elhelyezzék magukat a térképen, meg az időszalagon is. Ám evvel mindig is elég komoly problémái voltak azoknak, akik egyik, vagy másik dolog mellett elköteleződtek, és onnantól annak a dolognak az élharcosai lettek, élebb harcosok, mint bárki előttük. Lokálpatriótának lenni sem apró dolog, és hasznos is talán annak, akinek a legkomolyabb kirándulás a falu széli legelő, meg vissza. Stirlitz azt is el tudta fogadni, ha valaki már a Ferihegyen sírógörcsöt kapott a honvágytól, mert látott már ilyet, és volt szerencséje több olyan emberrel utazni, aki indulástól érkezésig kétpofára gyalázta a látottakat, majd hazatéréskor angyali örömmel szakadt be az első igazán ocsmány állapotú benzinkúti budiba, és arcán megváltott mosoly terült el.
Ám Közép-Európa Hegyeshalomnál véget ér. Közép-kelet-Európa fogalmát meg nem ismerik, csak a magyarok, egyéb helyeken nyelvbotlásnak vélik, és nagyvonalúan nem vesznek róla tudomást. De már eleve a "közép-kelet" is arra utal, h Kelet-Európa közepe, és nem Közép-Európa keleti széle. "A nagy humbugot mi hittük el.." - írta Ady 1909-ben száz évvel ezelőtt és szó szerint érvényesek a szavai ma is. - Nem tudom, hányan vették észre annak idején, mekkora poén volt Ady Endrét nyomni a legnagyobb magyar pénzre, amikor Ady-tól még egészen hülye ember is tud olyat idézni, amiért akkoriban is, ma is simán pofánver egy érzékeny hazafi. (Akkoriban, a hazafiak szürke uniformisban jártak, kék csíkkal a pantallójukon, tányérsapkában, és bajuszos volt mind.) - A nagy humbugnak semmi alapja nincsen ma sem. Amikor Las Vegasban Jari Hyttönen pókermeccset nyer, senki nem kezd óbégatni, h "Dia! Dia! Finlandia!", hanem a barátai, és szurkolói körbeugrálják, h igeeeen, Jari, megcsináltad!
Továbbá az Észak-Európai társadalmak eredendően nem konzervatívak, és nem is katolikusok, marha jól megvannak mindenféle katolicizmus nélkül, kb. állandó szinten áll a népesség, és a gazdaság is egy bizonyos rend szerint mocorog, ami egy tudatos tevékenység, építő-szépítő, életigenlő gondolkodás eredménye. Takarítják az utcákat, évtizedek óta a legmagasabb szintű közoktatással rendelkeznek, toleránsak, és igen keményen figyelnek rá, hogy erős legyen a szociális védőháló, ne legyenek lemaradó, kipotyogó csoportok, mert tudják, ez a szabadság kulcsa, a szabadság pedig a jövőé. Mivel ez errefelé eléggé tradicionális dolog, így a Szovjetunió összeomlása sem okozott akkora gondolati megrázkódtatást, mint egyéb helyeken, ahol a társadalmi igazságtalanságokkal szemben hagyományosan védtelenebb kultúrák élnek (jellemzően minél délebbre és keletebbre megyünk, annál inkább így van ez). Itt Északon meg sem fordult a fejekben, hogy esetleg olyan szintre kéne, vagy lehetne gyengíteni a szoc. védőhálót, h annak akár csak kis csoportok számára is tragikus következményei lennének. Meggyengítették, beszéltek is róla, nagy viták voltak erről miután az új évezred kezdete óta a hatékonyság lett a varázsszó, sőt a "hasznos", meg a "haszon". Ám végeredményben a megmaradt gyenge háló is erősebb, mint Németországban, vagy Angliában bármikor is volt. Örömmel jelenthetem, hogy létezik a háló, az emberek alapvetően emberpártiak, bár megy a szövegelés az adók, meg a négerek ellen, ám ez a szövegelés mindig is ment, sőt a nyolcvanas években állítólag elég durva is volt a "Finnország a finneké" vonal. Manapság Helsinki döbbenetesen európai nagyvárosnak tűnik színességével. A vonatokon, vagy áruházakban melózó színesbőrűeket nem éri számottevő támadás, egyszerűen csak megy a szöveg, mert két sör között valamiről kell beszélni. Oslo "bevándorló" negyede, az egyik legtutibb rész, ahol életemben jártam: egyetlen színes forgatag. Élni és élni hagyni. Annyira hétköznapi dolog, h színes a kalauz, vagy a pénztáros, h észre sem veszi az ember. Különben itt az olasz is négernek számít, és a berber étterem-tulajdonos semmiben nem különbözik a perzsa kebabostól, egyszerűen más a konyhája. Ezt a kérdést azonban nem illik a berber éttermes előtt feszegetni, mert ideges lesz a nigger arabok említésétől.. Azokra láthatóan haragszik.
A törvények mindenkire egyformán vonatkoznak, adót is mindenki egyformán fizet, méghozzá nem keveset, de ettől még a vállalkozások működnek, és az itt született embereknek eszükbe nem jut végleg külföldre költözni, általában úgy gondolják, nyugdíjas éveiket, egy élet munkájának gyümölcsét itt akarják élvezni, és nem Madeirán. Ennél több beleszólása senkinek nincs senki életébe.
Természetesen Magyarországon kevesebb az elosztani való, mint errefelé, ugyanakkor a problémák egy része az elosztás kiegyensúlyozatlanságából származik (nem kell a másra kenni, kedves twa™művek). Ha a kevesebb megtermelt értéket egyenletesebben osztanák el, ha magán a termelésen, és nem a hatalom és befolyás megszerzésén, megőrzésén, s az ezen való extrém meggazdagodáson (a szerzésen) lenne a hangsúly, nem úgy nézne ki az ország, ahogy. Arról kéne beszélni, miért csupán annyit termel az ország, amennyit, és mi lenne a jobb piaci teljesítmény titka. Arról kéne beszélni, vajon az ország hogyan tudná megtartani és pótolni a valóban jó szakembereket, akiknek tényleg valós lehetőség a külföldi csúcscégeknél elérhető, jóval többet fizető állás, nem pedig erre hivatkozva csúcsfizetéseket kiosztani különböző hatalmi csoportok strómanjainak, majd hangosbeszélőkön keresztül bekenni szarral a kamerákat. Ám hallhatóan nem erről folyik a közbeszéd, hanem arról, h a cigányok, meg a zsidók szíjják az ország vérit. A bulvár, itt északon is gyorsan ivódik az emberekbe, ám az, h a paloták árnyékában termő, borzongással szemlélt gettókat, nyomort ide is importálják az annyira durva gondolat, h épeszű ember fejében errefelé meg sem fordul. Akinek extrém gazdagságra szottyan kedve, elérheti azt külföldön. Monaco kitűnő hely az ilyesmire, oda lehet költözni, ám aki itt akar élni, annak ki kell egyeznie az itteni adóhatósággal, ami kemény kör.
Hasonló dolog, azt állítani, Jézus nem volt baloldali. Aztán ugyanabban az írásban kijelenteni, h nem is létezett akkoriban bal oldal. Ez így igaz, ám jobb oldal sem létezett. Ezt az oldalasítást csak később találta ki valaki, akkoriban csupán annyi létezett, h az Úr azt mondta: estére a köpönyegét mindenkinek vissza add! Valaki visszaadta, a másik meg nem. Ezek miatt a másikok miatt aztán jöttek az asszírok, meg a babiloniak, meg jött mindenféle népség, sáska és háború, meg hányattatás, de mindig megmaradtak azok, akik nem voltak képesek visszaadni azt az átkozott köpenyt napnyugtakor, mert beteg, függő emberek, akiknek bőven elég indoknak, h úgy folytassák, ahogy előtte, h nem csak ők pusztultak el, hanem mindenki más is.
Jézus már azt mondta, add el mindened, és oszt szét a szegények között. Pont. Kétféle ember volt akkor is: az egyik megtette, a másik meg kimódolta, h keresztre feszítsék Jézust, aztán becsüccsent egy drágán díszített karszékbe, és közölte, h ez itten az Isten trónja, és kölcsönadta nekem, míg újra el nem látogat a Földre, adakozzatok hát istennek, én meg ellopom. Hogy ezt most jobb, vagy baloldaliságnak hívja valaki, az egyáltalán nem számít. Kifosztani a másikat bűn. Az előbb vázolt cselekedet pedig a legcinikusabb pogány istenkáromlás, ami létezik. Ezt nem lehet kimagyarázni sehogy sem. Aki ezt teszi az hiába tépi a száját, nem hisz semmiben, csak abban, h büntetlenül megteheti. A társadalom pedig, aminek vesztesei vannak, vesztes társadalom.
Azt szokták mantrázni, "megbűnhődte már.." Nem lehet előre megbűnhődni semmit, amit ma is elkövetünk nap mint nap, és kicsit sem szégyelljük magunkat miatta.
Nem kell jobb, vagy baloldalinak lenni, elég, ha az ember kiáll az eredeti értékek mellett, békén hagyja a másik embert, segít az elesetteken, nem ad kölcsönt uzsorára, nem lop, nem árt szándékkal a másiknak és kész. Itt általában egy rakás katolikus kipotyog, bár kétségtelen, akadnak olyan katkók is, akik bent maradnak. Aki azonban amellett kardoskodik, h az egyháznak bármilyen világi hatalma legyen, az nem. A világi dolgokban világi szerveknek kell dönteniük, méghozzá ellenőrizhető, felelősségre vonható szerveknek, semmiféle egyháznak nem lehet beleszólása semmiféle világi dologba. A különböző egyházak véleménye csupán saját híveik számára mérvadóak. Már az is számottevő eltérés ettől, ha a közös vagyonból az egyházak pénzt szakítanak, fogadnak el, ám ebben az esetben egyenlően kell részesednie a támogatásból minden egyháznak, de a legjobb, ha az állam egyáltalán nem avatkozik ilyen dolgokba, mert semmi köze hozzá. Ilyesmire pl. nem lehet költeni az ateisták adóiból, ha legalább ugyanilyen mértékben nem támogatjuk az ateistákat.. Az, h Magyarország katolikus ország, kb. négyszázezer ember véleménye, és Magyarország közel sem négyszázezer ember országa.
Roppant egyszerű dolgok ezek, és nem is nagyon lehet kétféle képen tolmácsolni őket.
Ezt gondolta Stirlitz elsőre, másodjára pedig azt, hogy Magyarország vagy megtanulja ezt, vagy megtanulja elfogadni, hogy nem komp többé, hanem móló az ázsiai parton, ahonnan rossz időben már nem is látni Európa halmait. Ekkor pedig megtörténik az, amitől sokan tartottak a bővítés előtt: Európa A és B osztályú Európára osztódik, ahogy az USA-ban is megvannak a gazdag és demokratikus államok, meg a "benzinkút" államok, amiken az ember nagy ritkán áthajt, esetleg tankol és hugyozik, aztán gyorsan otthagyja őket a porban fuldokolni, mert estére civilizációt szeretne magaköré, puha ágyat, zuhanyozót, és egy bárt, ahol bekaphat valamit.
