Vonnegut gondbái

 

Eléggé lehangoló nap, de a fácse rendkívül udvariasan megkérdi, mi jár a fejemben, és nekem mindig csak egy apró fáziskéséssel ugrik be, hogy ja, hát angolszász, a hogyvagy olyan, mint a hell-ló, csak hosszabb. Kifejezetten illetlenségnek, ormótlanságnak, tahóságnak, furkóságnak, tomporságnak, ergyaságnak számít megmondani, hogy vagy, tehát én meg szoktam mondani, vagy azt mondom remekül, nagyszerűen, pompázatosan, mennyeien. Ha valakinek nincs több esze, nem ért a szóból, és megkérdi, mégis hogyan, rögtön visszakérdezek, hogy ne haragudj nem értettem, mi volt a kérdés..

Az jutott eszembe, miközben a fölös mennyiségű jókívánságokat pörgettem itten, vagyis inkább ottan - mert ugyan mitől lenne jobb a jövő év, de tényleg mi a jóistentől lenne jobb, mint az eddigi mondjuk 32 000 esztendő, míg a Föld harminckétezerszer körberepülte a Napot? Az emberiség tűzszekere továbbra is kitartóan a fal felé tart, senki nem lép rá a fékre, senki nem mozdítja a kormányt, néhány bomlott agyú faszkalap mindenféle helyekre ragasztgatja magát. Remek. BULYÉG!

A hatvanas-hetvenes években legalább leöntötték magukat benzinnel és felgyújtották, most ragasztgatják, és azt képzelik, ez valami. Ez azért eléggé meredek leépülés, zuhanórepülés, bazmeg. 

Kb. úgy vagyunk vele, hogy elmentünk (repcsivel, bérelt kocsival) a Rage against the machine koncertre és ezzel örökre meg is tettünk mindent, amit lehetett és kellett. A zenekar jól keresett, tovább tudják finanszírozni progresszív-vegán életmódjukat, és a pinaszagú tusfürdőiket, ki tudták fizetni az önmagát felgyújtó buddhista szerzetes fotójának jogdíjait és az önmagát felgyújtó buddhista szerzetes szent gyertyáikat, gyertyatartóikat és füstölőiket is és még maradt mákos-gubára való is. Jól van, minden remek, nagyszerű.

Aztán eszembe jutott, hogy igazán egy filmen-könyvön lenne érdemes dolgozni, egy Rejtő könyvön+filmen, dramatizált pszeudódokumentumon, mert már vagy 20 éve Rejtő különböző alakjainak a neveit használom ímél-címnek meg mindenhova, és annyira beépült az öreg a magyar köztudatba, hogy igazán megérdemelne egy inkorrekt portrét: a kornak megfelelő nagyképűség, felelőtlenség, flegma és még egy árva gondolat sem, hogy körülötte háború dúl, hogy emberek lövészárkokban élnek a kőkemény teleken, fagyások vannak, vérmérgezés, éhség és halál, hanem kávé, konyak, kabaré, könnyed szórakoztatás és szórakozás, mígnem a sátán eljött érte is egy undorító kis csótány, egy takony, egy korabeli bayer sót képében, aki jól feljelentette, hogy miként lehetséges, hogy ez a zsidó itten eszik-iszik, dorbézol mink köztünk, miközben legjobbjaink a fronton véreznek. Ő maga persze nem vérzett a fronton, tudósítást is csak a belvárosból írt, hogy micsinálnak itten a zsidók. Ő feljelentést írt. A bayerfélefika följelentést ír. Hosszú-hosszú ideje Magyarország abban nagyhatalom, hogy feljelentésben, mert a legjobbjai évszázadokkal korábban elvéreztek a frontokon, csak az ilyen bayer-szarok maradtak, a takony, amire gecit mondani helytelen, mert a sok milliárd geci közül legalább egynek lehet valami haszna, a bayereknek viszont egészen biztosan semmi, soha.

Szóval olyasmi film-könyv lehetne, amita Salingerről is csináltak, a Gelhornról és Hemminway-ről, satöbbi. Ennyit Rejtő biztosan megérdemelne. Tartok tőle, hogy soha nem lesz meg. BUÉK hát, bontsatok pezsgőt lássuk, mit hoznak össze Vonnegut filozófus-gombái*.

