Fiatalodunk

„A demokrácia a középszer diktatúrája” - olvasta Stirlitz valamikor a fiatalkorában, mielőtt belépett volna a Nemzeti Szocialista Pártba. A Szovjetunió, a dolgozók diktatúrája delegálta a Nemzeti Szocialista Pártba, bár ezt természetesen senkinek nem kötötték az orrára, hiszen akkor Stirlitz-nek esélye sem lett volna a túlélésre. Zűrzavaros idők voltak azok, a világ, a fehér ember világa tele indulatokkal. Az emberek gyakran indulatokkal pótolják az igazukat. Végül is annyira homályos világban élünk, hogy minden igaz lehet - kis indulattal megspékelve. Végül is nem is olyan régen az emberek normálisnak tartották, hogy beszélő gépekként kezeljék embertársaikat. Nem is olyan régen ebben nem volt semmi kivetnivaló. Hatalmas volt az út odáig, hogy az embereket egyenlőnek, vagyis viszonylag egyenlőnek ismerjék el, de elég lentről kellett indulni, és elég nagy pofonokat benyelni, míg így megvilágosodott a dolog.

Végülis az emberek ma is beszélő gépeknek tekintik az embertársaikat.

- Figyu - szólalt meg Stirlitz a csöpögő fal mögül -, nekem lassan elfogy a mahorkám, szóval előbb-utóbb, magasabb szintre kéne emelni a beszélgetésünket.
- Akkor menjünk és vegyünk.
- Itt? Mahorkát? NevJorkban?
- Jah, pár sarokra van egy orosz éjjelnappali szerencsejáték centrum, ott lehet kapni. Kubai szivar is van.
- Honnan tudod?
- Megnéztem a neten. Nem mintha kint lenne a reklám, de beszélnek róla...
- A neten?
- Csillagharcos, emlékszel?
- Ja...
- És arról nem beszélnek a neten, hogy volt arrafelé mostanában valami lövöldözés?
- De igen.