Nagyjából 2004-ig a Magyarországra irányuló turizmus még egy laza, demokratikus országba való kirándulást jelentett, ahol kb. egyharmaddal olcsóbb minden (a cigi, az alkohol meg még többel..), mint otthon, lazák az emberek, és bár kicsit lopnak, de összességében nem veszélyesebb a hely, mint Spanyolország egyes részei, tehát bizonyos óvintézkedések mellett az elég jól ki lehet kapcsolódni. Manapság a Sziget, meg a Forma-1 idejére érkezik egy-egy hullám, ám ez kb. minden. Ezen a nyáron Stirlitz sem szándékozott Magyarországra menni, és semmi megrázkódtatót nem érzett ebben. Nem fogják meglopni, nem fogják átverni, nem fogják elküldeni a kurva anyjába. Ráadásul a gyerekeknek sem nagyon tudott mit mutatni ott, nem érdekelte őket a pörkölt, mert vegetáriánus mind a kettő, az uszi sem akkora élmény, mert nincsenek hozzászokva az ok nélküli lökdösődéshez, és mélységesen felháborítja őket, ha vki a hadnémmá' után nem adja vissza, amit elkért, ugyanis Stirlitz gyerekei végtelenül tisztelik a magántulajdont, az adott szót és a becsületet. Ennyi. Arizóna is biztosan jól elvan úgy, ahogy van, ott, ahol van.
Nem a konzervatív Európának van jövője, hanem a gazdaságilag erős Európának van előnye, amíg magához képes szippantani kellő szellemi tőkét a szolgáltatásaival, az életkörülményekkel, a lehetőségekkel. A nyersanyagszempontból igen szarul álló, ám szellemi tőkében bővelkedő Európának van jövője, a bezárkózónak nulla. Ez az Európa el fogja szippantani Magyarországról is a szellemi tőkét, méghozzá elsősorban a lehetőségekkel, h mind munka-, mind életkörülményben többet képes nyújtani, mint a bezárkózó, korrupt Magyarország, ami így kénytelen lesz megelégedni a maradékkal - a gyengébb képességűekkel, és a Távol-Kelettel fog versenyezni az olcsó munkahelyekért, nem a nyugattal a fejlesztésekért.
Egyszóval nem olyan hülyeségekről kéne elmélkedni, milyen konzervatív Európa előtt áll nyitva a jövő, hanem azon, vajon hogyan tudna Magyarország olyan stabil, élhető hátország lenni, ahol megéri élni, lehetséges dolgozni, eredményt elérni, hogyan lenne képes a magyarság vonzó közösséggé fejlődni, és így előrébb kerülni a piaci versenyben. Aki hozza az eredményt, az pedig olyan szexuális beállítottsággal él, olyan istent imád, és azzal az anyaggal helyezi offline-ba az agyát szabadidejében, olyan kiállításra, színielőadásra jár, úgy rendezi be az életét, ahogy neki tetszik. Manapság ismét Magyarország előtt a történelmi lehetőség, h saját lábára álljon, magáért kezdjen végre dolgozni, és nem valami miniatűr elit érdekeiért, kegyeiért. A civilekben a lehetőség. A pártok néhány éven belül el fogják ütni magukat a jövő építésének lehetőségétől, vagy éppenséggel örökre maguk alá gyűrik a társadalmat, ami további elvándorlást fog eredményezni, és beosztott szerepet, mindenkinek, aki ott él. Nincs szükség többé kompra, mert hidakon, repülőgépen, üvegszálon közlekedik a XXI. század embere. Budapesttől Helsinki két óra huszonöt percre van, Budapesttől Nyíregyháza közel három óra..
2009. június 29., hétfő
Málnafagyi
Forrás: index2009. június 22., hétfő
Bede nem tudja..
Bede Márton szerint "Ravasznak, sikeresnek és dörzsölt üzletembernek lenni mindig menő." Stirlitz szerint meg a közösség felelős tagjának lenni menő, az önzőzés, rohadtul nem az. Stirlitz szerint az önzőzés már éppen elég katasztrófát okozott a világban ahhoz, hogy még egy Bede Márton is felfogja, nem menő. Főleg, ha ez a Bede Márton publikálni szokott, és vmiféle írónak tartja magát. Ám Stirlitz azt is tudta, h a magyar dzsungelben ez is elmegy. Ahol minden kirívó, ott semmi nem kirívó - csak éppen semmi nem is számít. Bede szövege is csak egy újabb pohár pisi a tengernyi lé mellé.
Stilritz már tudta, h a demokrácia nem tökéletes intézmény, ereszt itt is, ott is a ladik. Például pénzen meg lehet vásárolni a szavazatokat, és a műveletlen, alsóbb rétegek szavazatait óriási tömegekben lehet megvásárolni, így a vagyon komoly tényező a demokráciában: a Bede-féle "ravasz és sikeres" közép, felső-közép szavazatait is simán be lehet zsebelni pár petákért, hiszen éppen olyan emberek ők is, mint a prolik. Így aztán a demokrácia nem óv meg a társadalmi különbségek durva elszállásától, nem garancia arra, h a közösségen belül ne alakuljon ki robbanásveszélyes feszültség, nem volt képes megakadályozni sem Hitler, sem Silvio Berlusconi hatalomra kerülését. A demokrácia nem garancia a társadalmi igazságosságra, nem védi meg a közösségeket attól, h saját valódi arcuk kiüssön mögüle. A balkáni demokrácia soha nem hasonlított, és soha nem is fog hasonlítani a skandináv típusú demokráciákra, akármennyire is azután sóvárogna a benne élők jó része. A demokrácia csupán azt bizonyította az évszázadok során, h vész esetén képes összezárni. Mind a náci Németország, mind a Szovjetunió ellenében képes volt erre, és mindkettőt legyőzte. A demokrácia, éppen a szabadság elvének csúcsra helyezésével, lehetőséget ad arra, h a közösség saját képére formálja a rendszert. Ennél többre nem képes, és nem is hívatott. Joseph Heller Képzeljétek el c. könyvében elég pontosan megfesti az eredeti athéni demokrácia képét, nem felejtve azt sem, mennyire antidemokratikus volt is az, s mennyire nem tűrte a Szókratész-féle független gondolkodókat.
A demokrácia csupán egy lehetőség, ahogy a szabadság is az. A demokrácia fátyol, megszépít, de átlátszanak rajta a valódi vonások.
Stirlitz tisztában volt vele, h "ravasznak és dörzsöltnek" lenni nem menő, hanem önzés, amit a demokratikus állam független, ám elszámoltatható felügyeleti szerveinek kell felderítenie, és hivatalból eljárni ellene. Egy működő demokráciában ugyanis az állam az, ami felügyeli, h a lékeket befoltozzák, a szivárgások útját elzárják az erre kijelölt független csapatok. Ez a közösség önvédelmi rendszere, aminek működéséről az állam (cserében a befizetett adókért) köteles gondoskodni. Így az állam kötelessége kidolgozni a megoldást arra, h olyan ember ne lehessen a Nemzeti Bank elnöke, aki 800 000 000 Ft-ot dörzsölten kilop az országból. Az ilyen ember legyen egy ciprusi cég elnöke, és kész. Ehhez joga van, a közösség immunrendszerének azonban fel kell derítenie, és el kell távolítania az ilyet a kulcspozíciókból, hiszen a közösség érdeke ezt diktálja, nem érdeke megengedni, h a vagyona elszivárogjon. De ott van a másik fickó is, a MVM volt elnöke, aki arra hivatkozva, hogy balkanizálni szerette volna a MVM-et, úgy gondolja, mindent megmagyarázott. Stirlitz szerint éppen annyit magyarázott meg, amire a nyomozásnak hivatalból meg kell indulnia. Stirlitz nem gondolta, h a balkanizálódás bármelyik magyar állami cégnek érdeke lenne, h a magyar társadalomnak érdeke lenne, sőt azt gondolta, a közösség érdeke az lenne, ha az immunrendszere felderítené, kinek az érdekköre állította abba a pozícióba ezt az embert, és milyen érdekkör vitte tovább a BKV-ba, és a továbbiakban kiemelt figyelemmel követné ezen érdekkör tevékenységét. Ez követeli a közösség érdeke, ám Magyarországon két hatalmi csoport mindent megtesz, h ez ne valósulhasson meg. E két hatalmi csoport húsz éve a közösség érdekei ellen, saját hatalma érdekében dolgozik, de hát mifelénk ez így szokás a honfoglalás óta, nincs ebben semmi új.. ma audi tennap fekete vagy fehér paripa(lásd: Árpád sztorija a kendével 90 ITT meg ITT meg itt a Stirlitzen korábban).
A hely, ahol Stirlitz kunyhója pillanatnyilag állt szintén meg tudott nevezni embereket, akik például Monaco-ban éltek az előnyös adózási feltételek miatt, ám ezek az emberek nem tölthettek be közfeladatokat otthon, jövedelmük jobbára nem is otthonról származott, ugyanis nyilvánvalóan nem a közösség érdekeit képviselték, és ezen a helyen ez világos is volt, számukra is, mindenki számára. Stirlitz részben ezért választotta kunyhójának a helyet: biztos lehetett benne, hogy a monacoinál jóval magasabb adókat a közösség jólétére, és nem "a domboldalakon épülő szép házak"-ra fordítják; biztos lehetett benne, öregkorában nem kell hajléktalanokat és kutyaszart kerülgetnie az utcán, mert a közösség gondoskodik a kötelességéről, szállást ad a hajléktalanoknak és eltakarítja a szemetet a közös terekről. A társadalom, aminek vesztesei vannak, vesztesek társadalma - szokott Stirlitz fogalmazni.
Mellesleg Stirlitz szerint azok a házak nem is szépek, hanem sugározzák magukból a hirtelen jött gazdagság minden otrombaságát, ahogy a kátyúk között szánalmasan zötykölődő Ferrarik és suv-ok meg réka-1 rendszámú Audik is dettó. Ám ez a vége pusztán magánvélemény volt, míg az előző rész, miszerint a közösség nem engedheti meg, h szétlopják a vagyonát, az meg egyfajta kényszer. Valójában megengedheti a közösség, de ebben az esetben nem kell csodálkoznia, ha üres a bukszája, és a szomszéd nem szívesen ad neki kölcsön hó végén. Kicsit olyan ez, mint egy hétköznapi embernél a játékszenvedély, vagy alkoholizmus, vagy bármi más függőség: este megy a buli, van bérelt szmoking meg konflis, megy a dajdaj, másnap aztán koplalás van, és vöröslő szemek. Bede erre azt mondja, igen, így kell élni, ez a menő. Rendben, ebben az esetben adjon Bede kölcsönt az ilyen embernek, kezelje az ő pénzét egy ilyen.