*"=> Kilgore Trout egyszer írt egy novellát, amelyben két élesztőgomba beszélget. Miközben eszik a cukrot és fuldoklanak saját ürülékükben, arról vitatkoznak, mi lehet az élet célja. Korlátolt eszükkel még csak nem is sejtik, hogy pezsgőt gyártanak."

*

Nyálas papírgombóccal töltött halálos fegyver

Amint ma reggelre éledve egészen biztosan megállapíthattunk (igen, Stirlitz is), hogy minden megy a régi kerékvágásban, szakkomentátorosan mondva: papírforma, éppen mint Lengyelország 1939-es lerohanásakor, senki nem nagyon szeretne semmit, szép szavakból viszont akad dögivel. Mint emléxünk, Lengyelország lerohanása után kezdődött az a fél éves háború, amikor hat hónapig Hitleren kívül senki nem tett semmit, csak járatta az ótvar lepcses pofáját. Ezeket a tartalmatlan paneleket mai politikusok, szakértők és sajtósok is tökéletesen hozzák, remekül pergetik az üres semmit, bőgetik a léggitárt, nem hiába kaptak annyi diplomát, jártak annyi éven át csipásan a szomszéd kocsmába gyógysörért, tiszta haszon kiosztani nekik rengeteg plecsnit meg elismerést, amit azután oly ragyogó zsíros arccal, gutaütött fejjel mutogathatnak még az onokáknak is.

Röviden: SWIFT-ből kivágás a háborús bűnösnek nem lesz, mert az olasz luxuscikk-gyártók (pl. a KGB-szarfej csodaasztala) és a belga gyémántkereskedők nem támogatják az ötletet, hogy mókusbőrben fizessék nekik ki a termékeiket (ne legyünk túl szigorúak, Janukovics (Yanukovych) aranybudis palotája Honka rakennus volt, vagyis finn faház, nem, nem orosz). De hadd fordítsam ezt le nektek: háború van, de azért nem vetik be a komoly gazdasági fegyvereket a háborús bűnös/bűnösök ellen, hogy a belgák és az olaszok kényelmesen tudjanak tovább bizniszelni a drágaságaikkal a gyilkosokkal. Tulajdonképpen annak örülhetünk, hogy most nem velencei fuvarosok szállították jó pénzért az orosz csapatokat a helyszínre, légkondicionált, ingyenWi-Fis buszokban meg minden, mint egykoron a törököket. Hát valamiből fel kellett húzni azt a cukormázos-habcsókos várost, ami mind a mai napig a szerelmesek kedvence (Vegas után), a kalózkodás-fosztogatás meg nem hozott elég pénzt a konyhára. Tudjátok amúgy: belgák->afrikai nyersgyémánt->diktátorok. A TV-ből ismerős. Igen, Hitler óta ezt tökéletesen ismerjük, a TV az újdonság nem a sztori, akkoriban a General Motors, az IBM, a Ford, a Standard Oil és a Coca-Cola Co. is komolyan bizniszelt Hitlerrel még a kölcsönös hazafias törvények árnyékában is, nem aggasztották őket egyáltalán a halottak meg a kényszer- meg rabszolgamunka, halálra éheztetett rabok. Bekaphatod szakszervezet, ha nyolc éves korodban szögesdrót mögül jársz be te dolgozni! (Azért kelletek a gyerekek, mert az ő kezük fért bele a kisebb űrméretű lövedékekbe, a jenkik nem tudom, hogyan oldották ezt meg.) Valamelyik kapitalista még kártérítést is kért, mert lebombázták a gyárait – és kapott. Az amerikai adófizetők kifizették a gépeket, a bombákat, odaküldték meghalni nagyreményű utódaikat, majd kifizették a kapitalistának az okozott kárt. Bizony. Na ez így igaz. 

Putyin propagandájából persze egyetlen szó sem igaz, soha semmit nem bizonyít, csak állít valamit, Göbbels egy klasszissal jobb volt, Putyin kínosan gyenge, sótlan és fantáziátlan ebben is, stratégiába is csak halvány másolata az elődeinek. Gyáva és gyenge. Puding. Viszont kíméletlen gyilkos amikor nem kell félnie.

