Mi atyánk, ki vagy a menny, add meg én nekem a mindennapi Stirlitzem...

Aztán eltaláltak engem is.
Azóta van bennem egy darab az egyik fregatt lőelemképzőjéből. Egy darabig a top10, legjobb viccek között legalább három erről szólt. Merthogy csaj vagyok... érted. Csaj... Hát ja, nincs fütykös, az biztos, de hogy nem szeretnék féltucat zsivajgó gyermeket felnevelni, nem a szaporodás az életcélom, az is tuti. Norman Mailer állítólag oltári hím soviniszta volt. Szerintem meg a feminizmus olyan, mint a jenkikávé, meg a mekikaja. Pont olyan.
Miközben a körülöttem lévő embereknek Csatahajó Baby volt a kedvenc viccük, én egyre inkább visszavonultam azok közé, akik régen lakták a barakkokat, és már nem voltak. Aztán beköltöztem a kabinba, átadtam magamat a gép kényeztetésének, ő meg befejezte, amit az orvosok elkezdtek. Soha nem vagyok éhes, soha nem fázom, és kétszer átrepült velem a nemléten. Az zora.
Állandóan csiszolt az eljárásokon, de ezt akkor még nem tudtam, csak később jöttem rá, hogy nem az érkezik alkatrészből, amit rendeltem. Tökéletesítette a módszert, befejezte, belém költözött azokra a helyekre, amit le kellett vágni rólam, hogy életben maradjak. Az egyik ilyen helyre aztán elmentette önmagát is, mert a tökéletes az volt, ha nem lehet minket elválasztani. Ha ma rákötnének bármilyen orvosi gépre, gyakorlatilag ő mondaná el, amit tudni illik rólam, és nem engedne be semmiféle szondát, vagy ilyesmit. A röntgensugarakat elnyeli, energiává alakítja és felhasználja, ugyanakkor tökéletes sokdimenziós képet ad - amiről akar, akinek akar.
Nincs hajam, sem szemöldököm, egyetlen mikrométer szőr sem a testemen - mind feldolgozza. A hadseregben előírt méretű körömnél hosszabbat is. Biztos jól van így, én nem foglalkozom vele, ez az ő szakterülete. Ha ő nem lenne, én halott lennék, és amikor meghalok, meghal ő is. Az én születésemnek nem volt értelme, az ő születésének, én vagyok az értelme. Mindkettőnk létének az én létem az értelme. Ezt ő mondja, nekem mind1. Valahol talán igaza van, de ez nekem magas, nem is nagyon érdekel.
Sokféleképpen kommunikálunk. A látómezőmbe vetít bizonyos infókat, sötétben is jól tátok: hőképből, meg minden rendelkezésére álló információból teszi össze amit én látok. Nagyon gyors. Sokkal gyorsabb, mint az idegpályák. Éppen ezért oda épült, ahonnan közvetlenül tud velem kommunikálni. Az a lőelemképző alkatrész sem nagyobb, mint egy köbcentiméter. Fogalmam sincs, mit csinál.

Stirlitz-be belehasított a megértés. Ez az, ami ezekből az emberekből hiányzik: az életöröm. Ezek az emberek nyomorultak. Állandó harcban élnek, és életük egyetlen percét sem élvezik. A leginkább saját társaságukat unják és utálják, annyira eredetiek, mint a reklámok, és a tv műsorok, amiket néznek. Annyira becsületesek, mint a politikusaik. Annyira őszinték, mint a politikusaik. Semmi életöröm. Küzdenek a léttel, nem élik. A lány életének ennél több értelme van, akár ember, akár gép, ő valóban él. A lány létének több értelme van, mint pénzes pasival dugni, nagyseggű disznókat lefogyasztani itt, szilikonnal kitömni ott, az íróasztalt támasztani, vagy minősíthetetlen szar kávét főzni, minősíthetetlenül szar kaja mellé olcsón a vendégnek, és ebből sokat eladni drágán. A lány létének értelme ott mutatkozik meg, hogy még egy csatornában sem unatkozik.
- Valahogy így vagyok ezzel én is - gondolta Stirlitz.
A munka szégyen, a tétlenség ámbátor vétek.