Bede szerint "Ravasznak, sikeresnek és dörzsölt üzletembernek lenni mindig menő". Stirlitz szerint meg tisztességesnek, ügyesnek, gyorsnak lenni a menő. Stirlitz nem szerette a ravasz üzletfeleket, pontosan tudta, h azt a külön figyelmet, amit a ravaszság miatt rá kell fordítania az ilyen üzletekre, bele kell számolni a költségekbe. Így mindig is kiemelt gondot fordított arra, h ezeket a zűrös ügyeket lehető leghamarabb kiszűrje, mielőtt komoly energiákat kezdenek elvonni a tiszta ügyek elől. Aki cigánnyal üzletel, annak tudnia kell, mit csinál: a holmi lehet lopott, lehet beetetés, stb. Aki nincsen rászorulva, az nem megy bele ilyesmibe, mert túl nagy, és kiszámíthatatlan a kockázat. Aki belemegy, az saját felelősségére teszi, utólag nem mondhatja, nem tudtam: tudnia kellett volna, utána kellett volna néznie, eleve a túl alacsony ár figyelmeztető jel, ha belement. Ez az ő felelőssége, nem másé.
Stirlitz már tudta, h a becsület és a tisztesség nem luxuscikk, vagy járandóság, hanem kincs, amit őrizni, és gondozni kell éppen úgy, mint a szabadságot.
Stilritz már tudta, h a demokrácia nem tökéletes intézmény, ereszt itt is, ott is a ladik. Például pénzen meg lehet vásárolni a szavazatokat, és a műveletlen, alsóbb rétegek szavazatait óriási tömegekben lehet megvásárolni, így a vagyon komoly tényező a demokráciában: a Bede-féle "ravasz és sikeres" közép, felső-közép szavazatait is simán be lehet zsebelni pár petákért, hiszen éppen olyan emberek ők is, mint a prolik. Így aztán a demokrácia nem óv meg a társadalmi különbségek durva elszállásától, nem garancia arra, h a közösségen belül ne alakuljon ki robbanásveszélyes feszültség, nem volt képes megakadályozni sem Hitler, sem Silvio Berlusconi hatalomra kerülését. A demokrácia nem garancia a társadalmi igazságosságra, nem védi meg a közösségeket attól, h saját valódi arcuk kiüssön mögüle. A balkáni demokrácia soha nem hasonlított, és soha nem is fog hasonlítani a skandináv típusú demokráciákra, akármennyire is azután sóvárogna a benne élők jó része. A demokrácia csupán azt bizonyította az évszázadok során, h vész esetén képes összezárni. Mind a náci Németország, mind a Szovjetunió ellenében képes volt erre, és mindkettőt legyőzte. A demokrácia, éppen a szabadság elvének csúcsra helyezésével, lehetőséget ad arra, h a közösség saját képére formálja a rendszert. Ennél többre nem képes, és nem is hívatott. Joseph Heller Képzeljétek el c. könyvében elég pontosan megfesti az eredeti athéni demokrácia képét, nem felejtve azt sem, mennyire antidemokratikus volt is az, s mennyire nem tűrte a Szókratész-féle független gondolkodókat.
A demokrácia csupán egy lehetőség, ahogy a szabadság is az. A demokrácia fátyol, megszépít, de átlátszanak rajta a valódi vonások.
Stirlitz tisztában volt vele, h "ravasznak és dörzsöltnek" lenni nem menő, hanem önzés, amit a demokratikus állam független, ám elszámoltatható felügyeleti szerveinek kell felderítenie, és hivatalból eljárni ellene. Egy működő demokráciában ugyanis az állam az, ami felügyeli, h a lékeket befoltozzák, a szivárgások útját elzárják az erre kijelölt független csapatok. Ez a közösség önvédelmi rendszere, aminek működéséről az állam (cserében a befizetett adókért) köteles gondoskodni. Így az állam kötelessége kidolgozni a megoldást arra, h olyan ember ne lehessen a Nemzeti Bank elnöke, aki 800 000 000 Ft-ot dörzsölten kilop az országból. Az ilyen ember legyen egy ciprusi cég elnöke, és kész. Ehhez joga van, a közösség immunrendszerének azonban fel kell derítenie, és el kell távolítania az ilyet a kulcspozíciókból, hiszen a közösség érdeke ezt diktálja, nem érdeke megengedni, h a vagyona elszivárogjon. De ott van a másik fickó is, a MVM volt elnöke, aki arra hivatkozva, hogy balkanizálni szerette volna a MVM-et, úgy gondolja, mindent megmagyarázott. Stirlitz szerint éppen annyit magyarázott meg, amire a nyomozásnak hivatalból meg kell indulnia. Stirlitz nem gondolta, h a balkanizálódás bármelyik magyar állami cégnek érdeke lenne, h a magyar társadalomnak érdeke lenne, sőt azt gondolta, a közösség érdeke az lenne, ha az immunrendszere felderítené, kinek az érdekköre állította abba a pozícióba ezt az embert, és milyen érdekkör vitte tovább a BKV-ba, és a továbbiakban kiemelt figyelemmel követné ezen érdekkör tevékenységét. Ez követeli a közösség érdeke, ám Magyarországon két hatalmi csoport mindent megtesz, h ez ne valósulhasson meg. E két hatalmi csoport húsz éve a közösség érdekei ellen, saját hatalma érdekében dolgozik, de hát mifelénk ez így szokás a honfoglalás óta, nincs ebben semmi új.. ma audi tennap fekete vagy fehér paripa(lásd: Árpád sztorija a kendével 90 ITT meg ITT meg itt a Stirlitzen korábban).
A hely, ahol Stirlitz kunyhója pillanatnyilag állt szintén meg tudott nevezni embereket, akik például Monaco-ban éltek az előnyös adózási feltételek miatt, ám ezek az emberek nem tölthettek be közfeladatokat otthon, jövedelmük jobbára nem is otthonról származott, ugyanis nyilvánvalóan nem a közösség érdekeit képviselték, és ezen a helyen ez világos is volt, számukra is, mindenki számára. Stirlitz részben ezért választotta kunyhójának a helyet: biztos lehetett benne, hogy a monacoinál jóval magasabb adókat a közösség jólétére, és nem "a domboldalakon épülő szép házak"-ra fordítják; biztos lehetett benne, öregkorában nem kell hajléktalanokat és kutyaszart kerülgetnie az utcán, mert a közösség gondoskodik a kötelességéről, szállást ad a hajléktalanoknak és eltakarítja a szemetet a közös terekről. A társadalom, aminek vesztesei vannak, vesztesek társadalma - szokott Stirlitz fogalmazni.
Mellesleg Stirlitz szerint azok a házak nem is szépek, hanem sugározzák magukból a hirtelen jött gazdagság minden otrombaságát, ahogy a kátyúk között szánalmasan zötykölődő Ferrarik és suv-ok meg réka-1 rendszámú Audik is dettó. Ám ez a vége pusztán magánvélemény volt, míg az előző rész, miszerint a közösség nem engedheti meg, h szétlopják a vagyonát, az meg egyfajta kényszer. Valójában megengedheti a közösség, de ebben az esetben nem kell csodálkoznia, ha üres a bukszája, és a szomszéd nem szívesen ad neki kölcsön hó végén. Kicsit olyan ez, mint egy hétköznapi embernél a játékszenvedély, vagy alkoholizmus, vagy bármi más függőség: este megy a buli, van bérelt szmoking meg konflis, megy a dajdaj, másnap aztán koplalás van, és vöröslő szemek. Bede erre azt mondja, igen, így kell élni, ez a menő. Rendben, ebben az esetben adjon Bede kölcsönt az ilyen embernek, kezelje az ő pénzét egy ilyen.
Bede szerint "Ravasznak, sikeresnek és dörzsölt üzletembernek lenni mindig menő". Stirlitz szerint meg tisztességesnek, ügyesnek, gyorsnak lenni a menő. Stirlitz nem szerette a ravasz üzletfeleket, pontosan tudta, h azt a külön figyelmet, amit a ravaszság miatt rá kell fordítania az ilyen üzletekre, bele kell számolni a költségekbe. Így mindig is kiemelt gondot fordított arra, h ezeket a zűrös ügyeket lehető leghamarabb kiszűrje, mielőtt komoly energiákat kezdenek elvonni a tiszta ügyek elől. Aki cigánnyal üzletel, annak tudnia kell, mit csinál: a holmi lehet lopott, lehet beetetés, stb. Aki nincsen rászorulva, az nem megy bele ilyesmibe, mert túl nagy, és kiszámíthatatlan a kockázat. Aki belemegy, az saját felelősségére teszi, utólag nem mondhatja, nem tudtam: tudnia kellett volna, utána kellett volna néznie, eleve a túl alacsony ár figyelmeztető jel, ha belement. Ez az ő felelőssége, nem másé.
Stirlitz már tudta, h a becsület és a tisztesség nem luxuscikk, vagy járandóság, hanem kincs, amit őrizni, és gondozni kell éppen úgy, mint a szabadságot.
2009. június 13., szombat
A Mohácshoz vezető út állomásai, és a mohácsi csata
Hunyadi Mátyás halála után 4 jelölt volt a magyar trónra:
1490-ben, megkoronázásakor, II. Ulászlónak meg kell ígérnie:
A báró-báró ellentét mellett éleződött a báró-nemes ellentét is. Döntő kérdés volt a jobbágyság szabad költözésének a kérdése. 1492-ben kötelezővé teszik a kilenced terményben való beszedését. A földbirtokosok érdeke az, hogy minél több jobbágytelek legyen birtokukban, annál több adót szedhetnek be - megindul a jobbágyok átcsalogatása. A röghözkötést elsősorban a köznemesek igénylik, a bárók ellenzik. A nemes-jobbágy ellentétet a röghözkötés kérdésén kívül még három tényező növelte:
Április végén, május elején már kb. 40 ezer keresztes tartózkodik a gyűjtőtáborokban, többségük jobbágy. A központi tábor Pest mellett található. A sereg vezetésével Dózsa Györgyöt bízzák meg. Dózsa nándorfehérvári lovastisztként párviadalban megölte a szendrei lovas szpáhik vezérét, amiért II. Ulászló a lovagrendbe emelte, talán ezért a tettérét, vitézi hírnevéért kapta meg a vezetés jogát. A keresztesek Pestről délkeleti irányba vonulnak, hogy egyesüljenek Szapolyai seregével, s így vonuljanak a szerbiai és a bulgáriai török seregek ellen.
Május 23-án Apátfalvánál Báthori István temesi ispán megveri a parasztok előőrseit, ám másnapra megérkezik a fősereg is, a következő nap, 24-én pedig Dózsa csapatai rágyújtják a nagylaki várat az ott ünneplő nemesekre. Csáky Miklós püspök, Ravazdy Péter alispán, Nagylucsei Dóczy György, Torpay Miklós és más nemesek, Telegdy István kincstartóval együtt, a fölkelők kezébe esnek, őket néhány környékbeli földesúrral egyetemben karóba húzzák (úgy tűnik, Dózsa ekkor már tudta, hogy a Mezőtúrnál elfogott kereszteseket milyen kegyetlenül végezték ki). Báthory elmenekül. Ezzel kitört a parasztháború. A parasztok három részre szakadnak: egyik részük Lőrinc pap vezetésével Nagyvárad felé vonult, a másik Kolozsvár irányába, a harmadik pedig Temesvár várát vette ostrom alá június 13-ától. A várat július 15-én Szapolyai János szabadította fel, miután Bulgáriából hazatért 20 000 katonájával. A parasztok vezetőit elfogják és kivégzik. A kivégzések tíz napig eltartanak, a brutalitás leírhatatlan: Dózsa Györgyöt állítólag saját hajdúival marcangoltatják szét, hátra bilicselt kézzel, puszta foggal tépik a húsát.