A nyugati vezetők erre most is azt látták alkalmas válasznak, ha éleslőszer helyett inkább légpisztollyal próbálják elzavarni a frissen szabadult visszaeső erőszaktevőt, aki már véresre erőszakolta az emeleten a 13 éves kislányukat és most a 9 éveshez megy éppen be. Van ám otthon shotgun is, csak ahhoz drága a lőszer, inkább papírgalacsinból rágnak hozzá jó nyálas bogyót. Erről elvben már elvileg meg is egyeztek. Tehát SWIFT-kirúgás nem lesz. Orosz gázvezetékek, atomerőművek, ilyesmi leállítása? Fogadunk? Ha a SWIFT mehet, akkor kb. annyi lesz végül, hogy megtiltják az orosz banán és csokoládé behozatalát, de kifizetik a Nyugat összes kapitalistájának az okozott kárt és vélt lelki szenvedést adópénzből, mert mi másból? Ki fizette a 2008-as bankválságot? Akik okozták? Nem, hanem Te. Akik okozták, azok óriási jutalmat kaptak, kivéve, ha tiportfejű hülyék voltak és többet buktak a bankok megmentésén mint amennyi bónuszt kaptak. Ezeket hívják alkalmazottnak.

Amúgymeg a beszéd közben ez a Biden gyerek pont úgy néz ki, mint egy asimovi automata, ami rögtön szétesik már, úgy van összeraga-gagasztószallagozva, végig féltem, hogy leesik róla valami amikor indulatba jön. Nem jött indulatba. Lehet, hogy már be is van balzsamozva előre, beledől a koporsóba, lehet élőben temetni… 

De szöveg az van, ott reppel a mikrofonok előtt a fél világ, nem mond semmit, de az általában rímel a többi összehordott süketelésre. Egyszóval a tegnapi napon az egész emberiség bizonyította a tökéletes alkalmatlanságát nagyjából mindenre. Arról volt szó, hogy soha nem látott megtorlás jön az agresszióért. Semmi ilyesmi nem történt. Nem jut eszembe semmi, amire ne lenne alkalmatlan a tásaság, és amiért érdemes lenne szaporodnia. Elő kell szedni a legkomolyabb tudósokat, akik megmondják, hogy a gumióvszer az évezred örök Nobel-díjas találmánya, már csak meg kéne tanítani a majmot, hogy használja – és persze ingyen osztogatni, nem pénzért, de a rohadt kapitalista még egy vizelésért is képes 25 centre megvágni az embert, és 250 euróra, ha lepisiled az ajtót. A gumihasználat tehát kötelező, meg arra sem árt odafigyelni, hová csinálja a gyerekét az ember, ha már egyszer tudjuk, milyen ez a hely. A többi nulla.

A közönséges cukorhegy

Betyárosan szórakoztató cikkeket szül amikor a sajtó rácuppan az olyan internetes gigáktól pottyanó ...ööö... pénzre, mint pl. ez a faszbu'. Az indexnek egy kb. tízezer leütéses cikkecskét sikerült összelapátolnia belőle (gondolom, leütésre fizet a cég), remélem jót szakítottak vele, igazán rájuk férne, ha már a fasiszták nekik nem osztanak a fosztottból, a cikk meg igazán olyan kis cuki meg minden lett. Ennél már csak a fácse kulijainak dolga lehetett megterhelőbb - amit az indexes csaj következetesen "Zuckerberg"-nek rövidít így egyes számba bele, mert az cukibb, és aztat látta a színpadon, ahogy a színészeket is hajlamosak összekeverni egyes emberek a karakterekkel, amiket játszottak (tudjátok, van az a régi poén, amikor valami egyszerűbb közönségből felszól egy rekedtes hang a színpadra valamelyik Shakespeare darabnál, hogy "Táe, figyállek, gáci vaogy!"). Szóval Zuckerberg az egész stáb, az újságíró meg indexes csaj - oké, rendeben. Azért roppant nehéz a fácse-csapat dolga, amiért nehéz volt annak idején az Exxon Waldez tulajdonosának is a dolga, miután kiderült, hogy félig-meddig szándékosan, takarékossági okokból, olajba fullasztották az alaszkai partok élővilágát, de olyan szinten, hogy a mai napig nem heverte ki az ügyet. Az Exxon Waldez (elhunyta előtt végül még Orinetal Nicety is lett) ugyanis egy úszó, egyrétegű olajoshordó volt, ami ha kilukad, azonnal ki is ereszti, ami a raktérben van, és az Exxon ott bizony olajat szállított. Léteznek olyan hajók is, amik egy csónakra hasonlítanak, amiben olajos hordót szállít az ember, ezeknél még nem olyan nagy baj, ha a csónak kilukad, és ezt Exxonék is pontosan tudták, hiszen ez volt a szakmájuk. De tudták azt is (hiszen ez volt a szakmájuk), hogy a biztonságosabb hajók drágábbak. Nos Alaszka partjainak megmérgezése után az az Exxon másról sem volt képes beszélni, mint környezetvédelemről. Miután kiderült, hogy a Shell milyen mértékben pusztítja az amazonaszi erdőket, a Shell is kizárólag környezetvédelemről képes beszélni. Senki annyit nem beszél környezetvédelemről, mint azok a cégek, amik a legnagyobb környezetkárosítók. Nagyon tudnak a környezetvédelemről beszélni. A környezetvédők sokáig dumában sehol nem voltak a környezetpusztítókhoz mérten, de mióta ide-oda kezdtek repkedni a világban konferenciáról konferenciára, mert nem elég, ha egy nagy kivetítőn elmondhatják, amit akarnak mondjuk skype-n át, vagy neadjisten messengeren, nyilván beszálltak a légiközlekedés-bizniszbe, ami pillanatnyilag a harmadik legkörnyezetkárosítóbb iparág, szóval azóta megtanultak dumálni ők is. 