Az 1514 októberi országgyűlésen még súlyosabb megtorlás következik. Elrendelik a jobbágyok röghözkötését és a jobbágyság fegyverfogási tilalmát, A Mátyás idején beszedett 1 arany forintot ezentúl nem az állam szedi be, hanem kártérítésül a nemesek. Ugyanezen az országgyűlésen terjeszti be Werbőczy István a Hármaskönyv (Tripartitum) című munkáját, melyben a korabeli jogszokásokat mutatja be. Az érvényben lévő törvények mellett, az írásban nem rögzített joggyakorlati szokásokat is, beleértve a paraszt-törvényeket. Műve nem emelkedik törvényerőre, de 1517-ben Bécsben kinyomtatja és a XVI., századi nemesi joggyakorlat legfontosabb kézikönyve lesz.
II. Ulászló uralkodásának végén az uralkodó éves bevétele már nem fedezi az 1500 km-es végvárvonal karbantartását, csupán 8 000 katona eltartására elegendő (123 000 Ft). 1515-ben a király Habsburg Ferdinánd osztrák herceggel szövetséget köt, melyet két házassággal pecsételnek meg. A trónörökös, a 9 éves Jagelló Lajos feleségül veszi Habsburg Máriát, Lajos nővére, Jagelló Anna pedig feleségül megy Habsburg Ferdinándhoz. Habsburg Ferdinánd és Mária I. Miksa császár unokája. II. Ulászló a következő évben, 1516-ban meghal, utóda II. Lajos (1506-1526).
I. Szulejmán szultán trónra jutása után (1520) békeajánlatot tesz a magyar uralkodónak, melyet tanácsadói sugalmazására a 14 éves Lajos visszautasít, a szultán követeit börtönbe vetik. Válaszul Szulejmán 1521-ben hadjáratot indít a Magyar Királyság ellen. A visszautasítás egyik oka a Habsburg-Jagelló szövetségben való hit. Magyarország azonban külső segítségre nem számíthatott, az új német-római császár, V. Károly (1519-1556) célja egy egységes, Habsburg vezetésű Európa megteremtése volt, ennek érdekében az 1520-as években I. Ferenc francia királlyal kellett megküzdenie Itáliáért. Károly, mint a korban annyian, a Fuggerek kölcsöneitől függ, mindenkinek tartozik, energiáit teljesen leköti ez a rivalizálás, még a reformáció ellen sem képes fellépni.
1521-ben Szulejmán kezére kerül Nándorfehérvár, Zimony, Szabács és a külső magyar végvárvonal jelentős része. 1523-ban Tomori Pált a katonailag is képzett szerzetest nevezik ki kalocsai érsekké és Alsó-Magyarország főkapitányává. Feladata a végvárrendszer újjáépítése lenne, ám a külső végvárvonalból 1525-re csak Jajca és Klissza marad meg, stratégiai jelentségüket így teljesen elveszítve.
Ugyanerre az évre tehető Magyarország teljes külpolitikai elszigetelődése. 1525 februárjában, a páviai csatában V. Károly döntő vereséget mér I. Ferencre, a csatában maga a francia király is fogságba esik, Spanyolországba viszik, és szabadon bocsátásáról hosszas alkudozás kezdődik. A következő évben megkötött madridi békében I. Ferenc kénytelen lemondani itáliai törekvéseiről, ám a legkeresztényibb uralkodónak esze ágában sincs betartani a szerződést. A fölénybe kerülő V. Károllyal szemben 1526 májusában szerveződik meg a cognac-i liga, melyben a francia király mellett, Velence szabad köztársasága, Firenze és Milánó, később a pápai állam is részt vesz, és amit VII. Kelemen pápa valamint Szulejmán szultán is támogatásáról biztosít. Károly spanyol-német csapatai 1527-ben elfoglalják és felégetik Rómát. E liga magától értetődően a Habsburg-szövetséges Jagellokat is ellenségnek tekintette. I. Ferenc titkos szövetséget köt a szultánnal (ami természetesen egyáltalán nem marad titokban) egy kétirányú közös támadás lebonyolítására. A cseh-magyar uralkodónak egyetlen potenciális szövetségese maradna: rokona a lengyel király, Lengyelország azonban 1525-ben öt évre békét kötött Törökországgal.
1526 elején II. Lajos tud a török támadási szándékáról, a mozgósítás azonban finoman szólva is vontatottan halad. A gyülekezést július 2-ára hirdeti meg a király Tolnára, de a pénzhiány miatt ő maga is csak 20-án indul a táborba. Hiába hirdetett általános felkelést, hiába adott utasítást a jobbágyság felfegyverzésére, végül mindössze úgy 25 000 fegyveres gyűl össze. Túl közel volt még a parasztháború emléke, jobbágyot kevés földesúr mert fölfegyverezni, de a hadra kötelezett nemességből is sokan maradtak távol, bár vagyonuk elvesztését kockáztatják. A hadseregével Szegednél táborozó Szapolyai János is "elkésett" a csatából, csupán öccse, Szapolyai György érkezik meg.
Az előrenyomuló törököket július 14-27 között Pétervárad, augusztus 1-8 között pedig Újlak tartóztatja fel rövid időre. Tomori Pál 6000 emberével a Dráva-Duna köznél található Korasica mocsárnál akarná megállítani a törököt, ám a haditanács visszaparancsolja, s a csata színhelyét Mohács mellett jelölik ki. Akkor kell megállítani a törököt, amikor a mohácsi dombokról leereszkedik! A csatára 1526 augusztus 29-én, délután háromm vagy négy órakor kerül sor. A magyar táborban néhányan azt javasolták, ne ütközzenek meg, hátráljanak, és várják be Szapolyai János erdélyi vajda 10-25000 fős seregét (roppant érdekesek ezek a jelentős számbeli eltérések), aki már jelezte érkezését (valójában Szapolyai Szegednél vesztegelt, majd november 1-én bevonult Budára, miközben az országból akadálytalanul kivonuló törökök szeptember 28-án kifosztják és felégetik Szegedet). Szapolyain kívül több segédcsapat is közeledett már, például a közel 10 000 főt számláló Székesfehétvárnál járó cseh hadsereg és Fragnepán Kristóf horvát-szlavón serege. A csata lefolyását Brodarics István kancellár, szerémi püspök leírásából ismerjük. A magyar sereg főparancsnoka Tomori Pál és Szapolyai György. A törökök kb. két-háromszoros túlerőben voltak.
A csata lefolyása
Délután három (esetleg négy) órakor (a délutáni ima idején) a reggel óta az augusztusi hőségben felsorakozva várakozó magyarok jobbszárnya előretör a már tábortverő, fáradt török jobbszárny ellen (1). A megzavarodott ruméliai lovasság menekülését látva Tomori parancsot ad minden egységnek az előrenyomulásra (2), de mire az általános támadás megindul a jobb szárny támadása kifullad és visszaszorulnak. A balszárnyon Perényi elkeseredetten küzd az időközben megérkező anatóliai lovassággal, a gyalogság pedig fennakad az addigra magukat elsáncoló janicsárok sortüzein, és az előretörő második vonal kénytelen megkerülni az elakadt gyalogságot. A korszerű török tüzérség pusztításáról szóló mondák nem valószínű, hogy valósak lennének, ugyanis, a korabeli források szerint még a második vonal feje fölött is elszálltak a golyók, olyan sebtiben voltak beirányozva a lövegek. Másrészt a török tüzérséggel szemben nem a lovasság állt, hanem a gyalogság, a lovasság a két szárnyon támadott. Sokkal valószínűbb tehát, hogy a sáncok, és a janicsárok sortüzei állították meg a gyalogosokat. Mindenesetre a zűrzavarban a bandériumok rendje felbomlik, a második vonal egy része Perényi lovasaihoz csatlakozik, de végül alulmaradnak az anatóliaiak túlerejével szemben, és kénytelenek visszavonulni. (3) Ezzel a gyalogság kelepcébe került. A lovasság a gyalogosokat hátrahagyva elmenekül (4). A fejvesztett menekülés következtében kb. 15 000 katona, 7 főpap, 28 báró és a király is elesik. (A király halálában szerepe lehet, hogy a táborverésre készülő ruméliai lovasokból kiválik Bali bég egysége, ami ellen Tomori Ráskai Gáspár, Török Bálint és Kálnay János vezetésével oldalvédet küld ki a királyt védő elitcsapatok közül - mindhárman túlélték a csatát, amit a király nem, és később mindhárman komoly, bár kétes politikai karriert futottak be ebben a zűrzavaros időszakban. Nem mellesleg 19 évesen Török Bálint volt a Magyarország kapujának tartott Nándorfehérvár bánja, ám a törökök érkezésekor nem tartózkodott a várban, amit tisztjei harc nélkül átadtak a szultánnak.)
A csata után a törökök csapdától tartva egész éjszaka fegyverben várták a magyar főerőket. Pár nap alatt kiderült, hogy nincsen főerő. Szeptember 9-én Szulejmán bevonul a vereség hírére kiürített Budára, de október 22-én felgyújtja és kiüríti azt. A törökkel Mohács után a továbbiakban csupán egy kb. 25 000-es elkeseredett parasztsereg vette fel a harcot, melynek szekértábora azonban nem jelentett akadályt a kitűnően képzett, kipróbált török csaptoknak: az utolsó szálig levágták őket. Szapolyai seregeivel a Tisza túlpartjáról kísérte szemmel a török pusztítását, nem avatkozott az eseményekbe.
Végül 1526-ban "csak" a belső végvárvonal veszett el, lett volna még lehetőség arra, hogy rendezve sorainkat, felkészülve várjuk a következő török támadást, ami csak három év múlva következett be. Szapolyai 5-25 000 embere, Fragnepán Kristóf horvát-szlavón serege, és a csehországi segédcsapatok is érintetlenül maradtak. Ez összesen legalább akkora erőt jelentett, mint ami Mohácsnál a törökkel szemben állt, csakhogy soha nem állt így össze. A lefejezett Magyarország véres belháborúba zuhant, majd szüretre kész, érett gyümölcsként pottyant a szultán ölébe.
/forrás: gugli, wikipédia/
- Corvin János (Mátyás és Edelpeck Borbála törvénytelen gyermeke)
- Miksa (III. Frigyes fia, 1486-tól német király, jogcíme az 1463. évi bécsújhelyi szerződés)
- Jagelló Ulászló (1471-től cseh király, a lengyel trónörököse)
- János Albert lengyel herceg (Ulászló öccse, aki bátyja helyett 1492-től lengyel király lesz).
1490-ben, megkoronázásakor, II. Ulászlónak meg kell ígérnie:
- nem vezet be újításokat
- eltörli az 1 aranyforintos rendkívüli hadiadót
- a királyi tanács és a rendek megkérdezésével kormányoz
Az ellentétek éleződése:
Bárók vetélkednek a jövedelmekért és az országos méltóságokért, az uralkodó csupán első az egyenlő bárók között. Amikor a bárók hatalma növekszik, a köznemesség veszélyeztetettsége nő, nincs erős király többé, aki megvédené őket a hatalmaskodásoktól. A köznemesség összefog a rendi gyűléseken, de a hozott törvények végrehajtását a végrehajtó szerepű királyi tanács bojkottálja. 1505-ben törvényt hoznak, hogyha a Jagelló család kihal, akkor csak magyart lehet királlyá választani (1447 óta szabad királyválasztás van érvényben egészen 1687-ig). Ezt a törvényt Szapolyai János, az ország ekkor már legnagyobb birtokosa érdekében hozták, kinek a rendek a Hunyadiak szerepét szánták. Szapolyai 1510-től erdélyi vajda, 1526-tól az egyik magyar király lesz.A báró-báró ellentét mellett éleződött a báró-nemes ellentét is. Döntő kérdés volt a jobbágyság szabad költözésének a kérdése. 1492-ben kötelezővé teszik a kilenced terményben való beszedését. A földbirtokosok érdeke az, hogy minél több jobbágytelek legyen birtokukban, annál több adót szedhetnek be - megindul a jobbágyok átcsalogatása. A röghözkötést elsősorban a köznemesek igénylik, a bárók ellenzik. A nemes-jobbágy ellentétet a röghözkötés kérdésén kívül még három tényező növelte:
- a jobbágyok vadászati jogának megvonása
- a mezővárosok kiváltságainak a megvonása, így ott is egyénenként szedik a kilencedet
- a nemesi vámmentesség törvénybe iktatása (1498), mely indokolatlan előnyhöz juttatja a nemeseket a piacon
1512
A békés II. Bajazid szultánt I. Szelim vá1tja a Török Birodalom élén. Kiújulnak a harcok, török sikerekkel: Mezopotámiát, Palesztinát és Egyiptomot is elfoglalják, így a birodalom területe több, mint 1 millió km2 lesz.1513
X. Leó pápa keresztes háborút hirdet, melynek vezetésével a akkor 71 éves Bakócz Tamás esztergomi érseket bízza meg. Bakócz jobbágyi származású, előbb Mátyás személyi titkára, majd 1497-től érsek (1506-08 között egy reneszánsz kápolnát építtet Esztergomban, ott is nyugszik). 1513-ban jó eséllyel indul a pápaválasztáson, de végül a Medici családból származó vetélytársa, X. Leó kerül ki győztesen a vetélkedésből. A keresztes háború szervezését kárpótlásul, vagy éppenséggel Rómából való eltávolítása okán szánják neki. A királyi tanács egy része ellenzi a pápai bulla kihirdetését, hiszen az a szultánnal kötött béke megszegését, és az újabb költséges háborút jelenti (a konstanzi zsinat óta királyi engedély kell Magyarországon a bullák kihirdetéséhez). Bakócz végül eléri célját, 1514. április 9-én kihirdetteti a bullát.Április végén, május elején már kb. 40 ezer keresztes tartózkodik a gyűjtőtáborokban, többségük jobbágy. A központi tábor Pest mellett található. A sereg vezetésével Dózsa Györgyöt bízzák meg. Dózsa nándorfehérvári lovastisztként párviadalban megölte a szendrei lovas szpáhik vezérét, amiért II. Ulászló a lovagrendbe emelte, talán ezért a tettérét, vitézi hírnevéért kapta meg a vezetés jogát. A keresztesek Pestről délkeleti irányba vonulnak, hogy egyesüljenek Szapolyai seregével, s így vonuljanak a szerbiai és a bulgáriai török seregek ellen.
A Dózsa György-féle parasztfelkelés
A nemesek, akik rossz néven vették, hogy a dologidő közeledtével a parasztok elhagyják a földeket, Mezőtúrnál összecsapnak a keresztesekkel, akik ezután rabolva, fosztogatva vonulnak tovább. Május 15-én ezért Bakócz leálltja a további toborzást, május 24-én pedig az egész hadjáratot. A keresztesek szerint azonban szentségtörő az, aki akadályozza a szent had működését, az egész nemesség a vállalkozás kerékkötője, így az üdvözülés útjában áll. A falusi és mezővárosi papok és a keresztesek közé állt obszerváns ferencesek is ezt hirdették.Május 23-án Apátfalvánál Báthori István temesi ispán megveri a parasztok előőrseit, ám másnapra megérkezik a fősereg is, a következő nap, 24-én pedig Dózsa csapatai rágyújtják a nagylaki várat az ott ünneplő nemesekre. Csáky Miklós püspök, Ravazdy Péter alispán, Nagylucsei Dóczy György, Torpay Miklós és más nemesek, Telegdy István kincstartóval együtt, a fölkelők kezébe esnek, őket néhány környékbeli földesúrral egyetemben karóba húzzák (úgy tűnik, Dózsa ekkor már tudta, hogy a Mezőtúrnál elfogott kereszteseket milyen kegyetlenül végezték ki). Báthory elmenekül. Ezzel kitört a parasztháború. A parasztok három részre szakadnak: egyik részük Lőrinc pap vezetésével Nagyvárad felé vonult, a másik Kolozsvár irányába, a harmadik pedig Temesvár várát vette ostrom alá június 13-ától. A várat július 15-én Szapolyai János szabadította fel, miután Bulgáriából hazatért 20 000 katonájával. A parasztok vezetőit elfogják és kivégzik. A kivégzések tíz napig eltartanak, a brutalitás leírhatatlan: Dózsa Györgyöt állítólag saját hajdúival marcangoltatják szét, hátra bilicselt kézzel, puszta foggal tépik a húsát.
Az 1514 októberi országgyűlésen még súlyosabb megtorlás következik. Elrendelik a jobbágyok röghözkötését és a jobbágyság fegyverfogási tilalmát, A Mátyás idején beszedett 1 arany forintot ezentúl nem az állam szedi be, hanem kártérítésül a nemesek. Ugyanezen az országgyűlésen terjeszti be Werbőczy István a Hármaskönyv (Tripartitum) című munkáját, melyben a korabeli jogszokásokat mutatja be. Az érvényben lévő törvények mellett, az írásban nem rögzített joggyakorlati szokásokat is, beleértve a paraszt-törvényeket. Műve nem emelkedik törvényerőre, de 1517-ben Bécsben kinyomtatja és a XVI., századi nemesi joggyakorlat legfontosabb kézikönyve lesz.
II. Ulászló uralkodásának végén az uralkodó éves bevétele már nem fedezi az 1500 km-es végvárvonal karbantartását, csupán 8 000 katona eltartására elegendő (123 000 Ft). 1515-ben a király Habsburg Ferdinánd osztrák herceggel szövetséget köt, melyet két házassággal pecsételnek meg. A trónörökös, a 9 éves Jagelló Lajos feleségül veszi Habsburg Máriát, Lajos nővére, Jagelló Anna pedig feleségül megy Habsburg Ferdinándhoz. Habsburg Ferdinánd és Mária I. Miksa császár unokája. II. Ulászló a következő évben, 1516-ban meghal, utóda II. Lajos (1506-1526).
I. Szulejmán szultán trónra jutása után (1520) békeajánlatot tesz a magyar uralkodónak, melyet tanácsadói sugalmazására a 14 éves Lajos visszautasít, a szultán követeit börtönbe vetik. Válaszul Szulejmán 1521-ben hadjáratot indít a Magyar Királyság ellen. A visszautasítás egyik oka a Habsburg-Jagelló szövetségben való hit. Magyarország azonban külső segítségre nem számíthatott, az új német-római császár, V. Károly (1519-1556) célja egy egységes, Habsburg vezetésű Európa megteremtése volt, ennek érdekében az 1520-as években I. Ferenc francia királlyal kellett megküzdenie Itáliáért. Károly, mint a korban annyian, a Fuggerek kölcsöneitől függ, mindenkinek tartozik, energiáit teljesen leköti ez a rivalizálás, még a reformáció ellen sem képes fellépni.
1521-ben Szulejmán kezére kerül Nándorfehérvár, Zimony, Szabács és a külső magyar végvárvonal jelentős része. 1523-ban Tomori Pált a katonailag is képzett szerzetest nevezik ki kalocsai érsekké és Alsó-Magyarország főkapitányává. Feladata a végvárrendszer újjáépítése lenne, ám a külső végvárvonalból 1525-re csak Jajca és Klissza marad meg, stratégiai jelentségüket így teljesen elveszítve.
Ugyanerre az évre tehető Magyarország teljes külpolitikai elszigetelődése. 1525 februárjában, a páviai csatában V. Károly döntő vereséget mér I. Ferencre, a csatában maga a francia király is fogságba esik, Spanyolországba viszik, és szabadon bocsátásáról hosszas alkudozás kezdődik. A következő évben megkötött madridi békében I. Ferenc kénytelen lemondani itáliai törekvéseiről, ám a legkeresztényibb uralkodónak esze ágában sincs betartani a szerződést. A fölénybe kerülő V. Károllyal szemben 1526 májusában szerveződik meg a cognac-i liga, melyben a francia király mellett, Velence szabad köztársasága, Firenze és Milánó, később a pápai állam is részt vesz, és amit VII. Kelemen pápa valamint Szulejmán szultán is támogatásáról biztosít. Károly spanyol-német csapatai 1527-ben elfoglalják és felégetik Rómát. E liga magától értetődően a Habsburg-szövetséges Jagellokat is ellenségnek tekintette. I. Ferenc titkos szövetséget köt a szultánnal (ami természetesen egyáltalán nem marad titokban) egy kétirányú közös támadás lebonyolítására. A cseh-magyar uralkodónak egyetlen potenciális szövetségese maradna: rokona a lengyel király, Lengyelország azonban 1525-ben öt évre békét kötött Törökországgal.
1526 elején II. Lajos tud a török támadási szándékáról, a mozgósítás azonban finoman szólva is vontatottan halad. A gyülekezést július 2-ára hirdeti meg a király Tolnára, de a pénzhiány miatt ő maga is csak 20-án indul a táborba. Hiába hirdetett általános felkelést, hiába adott utasítást a jobbágyság felfegyverzésére, végül mindössze úgy 25 000 fegyveres gyűl össze. Túl közel volt még a parasztháború emléke, jobbágyot kevés földesúr mert fölfegyverezni, de a hadra kötelezett nemességből is sokan maradtak távol, bár vagyonuk elvesztését kockáztatják. A hadseregével Szegednél táborozó Szapolyai János is "elkésett" a csatából, csupán öccse, Szapolyai György érkezik meg.
Az előrenyomuló törököket július 14-27 között Pétervárad, augusztus 1-8 között pedig Újlak tartóztatja fel rövid időre. Tomori Pál 6000 emberével a Dráva-Duna köznél található Korasica mocsárnál akarná megállítani a törököt, ám a haditanács visszaparancsolja, s a csata színhelyét Mohács mellett jelölik ki. Akkor kell megállítani a törököt, amikor a mohácsi dombokról leereszkedik! A csatára 1526 augusztus 29-én, délután háromm vagy négy órakor kerül sor. A magyar táborban néhányan azt javasolták, ne ütközzenek meg, hátráljanak, és várják be Szapolyai János erdélyi vajda 10-25000 fős seregét (roppant érdekesek ezek a jelentős számbeli eltérések), aki már jelezte érkezését (valójában Szapolyai Szegednél vesztegelt, majd november 1-én bevonult Budára, miközben az országból akadálytalanul kivonuló törökök szeptember 28-án kifosztják és felégetik Szegedet). Szapolyain kívül több segédcsapat is közeledett már, például a közel 10 000 főt számláló Székesfehétvárnál járó cseh hadsereg és Fragnepán Kristóf horvát-szlavón serege. A csata lefolyását Brodarics István kancellár, szerémi püspök leírásából ismerjük. A magyar sereg főparancsnoka Tomori Pál és Szapolyai György. A törökök kb. két-háromszoros túlerőben voltak.