Sajnos kiderült, hogy a fácse minden adatot ellop amihez hozzáfér, és azonnal el is adja a szabad piacon bárkinek, aki fizet, pontosan úgy, mint bármelyik black-hat hacker (tudjátok, ők a rossz fiúk). És most az index-tech-tudományos Juhász Edina indexcsaj által következetesen csak Zuckerbergnek  azaz cukorhegynek (az angolszászok imádják a beszélő neveket) mondott csapat azt írta ki a bohóc mögé, hogy "A jövő privát." Hát ja, Magyarország horthysta mini-szerelnöke mögé meg elé is kiírtak már egy rakás orbitális hazugságot, mert ez bizony így szok lenni. Ez a trend, a modern iskola, kb. 1848-tól napjainkig: amikor hazudni akarsz, ki kell írni egy orbitális hazugságot mögéd, eléd, ahol elfér. A legszívhezszólóbb előadásokat mindig az tudja a legnagyobb hevülettel tartani, aki arra szakosodott: a dumára, a hazudozásra, nem a dologra, amiről beszél, mert azt senkinek eszébe nincsen megvalósítani, az adott pillanatban is az emberiség legjobbjai dolgoznak majd megszakadva éppen az ellenkezőjén.

Röviden: orbán meg a társai imádnak kereszténységről beszélni, miközben annyi közük van a kereszténységhez, hogy említi őket a Biblia, mint báránybőrbe bújt farkasokat, akiknek majd nagyon szar lesz, ha eljő az Istennek országa, csak az valahogy nem nagyon jövöget már kettőezer éve, ők meg gondolják, addig jót mulatnak honfitársaik kárán, ami Magyarországon tulajdonképpen néphagyomány, mint háttal ülni meg a lovat.

A cukorhegy szerint pedig olyan lesz az új faszbu', mint a nappalim. Igen. Remek! Aha… "de azt Zuckerberg is leszögezte, hogy biztonsági szempontból, azért ez egy összetett kérdés, de dolgoznak az egyensúlyon, azaz hogy a nagy titkosítás közepette azt azért mégiscsak kiszűrjék, ha" - teszi hozzá az indexcsaj... Szóval akkor a nappalimban ott fog üldögélni egy kiegyensúlyos ember, aki majd szűr. Na, itt beszakadtam. Nincs mit tagadnom, komolyan mondom, féktelenül és illetlen módon viháncoltam, ha elég hajlékony vagyok, tán még a seggemet is megcsókolom. Segítek a cukorhegy-fogyasztóknak: kb. 10 000-1500 éve tudja minden biztonsággal foglalkozó ember, hogy az a biztonságos, amit csak a feladó meg a címzett tud olvasni. A legeslegbiztonságosabb köztudomásúan az, amit egy ember tud, amit kettő, az már feltörhető, de végül is kommunikációról van szó, tehát mindenképpen kockáztatni kell. Így működött a Skype is, mielőtt a tíz évnyi huzavona, az FBI folyamatos nyavalygása után végül a Microsoft megvette, és talán a Messenger is így működött, mielőtt felfalták a cukorhegyek, de ha valaki hallgatózik, akkor az a beszélgetés kurvára nem titkos, bizalmas is csak akkor, ha hárman vagytok, és ha kiszivárog, azonnal megölöd a másik kettőt. Elküldöd az embereidet, és kiakasztatod a durván megcsonkított hulláikat fejjel lefelé a kapuk fölé legalább négy városban, de volt, hogy élve megabálták őket. Akkor bizalmas, de titkosnak nem titkos. A titkos kibaszottul csak az, amit a feladó meg a címzett tud olvasni. Más nem. Nem ragozom tovább, a cukorhegyen lecsavartak egy pontosan olyan beszédet, amit piciben Orbán Viktor is szokott, az index tech-tud meg tolt róla 10 000 leütést. Remélem, legalább jól szórakoztak közben ők is.