A csata lefolyása
Délután három (esetleg négy) órakor (a délutáni ima idején) a reggel óta az augusztusi hőségben felsorakozva várakozó magyarok jobbszárnya előretör a már tábortverő, fáradt török jobbszárny ellen (1). A megzavarodott ruméliai lovasság menekülését látva Tomori parancsot ad minden egységnek az előrenyomulásra (2), de mire az általános támadás megindul a jobb szárny támadása kifullad és visszaszorulnak. A balszárnyon Perényi elkeseredetten küzd az időközben megérkező anatóliai lovassággal, a gyalogság pedig fennakad az addigra magukat elsáncoló janicsárok sortüzein, és az előretörő második vonal kénytelen megkerülni az elakadt gyalogságot. A korszerű török tüzérség pusztításáról szóló mondák nem valószínű, hogy valósak lennének, ugyanis, a korabeli források szerint még a második vonal feje fölött is elszálltak a golyók, olyan sebtiben voltak beirányozva a lövegek. Másrészt a török tüzérséggel szemben nem a lovasság állt, hanem a gyalogság, a lovasság a két szárnyon támadott. Sokkal valószínűbb tehát, hogy a sáncok, és a janicsárok sortüzei állították meg a gyalogosokat. Mindenesetre a zűrzavarban a bandériumok rendje felbomlik, a második vonal egy része Perényi lovasaihoz csatlakozik, de végül alulmaradnak az anatóliaiak túlerejével szemben, és kénytelenek visszavonulni. (3) Ezzel a gyalogság kelepcébe került. A lovasság a gyalogosokat hátrahagyva elmenekül (4). A fejvesztett menekülés következtében kb. 15 000 katona, 7 főpap, 28 báró és a király is elesik. (A király halálában szerepe lehet, hogy a táborverésre készülő ruméliai lovasokból kiválik Bali bég egysége, ami ellen Tomori Ráskai Gáspár, Török Bálint és Kálnay János vezetésével oldalvédet küld ki a királyt védő elitcsapatok közül - mindhárman túlélték a csatát, amit a király nem, és később mindhárman komoly, bár kétes politikai karriert futottak be ebben a zűrzavaros időszakban. Nem mellesleg 19 évesen Török Bálint volt a Magyarország kapujának tartott Nándorfehérvár bánja, ám a törökök érkezésekor nem tartózkodott a várban, amit tisztjei harc nélkül átadtak a szultánnak.)
A csata után a törökök csapdától tartva egész éjszaka fegyverben várták a magyar főerőket. Pár nap alatt kiderült, hogy nincsen főerő. Szeptember 9-én Szulejmán bevonul a vereség hírére kiürített Budára, de október 22-én felgyújtja és kiüríti azt. A törökkel Mohács után a továbbiakban csupán egy kb. 25 000-es elkeseredett parasztsereg vette fel a harcot, melynek szekértábora azonban nem jelentett akadályt a kitűnően képzett, kipróbált török csaptoknak: az utolsó szálig levágták őket. Szapolyai seregeivel a Tisza túlpartjáról kísérte szemmel a török pusztítását, nem avatkozott az eseményekbe.
Végül 1526-ban "csak" a belső végvárvonal veszett el, lett volna még lehetőség arra, hogy rendezve sorainkat, felkészülve várjuk a következő török támadást, ami csak három év múlva következett be. Szapolyai 5-25 000 embere, Fragnepán Kristóf horvát-szlavón serege, és a csehországi segédcsapatok is érintetlenül maradtak. Ez összesen legalább akkora erőt jelentett, mint ami Mohácsnál a törökkel szemben állt, csakhogy soha nem állt így össze. A lefejezett Magyarország véres belháborúba zuhant, majd szüretre kész, érett gyümölcsként pottyant a szultán ölébe.
/forrás: gugli, wikipédia/
UPDATE:
2009. június 12., péntek
Az új felhő típus az Asperatus
Ó, Istenem, ó, Istenem - gondolta Stirlitz, már megint egy gyatrafos cikk az indegz-től, megint egy fikaérett szemét. A képtárban, ha alaposabban megnézi az ember, akkor kiderül, hogy világszerte, fotóztak már ilyen felhőket, tehát az elsőre furcsa és érthetetlen vita, hogy ez most új fajta-e, érthetővé válik, ha az ember megnézni hol készültek a képek. És erre közöl az indegz egy ilyen tarkafos silányságot, szal ez már tényleg a szélesre tárt pumák kat. Nagy büdös kaktuszt annak a seggébe, aki ezt így leközölte, nagy büdös kaktuszt, meg egy drótkefét! Anyádat, neked is indegz, aki ezt a fost írtad, és leközölted "tudomány" címszó alatt.. a jó édes anyádat..
2009. június 11., csütörtök
Rajoskodik a 'roli
Na, lefutott az EP választás, győzött, vagy éppenséggel vesztett a nem szavazók elsöprő többsége, a nácik kaptak 420ezer szavazatot, és most rajoskodnak, így: raj, rajabb. (Ez utóbbiban éppen az a vicces, hogy miután lerántja a konkurenciát a budin: buzi, aberrált, tesóbaszó, abortuszpárti zsidrák, stb, beteszi a láthatóan nem éppen kiegyensúlyozott morvait (szex-bálvány BalóGyüri hű nejét), meg egy vízilószerű "igazirendőr" irodistát.. - na ettől én dőltem, ez annyira telibe volt, mintha felköpött volna, majd alááll, és hatalmas csulával a homlokán, boldogan újságolja, hogy telibe! !zsÉ, tetoválta az egyszeri cigány a homlokára (ez a poén már 1982ben is futott). A radikális prolipárt tehát éppen rajoskodik: zsír, !zsÉ..
Ha jól tudom, demokráciában fegyveres testület tagja nem lehet kapcsolatban politikai szervezettel, h kétség ne férhessen a semlegességéhez. Tehát az a valódi-irodosta most vagy nem rendőr, vagy már rég nem lehetne az, meg annak a szakszervezetnek a tagjai sem, ami szövetségre lép egy politikai párttal. Ráadásul az a szervezet, ami ezt meglépi, nem állíthatja magáról, h független lenne.
Ha Stirlitz foglalkozna politikával, akkor most erősen odafigyelne, hogy az új munkahelyén ki fog majd kezet mondjuk vontatott beszédű morvaikrisztinával, aki oly édesen, kislányosan zavart volt a sajtótájékoztatón, mint általában, csak most kevesebbet zsidózott, akasztófázott és mindenkit biztosított, hogy ők, ennek a négyszázezer embernek a képviselői, az új ERŐ, baráti jobbot nyújtanak. Khm.. Ja, az lehet. Éppen ezért talán a legérdekesebb kérdés, ki fog majd most kezet egy nácival? Haiderral nem fogtak, most eldől, az új fertőzöttekkel lejattol-e valaki. A magukfajtával. A golyóban, kötélben, munkatáborban, revízióban gondolkodókkal, akik számára elég indoknak, ha valaki nem velük azonosnak látja a világot, mert az már útban van, és mindösszesen egyetlen érvet tudnak mondani a meggyőzésre: lógni fogsz. Nem mellesleg éppen ez a fajta politikai nagyszerűség vitte Trianonba Magyarországot, ennek a széleslátókörűségnek az eredménye volt, hogy az I. vh. legnagyobb vesztese (leszámítva a halottakat, és a megnyomorított embereket) Magyarország lett. A morvaihoz hasonló kaliberű seggfejek elérték, h velünk kapcsolatban még azt az alapelvet sem igyekeztek érvényesíteni, h az egyes területek lakosai maguk dönthetik el, melyik országhoz akarnak tartozni. Ha az úgynevezett politikai elitünk nem lenne évszázadok óta ennyire tehetségtelen és analfabéta, akkor már feltűnt volna nekik, hogy a nemzeti összetartozást és hovatartozást világszerte alapvető emberi jognak, értéknek ismerik el, és ezen a vonalon mozogva, a határokon túl élő magyarokat is teljes mértékben támogathatná a magyar állam, ha egyes politikusok ezt nem saját kampánycéljaikra használnák. De arra használják. Mindent arra használnak. Ugyan, mi haszna lenne a pártnak, ha pénzzel, oktatással, programokkal tömné a kint élő magyarokat? Egyetlen szavazatot nem kapnak ezért, őket pedig csupán a szavazat érdekli. És innentől kezdve nincs miről beszélni. A nemzeti önrendelkezést támogatja a világ, egyes politikai érdekszövetségek kampánycéljait meg nem. Ennek is megvan a logikus és nyilvánvaló oka.
Ezekkel a kampányokkal a pártok gyakorlatilag a magyarság fogalmát váltják aprópénzre, erodálják, kenik szarral, amit persze azok az emberek szívnak meg, akiket ez közvetlenül érint, akik idegenben is tartják identitásukat. Az ember elvárná, h ezt a politikusok megértsék, de úgy tűnik nem értik, mert mindennek ellenére, az oxfordi végzettség ellenére is, képesek megmaradni olyan lokális, pitiáner bandavezérnek, mint egy Párizsban végzett afrikai diktátor. Nem véletlen a párhuzam: ennyit érnek ezek az emberek, még a szavazók kétharmadával a hátuk mögött is. Amikor pedig ez világossá válik egy felnőtt ember számára, akkor megérti, hogy ott kell sertepertélnie, ahol erre képes: a saját portáján. És akkor elviszi a sátrát olyan helyre, ahol hagyják sertepertélni, mert az idő véges, ráadásul, ha így megy ez már évszázadok óta, és húsz év alatt, amikor az ország szabad volt, csak ennyire futotta, mit lehet várni az elkövetkező húsz évtől? Az meg már negyven.. Annyi nincs elpazarolni.
Minden bizonnyal több, mint négyszázezer magyar vándorolt el az országból azóta, hogy megnyíltak a határok. A négyszázezer náci, csak a hatvanezer szdsz-eshez képest jelentős, de hatvanezer embert az AC/DC is össze tud szedni egy estére. Nem vagyunk röghöz kötve, nem kell más lábszagát szagolni, fingorászását hallgatni. Ha Magyarország úgy dönt, harmadik világgá válik, tömör áment lehet rá mondani, joga van hozzá, tegye. Remélhetőleg a következményeket is büszkén viseli. Ausztria rögtön vinnyogni kezdett, amikor kiközösítették Haider miatt, nem nagyon vigasztalta őket, hogy viktorunk ott parádézott és támogatásáról biztosította. Mellesleg, ha jól emlékszem, ez a viktor volt az is, aki az állampolgárság kérdését pártpolitikai célokra használta el, feledhetetlen sebet ütve ezzel a magyarság önbecsülésén. Neki lesz nemsokára kétharmada - mert nincs kire szavazni. Stirlitz kunyhóját azonban ez már nem érinti. Stirlitzet sem viktor, sem hazudósfrkó, sem a nácik nem képviselik, nevében nem beszélnek, Stirlitz sem beszél, csak a maga nevében. Mert ez így korrekt.