*

Frissítés (2019.05.03):

Tök mellesleg megjegyezném, hogy a témáról egészen más megközelítésben is lehet cikkezni. A finn sajtóban a kicsit pletykalapként funkcionáló Iltasanomat azt a címet adta a cikknek, hogy "A Facebook tudni szeretné, kiben vagy szerelmes - azt ígéri, nem mondja el a reklámozóknak". A közszolgálati sajtóban nem is említik a szóban forgó kampányeseményt, az utolsó FB-vel foglalkozó cikknek az a címe, Kiberbiztonsági cég: Több mint 146 gigabyte-nyi facebook-felhasználói adat volt letölthető. Egy applikáció 22 000 felhasználójának adatait kínálták letöltésre.

No comment

...pontosabban éppenséggel lenne, de olyan gyorsan eltűnt az a cikk, amit ide szerettem volna linkelni, hogy akkor most mégsincs. Eltűnt, mert olyan fontos cikkeknek kellett a hely, mint pl. "Justin Bieber visszavonul" meg "Conor McGregor visszavonul" - ki tudja hányadszorra. Ki tudja hányadszorra vonulnak ezek a bohócok vissza, és ki tudja hányadszorra tűnik el lényeges, de Putyin rendezőjével foglalkozó cikk a magyar netről, olyan gyorsan, hogy az csoda. Itt egy másik mielőtt eltűnik ez is.

Stirlitz már tudta

Néhány mondatban itt van a probléma lényege: https://24.hu/belfold/2019/03/23/takacs-szabolcs-30as-nyugdijas/

"A felesége belenyugszik ebbe a lemondásba, a puritán életformába?

Szerintem mi nagyon messze vagyunk a puritánságtól, de persze nézőpont kérdése. A családban voltak a legnagyobb nehézségeim abban a tekintetben, hogyan reagálnak, mennyire fogadják el ezt az életvitelt. Amikor például kiderült, hogy babát várunk,  a feleségem pénzügyi gondolkodása megváltozott, sokkal óvatosabbá vált, jobban nyomasztották azok a kérdések, hogyan alakul a család pénzügyi élete. Ez számomra meglepetés volt. Mostanában például időnként vitázunk azon, hogy kell-e új gyerekülés vagy sem. Ismerősöktől kaptunk használt cuccokat, sok olyat is, ami kicsit viseltes már, de szerintem még tökéletesen teszi a dolgát. Szerinte nem.

Lehet, hogy a korai nyugdíjazás érzelmi oldalát jobban körbe kellett volna járni, mint a matematikait."

Igen, természetesen - gondolta Stirlitz. Egyáltalán nem véletlen, hogy éppen az érzelmi oldal az, amit a legnagyobb hallgatás övez. Ez evolúciós dolog. És emmiatt éri rendszeresen meglepetés az ifjú apukákat, ez kódolva van, természetes. A terhesség, a szülés, a vele járó hormonvihar és zűrzavar pontosan azt teszi mindenkivel, amiről az ifjú apa beszél. A történelem legnagyobb felfedezései, és kalandjai éppen abból születtek, hogy szülés után már nem az az ember lakik a sátradban, aki előtte. Kettő lakik ott, az egyikkel kevésbé lehet kommunikálni, mint a másikkal. Az észérveknek mindkét esetben éppen annyi eredménye van: semmi. Ebben a helyzetben aztán eldönti az apa, hogy van-e kedve hátra lévő életében értelmetlenül vitatkozni, vagy inkább felfedezi Amerikát, Afrikát és Ausztráliát, és minden kikötőben csinál fél tucat gyereket.