Mert ők prolik, ezért azt hiszik, joguk van kisajátítani egy országot, egy kultúrát. Stirlitz nekik is adná - mondjuk Debrecent. Négyszázezer embernek ez éppen elég is lenne, mutassák meg mit tudnak ott, és majd nem megyünk oda, csak ők se jöjjenek ide. Négyszázezer ember az éppen egy város. Legyen övék egy város, ámen.
Na de Stirlitznek már elege volt az ilyen eszetlenkedésből, ócska poénokból, sem ideje, sem kedve nem volt erre: eltolta a sátrát oda, ahol ilyen problémák nem voltak, szibériai kunyhójában az alkotásnak akarta szentelni magát. Ahogy az utóbbi éveket elnézte, az alkotók, a bátrabbak, a tenni akarók szintén eltolták már a sátrukat, mert négyszázezer prolit azért sok is, unalmas is fölpofozni, és az is igaz, hogy ekkora fekélyt már nem lehet letakarni, a szégyen minden magyart érint.
Nyolcszázezer cigány és négyszázezer náci.. szépen vagyunk - vannak. Szépen laknak arrafelé, biztosan jó lehet ott a levegő.. A kormányfő tolvaj, a leendő, a kétharmados kormányfő is az, de mire megkapja a kétharmadot, addigra már két évszázadra előre lerabolta az országot az elődje.. Frkó "lemondott" és kinevezte a maga helyére az úgynevezett "csapatjátékos", offshore-bűvészt, aki feladatának megfelelően tutira eltünteti most a maradékot is. Ahogy a törpecsászár fogalmazott: tavaszra egy fitying nem marad a kasszában. Persze a minicsászár pontosan emlékszik, hogy 2002ben hogyan csinálták ezt ők: amikor kiderült, menniük kell, alig két hónap alatt seperték ki a kasszát - egy évre előre, méghozzá olyan ügyesen, hogy egyetlen büntetőeljárás sem lett az ügyből. Ebben profik, azt meg kell hagyni.
És egy utolsó dolog: morvai olyan édesen emlegette istenkéjét, hogy nem lehet nem említeni: érdekes lehet az az isten, ami akasztásban gondolkodik. Jézus Atyja ugyanis egyszülött fiát áldozta minden emberért, és nem is katolikus. Fogalmam sincs, kiről beszélhetett tehát morvaikrisztina, ki az ő istene? A gyűlölet?
Ha jól tudom, demokráciában fegyveres testület tagja nem lehet kapcsolatban politikai szervezettel, h kétség ne férhessen a semlegességéhez. Tehát az a valódi-irodosta most vagy nem rendőr, vagy már rég nem lehetne az, meg annak a szakszervezetnek a tagjai sem, ami szövetségre lép egy politikai párttal. Ráadásul az a szervezet, ami ezt meglépi, nem állíthatja magáról, h független lenne.
Ha Stirlitz foglalkozna politikával, akkor most erősen odafigyelne, hogy az új munkahelyén ki fog majd kezet mondjuk vontatott beszédű morvaikrisztinával, aki oly édesen, kislányosan zavart volt a sajtótájékoztatón, mint általában, csak most kevesebbet zsidózott, akasztófázott és mindenkit biztosított, hogy ők, ennek a négyszázezer embernek a képviselői, az új ERŐ, baráti jobbot nyújtanak. Khm.. Ja, az lehet. Éppen ezért talán a legérdekesebb kérdés, ki fog majd most kezet egy nácival? Haiderral nem fogtak, most eldől, az új fertőzöttekkel lejattol-e valaki. A magukfajtával. A golyóban, kötélben, munkatáborban, revízióban gondolkodókkal, akik számára elég indoknak, ha valaki nem velük azonosnak látja a világot, mert az már útban van, és mindösszesen egyetlen érvet tudnak mondani a meggyőzésre: lógni fogsz. Nem mellesleg éppen ez a fajta politikai nagyszerűség vitte Trianonba Magyarországot, ennek a széleslátókörűségnek az eredménye volt, hogy az I. vh. legnagyobb vesztese (leszámítva a halottakat, és a megnyomorított embereket) Magyarország lett. A morvaihoz hasonló kaliberű seggfejek elérték, h velünk kapcsolatban még azt az alapelvet sem igyekeztek érvényesíteni, h az egyes területek lakosai maguk dönthetik el, melyik országhoz akarnak tartozni. Ha az úgynevezett politikai elitünk nem lenne évszázadok óta ennyire tehetségtelen és analfabéta, akkor már feltűnt volna nekik, hogy a nemzeti összetartozást és hovatartozást világszerte alapvető emberi jognak, értéknek ismerik el, és ezen a vonalon mozogva, a határokon túl élő magyarokat is teljes mértékben támogathatná a magyar állam, ha egyes politikusok ezt nem saját kampánycéljaikra használnák. De arra használják. Mindent arra használnak. Ugyan, mi haszna lenne a pártnak, ha pénzzel, oktatással, programokkal tömné a kint élő magyarokat? Egyetlen szavazatot nem kapnak ezért, őket pedig csupán a szavazat érdekli. És innentől kezdve nincs miről beszélni. A nemzeti önrendelkezést támogatja a világ, egyes politikai érdekszövetségek kampánycéljait meg nem. Ennek is megvan a logikus és nyilvánvaló oka.
Ezekkel a kampányokkal a pártok gyakorlatilag a magyarság fogalmát váltják aprópénzre, erodálják, kenik szarral, amit persze azok az emberek szívnak meg, akiket ez közvetlenül érint, akik idegenben is tartják identitásukat. Az ember elvárná, h ezt a politikusok megértsék, de úgy tűnik nem értik, mert mindennek ellenére, az oxfordi végzettség ellenére is, képesek megmaradni olyan lokális, pitiáner bandavezérnek, mint egy Párizsban végzett afrikai diktátor. Nem véletlen a párhuzam: ennyit érnek ezek az emberek, még a szavazók kétharmadával a hátuk mögött is. Amikor pedig ez világossá válik egy felnőtt ember számára, akkor megérti, hogy ott kell sertepertélnie, ahol erre képes: a saját portáján. És akkor elviszi a sátrát olyan helyre, ahol hagyják sertepertélni, mert az idő véges, ráadásul, ha így megy ez már évszázadok óta, és húsz év alatt, amikor az ország szabad volt, csak ennyire futotta, mit lehet várni az elkövetkező húsz évtől? Az meg már negyven.. Annyi nincs elpazarolni.
Minden bizonnyal több, mint négyszázezer magyar vándorolt el az országból azóta, hogy megnyíltak a határok. A négyszázezer náci, csak a hatvanezer szdsz-eshez képest jelentős, de hatvanezer embert az AC/DC is össze tud szedni egy estére. Nem vagyunk röghöz kötve, nem kell más lábszagát szagolni, fingorászását hallgatni. Ha Magyarország úgy dönt, harmadik világgá válik, tömör áment lehet rá mondani, joga van hozzá, tegye. Remélhetőleg a következményeket is büszkén viseli. Ausztria rögtön vinnyogni kezdett, amikor kiközösítették Haider miatt, nem nagyon vigasztalta őket, hogy viktorunk ott parádézott és támogatásáról biztosította. Mellesleg, ha jól emlékszem, ez a viktor volt az is, aki az állampolgárság kérdését pártpolitikai célokra használta el, feledhetetlen sebet ütve ezzel a magyarság önbecsülésén. Neki lesz nemsokára kétharmada - mert nincs kire szavazni. Stirlitz kunyhóját azonban ez már nem érinti. Stirlitzet sem viktor, sem hazudósfrkó, sem a nácik nem képviselik, nevében nem beszélnek, Stirlitz sem beszél, csak a maga nevében. Mert ez így korrekt.
Mert ők prolik, ezért azt hiszik, joguk van kisajátítani egy országot, egy kultúrát. Stirlitz nekik is adná - mondjuk Debrecent. Négyszázezer embernek ez éppen elég is lenne, mutassák meg mit tudnak ott, és majd nem megyünk oda, csak ők se jöjjenek ide. Négyszázezer ember az éppen egy város. Legyen övék egy város, ámen.
Na de Stirlitznek már elege volt az ilyen eszetlenkedésből, ócska poénokból, sem ideje, sem kedve nem volt erre: eltolta a sátrát oda, ahol ilyen problémák nem voltak, szibériai kunyhójában az alkotásnak akarta szentelni magát. Ahogy az utóbbi éveket elnézte, az alkotók, a bátrabbak, a tenni akarók szintén eltolták már a sátrukat, mert négyszázezer prolit azért sok is, unalmas is fölpofozni, és az is igaz, hogy ekkora fekélyt már nem lehet letakarni, a szégyen minden magyart érint.
Nyolcszázezer cigány és négyszázezer náci.. szépen vagyunk - vannak. Szépen laknak arrafelé, biztosan jó lehet ott a levegő.. A kormányfő tolvaj, a leendő, a kétharmados kormányfő is az, de mire megkapja a kétharmadot, addigra már két évszázadra előre lerabolta az országot az elődje.. Frkó "lemondott" és kinevezte a maga helyére az úgynevezett "csapatjátékos", offshore-bűvészt, aki feladatának megfelelően tutira eltünteti most a maradékot is. Ahogy a törpecsászár fogalmazott: tavaszra egy fitying nem marad a kasszában. Persze a minicsászár pontosan emlékszik, hogy 2002ben hogyan csinálták ezt ők: amikor kiderült, menniük kell, alig két hónap alatt seperték ki a kasszát - egy évre előre, méghozzá olyan ügyesen, hogy egyetlen büntetőeljárás sem lett az ügyből. Ebben profik, azt meg kell hagyni.
És egy utolsó dolog: morvai olyan édesen emlegette istenkéjét, hogy nem lehet nem említeni: érdekes lehet az az isten, ami akasztásban gondolkodik. Jézus Atyja ugyanis egyszülött fiát áldozta minden emberért, és nem is katolikus. Fogalmam sincs, kiről beszélhetett tehát morvaikrisztina, ki az ő istene? A gyűlölet?
*
2009. június 9., kedd
2009. június 8., hétfő
..Ed Hardy
..ráadásul motivációképp bevitt a srác egy ilyen Ed Hardy boltba. Na, ott majdnem összehánytam magam, szerencsére jó másnapos voltam, így észrevehetően nem romlott a közérzetem. Lekötött a gondolat, hogy szabadulhassak végre onnan, és megihassak valahol egy sört. Békében, csendben, nyugodtan. Közben a srác nyomta a gördülős-hasba-akasztós dumát, csak úgy izzott, hogy ilyen trendi, meg olyan izé, és akkor még menjünk át nyóc bóótba, mert ott aztán hűha, de egész Budapesten csak három ilyen van, az egyik az eredeti, a másik meg két jól megcsinált majdnem olyan.. Legközelebb gumipapucsira kell majd rajzolnom, olajfestékkel, hogy eredetibb legyen, ötvözzük a tradíciókat a fejlődéssel - fordult meg a fejemben. Rögtön láttam, hogy tetszene neki. Valamelyik éjjel-nappaliban gyorsan vettem egy sört, és két húzásra felhajtottam. Oké, menjünk trendi boltba még. Még, még. Aztán valahogy elment ez az ember, akinek nem mertem soha megmondani, hogy mennyire nevetségesnek tartom ezt a nagy igyekezetet, és nem akarom megsérteni, de kicsit kiengedhetne, mert nem is lenne olyan rossz gyerek, csak ne lenne benne ez az állandó kapaszkodás. Ez a biznisz, ez a megélhetés, megfelelés, ez fontos. Az ilyen kirándulásokra persze a sör nem elég, mármint esetleg úgy, ha a hátizsákodban van egy ötliteres Heineken szívószállal csatlakoztatva az arcodba, és minden harmadik sarkon van egy éjjel-nappali, meg minden másodikon egy budi. Se budi, se éjjel-nappali, csak trendi boltok, ahol valami rettenet ergya dolgokat csodál melletted egy faszi, aki bennfentesen jópofáskodik a végtelenül unott fejű alkalmazottnak, aki talpig Ed Hardy-ban díszeleg. Az unott fej része a munkaköri leírásnak. De a faszinak láthatóan nem kell megfeszülnie, hogy hozza. Született unottfeje van. Kétszer élesztették már újra tévedésből, mert halottnak hitték, pedig csak elgondolkodott, ám az ekkor az arcán megjelenő világmegvetést az emberek egy halott arckifejezésének vélték. Azért valamennyire mégiscsak hatott az a sör, egészen jól elszórakoztam, még meg is érintettem egy papucsit. Időnként odajött a csávó, és megkérdezte, na mit szólsz? Mit gondolsz?
- Érdekes - feleltem, de túlságosan rövidnek találtam ezt, így megismételtem, hogy: Érdekes.
Itt azonban megálltam. Tudtam, hogy ez az a pillanat, amikor minden további szó kínos. Nem akartam harmadszor is érdekeset mondani. Ja.
Erre kis várakozás után visszament a halottfejű eladóval spanolni. Kimentem egy cigire. Az utcán nézegettem a halottfejű embereket, éppen esett az eső, vagy a háztetőkről csöpögött a hólé, nem tudom. Nem olyan idő volt, amit az ember megjegyez, az ízületei azonban biztosan emlékezni fognak rá majd hatvan fölött. Esetleg már ötven fölött: az volt a nap, amikor Ed Hardyt néztél és valami havas szar esett, de estére már elmúlt. Na, akkor kaptál engem, emlékszel? Elég másnapos voltál.. Megszabadulok ettől a csávótól, és visszamegyek az irodába - döntöttem. Ha pedig bennem egy döntés megszületik, akkor nincs apelláta. A végére járok valami ügynek. Roppant fontos volt. A búcsút nem vettem valami érzékenyre (még egy bolt hátra volt, mire eddig eljutottunk, és még két cigi), majd hívom, ebben egyeztünk meg. Utána irány a kocsma.
Füstös, büdös borozót kerestem savanyú borral, és ittam egy sört. Egy vodkával. Ed Hardy.. Ettől sokkal jobban lettem. Irány Menyus. Útközben beugrottam mégsörért a sarki éjjel-nappaliba, mert a művészeti beszélgetésekhez a sör elengedhetetlen. Köcs. Ezt a köcsözést Menyus találta ki, vagy valamelyik haverja, vagy együtt, de egy idő után már mindenki köcsözött, köcs. Na lett is olyan konzílium, hogy netovább. Igazi feltöltős Akadémiai bazmegolás, olyan múltszázadi hangulat, amikor még előfordult, hogy a sértett művészek egyszerűen seggbe rúgták a vétkest.
Sötétben botorkáltam haza, hogy elkerüljem a gumipapucsos lányokat, mert ilyenkor este már azért elég gyászosak a lábujjak, ha az ember egész nap a városban caplat. Csabit elkísértem a buszmegállóig, énekelt egy kicsit útközben a maga Kata-valamis modorában, ami "direkt egy eszközhiányos megjelenés" - ez nem üres szólam. Az eszközhiányos megjelenés az eszköztelített csiribirire, csipri-bilire reakció. Ha nem esik le, az csupán egy jele a hiányos műveltségnek, ami esetleg származhat a tanárod hiányos műveltségéből, vagy az ingerhiányos környezetből. Mindenesetre alkalmatlanná tesz komolyabb a közegben való mozgásra, és ez logikusan vezet oda, hogy érzékeny helyzetben nem szeretném, ha te állnál mögöttem. Az élet pedig érzékeny helyzetek sorozata. Nem érzem magam jól, amikor önbizalom nélküli, esetleg sumák, esetleg senkiházi figurák állnak mögöttem, amikor éppen arra készülök, h belemegyek egy ilyen érzékeny szituba. Jobban érzem magam, ha két-három atomrészeg, erdőlakó finn áll mögöttem, majd csuklik és leül.
Ezt az egészet azért mondtam el, hogy felvezessem a következő közlést: Kilgore Trout Stirlitz reinkarnációja volt, csak ugye itt is úgy megy ez, hogy Buddhának is több lehetséges reinkarnációja van, az egyik ebből Kilgore Trout volt, csak éppen amikor ő megszületett, akkor Stirlitz még csak egészen fiatal volt - lehetett volna az apja is. Trout kapcsolatát a fiával ismerjük, az a fiú volt a buzi zongorista. Bár mintha nem is Trout fia lett volna.. Ezen nem nagyon kéne vigyorogni, mert a te fiad is lehet buzi zongorista, mert cseppet sem működik, az "akkor majd kiverem belőle az élő szart" szöveg, mert ez nem ezen múlik. Jó lenne, ha megértenétek, min múlik, de az ember nem azért szeret bele a szőrös seggekbe, mert.. mert miért is? Ki emlékszik már.. Soha semmi vonzót nem láttam a szőrös seggekben, de ez teljesen a magánügyem. Ennyit gondolom, nem árt tudni a leszármazásokról, hogy világosabb képünk legyen helyünkről a világban, ha belemegyek valakibe aki mondjuk buzikat áll körbe és alázgat, és amikor megkapja az ezért járó alázást, akkor ne nyifogjon, hogy miért, te is buzi vagy? Nem szerettem a szőrös segget soha, ezt el kell ismernem, de a primitívséget gyűlölöm, amikor valakit körbeállnak, és aláznak.
- Érdekes - feleltem, de túlságosan rövidnek találtam ezt, így megismételtem, hogy: Érdekes.
Itt azonban megálltam. Tudtam, hogy ez az a pillanat, amikor minden további szó kínos. Nem akartam harmadszor is érdekeset mondani. Ja.
Erre kis várakozás után visszament a halottfejű eladóval spanolni. Kimentem egy cigire. Az utcán nézegettem a halottfejű embereket, éppen esett az eső, vagy a háztetőkről csöpögött a hólé, nem tudom. Nem olyan idő volt, amit az ember megjegyez, az ízületei azonban biztosan emlékezni fognak rá majd hatvan fölött. Esetleg már ötven fölött: az volt a nap, amikor Ed Hardyt néztél és valami havas szar esett, de estére már elmúlt. Na, akkor kaptál engem, emlékszel? Elég másnapos voltál.. Megszabadulok ettől a csávótól, és visszamegyek az irodába - döntöttem. Ha pedig bennem egy döntés megszületik, akkor nincs apelláta. A végére járok valami ügynek. Roppant fontos volt. A búcsút nem vettem valami érzékenyre (még egy bolt hátra volt, mire eddig eljutottunk, és még két cigi), majd hívom, ebben egyeztünk meg. Utána irány a kocsma.
Füstös, büdös borozót kerestem savanyú borral, és ittam egy sört. Egy vodkával. Ed Hardy.. Ettől sokkal jobban lettem. Irány Menyus. Útközben beugrottam mégsörért a sarki éjjel-nappaliba, mert a művészeti beszélgetésekhez a sör elengedhetetlen. Köcs. Ezt a köcsözést Menyus találta ki, vagy valamelyik haverja, vagy együtt, de egy idő után már mindenki köcsözött, köcs. Na lett is olyan konzílium, hogy netovább. Igazi feltöltős Akadémiai bazmegolás, olyan múltszázadi hangulat, amikor még előfordult, hogy a sértett művészek egyszerűen seggbe rúgták a vétkest.
Sötétben botorkáltam haza, hogy elkerüljem a gumipapucsos lányokat, mert ilyenkor este már azért elég gyászosak a lábujjak, ha az ember egész nap a városban caplat. Csabit elkísértem a buszmegállóig, énekelt egy kicsit útközben a maga Kata-valamis modorában, ami "direkt egy eszközhiányos megjelenés" - ez nem üres szólam. Az eszközhiányos megjelenés az eszköztelített csiribirire, csipri-bilire reakció. Ha nem esik le, az csupán egy jele a hiányos műveltségnek, ami esetleg származhat a tanárod hiányos műveltségéből, vagy az ingerhiányos környezetből. Mindenesetre alkalmatlanná tesz komolyabb a közegben való mozgásra, és ez logikusan vezet oda, hogy érzékeny helyzetben nem szeretném, ha te állnál mögöttem. Az élet pedig érzékeny helyzetek sorozata. Nem érzem magam jól, amikor önbizalom nélküli, esetleg sumák, esetleg senkiházi figurák állnak mögöttem, amikor éppen arra készülök, h belemegyek egy ilyen érzékeny szituba. Jobban érzem magam, ha két-három atomrészeg, erdőlakó finn áll mögöttem, majd csuklik és leül.
Ezt az egészet azért mondtam el, hogy felvezessem a következő közlést: Kilgore Trout Stirlitz reinkarnációja volt, csak ugye itt is úgy megy ez, hogy Buddhának is több lehetséges reinkarnációja van, az egyik ebből Kilgore Trout volt, csak éppen amikor ő megszületett, akkor Stirlitz még csak egészen fiatal volt - lehetett volna az apja is. Trout kapcsolatát a fiával ismerjük, az a fiú volt a buzi zongorista. Bár mintha nem is Trout fia lett volna.. Ezen nem nagyon kéne vigyorogni, mert a te fiad is lehet buzi zongorista, mert cseppet sem működik, az "akkor majd kiverem belőle az élő szart" szöveg, mert ez nem ezen múlik. Jó lenne, ha megértenétek, min múlik, de az ember nem azért szeret bele a szőrös seggekbe, mert.. mert miért is? Ki emlékszik már.. Soha semmi vonzót nem láttam a szőrös seggekben, de ez teljesen a magánügyem. Ennyit gondolom, nem árt tudni a leszármazásokról, hogy világosabb képünk legyen helyünkről a világban, ha belemegyek valakibe aki mondjuk buzikat áll körbe és alázgat, és amikor megkapja az ezért járó alázást, akkor ne nyifogjon, hogy miért, te is buzi vagy? Nem szerettem a szőrös segget soha, ezt el kell ismernem, de a primitívséget gyűlölöm, amikor valakit körbeállnak, és aláznak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