A cikkben nyilatkozó apuka nem fogta még fel igazán, hogy a terhes nő tomboló hormonok voltak azok, akikkel a szülés előtt beszélt, majd a szülés után egy másik hormonszerkezettel kell beszélnie míg ki nem alakul egy kb. harmadik állapot. Ez eltart egy ideig. Ennek pedig semmi köze ahhoz a koktélhoz, amibe szerelmes lett valamikor, és amiről egyszer úgy gondolta, az egész életét mellette szeretné leélni. Nem, a nő nem ilyen. A nő nem logikus, hanem az, ami a pillanatnyi hormonösszetétele. Sokat segítene ezt előre tisztázni, iskolákban tanítani, stb., igaz, egyáltalán nem tenne jót a népességpolitikának, ugyanakkor nem is lenne annyira kibaszva az utódokkal, mint most. ...ha ezt is szempontnak vesszük.

A nyilatkozó srác még nem tudja, de elég világos, melyik úton, melyik mérföldkőnél halad.

Stirlitz sóhajtott, nem olvasta végig a cikket, a többi már lényegtelen volt.

Nem köptem bele

Attól tartok, ez egy elég gyengécske cikk lett UP-től, legalábbis nekem nagyon annak tűnik, mintha egy hájas, szenilis római szenátor tartana cirkalmas szónoklatot a rabszolgaságra épülő társadalmak mindenekfelettiségéről, meg hasonló jóságok. Volt ilyenre példa számtalanszor, írott emlékeink vannak róla, ott van Platón egynek, aki öregkorára az egyik legbrutálisabb, eszement diktatúrát álmodta meg, mint az emberiség egyetlen kiútját a sorvadásból. A vén Platón nem volt normális. Lehet, hogy Alzheimere volt, vagy elhanyagolt időskori demenciája.

"Beszélgettem egyszer a korszak egyik meghatározó gazdasági vezetőjével, aki azt mondta, hogy a rendszerváltás idején nagyon nagy ellenzője volt a reprivatizációnak és a tulajdonosztásnak, de ma már, vagyonos emberként érti, hogy miért lett volna fontos."

A magántulajdon motiváló ereje egyrészt valós, másrészt legalább száz-kétszáz éve minden értelmes ember világosan látja, hogy a magántulajdont, a piacot szabályozni kell, különben katasztrófához vezet. A GDP nem fejez ki semmi olyan értéket, ami miatt érdemes lenne élnie egy embernek. Az, hogy a kelet-európai társadalmakat sikerült szétverni, nem istenektől való csoda, hiszen iparosulatlan, évtizedekkel elmaradott, jobbára mezőgazdasági társadalmakat kellett lenyomnia a világ legfejlettebb ipari/kereskedelmi társadalmainak. A régió iparosítása a mai napig probléma, pedig jó ideje ismét dübörög a magántulajdon, ahogy a háború előtt is dübörgött, mégis egyedül Németország rendelkezett valami iparral, ám azt a világháborúban visszabombázták a középkorba, a romok maradékát pedig elhordták a Szovjetunióba.

UP, valamiért elszámolja magát amikor ehhez a ponthoz ér. Az igazi csoda, az infó az, hogy ennyi ideig tartott lenyomni a fejletlenebb társadalmakat. Igen, ennyi ideig tartott, mert a "győztesek" maguk is megszámlálhatatlan sebből vérző, félcivilizált, meglehetősen primitív társadalmak. Attól tartok, sokkal inkább erről van szó, nem arról, amit a cikk állít. Az leginkább propaganda.

A magántulajdon fontos és motiváló dolog, ez tény, ám semmilyen társadalomnak nem érdeke az eszetlen, kontrollálatlan privatizálás, és vannak bizonyos dolgok, pl. a közművek, rendvédelem, környezetvédelem, igazságszolgáltatás és az egészségügy, amiket szigorúan tilos magánkézbe adni, ezt világosan mutatják a nemzetközi tapasztalatok. Például az USA oktatása valahol a harmincadik helyen botorkál világviszonylatban, míg a finn oktatás, ami teljes egészében állami kézben van (magániskolák nem is léteznek), a legelső a világon. Az USA egészségügyi állapota szégyenteljes. Mohó gyógyszercégek, ostoba vallási gyülekezetek mérgezik, gyilkolják az embereket a haszonért.

Magyarország esetében az orosz csapatok kivonultak, de a KGB nem. Magyarország teljesen felkészületlenül, kiszolgáltatva állt abban a helyzetben. Elitek? Halottnak a csók. Ez történt, elég, ha csak az olajozásra gondolunk. Az országot eladták, elárulták csakúgy, mint 1526-ban, UP pedig most mosdatja magát is, hiszen ő végül jól jött ki a dologból, jókor volt jó helyen, vagyonos ember lett.

It was love at first sight

Meglátni és megszeretni, kezdte Heller Stirlitz kedvenc könyvét. Valami hasonló történt Stirlitzel is, amikor meglátta Johanna Laakso, rövid tömör összefoglalóját a NER-ről, a XXI. század elejének Magyarországáról, íme:

...ennyi igazságtartalom van a NER szavaiban.

Tehát Stirlitz olvasni kezdte Johanna blogját, és talált is benne sok érdekeset. Az egyik az Ungváry Krisztián A Horthy-rendszer mérlege című munkájáról írt reflexió volt. Stirlitz már azt is gyönyörűségesen szépségesnek találta, hogy egy finn ember blogjában találkozik Ungváry könyvével, mert Magyarországon szokás szerint akkora a ricsaj, hogy tulajdonképpen minden elsikkad legyen az lényeges, vagy lényegtelen. A magyarok már csak ilyenek, az ember ilyen: mint a veréb, csak nagyobb a feje.

Sajnos Stirlitz nem tudta megszerezni a könyvet, némi keresgélés után annyit tudott kibogozni, hogy a német Die Welt cikke, amire Johanna reagált 2013-ból származik, az interneten fellelhető adatok is 2013-2016 közötti időpontra utalnak, de ez nem is lényeges.

Johanna nem véletlenül a Die Welt interjúja mentén indul el, tudós emberről van szó, finn nyelvészdoktorról, nem szokott összevissza csapkodni és hadonászni, azon az éghajlaton, ahonnan származik, általában kerülik a fölösleges mozdulatokat. Azt írja, a cikket jegyző Thomas Schmid érezhetően némiképp felkapta a vizet, amikor Ungváry azt merte mondani, hogy a két világháború között megerősödő magyar antiszemitizmusnak megérthető, racionális okai voltak. Johanna megemlíti Schmid valódi, hamisítatlan német "Gutmensch" reakcióját, amit minden tisztességes németnek adnia kell, amikor a nácik szörnytetteiről esik szó. Stirlitz persze ismerte ezt a jelenséget, amit Vonnegut egyetlen szóval engedelmességként definiált, mint a német nép átka és bűne. És azt is tudta, hogy a finnek se mentesek a jófiúskodástól, de a csúcsot azért kétségtelenül a németek tartják.

Teljesen más kérdés, hogy Vonnegut amerikai-német volt, ezért volt képes olyat mondani, hogy "német nép", ami valójában soha nem létezett, ahogy olyasmi sem, hogy amerikai nép, de ezt egy amerikainak nehéz elmagyarázni, mert csak egy valódi hesseni tudja igazán átérezni, miért nem német egy bajor, vagy osztrák, vagy porosz, vagy sváb, vagy bárki, aki nem hesseni.

Schmid prédikációra emeli tehát mutatóujját, és a kék égre felbökve leszögezi, hogy semmiféle szociális igazságtalanság nem jogosít fel senkit embercsoportok megvádolására, még az áldozatokat sem. - írja Johanna karácsonykor, némi horogkereszt-torta emésztése közben, és ez nem vicc, tényleg ezt írja, Északon tényleg van ilyen, és hozzátartozik a karácsonyi hagyományokhoz mind a mai napig.

Férfiakra jellemző az agresszív öngyilkosság - szeptember 10., az öngyilkosság elleni világnap

Elképesztő, dokikám. Tipikus esete, amikor két teljesen ignoráns embernek szerepelnie kell, szerepelni akar, mert ebből él, ezért összevissza beszélnek mindenféle ostobaságot egy országban, egy világban, ahol a kimondott/leírt mondatoknak egyáltalán nem kell semmiféle valóságtartalmának lennie még nyomokban se, sőt az se nagy baj, ha analfabéta próbál regényt írni. Régen nem tudja már senki, milyen a jó regény.

"Öngyilkos magatartásnak nevezzük azt a hosszú folyamatot, amíg valaki az első gondolat megfogalmazásától eljut a kísérletig, vagy a befejezett öngyilkosságig."

Talán 12 vagy 13 éves lehettem, amikor először eszembe jutott, hogy a legokosabb, ha innen leugrok a hetedikről, mert nem hagynak élni. Kamaszoknál nem igazán újdonság az ilyen, igen szépen meg van írva elejátől a végéig pl. a Tom Sawyerben is, nem új dolog. Utáltam otthon lenni, az ablakom a szemközti javító-nevelő intézet zuhanyzójára nézett, kopott, komor falak, de nem volt hová mennem. Most ötven leszek, és teljesen értelmetlennek tartom, hogy akkor nem tettem meg. Nem sokat veszítettem volna, ha nem élem meg ezeket az éveket. Volt jó is, rossz is, mindenféle, de azzal semmi nem ér fel, amikor az ember békében, álmok nélkül alhat.

A depressziót persze lehet is, szokás is pszichés zavarnak, betegségnek nevezni, bár én inkább racionális gondolkodásnak mondanám, mert az, hogy a vágómarha felismeri, megérti, hogy vágómarha egy telepen, az talán valójában mégsem feltétlenül betegség. Ha pszichés zavarnak mondjuk, azzal azt állítjuk, hogy a tudatlan vágómarhalét a zavarmentes lét.

Az ember azért él, mert más emberek vagy óvatlanok voltak, vagy erőszakot követtek el rajtuk, vagy elhittek valami hazugságot. Minden ember, aki közreműködik abban, hogy gyerek szülessen a világra, halálra ítél egy emberi lényt, jó eséllyel kínhalálra, és ez tény. Álomban elhunyni, vagy hirtelen, egy szemvillanás alatt bevégezni, olyan dolog, amiben a legtöbb ember csak reménykedhet, de nem túl valószínű, hogy megadatik neki, és ezzel pont egy orvosnak kell marhára tisztában lennie. Nyilván tisztában is van vele főigazgató főorvosként. De hazudik. Nem szép dolog. Munkaköri ártalom lehet ez a hazudozás.

"Nem tabu téma, sőt segíthet, ha felhívjuk a figyelmét arra, mit okoz másoknak azzal, ha kiveti magát a nyílt utcára, vagy édesanyja, gyermeke találja meg élettelen testét az ágyban."

Számok

Vattacukor

Sokáig néztem, hogy mi ez. Nemere 2.11? Mármint a múltkor volt valami, hogy van az az író, aki már hétszázszor, de nem is, mert már 701. Nem is biztos, hogy a Nemere volt, nem olvastam el a cikket, gondoltam, majd 1000-nél ránézek. Biztosan lesz olyan is. Ez most izé, Dragomán, ezen kívül tőle sem olvastam semmit, legalábbis nem emlékszem, hogy olvastam volna, indíttatást sem érzek, hogy olvassak - valami dagasztás nélküli kenyér receptje mintha rémlene, de az meg nem biztos, hogy ő volt. Ezen a képen valahogy másképp néz ki. Vattacukor, klisé-életek, kliséjelenetei, annyira mátépéteres az egész, hogy mátépéteresebb csak mátépéter lehet. Annyira kiszámolt, modoros, hogy egyetlen dolog világos belőle: a magyar írók a mai napig nem tanultak meg karaktereket, élethelyzeteket, világot se ábrázolni, se teremteni, és valószínűleg azért, mert egy kibaszott ingerhiányos konzervdobozban élnek, ezt a kibaszott konzervdobozt pedig a nyelvük, a kultúrájuk adja. Valamiért mióta az eszemet tudom, taszított ez a konzervdoboz. Dermesztett a sivársága. Oké, így van ez a finnekkel, az oroszokkal, a németekkel is, és így lenne a dánokkal, svédekkel meg a norvégokkal is, ha nem dolgoznának már vagy ötven éve, hogy ne így legyen.